Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-12 / 28. szám

VÉGÉTÉRT A SZISZ 1976 -1977. POIITIKAI OKTATÁSI ÉVE

formák elég szegényesek. De hogy is nyúlhatnánk valamihez, ha ifjúsági mozgalmunk történetét még egyetlen film sem dolgozta fel.

ANTON GALIK: Be kell Ismernem, hogy az audiovizuális eszközöket mi sem használtuk ki kellőképpen. Egyszerűen nem is jutunk hozzájuk. Ráadásul a propagandisták is viszolyognak tőle. E téren még komoly munka vár ránk. Ennek ellenére nem értelmezzük a politikai oktatást egyszerű előadássorozatként. Különféle beszélgetésekkel, vetélkedőkkel igyekszünk színesebbé tenni. Nagy sikere volt például a párt alapító tagjaival folytatott beszélgetéseknek a CSKP megalapításának 56. évfordulója alkalmából.

[AN KUKLA: A kiegészítő formák alkalmazása néha csupán a funkcionáriusok kényelmén és lustaságán múlik. Sokan fentről várják a segítséget, ahelyett, hogy egy kicsit Igénybe vennék az agytekervényeiket. Nálunk működik egy amatőr filmklub, amely a- közeljövőben celluloidszalagon dolgozza fel a haladó ifjúsági mozgalom történetét Prága 9. számú körzetében.

JAN KMEC: E tekintetben még sok a tartalék. A SZISZ politikai kabinetjének segítségével szeretnénk a kérdést mihamarább megoldani. A politikai kabinet feladata lesz, hogy feldolgozza a politikai oktatás kiegészítő formáit. A lektorok majd azt a formát választják, a- mely szerintük a legjobban megfelel. Nem akarjuk azonban felsőbb utasítással korlátozni a különböző kiegészítő formák lehetőségeit Amúgy is az a helyzet, hogy a SZISZ-tagok nem tudatosítják kellőképpen, a politikai oktatás formájáról maguk dönthetnek. Gyakran azzal fordulnak a vezetőséghez, hogy a- jánljunk nekik valamit. Nincs önálló ötletük, javaslatuk.

BRANIK STEFAN: Az egyes témák megvitatásánál felhasználtunk minden rendelkezésünkre álló segédeszközt. Filmeket vetítettünk, szemléltető táblázatokon mutattuk be a témák közötti összefüggéseket, csupán a falusi SZISZ-szervezetek ragaszkodtak a politikai oktatás hagyományos formáihoz. A diákok főleg a kis társadalmi érettségi keretében érvényesítették az oktatásban szerzett tapasztalataikat, míg az ipari tanulók az ipari tanulók akadémiáján.

NOVAK TAMAS: Több szervezetünkben csak formálisan „letudták“ a politikai oktatás egyes témáit A rendelkezésükre álló segédanyagokat — térképeket, dia- pozitíveket, filmeket — az üzemi és az iskolai szervezeteken kívül alig használták. Az iskolai alapszervezetekben osztályonként is különféleképpen értelmezték a politikai oktatás tananyagát. A Hurbanovói Gimnáziumban például néhány osztályban úgy vették át az egyes témákat, mint a tananyagot. A diákok elfogadták a felolvasott vagy előadott tényeket és már maga a tanítási óra jelleg kötötte őket, elejét vette aktivitásuknak, és nem kérdeztek. Szeretnénk elérni, hogy a politikai oktatás résztvevői necsak az előadás alatt vitázzanak politikai témákról, hanem más események kapcsán Is, például egy film közös megtekintése után. A nyári kirándulásokon is megnyilvánulhat .elkötelezettségük mégpedig abban, hogy felkeresik a munkásmozgalom múzeumait, emlékműveit stb. Szeretnék elérni azt is, hogy a diákok hatékonyabban használják fel a különböző didaktikus és műszaki segédeszközöket. Sokat segítene munkánkban egy ifjúsági könyvtár is, mert vannak könyvek gyermekeknek, felnőtteknek, de fiataloknak már kevésbé.

Az Oj Ifjúságban megjelent segédanyagról csak dicsérően szólhatok. A fiatalok keresték, várták és nagyon sokat tanultak belőle.

• A fiatalok érdeklődése a politikai oktatás iránt nagy mértékben függ a lektorok és propagandisták munkájától. A részvéteit azonban minden bizonnyal a téma is befolyásolja.

