Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-04 / 40. szám
5 TÖBBFSSZÄMBAN A SIKERNEK MINDENKI ŰRÜL. HANEM A MUNKA, A FELELŐSSÉG, AMI MEGELŐZI, AZ LÄTSZÖLAG CSAK KEVESEK GONDJA. PEDIG A SIKER GYAKRAN SZEMÜNK LATTARA SZÜLETIK, CSÖNDBEN, ALIG Észrevehetően. Siker, elégedettség. — Nem szeretem a nagy szavakat, de azt hiszem elégedett lehetek azzal, amit elértem. Nem minden fiatal kap olyan lehetőséget, mint én. Kilenc évig vezettem a Komárnói Állami Gazdaság kabátfalusi (Nová Osada) tyúkfarmját, és a sikert kemény munkával közösen értük el. 'gy, ahogy mondom: többesszámban. Semmi sem hullott ingyen az ölünkbe; ezek a lányok, asszonyok nem lagymatag fejbólintó emberek, nem volt könnyű elnyerni a- bizalmukat, de még nehezebb volt azt megtartani. SZABÓ ZOLI bér. Ha akarná Is tudna írni az meglehet éppen sei kezdené; Mi a tyúk? — Filozófiai? magasabb rendű fejlődött. A tyúk hetett. baromfitenyésztő szakemkönyvet vagy könyveket egyszerű tyúktojásról, és ezzel a filozófiai kérdés- volt előbb, a tojás, vagy Talán biológiail Minden élőlény alsóbb rendűből csakis a tojásból fejlődKONGRESSZUSI RIPORTjA 11. jó hallgatni, amit Zoli mond szakmája legúlabb ismereteiről, kollégái sikereiről. Klszexált, restringálás, inszemináció ... Igyekszem megfejteni a szakkifejezések jelentését, de Zoli azonnal észreveszi, hogy nem szakemberrel van dolga. — Klszexált. Ez tulajdonképpen a kakasok és a tyúkok megkülönböztetését jelenti. Az egynapos csirkéket már így kapjuk Ivánkáról. Ez a művelet nem is olyan egyszerű, mint sokan gondolnák. A világ valamennyi keltetőjében japánok végzik. Próbálták már többen is felfedni a titkukat, de eredménytelenül. Ez a Felkelő Nap országa embereinek titka. A restringálás mértékletes etetést jelent, éheszte- tést is. A csibék csak egyharmadát kapják annak, az eledelnek, amit megennének ... Megtudom, hogy a kövér tyúk eltunyul és nem tojik. Keveset moz.og, héjat termel és nem tojást. Az ilyen tyúkra Zollék- nak nincs szükségük. Számukra a tojás a fontos, és nem a tyúk súlya. — A tojás sem lehet akármilyen -- magyarázza Zoli utódja a farmon, a 24 éves Tóth Évi. TÓTH Éviben tulajdonképpen a fiatalság kapott érvényesülési lehetőséget, hiszen nem kis dolog három évvel az érettségi után egy nagyforgalmú tojótelepet irányítani. — Az első hónapokban nagyon féltem, fogom-e majd bírni azt a munkairamot, amelynek hangadója Zoli volt, és amelyhez valamennyien hozzászoktunk. A brigád bíztatott, segített, és csakis nekik köszönhetem, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk. Évi a Gadócl Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, 21 éves és menyasszony. Élete párjának megválasztását legalább olyan fontos lépésnek tartja, mint az életpályája kiválasztását. — Vagy talán fontosabb is az első? Hirtelen nem Is tudom. Azt, hogy szeretem az állattenyésztést, a baromfit, az nagySZABO ZOLTÁN: Ha akarná, könyvet is tudna írni az egyszerű tyúktojásról. TÖTH ÉVA: Az lenne az ideális, ha minden tojásból kiscsibe lenne ... Fenti képünkön: A BRIGÁD: Nagy dolog, hogy valaki közülünk, innen e neveidéből, eljutott Prágába, a legjobbak közé. részt az én dolgom, a házasság azonban mindig két ember ügye. Az ►,érettségi után nem jöttem nagy célokkal á telepre, azok csak most vannak kialakulóban. Vártam, hogy majd vezetni, Irányltaiji fognak. Így is lett. Zoli és az asszonyok is valameny- nylen nagyszerű példaképek. Nem értek egyet azokkal, akik azzal fogadják a frissen érettségizett zöldfülűeket: na most