Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-12 / 28. szám

tM s

fiN REGGEL HÉTKOR BEJÖVÖK, ÉS DÉLUTÁN FÉL NÉGYIG TALÁN MEG EGYSZER SEM HAGYTAM EL A GYÁR ÉPÜLETÉT.

csa

perc

Barátom gúnyosan mosolyog rám a kávéház előtt.

— örült vagy. Hát, mit mondhatna a főnököm. Elugrottam egy kávéra, és kész.

Déli tlzenegyóra. Java munkaidő.

— Ezt a napi egy-két óra „lógást“ igazán megengedhetem magamnak, hogy csavarogjak a városban, találkozzam a haverokkal egy kávé mellett. Munkaidő után úgyis rohanok haza. Gyerek, asz- szony... Az irodában nem hiányzóm, a munkám elvégzem.

öreg este. Kapualj.

— Holnap hánykor?

— Egykor a presszóban. Leléphetek egy órára, hogy fél négyre, mire a munkaidő véget ér még vissza érjek.

— Mit mondasz, hová mégy?

— Posta, helyfoglalás, takarék, sürgős bevásárlás... Meg már nem Is nagyon kérdezik. Megszokták, hogy naponta eltűnők egy- -két órára. Csak kezdetben volt feltűnő, de megmagyaráztam: halaszthatatlan.

— Jó, akkor egykor a presszóban.

Kávéra hívok meg egy lányt viszonzásul a minap tett szívességéért. Kérdezem, mikor végez?

— Négykor. De ha mindenáron velem akarsz kávézni, akkor inkább most ugorjunk el. Délután nem maradhatok Itt. Fél ötkor megy a vonatom, el akarom érni.

Alig múlt tíz óra, szürcsöljük a kávét.

— Mit mondtál, hová mész?

A lány a bérelszámoló-osztályon dolgozik.

— Nézd! Négyen vagyunk egy Irodában. Elugorhattam az egy e- melettel lejjeb dolgozó barátnőm- höz, a wécére, vagy egyszerűen kijövök és megyek. Amit el kell végeznem, az úgy is csak rám vár. Majd gyorsított tempóban megcsinálom.

— Mások is elugranak így?

— Én nem firtatom, ki hol van, ha nincs az irodában.

Tizenegy óra is elmúlt, mire kiszállunk a liftből.

ló műszakvezetővel rázok kezet. Mondom neki, mi körül szimatol- gatok: munkafegyelem, későn járás, lógás...

— No nel Ez nálunk nem szokás. Mégcsak meg sem fordulhat senkinek a fejében, hogy a nyolc és félórás munkaidő alatt elmenjen. Nálunk szalagmunka folyik. Képzeld el, ml lenne, ha az egyik nő meggondolná magát, felállna e szalagon futó cipők mellől, és azt mondaná; engem vár a fiúm kávéra. Leállíthatnánk a szalagot.

— És te, mint vezető, aki nélkül menne az alatt az egy óra a- latt is a szalag?

—Egy; tejétől bűzlik a hal. Két tő; az Irányítás, a szervezés, az ellenőrzés minden percben szükséges. Három: van azért munka- fegyelem is a világon. Mi nem vagyunk Irodisták, hogy csak úgy ki-be sétifikáljunk, amikor kedvünk tartja.

Még egy mozzanat a képhez;

Koáice (Kassal, Cappano kávéház. Nyitási idő tízóra.

Tízóra tízperckor: asztalomnál ülnek: P., a népművelési intézet dolgozója, Gy. -újságíró, J. színész,

L. a számítástechnikai intézet dolgozója, K. titkárnő. A szomszéd asztalnál; tanár, két csinos lány, akiket a bíróság épületéből látok gyakran kijönni, tanfelügyelő, régész. Egy másik asztalnál; focista, két Ismeretlen hölgy, színházi kellékes, tévészerelők. Csaknem minden asztal foglalt.

Miért nem látok én Itt esztergályost, vasutast, vasgyárban dolgozó kohászt, kenyeret dagasztó péket, pult mögött izzadó elárusítót, szövögyárl munkáslányt, olajos kezű autószerelőt? Vagy talán ők más kocsmákba, más kávéházakba Járnak? Nem, ők dolgoznak.

Odalép az asztalunkhoz a mindig mosolygó pincér.

— No ml van, lógósok?

Leülök a szerkesztőségben az asztalomhoz és felhívom az egyik tégl ismerősömet, aki tervező egy gyárban.

— Valami sürgősét szeretnék megbeszélni veled, nem tudsz egy félórára kiugrani. A sarki kocsmában várlak.

— Ne Viccelj, komám. Én reggel hétkor bejövök, és délután fél négyig talán még egyszer sem hagytam el a gyár épületét. Nálunk „stemplizés“ van. Ez nem galambdúc.

Zavartan „elnézést kérek“, és leteszem a kagylót.

De már alakul a kép benneml

Két nap múlva az utcán B. LászA kép (let) lassan ismeretlen és Ismert egyenleteivel világossá válik előttem.