MIROSLAV WENZL: Az egyes évfolyamok tartalma az időszerű kérdésektől, a napi politika követelményeitől függ. Ennek ellenére rugalmasabban kellene differenciálni. Mi arra az elhatározásra jutottunk, hogy a SZISZ II. kongresszusa után megnyitjuk a forradalmi hagyományok tanulmányi köreit. Számításba jön az ateista propagandakörök létrehozása is. A most végétért évfolyam alatt ilyen körök működtek kísérletileg Prágában a Károly Egyetem Jogi Karán és az I. számú brnói gépgyárban. Az a célunk, hogy az alapszervezetek az eddiginél is szorosabbra fűzzék az eszmei nevelést a gyakorlati munkával.

JAN KMEC: A főiskolákon gyakran előfordul, hogy a SZISZ-tagok a politikai oktatásban semmi újat nem tanulnak, csupán az iskolában tanultakat ismétlik. Sőt, a lektor vagy a propagandista hibájából az oktatás színvonala el sem éri az iskolai előadás vagy szeminárium színvonalát, s ez kedvét szegi a tagoknak. Itt is jobban kell differenciálni. Helyesnek tartom, hogy a politikai oktatás témái mindig Időszerű vagy jelentős e- seményekhez kötődjenek. A ml kötelességünk, hogy az adott témákat az egyes fakultások feltételeinek megfelelően módosítsuk.

ANTON VALIK: Nálunk nincs ilyen probléma. Szükségszerűen látszik talán az ateista nevelés kiterjesztése. Bár a következő évfolyam témái között ez nem szerepel, minden tanulócsoportban foglalkozunk majd e kérdéssel is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a téma erősen befolyásolja a fiatalok érdeklődését. De nem szeretnénk általánosítani, mert nincs kimondottan érdekes, és kimondottan szürke téma. Attól függ, hogyan tálalják a résztvevők elé, és e- zért sok múlik a lektorokon és propagandistákon. Csupán tőlük függ, hogy sikerül-e közvetlen kapcsolatot teremte- niök a fiatalokkal;

BRANIK STEFAN: Hogy a vitatott témának van-e visszhangja a fiatalok körében vagy nincs, az nagyrészt az előadóktól függ. Sok múlik azon, hogy a lektor közismert személylség-e vagy sem. Emlékszem egy nagysikerű beszélgetésre a Nővé Zámky-1 (érsekújvártj Elektro- svitben, amelyet a fiatalok Navrátilová elvtársnővel, a XV. pártkongresszus közvetlen részvevőjével rendeztek.

NOVAK TAMAS: A SZISZ politikai oktatásának sikeres.sége elsősorban az oktatókon múlik. Vannak érdekes témák, amelyek az előadó személyétől függetlenül is vonzzák a fiatalokat. Járásunkban közgazdászok és vezető funkciókban dolgozó egyének is eljártak a fiatalok közé vagy mint vendégek, vagy mint lektorok. Nem mindegy, hogy az előadó fiatal-e vagy Idős. Részt vettem

egy olyan előadáson, amelyre egy fiatal lektor teljesen felkészületlenül jött el. A hallgatóság zavarba hozta őt kérdéseivel, és nagyon sokat közülük válaszolatlanul hagyott. Ennek nem szabad megtörténnie.

Szerintem minden lektornak rendelkeznie kell bizonyos pedagógiai minimummal.

• A politikai oktatás az eszmei nevelés, a marxista-leninista világnézetre való nevelés legfontosabb része. A SZISZ ilyen módon párttagságra is előkészíti a fiatalokat. Ez mindennapi feladat, menynyiben teljesítik az alapszervezetekben?

MIROSLAV WENZL: Már rég megszabadultunk attól a téves felfogástól, hogy a politikai oktatás pusztán az eszmei neveléssel foglalkozó felelős feladata. Az alapszervezetekben ma megkülönböztetett figyelmet szentelnek az oktatásnak a többi vezetőségi tagok és aktivisták is. A most folyó oktatás bevált, és bátran mondhatom, hogy nagymértékben hozzájárult az ifjúság tudományos világnézetre neveléséhez.

JAN KMEC: Kétségtelen, hogy a Politikai oktatás fontos szerepet játsz az eszmei nevelésben, de ez még nem elegendő. El kell érni azt, hogy a fiatalok a gyakorlatban is képesek legyenek érvényesíteni a szerzett ismereteket. E követelményt helyezzük előtérbe a párttaggá nevelésben is. Az orvosi karon például az a gyakorlat, hogy párttagjelölteket bízunk meg a lektori és propagandista teendőkkel. Így a fiatal párttagjelöltek bebizonyíthatják, hogy kiérdemelték a jelölést, és képesek tömegpolitikai munkát végezni. Különben nálunk mindenki számára széles lehetőségek vannak az önmegvalósításra, csak az egyénen múlik, hogy él-e a lehetőséggel.

