Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-09-20 / 38. szám

•— Sok munkája közhen nem érez néha fáradtságot? — Nem Számomra nem jelent megterhelést a munka, ö- römmel végzem a hallgatók oktatását, a kutatómunkát és az írást Is. Körbeplllant. — Ide a laboratóriumba pedig mindig fölüdOlnl járok. Ha sugárhatásnak tesszhk ki az anyagot, csodás színeket látha­tunk Az Ion forrás tűzpiros színben tündököl, az atomreak­tor zónája kékes fényhatást kelt. Talán ezért kedveltem meg a kertészkedést, a virágokat is... — De ha esténként néha mégis úgy érzi, hogy fogytán az ereje? — Akkor leülök és zongorázom Főképpen Lisztet, Bachot, Beethovent, Bartókot játszom. Es Rachmaninov ctsz-moll pre- lüdjét Nagyszerű alkotási Néhány akkord után érzem, ahogy lassan oldódik bennem az egész nap felgyülemlett feszültség. — A mindennapi életben hol érvényesül kutatásainak tár­gya: a sugárkémia? Tekintete az ablakon túlra szökken, széttárja a karját és tömören, egyetlen szóval válaszol: — MindenűttI Néhány pillanatig hallgatunk, aztán újra 6 töri meg a csen­det — Ma már egyszerűen nincs az életnek olyan területe, a- hol ne találkoznánk vele. Az izotópsugárzással szinte mesébe Ilié csodákat lehet művelni Semlegesíthető például a Föld vonzóereje, sugárzással „főzik“ az űrhajósok kosztját, de a félkész ételek készítésében és a köznapi élelmiszerellátásban Is egyre nagyobb szerephez jut; az aktivizáclós analízis ko­moly segítséget jelent az egészségügyben, az ásványtanban, a földtanban és még számos egyéb területen. Alig van ma már olyan ttídománvág, ahol valamilyen formában ne alkai máznák a magkémia és a sugárkémla módszereit. — Például a bűnüldözésben Is... Vidám arca még inkább földéről. — Ha Sherlock Holmes ma élne, bizonyára 6 Is alkalmazná az aktivizáclós analízis módszereit. A tettes ugyanis mindig hagy nyomot, melyeknek radioaktív Izotópokkal való rögzíté­se és elemzése bizonyítékokat ad a rendőrség és a bíróság kezébe. Napjainkban már nemcsak a klasszikus ujjlenyoma­tok hanem a bőrszövet- és gumikesztyűk nyomai Is kiválóan azonosíthatók, a radioaktív alfa-, béta-, és gamma sugárzás a legraflnáltabb bűnöző fortélyaira Is fényt deríthet. — Az atomkorszak detektívet című könyve szól erről az ér­dekes témáról... Hátrnsimltja ezüstös haját. — Azt a könyvet kórházban, betegágyon írtam. Egyszerűen nem bírtam a tétlen fekvést A kezelőorvostól engedélyt kér­tem arra. hogy napközben fölkelhessek, és az asztal mellett írhassak Mire hazaengedtek, elkészült a könyv vázlatai Olyannyira belemeiegszünk a társalgásba, hogy nem tsvesz- szflk észre a laboratórium ajtaja felől érkező tapintatos ko­pogás halk zaját Csak másodszori kopogás után lép be a tan­szék titkárnője, és telefonhoz kéri a professzort. A vonal túl­só végén Tölgyessy György kiváló barátja és munkatársa: Braun Tibor, budapesti vegyészprofesszor. Sebtében búcsúzunk. Mielőtt azonban Tölgyessy professzor kilépne a laborató­riumból, a titkárnő csöndben még egy papírlapot nyújt át ne­ki Egy „rövid“ jegyzéket. Amíg ml a -dolgozószobája-alatti emeleten zavartalanul beszélgettünk, addig „ódafönn" öten ke­resték személyesen és kilencen telefonon. A professzor bó­lint, aztán huszonéves