Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-11 / 41. szám

4 IM Mldtlsztelö, már-már a földhöz csökö­nyösen ragaszkodó paraszt volt emberem­lékezet óta a bodrogközi földműves. A le­tűnt Időkben egy arasznyi földért még apa és fiú (között is könnyen elővillant a bics­ka. Tragédiák sora idézi e kort. Erre felé a szövetkezetesítés sem ment simán. Az emberek úgy irtóztak a közös gazdálkodás gondolatától, mint az ördög a szentelt víztől. Sokan úgy vélték, hogy min­dennek vége, ha aláírják a -belépési nyi­latkozatot. Más lapra tartozik, hogy ma már akkor sem kívánná vissza a „régi szép időiket“ senki, ha rendeletileg kfiteleznék erre. Nagyot fordult a világ, a szövetkezeti ter­melés mély gyökeret vert. Időközben azon­ban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy már a néhány száz hektáros közös gazda­ságok sem telelnek meg a korszerű mező- gazdasági termelés követelményeinek, és egyre nagyobb gazdaságokba tömörülnek a mezőgazdasági üzemek. E folyamat része­ként a korábbi közepes nagyságú Királyhel- mecl (Královskji Chlmec] Állami Gazdaság is 6579 hektáros mammutgazdasággá nőtt. Ma nyolc község: Klrályhelmec, Perbenyík, Dobra, Bély, Nagy- és Kistárkány, Csernyő és Battyán határára terjed ki. A Bodrogköz jókora része ez, a Volgának is egy napba telik, amíg bejárja; BODROGKÖZI VÁLTOZÁSOK Gyakorlatilag „egy fedél“ alá került a Bodrogköz egész keleti része. Persze ezt csak áttételesen kell értelmezni, mert — sajnos — a földeknek még nincs fedelük, és így az időjárás elég gyakran beleszól az emberek dolgába. A nagyfokú összponto­sítás egyik célja éppen az, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiiktassák a szubjek­tív tényezőket. Határjárás közben erről beszélgetünk a gazdaság főmérnökével. Juhász Lajossal. — Ma már fényűzés lenne pár száz hek­táron gazdálkodni — kezdi fejtegetését a korszerű üzemszervezésről, gazdaságszerke­zetről és egyebekről. .................. O kfejtése egyszerű és világos, sokévi ta­pasztalat áll mögötte. A nagyüzemi gazdál­kodás iskoláját már akkor kijárta, amikor egy egész járás mezőgazdasági termelését irányította. A kis gazdaságokban -költségeaebb a ter­melés, körülményesebb az irányítás, mert a gazdaságszerkezet lényegében olyan, mint egy nagyüzemé. Szinte megoldhatatlan a termelés összpontosítása, a gépek gazda­ságos kihasználása. Egy kis üzem nem en­gedheti meg magának nagy géppark fenn­tartását, mert egyszerűen nem fizetődlk ki. — Más a helyzet akkora gazdaságban, mint a mienk — folytatja érvelését. — A termelés szakosításával és összpontosításá­val lényegesen olcsóbban termelhetünk. Egy példa a sok közül. Az egész gaz­daság gépesítési központja Királyhelmecen van. Egy 60-tagú ifjúsági brigád gondosko­dik itt a 13 kombájn, 59 traktor és a hoz­závaló megszámlálhatatlan mennyiségű gép zavartalan üzemeltetéséről. Valóságos gép- és traktorállomás tökéletesen felszerelt mű­hellyel, amelyben gyakorlatilag minden megtalálható, és amelyben mindenféle javí­tást elvégezhetnek, ......... H ogyan engedhetné ezt meg magának egy kis, néhány száz hektáros gazdaság? Ugyanakkor a termelést is szakosítják. Rövidesen a szarvasmarha-tenyésztés tesz a fő termelési ágazat. Királyhelmecen már é- . pül egy 1200 férőhelyes tehénfarm, Bély- ben jövőre kezdik el egy 500 férőhelyes farm építését. Ezzel egyidőben a gazdasá­gon belül is megindul a szakosítás. Három farmon csak hízómarhákat fognak tenyész­teni, és mindenütt azt az ágazatot fejlesz­tik tovább, amelyhez a legjobb adottságok vannak. Így kívánja meg a fejlődés, és erre kény­szerítik a gazdaság vezetőségét bizonyos tényezők is. A környék gyors Iparosodása, az ágcsernyől átrakodó állomás, a vaján! Slovnaft és a hőerőmű egyre több embert foglalkoztat. Ezért a meglévő tehénistálló­kat is korszerűsítik, gépesítik a munkát. A- hol eddig 4—5 ember dolgozott, ott ezután egy is képes