Van egy olyan dolgozó réteg, a- mely magyarázkodás nélkül (vagy esetleg némi magyarázkodással) leléphet, öt percre, fél órára, 6- rára, ott hagyhatja a munkáját, a munkahelyét. Elugorhat egy sörre, egy kávéra, bevásárolni. Ismerek olyan asszonyt is, aki munkaidő alatt csalja a férjét. Napközben üres a lakás, hát kihasználja. Ezeket az embereket általában senki sem vonja felelősségre. Vagy ha teszi Is, az illető mindig talál magyarázatot arra, hogy hol volt, mit csinált? Ritka az o- lyan eset — kemény kezű, erélyes főnök kell hozzá — (ha csaknem maga a főnök lóg), hogy az illetőnek abszenclát írjanak be, levonjanak a fizetéséből, valamilyen úton módon megbüntessék. Ezek az emberek legtöbbször önálló munkát végeznek, vagy pedig o- lyan munkakörben dolgoznak, hogy csak a hónap bizonyos időszakában nagy a hajrá, amikor még rá is húznak a munkaidőre, vagy olyan a beosztásuk, hogy a rájuk bízott munkát fele annyi

idő alatt is elvégzik. Persze van olyan is, aki éppen ezért felületesen, rosszul dolgozik. A nagyobb többségnél valóban csak percekről van sző, ami, ha a munkaidőből megy, nem számít. Ellenben, ha a munkaidő után egy perccel tovább ott kell maradni, akkor már nagy a felháborodás. Nézzünk csak be bármely délelőtt az üzletekbe, kocsmákba, kávéházakba. És kérdezősködjünk, mint én tettem: „Hogy-hogy“? „Csak Öt perc! Az semmi“ — lesz a válasz legtöbb esetben. És valóban csak öt perc? jó tegyük fel, hogy igen. És azonnal felvetődik a kérdés: ez alatt az öt perc alatt ml mindent lehetne elvégezni? Mert ez egy hét alatt már harmincöt (isrc. Egy hónap alatt közel száz percet tesz ki. Több mint másfél 6- rát. S évente? .. A napi félórás, másfélőrás lógásokról nem is beszélek.

Meg aztán az érem másik oldala? A mulasztások az ilyen öt percekkel kezdődnek. Ahol ez megengedhető, ott már megengednek mást is. Ott már baj van a munkafegyelemmel. Ott már elemelhe- tő egy köteg Irodapapír, ceruza- hegyező, ez, az. Ott már sok minden megtörténhet. És olyan is aztán a munka.

Ezek az öt percek végül is embereket, munkafolyamatokat, munkafegyelmet formálnak, közhangulatot rontanak. Mert az érintetteknek mindez tetsző, de tény, hogy ők ebben az országban a munkát végzők (?) tömegének kisebb, elenyésző része. A többség becsü.-, lettel „letudja“ a nyplc és feleL helytáll, dolgozik. Csakhogy lát ja ezt a tervét száztíz százalékra teljesítő „melós“ is. És jogosan „szentségei“, ha tőle nagyobb muril- kaaktivitást, racionalizációt, az egy percet is számon kérik.

Tudok olyan esetről, amikor eg.y fiatal esztergályos három perc késés miatt abszenclát kapott. Tanulja meg,' mondta a mestere, aki még a „régi világban“ inaskodott, hogy inkább tíz perccel előbb „üsse le az órát", mint egy perccel később,

ÉS nincs igaza?

A későn járóknak, lógósoknak azonban van egy másik rétege is. Azok, akik a munkakezdésnél késnek perceket, félórákat.

A cs.-l szövetkezet „szettiélyze- tisét“ kérdezem:

— Mindenki pontosan lépétt be a munkába?

— Hárman késtek. Egyikük arra hivatkozott, hogy a felesége elszaladt az üzletbe, sokan voltak, nem ért vissza Idejében, és addig a gyerekekkel kellett lennie, A másik kettő magyarázat nélkül késett tizenkét percet.

— Mi ilyenkor a teendő?

— A teendő az lenne, hogy vagy hazaküldjem őket, vagy egy órát leírjak a munkaidejükből, de... nálunk a dolgos kéz úgy kell, mint egy falat kenyér. Ezek közül mind a három megfogja a munka végét. Egyszerűen csak az történik, hogy figyelmeztetem ő- ket, többé ez ne forduljon elő.

— És mit szólnak a többiek?

— Semmit. Legfeljebb legközelebb ők késnek.

A három későn jött után lépek. Egyiküket, aki meg sem indokolta késésének az okát kérdezem:

— Maga szérlnt nem fOAtOs, hogy az étObérek pontosán járjanak munkábá?

— Szérintem az a fOhtOs, hógy amit reggél kiOszt a csOpOrtvezé- tö, azt elvégezzem. Ne féljén, ha én délben jöVök, akkOr IS elvégzek egy egész napra válót, mért én úgy tudok dolgozni, mint a barom.