hallgatóit meghazudtoló fürgeséggel szalad föl az emeletre. Szlovákiában a hatodik ötéves tervben közel 160 állami ku­tatói feladatot' kell megoldani. Ezek közül több feladat el­végzésében hazánk egyik legismertebb vegyészének: Tölgyes­sy Györgynek Is komoly része lesz. Borsai M. Péter Prandl Sándor felvételei HATODSZOR NYITOTT ABIB ?00 gyermekkönyv-illusztráció a bratíslavai biennálén Szeptember 9-én Bratlslavában, a Kultú­ra Házában (SZNP tér 12) rangjához és hír nevéhez méltó keretek között nyitotta meg kapuit a BIB '77, a nemzetközi gyermek könyv-illusztrációk hatodik blennáléja. A- zért mondom, hogy rangjához méltó kere­tek között, mert ez a tárlat, amelyet két­évenként rendez meg az SZSZK Kulturális Minisztériuma, a Szlovák Galéria és az UNESCO csehszlovákiai bizottsága, nemcsak Európának, lassan már az egész világnak egyik legjelentősebb képzőművészeti esemé­nye. Bizonyítéka ennek, hogy az Idei bien­nálén az öt világrészből 34 ország 230 fes töművésze állít ki, mintegy 2000 eredeti művel szemléltetve a gyermekkönvv-llluszt- rációk mai színvonalát. Azért mondom, hogy eredeti művel, mert számos olyan me­sés- és Ifjúsági könyvbe belelapozhatunk, amelyekben már szöveggel együtt élvezhet­jük az Illusztrációt. Térjünk azonban vissza még egyszer az ünnepélyes megnyitáshoz. A BIB '77 meg nyitása ugyanis külsőségek tekintetében el­tért a képzőművészeti tárlatok szokványos megnyitásától. A tárlatnyltás ceremóniáján kívül magasabb szintű protokolláris rendez­vényen is kidomborították a BIB ‘77 jelen­tőséget, gA ^itlovák. Nemzeti. Színházban tar- tonák meg á (.második“' ra'ég'nyit'őt. me­lyen a párt, a kormány és a város jelen­tős funkcionáriusain kívül számos hazai és külföldi képzőművész Is részt vett. Az üd­vözléseken és a BIB ■‘77-et méltató beszé­deken kívül, ennek az ünnepségnek az volt a legérdekesebb eseménye, hogy itt osztot­ták ki a hazai és a külföldi képzőművé­szeknek a BIB “77 dijait, a továbbiakban pedig az operakar Tibor Freéa Marci és a nap című meseoperájáiíak előadásával gyö­nyörködtette a közönséget. A BIB ‘77 nagydiját Ulf Löfgren svéd képzőművész kapta, az öt Aranyalma-dfjon pedig Gennadij Kallnovszkij szovjet. Marian MurawskI lengyel. Anno Mltsumasa japán, Tolll Vlve szovjet és Albin Brunovsky cseh­szlovák illusztrátorok osztoztak. Aranyérmet kapott még egy-egy svájci, román, lengyel, perui, nyugatnémet. Jugoszláv, NDK-bell, holland, csehszlovák és japán festőművész, oklevéllel pedig egy japán, egy magyar, egy lengyel és egy olasz Illusztrátort tün­tetett ki a bíráló bizottság. A BIB dijait e- gyébként az egyik klállltóteremben a kö­zönség Is megszemlélheti, ahol más meg­lepetések Is várják a látogatót. Így példá­ul a csehszlovák posta olyan bélyegkülön- legességeket árusít, amelyeket az 1975-ös BIB-dIjas képzőművészek Illusztrációi díszí­tenek. Ezeket a bélyegeket kívánságra al­kalmi bélyegzővel Is lepecsételi a tárlaton levő postai kirendeltség. Végül néhány sző magáról a tárlat kép­anyagáról. Természetesen Ilyen óriási meny- nylségű grafikai, pasztell- és olajalkotásról szinte lehetetlen külön-külön szólni. Egyet azonban elmondhatunk: legyenek ezek ha­gyományos, vagy absztrakt kivitelezések, az alkotók