JAN KDKLA: Nálunk azokban az alapszervezetekben folyik legsikeresebben az eszmei nevelés, amelyekben a fiatalok a pártszervezetre támaszkodnak és kihasználják az idősebb párttagok gazdag tapasztalatait. Az idősebb párttagok a fiatalok párttaggá nevelésére is jó hatással vannak.

ANTON GALIK: A most végétért évfolyam után nem haboztunk egyes tagokkal közölni, hogy a kisfokú érdeklődés miatt nem végezték el a politikai oktatást SenuBi szükség arra, hogy port hintsünk egymás szemébe. Továbbra is ilyen szigorúan akarunk eljárni. Ügyelnünk kelt azonban arra, hogy egy körben lehetőleg politikailag egyformán fejlett tagok legyenek. Ellenkező esetben egyesek számára érthetetlenné, mások számára banálissá válhat az oktatás. A jó színvonalú politikai oktatás kétségkívül fontos lépcsőfok a párttaggá váláshoz.

BRANIK STEFAN: Az idei SZISZ-évzá- rók óta járásunkban 74 párttagjelöltet tartunk nyilván. Nem puszta nyilvántartásról van szó. Számolunk velük munkánkban, irányítjuk őket. A következő oktatási évben a marxista-leninista esti egyetem mellett szeretnénk egy osztályt alakítani belőlük.

NOVAK TAMAS: A SZÍSZ politikai oktatása az ifjúság eszmei nevelésének konkrét formája. Számos tanulmányi körben sikerült megtalálnunk, feltárnunk a politikai oktatás témáit és a napi problémák közötti összefüggéseket. A politikai oktatás sikerességét tükrözi járásunkban az is, hogy a Szocialista Ifjú- ságt Szövetség 45 fiatal párttagjelöltért vállalt kezességet.

AZ IFIOSAG NEVElfSj ES A IORTENEEMI NŐSÖK

Aligha kell bizonyítanunk, hogy az osztályok, a népek, a nemzetek, az emberiség történelmi útjáról, a történelmi harcok hőseiről, résztvevőiről kialakuló tudat, minősítő vélemény milyen fontos szerepet játszik a felnövő ifjú nemzedékek személyiségtípusainak kiformálásában; hiszen életkorukból következően é- letcélt, hivatást, magatartás-modelleket, erkölcsi normákat keresnek.

KÖVETHETŐ PÉLDAKÉPEKET

Itt és most, napjainkban az a kérdés, hogy társadalmunk fejlődésének meghatározott szakaszában, az emberiség történelmének adott pillanatában a történelmi tudat milyen tartalmi vonásait e- meljük ki, s a történelemben megszületett értékeket hordozó bősök milyen személyiségjegyeit tegyük elsősorban ismertté és vonzóvá nevelési céljaink elérése érdekében. Az ifjúsági könyvkiadásnak, amely fontos szerepet vállal az ifjúság történelmi tudatának kialakításában, történelmi hősökkel való megismerkedése elősegítésében, újra és újra számot kell vetnie ezzel, a válaszokat kell keresnie a konkrét problémákra is. Hiszen eszközei: a szépirodalom különböző történeti műfajai és a történelmi ismeretterjesztés .formál fontos funkciót töltenek be a nevelőmunkában. Méltán tehetjük fel a kérdést, hogy miért van éppen most szükség erre a számvetésre? A klasszikus hazai és világirodalmi örökség, a felszabadulás utáni korban kibontakozott új kísérletek és törekvések eredményei rendelkezésünkre állnak, gazdag változatosságban éppen ezen a területen, ezekben a műfajokban. Mégis szükség van erre a számvetésre, az új feladatok felismerésére. Miért?

A történelmi érdeklődést, a múlthoz fordulást — a létüket, az „egyszer voltat“ — felidézni vágyó ősi, emberi kíváncsiságon túl — mindig a jelen és a jövő szükségletei ébresztik fel és telítik energiákkal, A történettudomány, a történeti műfajok sorsának alakulása is félreérthetetlenül jelzi a mindenkori aktuális motivációt és indítékokat. Sőt, a klasszikus irodalmi művek — éppen e- zért klasszikusak — új és új oldalaikat tárják fel a különböző korok olvasóinak. Hazánkban az elmúlt évtizedben kirobbant történettudományi vita legfőbb mozgatóját is abban láthattuk, hogy a társadalmi fejlődés új szakasza — a szocializmus teljes felépítésének korszakába érkezés — ismét szükségessé tette a múlthoz, a történelmi hagyományokhoz

való viszony újjáteremtését a korszerű igények szellemében.