Szerintem tejlett öntudat kérdése mindez. Tudjuk, tudatosítsuk (vagy sem?) azt, hogy a nap égy- harmadábaO eljárunk egy munkahelyre, ahol becsülettel elvégezzük a ránk bízott feladatot: injekciót adunk, kémósövek tártaimét elemeztük, rajztábla mellett számolunk, az eszterga fogójába új félkésztérméket fogunk be, fonalat pergetünk az orsóról a szövőgyárban, kiszolgálunk a pult mögött, jegyzőkönyveket vezetünk és értekezletekre járunk, gépekét vezérlünk ,..

Ném hívók riportom sagftségére most számadatokat, mennyi a későn járók, a lógósok száma, nem kérdeztém még á szociológusokat ebben az Ügyben, mert a tények, számok nélkül is tények. Mindenki tud róluk, látja, nem kell bizonygatni. Mondtam már: riportom „elftéltjél“' még kévésén vannak. Még talán mégfékézhetö a jelenség. Matt a nagy többség, a nagy közösség példaadást, halk vágy kimondott útmutatása a legnagyobb formáló, alakító erő.

Az n.-t, kőművásbrigád ésete.

A kilenctagú brigád két tagja munkaidő alatt rendszeresen lelépett hosszabb időre sörre. A többiek kezdetben nem szóltak nekik, de amikor már részegen tértek vissza, és egész nap nem voltak használhatók, figyelmeztették ö- ket, s kérték, hagyják abba az i- vást. A4 egyébként összeszokott brigád tagja az elkövetkezőkben a rakoncátlankodő két embert nem hívta meg szalonnasütésre, közös hétvégi kirándulásra és sémmi közös akcióra. A rendbontók közétzetét mindez sértette. Végül is a közösség ható ereje any- nyira hasznos volt, hogy a két rendbontó kezdetben esek egy-két üveg sört vitt a munkahelyre, hogy ne kelljen elmenni, és mart erre sem szűnt meg a többiek kiközösítő magatartása, hét azt is abbahagyták.

És ä múlt héten már a kilenc brigádtaggal együtt sütöttem a szalonnát (, a Latorca partján.

20LCZÉR I&NOS

K

orunk izgalmas, a laikusok számára titokzatos szerkezete: a komputer. Azon ma már senki sem töpreng, hogy szükség van-e rájuk: Azt azonban sokan kérdezik: megérik-e a pénzükét, gazdaságosak-e?

A kérdésre a múlt napokban a- dott választ a sajtónak a Csehszlovák Irodagép nemzeti vállalat három vezetője, Bohuslav Sloup i- gazgatóhelyettes, Jifí SedláCek, a rendszerszervezés vezetője és Václav Povolny mérnök, a programozás irányítója.

EGY

MÁSODPERC

ALATT

HÚSZEZER

MŰVELET

— Milyen áttekintésük van a számológépek kihasználásáról?

— Az ellenőrzéssel ugyan nem vagyunk megbízva, de üzembehelyezésüktől kezdve ml gondozzuk a gépek jelentős részét. Működésüket, kihasználásukat, tehát figyelemmel kísérhetjük. Ez fontos gazdasági kérdés, hjazen az EC 1021-es jelzésű csehszlovák számítógép, amely egy másodperc a- latt húszezer műveletre képes „nem Ingyen dolgozik“. Egyetlen munkaórája 1500 koronába kerül. Ami a kihasználásukat illeti, az 1- dén januárban például annak az időnek, amíg be voltak kapcsolva 80,8 százalékát töltötték hasznos munkával. A többi idő karbantartással, illetve hibaelhárítással telt el. Abszolút számokban ez a megfigyelt harminc komputernél egy hónap alatt átlag 233,9 üzemórát Jelent, vagyis ezek a számítógépek naponta nagyjából másfél műszakban dolgoztak.

— Sok ez vagy kevés?

— Úgy gondoljuk, nagyjából megfelel. Nyugaton a hasonló típusú számítógépeket általában csak egy műszakban használják ki, és úgy Is kifizetődnek.

— Mi a gazdaságosság ismérve?

— Kijelenthetjük, hogy minden ezer főnél többet foglalkoztató vállalatnak kifizetődik számítógépét :vásárolni.- A komputer lehetőséget teremt arra, hogy optimális gyorsasággal reagáljanak a piac, áz igények változására.

— Nem használják-e a komputert fölösleges célokra?

—Megesik. Különösen eleinte, az üzembe helyezés után, ahol pusztán gépiesen akarják az adminisztrációt helyettesíteni vele. De hát ez természetes. A számítógép személyzete a gépet maga- sabbrendű feladatra csak bizonyos tanulási és gyakorlati idő után tudja beprogramozni. Azokkal a véleményekkel nem értünk egyet, hogy olyan helyeken is vásároltak számítógépet, ahol nincs rájuk szükség. Akár akarják a vállalatok, akár nem, a jövő a számítógépeké. Nélkülük elképzelhetetlen az automatizált termelés.

— A javítószolgálat kielégítő?

— Az alkatrészek 98 százalékát két óra alatt a köztársaság bármely részébe eljuttatjuk.

—P-