Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-25 / 43. szám

5 L enin szavaira emlékeztetett Leo- nyld Brezsnyev a Legfelsőbb Ta­nács rendkIvüU ülésszakán. Az Októberi Forradalom győzelme után Le­nin arról beszélt, hogy a kizsákmányo­ló rendszer örökül hagyta a tömegek bizalmatlanságát mindennel szemben, a- ml az állammal kapcsolatos. „Ennek leküzdése nagyon nehéz fel­adat. és csak a szovlethatalom képes rá de tőle is hosszabb időt és rendkívüli állhatatosságot követel.“ A lenini figyelmeztetés óta hatvan esz­tendő telt el. E hat évtized változásai­ról meggyőző tényeket sorakoztatott fel a Legfelsőbb Tanács ülésszaka. A kezde­ti stádiumtól hatalmas távolság választ­ja el a szocializmus Jelenlegi fejlődési szakaszát. Leonyid Brezsnyev beszédében nem nyúlt vissza a kezdethez, csupán 1936-hoz viszonyított. Ekkor fogadták el a harmadik alkotmányt, amely az 1918- as első és az 1924-es második után már a szocializmus alapjainak a lerakása u- tán született. Az 1936. évi brutto társadalmi termék előállításához ma egy hónapra sincs szükség. Negyven évvel ezelőtt felsőfokú és középfokú végzettsége a munkások 8 százalékának volt, ma 73.2 százalé­kuknak van. A felső- , és középfokú szak- képzettséggel rendelkező szakemberek száma az iparban 34-szeresére, a mező- gazdaságban 47-szeresére nőtt. Az életszínvonal emelkedését Jól tük­rözi. hogy 1936-ban 14,9 millió négyzet- méter lakóterületet építettek, az idén több mint 110 milliót A társadalmi fo­gyasztási alapokból származó kifizetések, juttatások egy főre jutó összege 21 ru­belről 382-re emelkedett Ennyi is elég annak érzékeltetésére, milyen tényezők játszottak szerepet a kapitalizmustól örökölt heves bizalmat­lanság leküzdésére. Napjainkban, amikor a tőkés világ ve­zető politikusainak időről időre meg kell küzdeniük a széles néptömegek bizal­matlanságának kitörésével, a szovjet al­kotmánytervezet vitája érthető zavart keltett a nyugati propagandaírontokon. A szovjet rendszerről terjesztett rágal­makkal nem lehet összeegyeztetni sem azt a nagy bizalmat, amelyet a vitában a szovjet ember tanúsított az államveze­tés Iránt, sem e vezetés bizalmát saját választóival szemben. De e nagyszerű demokratikus megnyilvánulás sem illik a nyugaton megrajzolt képbe. A négy hónapig tartó alkotmányvtiá- han több mint 140 millió ember veti részt. A nép aktivitásának Ilyen mére­teire még nem volt példa. Aki ezekben a hónapokban belelapozott a szovjet sajtóba, tudja azt Is, hogy nem formális jóváhagyást várt az ország vezetősége a dolgozóktól. És nem formális jóváhagyást kapott csupán. Négyszázezer javaslat ér­kezett. s 122 módosítást hajtottak végre. Egy-egy módosítás mögött gyakran több tízezer észrevétel húzódik meg. Az egész szovjet nép álma vált alaptörvényének tényleges megalkotójává. A dolgozók milliói szerte a világon azzal a jóleső érzéssel ismerkedhetnek a szovjet alkotmánnyal, hogy belőle le­mérhetik céljaik realitását is és azt, ami felé még csak haladnak. De; lemérhet­nek mást is. Például a nyúghti propa­ganda hitelét. Azt, hol és kik biztosítják valóban a jogokat és kik beszélnek csu­pán róluk. Az amerikai Baltimore Sun. konjmen- tárja — néhány más tárgyllagosabb nyu­gati értékeléshez hasonlóan “ megálla- pitotta, hogy a szovjet állampolgárok számára az új alkotmány „teljesebb jo­gokat biztosít, mint bármely nyugati al­kotmány: a munkához és a pihenéshez való jogot, a pályaválasztás jogát, a társadalombiztosítás, a lakás, a tanulás, az Ingyenes egészségügyi ellátás jogát.