lesz ellátni a teendőket. Az új Istállók már csakis a legmagasabb fokú automatizálással épülnek. Ezek az intézkedések nem utolsósorban az emberek munkájának megkönnyítését szolgálják, akárcsak a többi korszerűségre való törekvés. A gazdaságban zöld utat nyi­tottak a tudományos-műszaki forradalom­nak. Jövőre például egy magyar gépsorral 100—120 hektáron megkezdik a gépesített paradicsomtermesztést. Az eljárás a szó szo­ros értelmében forradalmasítja az eddig jobbára kézzel végzett paradicsomtermesz­tést. Munkaerőt, költséget, fáradságot ta­karítanak meg vele. Hogy mennyit? Azt e- gyelőre nem tudjuk, NAGYVONALO SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS Nem titkolják tehát, hogy — nem a gaz­daság hibájából, de — kevés a munkaerő.' A vasút, az ipari üzemek túlságosan nagy konkurrenciát Jelentenek. Ezért a munkaerő stabilizálására a gazdaság vezetősége nagyvonalú szociális program megvalósítá­sába kezdett. Megmutatták többek között a Királyhel­mecen épült hatlakásos üzemi lakótömböt, amelybe most költöztek be az új lakók. — Rövidesen megkezdjük további öt ha­sonló lakótömb építését — közölte kísé­rőnk, Juhász mérnök Pár éven belül egész utcasor épül Ki­rályhelmecen a gazdaság eszközeiből, A fejlesztési részlegen most tataroznak egy lakótömböt, és a későbbi években a többi részlegen is építenek lakóházakat. Nagy ü- zemi konyhát tartanak fenn, az alkalmazot­tak 30—35 százaléka az üzemi konyhán ét­kezik. A tovább tanuló fiatalokat anyagi­lag támogatják. Nem remélik, hogy az említett intézke­dések nyomán egyik napról a másikra cső dák történnek, de turiják, hogy ez az egyet­len járható út, hogy elsősorban a fiatalok­ra kell építeni. Nekik készülnek a lakóhá­zak, miattuk — de nemcsak miattuk — korszerűsítik a termelést. Bélán József MBG nem DICSEKEDHETÜNK „Panaszkodom“. Nem, Dakó Éva, a gaz­daság szisz-elnöke egyszer sem használta ezt a szót beszélgetésünk alkalmával, még­is le merjük írni, hogy Éva mondanivalójá­nak nagy részét panasznak szánta. Hogy miért? Ezért: ■ ■ A nyolc ■ falubaii — ■ kezdi Éva — :nyolc alapszervezetünk van. A tagok munkáját, a közös szórakozásokat nehéz összehangolni. Például az egyik Helmecen élő és dolgozó fiatal nem ismeri a tárkányit, holott egy gazdasághoz, egy SZISZ-szervezethez tar­toznak. A másik nagy gondunk a munka­erő-vándorlás. Nem tudjuk megteremteni a vezetőségi kádereket. Aztán nem kis prob­lémánk az sem, hogy a 114 tag közül so­kan csak alapiskolát végeztek, és bizony nehéz szót érteni velük. Nem lehet csak úgy „odaköpni“, hogy ilyen és Ilyen akció készül, segíts a szervezésben, hanem a lel­kére kell mindenkinek beszélni. Mert van olyan szervezetünk — a battyányl —, ahol ha azt mondanám, holnaptól megszüntetjük a szervezeteteket, talán még örülnének is Ellenben itt, Helmecen, a központi mű­helyben próbálnám ezt kijelenteni? Itt ra­gaszkodnak ahhoz, hogy szervezetten dol­gozhassanak, szórakozhassanak. A „panasz“ után Éva azért mond némi vigasztalót is. — Aki viszont ismeri a szervezett mun­ka lehetőségeit, s megérzi annak fontossá­gát, mindenre hajlandó. Számíthatunk rá, S nálunk az ilyen öntudatos fiatalok kez­deményezése nagyon fontos, hiszen az 1- dénymunkák — aratás, szénagyűjtés — ne­hezen mennének nélkülük. Vannak fiata­lok, akik a munkaidő letelte után csoport­ba verődnek és társadalmi munka tormá­jában tovább dolgoznak. — Kik azok a tagok, akik dicséretet ér­demelnek? Kiket keressünk? — Elsősorban Agyagos Palit és aztán Pet- rlk Annát. De még sorolhatnánk néhány nevet... AZ A TEHSN togte Petrík Anna huszonhárom éves és fejőnö a helmed gazdaságban. Élete, sorsa beille- nék egy drámai hangvételű novellába vagy filmbe. Oakó Éva Juhász Lajos mérnök KONGRESSZUSI RIP0RIjA12. Az alapiskola befejezése után, tizenöt é- ves korában azonnal fejőnő lett. Az apja, Petrik Béla is fejőgulyás, hát vele tartott. Az alacsony, szelíd