egytől egyig szem előtt tartották, hogy kihez szólnak — a gyermekekhez. És ez a felelősségérzet, amely a közérthetőség síkjára lágyította a különböző Izmus-Irány­zatokat, már maga Is biztosította a magas művészi színvonalat. A tártat mindegyik fe­kete-fehér vagy színes Illusztrációja a gyer­mek nyelvén és a gyermeki képzelethez 1- gazodva meséli el, hogy mily gyönyörű ez a mi békés világunk. És ez nyújtja azt a rendkívüli művészeti élményt, hogy még a festészethez, a grafikához kevésbé értő né­zőt Is magával ragadja a kiállítás mesevilá­ga. A tárlatot egyébként október 20-lg tekint­heti meg a közönség. NEUMANN JÄNOS Albin Brunovsk^ Aranyaiméval díjazott 11- lusztráciéjábél. Szovjet gyermekkönyv - kiállítás Bratlslavában Aleksze] Tolfztoj híres gyermekkönyvének, az A- ranykulcsnak a nevét vi­seli az a páratlan könyv- kiállítás, amelyet a Szlo­vák Irészövetség Laco No- vomesk^rűl elnevezett ki- állítútermében rendezett meg a MIadé letá Ifjúsági Könyvkiadó a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére. A kiállítás, amelyen mintegy 400 szovjet gyermek- és if­júsági könyvet szemlélhet meg a látogató, nemcsak a szovjet soknemzetiségű gyermekirodalom legjavát mutatja be eredeti kiadás­ban, de megtalálhatjuk itt azokat a szlovák fordítá­sokat Is, amelyek az el­múlt húsz esztendő alatt készültek. A könyvszemle jelentőségét természetesen nemcsak a tartalom sok­színűségén keresztül mér­hetjük le, hanem szakmai téren is hasznos segítséget ad, hiszen a könyvkiadás szakemberei technikai té­ren is megismerkedhetnek a szovjet könyvkészftés minőségi mutatóival. A ki­állítást ünnepélyes külsősé­gek között nyitotta meg Rudo Móric író, a MIadé letá igazgatója. Részt vet­tek a megnyitón Nyikolaj Goncsarov, a Szovjetunió bratíslavai főkonzulja, Szer- gej MIhalov szovjet ifjúsági író, valamint a Szlovák Kiadói Főigazgatóság és a szlovák könyvkiadók kén- viselői. Az Aranykulcs nevű nagyjalentőséPű szovjet gyermek- és ifjúsági könyv- kiállítást e hét végéig te­kintheti meg a nagyközön­ség. A cím: Szlovák Irószö- vetsée, Bratislava, Lenin- grádi utca 2. (neumann) Na, jó, mondtam, akkor fogadjunk. Mibe? Nézze, mondtam, én csak olyasmibe fogadok, amit meg is tu­dok adni. Fogadjunk a vasárnapi ebédben. — Szóval két ebédet eszel vasár­nap — állította meg Oombai, és el­határozta, mégsem szól Simonnak, jóllehet előbb ez volt a szándéka. Tudott ugyanis róla, hogy a fiúk gyakran kártyáznak, snóbliznak a húsadagjnkban, a vasárnapi süte­ményben. És szerette volna kiirtani ezt a szokást, hiszen éppen Simake­zű volt az, aki — míg köztudott nem lett, hogy úgy csal, ahogy akar — egy csomó sráctól több hétre el­nyerte a húsadagját és süteményét. — De jobb szeretném, ha a második adagot eltennéd a meccs végére — tért vissza Sofőrhöz. — Dupla ebéd­del a hasadban nem leszel valami fürge a pályán. — Ne féljen, tanár úr, már eladta — kottyantotta ki Simakezú. A kö­vetkező pillanatban már megbánta, és Ijedten nézett Sofőrre, de félelme alaptalannak bizonyult, mert Sofőr jókedvűen válaszolt Dombai kérdé­sére: — Háromszori naposságot vettem f rajta. Utálom, ha küldözgetnek. Dombai nem kérdezte meg, ki vál­lalta el, hogy a vasárnapi ebéd te­jében háromszor