aztán felejtsél el mindent, amit tanultál, mert az életben minden más, mint az iskolában. Kétségkívül használni kell amit tanultunk, én csakis így tudom elképzelni a magam, de a társadalom fejlődését is. Itt a telepen az a fő célunk, hogy olyan tojásokat termeljünk, amelyekből egészen biztosan csirke lesz. Ennek előfeltétele a megfelelő összetételű takarmány, a tiszta környezet, és nem utolsó sorban a kakasok is. Az lenne az ideális, ha minden tojásból kiscsibe lenne. Nálunk száz tojásból 80—85 kiscsirke kel ki. A farmon jelenleg több mint 23 000 jérce és 1400 kakas van. Tizenhat ember gondoskodik róluk, az éjjeliőrt is beleszámítva. Ez a brigád a SZISZ II. kongresszusának előestéjén megkapta a SZISZ II. kongresszusának brigádja címet. 1970-től dolgoznak együtt: Irén néni, Annuska, Ilonka, Mariska, Zsuzsi, Juliska, Janka, Erzsiké Márta, Ilonka és Évi. A brigádban két nagymama, hat ftatalasszony, két menyasszony és egy hajadon van. összesen tizennyolc kisgyerekük, és a nagymamáknak négy unokájuk van. Itt van még a brlgádvezetö: Zoli, a kétgyermekes családapa, azután a karbantartó és az éjjeliőr. — Most félegy, három óra múlva letelik a munkaidejük. Fáradtak? — Nem. Nem akkor fárad el az ember, ha sokat dolgozik, hanem akkor, ha nem talál örömet á munkájában, ha robotnak ■ érzi. A hivatástudat azzal kezdődik, amikor egy kisdiák felfedezi, hogy az egyik tantárgy szebb, mtnt a másik... Erre is tanítani kellene a mai gyerekeket. És akkor bizonyára kevesebb lenne a fáradt munkás. — Mi a brigád fiatalabb tagjai inkább üzemnek nézzük a farmot, ahol ledolgozzuk' a munkaidőt és szaladunk haza. Az idősebbekben azonban él a hivatástudat. Ragaszkodnak a hagyományos etetéshez, csak ebben látják a csirkék fejlődésének biztosítékát. Keveset adnak a könyvekre. — Volt köztünk veszekedés is; előfordult, . hogy nem tudtunk megegyezni, és látni sem akártuk 'egymáSfV'í>e^kellett jö»-jIsss ji nünk, hogy a fnunkánícba'rt “egymásra va- • gyünk utalva, és meggyőződtünk arról is, ' hogy akkor keresünk a legtöbbet, ha egymás kezére dolgozunk. — Bármennyire is igyekeztünk, nem és nem tudtuk enielni a megtermékenyített tojások számát, pedig néha még feketén is becsempésztünk kakasokat n ketrecekbe. A ketrecekbe, és éppen ezekben a ketrecekben volt a hiba: rácsos volt a padlózatuk. Ezt a lehető leggyorsabban orvosoltuk, a rácsos padlózatot kicseréltük simára, s az eredmény azonnal megmutatkozott. — A munkánknál fontos, hogy betartsuk a csirkeprogram előírásait: a levegő megfelelő hőmérsékletét, nedvességtartalmát, az etetés Idejét, a takarmány összetételét stb. Percnyi, foknyi tévedés hátráltatja a csibék fejlődését. Valaki azt mondhatná, szegény csipkék egész életükben nem látnak sem napot, sem füvet. Én csak annyit mondhatok, hogy ez a legoptimálisabb baromfitenyésztő program, amelyet valaha is tapasztaltam. Bizonyára többévi munka volt ennek kidolgozása. Az édesanyám, amikor itt járt, csak elcsodálkozott. Ennyi csirke, és milyen szépek, tisztákl A jércék Jelenleg 1,30—1,50 kílogramo- sak, pár hónap múlva tojni fognak, és több lesz a fehérköpenyes brigád munkája. Kevesebb Idejük jut majd a társadalmi munkára, a farm csodaszép udvarának karbantartására. Legutóbb vállalták, hogy a telepek között felállítanak két takarmánv- tartályt. Kötelezettségvállalásukat teljesítették. Vállalták azt Is, hogy a csirkék elhullását 8 százalékról hatra csökkentik. Az észrevételenüj és tudatosan elhullaj- tott megnyilatkozásokból nehéz összerakni a