“ Brezsnyev elvtárs találóan -■ állapította meg, hogy a szovjet alkotmány bírálói nem éppen irigylésre méltó helyzetbe ke­rültek. Nem tudnak kitérni az elől a tény elől, hogy a szovjet alkotmányban az állampolgárok szociális, gazdasági és politikai Jogai, személyi szabadságuk és e jogok érvényesülésének konkrét garan­ciái szélesebben, világosabban és telje­sebben tükröződnek, mint bárhol és bár­mikor. Mit tudnak ezzel szembeállítani? Tízmilliók jogát a munkanélküliségre? A betegek jogát az orvosi segítségről va-' lő lemondásra? A nemzeti kisebbségek jogát a diszkriminációra? Az alkotmány nem pusztán a jogok gyűjteménye. A kötelességekről, a fele­lősségről is van szava: Megállapítja a fejlett szocialista társadalom létrejöttét, rögzíti a kommunista párt vezető szere­pét, az államhatalom szerveinek tevé­kenységét. Részletesen szól a gazdasági építőmunkáról, a kollektívák, a szakszer­vezetek szerepéről. Nagy jelentősége van, hogy a világon elsőként alkotmányba foglalták azt a tíz elvet, amelyet az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmá­nya tartalmaz az államok közötti kap­csolatokról. önálló méltatást érdemelne ez, hiszen most, a belgrádi találkozó napjaiban ismét arról győz meg: egyet­len ország sem tesz annyit az enyhülés folyamatának erősítéséért, az európai biztonságért, mint a Szovjetunió. Az új szovjet alkotmánnyal ezekben a napokban sokat foglalkozik a sajtó, a közvélemény. Jelentősége azonban túlnő a napi aktualitáson. Ezért meríteni fog­nák belőle a jövőben is azok a milllék, akik a szocializmus kivívását, a kommu­nizmus felépítését tekintik céljuknak. B. P. ALKOTMÁNYA KÉT KÜLDÖTT A VITA SZÜNETÉBEN: DONATASZ BANIONISZ, A SZOVJETÜNIÖ NÉPMŰVÉSZE ÉS VALENTYINA TYERESKOVA, A SZOVJETUNIÓ HŐSE, A SZOVJET NÖBIZOTTSÁG ELNÖKE Figyelmünk az utóbbi napokban az ENSZ-közgyűIéz mostani ülésszakára iránynit, ahol már befejeződött az ál­talános politikai vita. Kurt Waldhelm, az ENSZ főtitkára a TASZSZ tudósí tóival folytatott beszélgetés során megállapította, hogy ez a legrepre­zentatívabb közgyűlési időszak, a vi­lágszervezet fennállása óta. Az álta­lános politikai vitában tizenöt állam ás kormányfő és 115 külügyminiszter szólalt fel. De még nagyobb jelentő áégű az a tény — hangsúlyozta Wald beim —, hogy a 32. ülésszak nem­csak lehetőséget adott a különböző országoknak külpolitikai programja ik kifejtéséhez, hanem meglehetősen konkrétan hozzájárult korunk első­rendű problémáinak az enyhülés el­mélyítésének és a fegyverkezési haj sza megfékezésének megoldásához. A háromhetes általános politikai vi­ta középpontjában éppen ezek a kér­dések álltak A szocialista országok és több más ország képviselői kié mellék a Szovjetunió hatalmas sze repét a nukleáris háború veszélyének elhárításáért, az igazságos és tartós békéért, s az államok közötti sokol­dalú együttműködéséért vívott küzde­lemben. Az ülésszak egyik legfontosabb e- seményeként értékelik azt a szovjet javaslatot, hogy a közgyűlés vizsgál­ja meg a nemzetközi enyhülés elmé­lyítésével és megszilárdításával, a nukleáris háború veszélyének elhárí­tásával kapcsolatos kérdéseket. Támogatásra találtak a világszerve­zetben Gromiko, szovjet külügyminisz­ter, Carter, amerikai elnök és Cyrus Vance, külügyminiszter tárgyalásai az enyhülésről, a szovjet-amerikai kap­csolatok további fejlesztéséről, és a hadászati stratégiai fegyverkezések korlátozásával kapcsolatos új szerző­dés megkötéséről. Az ENSZ-tagálla- mok legtöbbje az enyhülés szempont­jából kedvező tényezőként értékeli e- zeknek a tárgyalásoknak ‘ a pozitív eredményeit. Megkülönböztetett figyelmet keltett az ülésszak résztvevőt körében a Kö­zel-Kelettel kapcsolatos szovjet-ame rikal nyilatkozat. Az arab országok, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet képviselői, a harmadik világ hrszá gai, a dokumentumot fontos hozzájá­rulásnak tekintik az arab-izraeli kon­fliktus mielőbbi igazságos és tartós rendezéséhez. Szerte a világon az emberek nagy megkönnyebbüléssel fogadták a túsz­ként fogvatartott Lufthansa-gép uta- .sainak és személyzetének kiszabadí­tását. Továbbra is azonban napiren­den van a terrorizmus problémája a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugati országokban is. Volta­képpen a szálak a hatvanas évek vé­géig vezetnek vissza, amikor az NSZK