helyettesíti Sofőrt a napos szolgálatban. Ennek fesze- getése már túlment volna annak az írásban nem rögzített, szóban meg nem fogalmazott, inkább hallgatóla­gosan kialakult megegyezés határain mely közte és a fiúk között érvény­ben volt Es a fiúk tudták, akkor sem fog szólni, ha Vencsellő — olyan hülye neve volt bogy mbid ki fe­leslegesnek érezte, hogy más nevet adjon neki — szóval, ha Vencsellő feltűnően sokat lesz szolgálatban. Dombai el is ejtette ezt a témát, és visszatért a vasárnapi mérkőzésre: — Tudod, hogy az 500-asok Zimo- nylt szánják éknek? Gondolom, hal­lottad már a nevét. Mielőtt lebukott, tagja volt az ifjúsági utánpótlás ke­retének. — Az csak jó — szólt bele Feri. — Miért — nézett rá Dombai. — Mit tudnak neki ígérni az 500- asban azért, hogy hájtson? 0 már nem focizik dupla süteményért. Dombai elgondolkozott egy pillana­tig, aztán megrázta a fejét. — Nem hiszem, hogy igazad len­ne. Gondold el, mit jelent az, ha bent is azt csinálhatja, amit oda­kint. Es az 500-asban minden lehe­tőséget megadnak neki, hogy rend­szeresen sportoljon. A balhét el kell vinnie — ezt ő is tudja, senki nem ígérte neki, hogy kihúzzák a slaroasz- tikából — utána azonban ott foly­tathatja, ahol abbahagyta. Ezért aztán igyekszik megőrizni a kondiját. — Ismét Sofőrre nézett: ~ fis na­gyon veszélyesek a hirtelen kitöré­sei. 10,4-et fut százoni — De kisasszonyfutballt játszik — vetette ellene Sofőr. — Fél a legki­sebb összeütközéstől is. — Fél ám, mert, amikor a hármas­sal játszottak, azok is szét akarták rűgni. De itt most Székács vezeti a meccseti Ezt jó lesz nem elfelejte­netek. Nem ismer tréfát. A második durva akciót még be sem fejezted, máris kiállított. — Majd meglátjuk -~ mondta So­főr magabiztosan, mivel ő sohasem követett el látványos szabálytalan­ságukat, nem vágott fel loha senkit, de amikor kiszemelt áldozata mellett futott a labdáért, úgy tudta bokán rúgni, hogy az illető még jó darabig futott, csak aztán érezte úgy, mintha szöget vertek volna a bokacsontjába. Ezzel lezárult ez a téma Is. Dom­bai felállt, jó éjszakát kívánt, és el­indult az ajtó felé. —■ Tanár úr — állította meg Sima- kezű. Dombai megfordult: — Tessék? — Erre nincs szüksége? , Simakezű egy kupacra mutatott az ágyon, melyben Dombai a tárcáját, óráját, zsebkendőjét ismerte tel, és egy csomag cigarettát, amit épp, hogy felbontott. Nevetve szedte össze és rakta el őket. — Szóval... fog menni meló nél­kül Is, ha a z t abbahagyom? — Az is munka. Simakezűi Rodol­fo napi négy-öt ó^t gyakorol. — Csakhogy ő később kezdte, fis nem járta ki azt az iskolát, amelyet én. Dombai nevetett, és úgy vette fel a cigarettás csomagot, hágj jó né­hány kiszóródott belőle. Úgy tett, mintha nem venné észre, és kiment. Mire Sofőr szétosztotta a cigaret­tákat — Teve és Simakezű nem ci­garettázott, Kishajót pedig Gabi nem engedte dohányozni, így mindenki­nek jutott ~ eloltották a villanyt. Biztosak voltak, hogy Dombai nem fog már visszajönni, kényelmesen elhelyezkedtek az ágyakon, rágyúj­tottak, és Sofőr megadta az enge­délyt Piaci Légynek az esti mesére. — Rossz vér szorult belém » kezdte Piaci, de nem tudta folytatni, mert Simakezfl felröbögtttt: — Vettük éura. — Ne röhögjetek. Ez