arcú, kedves tekintető Anna azóta mindennap reggel négykor kel, kimegy az istállóba, megfeji, rendben tart« ja a teheneket. Kilenc óra körül haza megy, otthon főz, mos, takarít, kapál a kertben, majd délután négy óra körül új­ra irány az istálló. Nyolc óra is elmúlik, mire megint haza Őt­Azt mondja, már járt a tengerparton. Kér­dezzük, mit látott?, — A tenger nagy vizet. Faggatnám őt tovább, de hiába. Minden kérdésemre lesütött pillantás, üres mo­soly a válasz. Meg pír az arcon. Az apja közbeszól: — Nem rázhatta ő ott nagyon a rongyot, sok pénz kell kérem a tengerparton. Kocs- mázni ő nem járt, meg a nyelvüket se tudja, hát nézte a vizet, meg „fürdicsélt“. Petrík Annál háromezer koronánál töb­bet keres havonta. Sőt, a vezetője azt mondta, néha négyezer koronánál is több van a borítékjában. Az apja úgyszintén. És mire költi? Szinte semmire. A portán min­den megterem. Az öltözködésben nem na­gyon clcomáskodlk; Bálba nem jár. Csak gyűjti, gyűjti a pénzt. Mint az apja, meg a hozzá hasonlók, akik valahol megreked­tek a fejlődésben. Beszélgetésünk Anna vezetőjének szavai­val ér véget: — Petrik Anna a legjobb fejő. Dolgozik, mint a barom, de a világ dolgairól nem tud semmit! S még egy apró mozaik. Beszélgetünk Annával a munikáról. A fejés menetét így kezdi magyarázni. — Az ott a tehén tőgye .. > Bélán József főgépesítő: „Azt kérdezed Jánosom, milyen a ml if­júságunk? Hát azt mondom, hogy kemény­vágású, melós fajtájú gyerekek ezek mind. Mondok neked egy példát, és megértesz mindent. Van a gazdaságban egy hatvanta- gú gépesítő ifjúsági brigád, amiről ti már vagy két éve Irtatok is. Ezekkel a fiúkkal ml mindent el tudunk érni“ De hogy a pél­dánál maradjak: Demeter Laci régebben az egyik legjobb munkásunk volt. Traktoros. I- vott is a fiú meg a családi zűrök is össze­jöttek. A brigád úgy határozott, nem való közéjük, rontja a hírnevüket, ezért kizár­ták, Közben Laci .csinált egy bakJö.v^sU A- mikor kiszabadult visszajött a gazdaságba dolgozni. Teljesen megváltozott. Klvereked- te magának munkájával, hogy a legjobbak közé soroljuk,' és a fiúk, akik látták az í- gyekezetét visszafogadták öt. Elhiszik neki, hogy megváltozott, bíznak benne, lehető­séget adnak neki a munkára, a közösségi életre. Szóval; ahogy tudnak, segítenek raj­ta, Bélán József behív az irodájába két trak­torost. Épp most érkeztek meg a gazdaság udvarára egy-egy megrakott pótkocsi szal­mával: Pataki Sándor és Lakatos Kálmán. Mindketten elégedetten beszélnek a mun­kájukról, s meggyőződéssel mondják, hogy a gazdaság minden lehetőséget megteremt, amire ma egy fiatalnak szüksége van. S csak a legfontosabbat említik: a lakást. De erről már Agyagos Pált kérdezem aki a gazdaság építette lakásban lakik feleségé­— Régebben a szüleimnél laktunk, egy szobában, mint a cigányok. Azért mondom, mint a cigányok, mert megvettük a sok hol­mit és nem tudtuk hová tenni De most már szép a lakásunk, 150 korona lakbért fizetek, A kereset jó, háromezernél több. De ha nem haragszol meg, most sietnem kell. Ma még legalább kettőt szeretnék tér­ni, de zárszóiként azért még azt odaírhatod, hogy aki a helmeci gazdaságba jön dol­gozni, nem bánja meg. XXX Nem állt szándékunkban „reklámot csi­nálni“ a Királyhelmecl Állami Gazdaságnak. Az elmondottakból egyébként is kitűnik, hogy sok még a megoldásra váró prob'éma Csupán érzékeltetni skartuk, milyen vál­tozásokat hoz magával a korszerű, nagyüze­mi gazdálkodás, amelyre a gazdaság veze­tősége kétségtelenül törekszik. Erre vall az állattenyésztés korszerűsítése, hogy Petrik Annának ne kelljen látástól vakuláslg dol­gozni. Más kérdés, hogy az emberek ésszerűen tudják felhasználni a jó keresetet, s az egyre több szabad időt. Itt még sok a ten­nivaló, és lehet, hogy ez hosszadalmas fo­lyamat lesz, Palágyi Lajos és Zolczer János riportja Foto; Zolczer rriVriiii

Next

/
Thumbnails
Contents