és a világ közvéleménye megismerte a Baader-Meinhoft csoportnevét. Az azóta leleplezett terrorszervezet bör­tönben levő vagy immár halott tag­jai nemcsak mély nyomokat, hanem eleven tettrekész, mindenre elszánt u- tódokat is hagytak maguk után. Er­re enged következtetni más esetek mellett Buback, föállamügyész meg­gyilkolása, és a Schleyer-ügy Is. Az NSZK vezető köreiben azt találgatják, de foglalkozik vele az újságolvasó, tévénéző állampolgár Is, hogy ki lesz a következő, kit gyilkolnak meg, vagy kit rabolnak el a rendkívül ügyesen rejlőzködő országhatárok akadályait is látszólag könnyen legyőző terro­risták. ilyen hangulatban, ilyen lég­körben kétségtelenül meglehetősen nehéz kormányozni. Az ellenzék igyekszik ezt a hangulatot kihasznál­ni saját céljaira, bár a túszok ki­szabadítására bizonyára erősíteni fog­ja Schmidt kancellár és kormánya helyzetét. Kétségtelen azonban az is, hogy ^ nyugatnémet kormánynak következe­tesebben kellene harcolnia a terro­rizmus és a légikalózkodás ellen. Eh­hez pedig hozzá kellene járulnia az­zal is, hogy kiadná Csehszlovákiának megbüntetésre azt a két légikalőzt, akik nemrégen eltérítették a Cseh­szlovák Légitársaság Prága és Karlo­vy Vary között közlekedő repülőgé­pét. A helsinki záróokmányt aláíró or­szágok belgrádi tanácskozása hírügy­nökségi tájékoztatás szerint kedvező raunkalégkörben a nézetek kölcsönös tiszteletbentartása jegyében folyt az utóbbi napokban. Merőben más kép alakulhat ki azonban bizonyos nyu­gati orgánumok mítsem sejtő olva­sóiban, ha csupán az általános vita keretében elhangzott néhány bíráló negjegyzésről értesülnek. Ügy látszik egyes nyugati körök nem akarnak le­mondani arról, hogy mérgezzék az enyhülés irányába alakuló légkört. HETED Ropog József ■%'tM — A színészt szólaltassuk meg vagy a filmszínészt? Sok filmben szerepelt már eddig? — Most volt a tizenegyedik — mondja a markáns arcú, fő ercélű, komáromi színész. Keménykötésü, jó állású Jér- fi. Nem csodálom, hogy a filmrendezők „felfedezték“. A filmsikerek ellenére Is szívesebben beszél színházi szerepei­ről. A színház mégis csak színház. Es mivel a Magyar Te­rületi Színház most jubilál, kezdjük a világot jelentő desz­kákkal, illetve először pillantsunk vissza a múltba. — Szádalmás (fablonov nad Turnouf és Tornagörgő fUrhov) az első állomások ...' Az elsőben született, a másodikban rosszalkodott. Helyes­bítek: iskolába járt. Persze a hozzá hasonlóak úgy kezdik az iskolát, hogy jobbára sok baj van velük. Egy kis cslhi- ■puhlért a Ropogék Józsijának sem kelleti a szomszédba mennie. Mondta is tanítója, belőled nagy színész vagy csa­vargó lesz. A Ropog-gyerek hallgatott a szavára, színész leit s ezzel együtt „csavargó“ is. Tanítófának igaza lett, aki egyébként „civilben“ Fecsó Pál, a költő. A derék görgői pedagógus lám ráhibázott ta­nítványa lövőjére. De, hogy tartsuk a sorrendet, nem hagyhatjuk ki Szep- stt. Az ottani Mezőgazdasági Gépészeti Technikumba járt a már megvállasodott Ropog, akt akkoriban alig várta, hogy felülhessen a traktorra és uzsgyi neki a végeláthatatlan szövetkezeti tábláknak. Es hogy mégsem lett traktorveze­tő, azt..., hogy kinek köszönheti, azt mondja el 6 maga. — Már régi, titkos vágyam volt, hogy színházat játszhas­sak, komoly, nagy színházról álmodtam, de ezt még ma­gamnak sem mertem bevallani. Aztán jött a C SEM ADOK rozsnyói titkára, és tulajdonképpen ezzel kezdődött. Almá­son mükedvelösködtünk, éppen egy kisoperettet mutattunk be, a Bástyasétány 77-et. Megnézte a darabot Szőllös elv- társ és rábeszélt, jelentkezzem színésznek. Megírtuk a kér­vényt a Magyar Területi Színháznak, elmentem felvételiz­ni és ottragadtam végképp. A színház éppen akkor ün­nepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Jubileumi da­rabként Az asszony és a halált tűzték műsorra, ebben Ját­szottam egy Icl-pici szerepet. A kicsi szerepeket nagyobbak követték. — Első nagyobb szerepemet nagyon régen játszottam, már nem Is jut eszembe a darab címe. Az azonban Igaz, hogy izgulni sem volt időm, annyira lekötött a szerep. Ti­zenöt éve vagyok színész és színházunkkal együtt én is jubilálok, csak egy évtizeddel kisebb a jubileumi szám. — A jubileumi esztendő változást jeleni, elszegődtem öt hónapra a Békés megyei Jókai Színházhoz. Február elsejé­től olt játszom Molier Férjek Iskolája főszerepét. Vendég- szereplésemet Nagy András László, a Magyar Nemzeti Szín­ház rendezője Intézte el. Itt nálunk a Tányát rendezte, s .awsf -ő -lett d Jókai-Színház J főrendező je. Az idei műsorunk­ban már csak azokban a darabokban szerepelek, amelyet két már játszottunk, a bemutatókból már kimaradok. Örü­lök a Férjek iskolájának, előtte egy kis „bemelegítésnek“ eljátszom a címszerepet Molier Doktor Sganarelle darab­jában. Az ottani társulatot nem Ismerem. Egyszer láttam őket a televízió képernyőjén. Ez az első hosszabb vendég- szereplésem, így hát Igen nagy érdeklődéssel várom, nem­csak a főszerep miatt, hanem azért Is, mert jó az, ha a színész új embereket ismer meg, lát, tapasztal, tanul. Az idén kezdődött egy csereakció Magyarországgal, ennek ke­retében kerül sor az én vendégszereplésemre is. A Tháiiá- ban van jelenleg a győriek egyik rendezője és egy színész is. Sok szerepet játszott Ropog József. Melyik volt eddig a legnagyobb? — A legnagyobb? Adóm Az ember tragédiájában, Ti- bould a Rómeó és Júliában, Joó Sándor a Kormos égben. Hogy mit szeretnék eljátszani a jövőben? Nincs nagy ál­mám, legfeljebb annyi, hogy sok szerepet bízzanak rám. A legtöbb darabban akad égy-egy Igazán jó szerep. Akinek zsúfolt a műsora, minek is lenne különösebb kí­vánsága? Színház, rádió, film. Hallgatom a Csehszlovák Rádió stúdiójában a magyar adás felvételét. A piros fény jelzi, tilos a bemenet, folyik a felvétel. Hallgatom a szö­veget: „... Szélapó, kapaszkodj a vitorlába, repülünk, mint a sirály a kék ég alatt!" — kiáltja Szimeon, az ács, a hang Ropog Józsefé, fulo Farkai orosz mese alapján írt „A hét Szimeon“ című mesejátékot mondják mikrofonba. —• Nem unatkozom, van mit csinálnunk. Banská Bystri- cán forgatjuk a Poéma o svedomí JKöltemény a lelkiisme- rétről) című kétrészes filmet. Gustáv Husák elvtárs fiatal­korát dolgozták fel, fán Bahna nemzeti művész rendezé­sében, Doöolomansky főszereplésével. Ez a tizenegyedik film, amelyben játszottam. Remélem még sok lesz. Játszom egy ötrészes tévéfilmben is, amelyet Térén Iván rendez és decemberben kerül műsorra, címe: Tizenegyedik parancso­lat. Többre már nem is emlékszem. Az első Dózsa volt, azt követte a Katakombák, Egy csipetnyi érzés, Rakéta hadmű­velet síb. A Dózsa magyar-szlovák-román koprodukcióban készült. Talán a Dózsa révén hívtak próbajelvételre a Ko- libára. Tulajdonképpen egy újságírót kellett volna alakíta­nom. A női főszerepet egy kezdő kislányra bízták, LibuSa Trutzovára. Végül is úgy adódott, hogy én tanultam be a főszerepet. A rádió stúdiójában a sokszoros filmszínész együtt türel­metlenkedik a komáromi gárda többi tagjával. Már a vé­géhez közelednek a hangjelvételek. Az ács-Szimeon el­mondja utolsó mondatát: „Kalyibákat kell eszkábálnom, legyen hol lakniuk az em­bereknek." Vége a felvételnek, Tündérszép Ilona holtomlglan-holto- diglan nagy szerelemben a legkisebb Szimeon fivérrel. Be­fejeződött a nap? Dehogyis. Este előadás a braüslaval Of Színpadon. A komáromi együttes a Tányát adja elő. Almásról indult el. Segíti a földiéit? — Régen nem voltam odahaza. Messze vagyok a falum- töl, háromszáz kilométernyire. Arrafelé mi nem játszunk. Így ts sokat kell utaznunk, a szabad idom nagyon kevés. Ogy tudom, hogy most is játszanak, mükedvelösködnek a mai fiatalok. Talán akad közülük valaki, akt vállalja a kezdet nehézségeit. Ropog József, az egykor már majdnem traktorvezető vál­lalta. Ha ma megkérdezzük, hittel válaszolta: Érdemes volti —os

Next

/
Thumbnails
Contents