Az ifjúságot sem szemlélhetjük elvontan, a korból és időből kiszakítva, mint ahogy a történelmi érdeklődést sem. A társadalmi fejlődés következtében, a szocialista társadalmakban, és a nagyvilágban végbement változások hatására más közeg és környezet alakul ki, amely nemcsak a nevelődésnek, hanem a nevelésnek is új feltételeket és lehetőségeket teremt. Amikor a mai fiatalok történelmi bősökkel való találkozását a- karjuk elősegíteni, akkor nélkülözhetetlen ezeknek az új feltételeknek a mérlegelése.

A HŰSOK IS változnak

A történelmi bősöket, akik a különböző korok forradalmi, haladó harcaiban, teremtő-építő munkájában kialakult eszmei, emberi, erkölcsi értékeket hordozzák, az osztály, a nemzet, az emberiség legjobb vonásait őrzik markáns, koncentrált formában, szintén nem tekinthetjük egy galéria merev, változatlan szobrainak. Ügy vélem, hogy ők is a dinamikus alakulás-formálódás állapotában vannak, s életerejüket a kor és az ember változó szükségleteiből kapják, s ezáltal belső lényüknek mindig újabb és újabb oldalait tárják fel. Soraikat bő- vítheti-szűkitheti a történelmi korok egyre mélyülő tudományos megismerése éppenúgy, mint ahogy a szintén kérlelhetetlenül történelemmé váló jelen könyörtelen ítélete. Megfigyelhetjük azt is, hogy a történelmi hősök ébresztésére, felelevenítésére tett szenvedélyes erőfeszítés egy-egy kor sajátos Igényeinek és szükségleteinek inspirációjára újra és újra kibontakozik. Nyomon követhetjük a folyamat sodrában a történelmi hősök arculatának változását-alakulását, egyéniségük, jellemük, tetteik újabb és ú- jabb oldalainak előtérbe. Illetve háttérbe kerülését. A történelmi hagyományok és hősök „életének“ ezeket a törvény- szerűségeit, amelyek összefüggnek a mindenkori jelennel, szintén figyelembe kell venni.

Mivel a történelmi hősök bemutatása a szépirodalomban és az ismeretterjesztés eszközeivel történik, ezért e munkánk szorosan kapcsolódik a kor Irodalmának törekvéseihez, módszereihez, a történettudomány és általában a társadalomtudományok ÚJ eredményeihez. A fiatalok érdeklődésében, ízlésében, igényeiben változatlanul érvényesülnek az életkorukból eredő sajátosságok. Ez természetes. Emellett azonban jelen vannak az adott kor és társadalmi környezet, szellemi atmoszféra hatásai is, a- melyek őket eszmélésüktöl kezdve szinte záporszerűen, nagy erővel érik. Ez ismét arra Indít, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a történelmi hősök bemutatásában a kor irodalmának, tudományának különböző áramlatait, a tömegkommunikációs eszközök hatásait — azt a szellemi, erkölcsi atmoszférát, közeget, amely a fiatalokat körülveszi.

Az eddigiekben röviden áttekintettük a közvetlen jelen elemzésének szükségességét, új elvárásainak körvonalazását. Hangsúlyozzuk, hogy ezek felismerése és alkalmazása korántsem jelenti azt, hogy nevelési céljaink, emberideálunk a lényeges alapvonásokat tekintve változik. Ez ma is — és mindig — a kommunista, szocialista világnézetű, er- kölcsiségű, korszerű kulturális és szakmai műveltséggel rendelkező humanista szellemiségű ember, aki — mint ahogy az Ifjúságpolitika kérdéseiről szóló vitában rámutattak — „úgy végzi lelkiismeretesen, odaadóan a munkáját, hogy közben a társadalom életének egésze is érdekli, országot, hazája életét a szocialista világrendszerrel, a forradalmi világmozgalom összefüggésében szemléli, akit a világ, az emberiség sorsa személyesen is érint, s mindennek szellemében, bármilyen helyzetben aktív cselekvésre kész. Csupán arról van szó, hogy a konkrét embereszmény, a közös ideál, a társadalmi haladásért, a szocializmusért küzdő ember megfogalmazásán belül — nyilvánvalóan koronként, sőt e- setleg országonként különbözik. A kommunista ember általános vonásai érvényesek mindenkor és mindenütt, de a történelmi helyzet sajátosságaitól függően más vonások kerülnek előtérbe. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy módosul és konkretizálódik az ember- eszmény. A kialakuló történelmi tudatnak, a történelmi hősök megismerésének pedig mindebből következően nemcsak az általános embereszménynek, ha-