brigád élethű portréját. Nem hallottam hangzatos szavakat, valamennyien csupán munkájuk mellett tettek hitet. Töprengésekből leszűrt mondataiknak azonban erejük volt. Befejezésül szeretném idézni Tóth Évit: — Nagy dolog, hogy valaki közülünk, innen a neveidéből ott volt Prágában a legjobbak között, és elmondhatta, hogyan dolgozunk, hallhatta, hogyan dolgozik a többi fiatal, milyen sikereket érnek el a munka- helyeíkeni. A cím, amelyet kaptunk, elismerés, de egyben kötelez isi ZACSEK ERZSÉBET A szerző felvételei Október 6. a csehszlovák néphadsereg napja GÖNDÖR HAJAM RÖVIDRE Hát akkor, néhány napja én Is katona vagyok, és együtt ünneplsin néphadseregünk napját a többi újonccal meg az öreg „bakákkal“. Lassan ismerkedünk az új környezettel, rengeteg a gondunk, elfoglaltságunk. De ezt nem azért mondom, hogy szánalmat keltsek, elvégre férfiak vagyunk, vagy ml a csoda. Illetve, ha eddig nem is számítottunk annak, akkor ezentúl egész bizonyosan. Apám is azt mondta, hogy a katonáéknál sok jót és szépet tanulhatok, aminek nagy hasznát veszem majd az életben. Ezért mindenre igazán figyelek, nehogy szégyent hozzak a hazaiakra. A mestertől is azzal búcsúztam- el a gyárban, hogy hát viszontlátásra két év múlva. Csak annyit mondott: Tartsd magad, fiú, valahogy csak megleszünk nélküled, tanulj sokat, és siess haza.“ Mintha ttt lehetne sietni. Anyám teljesen elérzékenyült, Zsuzsi, mármint a húgom, aki korábban még nagy hangon mondogatta, hogy legalább cs.end lesz a házban, elbőgte magát. Biztos eszébe jutott, hogy huszonnégy hónap még a csendből is sok. És most itt vagyok, egyenruhában. A fogadtatás nem is volt a legrosszabb. Igaz, a hajunkat a megszokottnál jóval rövl- debbre nyírták, de ezt is meg lehet szokni. Ismerkedünk a ■ napi renddel, tanuljuk a katonaábécét. Azt mondják, hogy ez • az inasidő. Hogy miért, nem. tudom. Egyelőre az a legkellemetlenebb, ha reggel vagy riadókor akár éjszaka is megszólal az ügyeletes sípja. Unatkozni azért nem unatkozunk. A rendgyakorlat, lőgyakorlat, az egész alap- kiképzés, ha fárasztó is, de érdekes. Mert ki nem álmodozott gyermekkorában arról, hogy igazi fegyvert vegyen a kezébe, és szétszedje darabokra vagy netán össze is rakja. ^ az utóbbi^ nrűvelet még nehezen •raégy.^'WÍfbrdul',^'^^^^lmaraá egy másílí puskára "való göfic. j pé 'hát s^kj'sem született tökéletesnek.'' Az első napi kiképzés után kutyául éreztem' magam. Olyan , fáradt voltam. Meg eszémbe jutottak az; Otthoniak, 'be hamar felfedeztem, hogy . Vaii'nak köztünk fiúk, akik egy kis humorért nem járnak a szomszédba, és mindjárt elviselhetőbbnek tunt a sorsom. Természe.te’sen a búcsúzés emlékeinek előadása vlolt műsoron. Franta Rehák morva gyerek, fegy havasalföldi faluból jött ide Nyugat-Gsehország- ba. A SZISZ-alapszervezet tagjai megajándékozták, majd a $?emélyvonaJon elkísérték egész Horni Lideébe, ahonnan gyorsvonaton folytatta útját. Stevo Ilavsky tiszteletére — mellettem alszik — labdarúgómeccset rendeztek a szomszéd falu csapata ellen. Mintha egy nagy világsztárt búcsúztattak volna. Ami igaz, az igaz, Stevo, két évig hiányozni fog a csapatból, mesterien bánik a labdával. Az első éjszaka tehát úgy aludtunk, mint a bunda. És másnap már két lábbal ugrottunk a katonaéletbe, arai a szokás szerint rendgyakorlattal kezdődik. Valakinek jobban megy minden, valaki ügyetlenebb, de azt meg kell hagyni, hogy mindenki igyekszik, nehogy szégyent hozzon a csapatra vagy a századra. Mert Itt hamar elválik, hogy ki, milyen ember. —zp —