a nagymnt- terom szövege voll. — Okos nagymutterod lehetett! — Rátapintott a lényegre — hal­latszottak a megjegyzések más ágyakról is. Piaci Légy sértődötten jártatta körbe a tekintetét. Ha nem hagytok beszélni, el se kezdem. — Mert rossz vér szorult belédi — Kuss! — mordult fel Teve. — így van — helyeselt Sofőr. — Pofa be. Kezdjed! Ogy látszik, Hajóéknál felváltva születik egy vagány és egy szelíd fiú. Gabinek és Kishajónak ugyanis volt még egy bátyja, aki már kicsi korában minden csibészségre kapha­tó volt, később pedig évekig rette­gésben tartotta a teret. Amikor Par­donék odaköltöztek. Pardon hama­rosan kiverte a térről, s attól kezd­ve Matyit csak ritkán látták. Híre­ket annál gyakrabban hallottak róla, s ezek a hírek csak öregbítették a Hajé család becsületét. Ugyanakkor Gabi maga volt a megtestesült szelíd­ség. Csak végszükségletben vereke­dett, de utálta az erőszakot, és min­dent megpróbált először békés úton elintézni. Ugyanakkor érzékeny volt, a rossz szó az ütésnél is jobban fájt neki, s ha valaki megbántotta, képes volt napokig szomorúan,, rosszkedvűen járkálni anélkül, hogy' elégtételt akart venni magának. Még szerencse, hogy ő is itt van, gondolta Feri, és némileg ellensú­lyozza Simakezűék hatását. Ennek volt köszönhető az is, hogy Kishajó viszonylag tisztességesen tanult, és sikerült levizsgáznia a nyolcadik ál­talánosból. Feri hálásan gondolt Dombaira, aki naponta foglalkozott vele is, és így simán tette le a vizs­gát a harmadikból, az egyik külső kerületi gimnáziumban, mint magán­tanuló. Állítólag ezt is Domiiai ho­nosította meg az otthunban, hogy azokat a fiúkat, akik még tanulnak, azonnal beirattá valamelyik iskolá­ba magántanulónak; bármint alakul is a sorsuk a tárgyalás után, lehe­tőleg ne veszítsenek évet. Feri egyébként kitűnőre vizsgázott. Dolgozott benne a dac, azért is meg­mutatja, jobb eredményt ér el, mint az előző év végén. Persze, ehhez az átlagosnál többet kellett tanulnia, de Dombai kieszközölte, hogy ha szük­ségét érzi, takarodó után is fenn maradhasson. Nem egyszer, még a szobáját is a rendelkezésére bocsá­totta, és Feri számára ezek voltak a legszebb órák az intézetben. Kö­rülötte minden elcsendesedett, meg­gyújtotta Dombai íróasztalán a kis olvasólámpát, halk zenére állította a rádiót. Kezdeti álmossága hamar elmúlt, nemsokára úgy érezte, telje­sen világos, friss az agya, mindent gyorsan megért, és befogad. Ilyen­kor néha arra gondolt, el kellett kö­vetnie ezt a marhaságot, le kellett buknia és ide kerülnie, ahhoz, hogy életében először nyugodtan tanul­hasson. Hiszen otthon csak a kony­hában tudott este tanulni, de a vé­kony falakon keresztül csaknem min­dig áthallatszott a televízió, fis még azt sem mondhatta, hogy halkltsák le. A készüléket ugyanis nem a nagymama miatt állították hangosra — ő hetven évén túl is úgy hallott, mint a macska. Anyja kedvéért szólt hangosan, akinek a hallását a szö­vőgépek csattogása több mint har­minc éven át lassan, de megállítha­tatlanul rombolta, tompította. Ferinek összeszorult a szíve vala­hányszor az anyjára gondolt. Vajon mikor látja ismét? fis mil 'en körül­mények között? (Folyialjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents