Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-13 / 37. szám
Hát meghalt, hát 6 is elment? — kérdezzük a hír hallatán hitetlenkedve s tudva is az igazat: hiszen rendkívül gazdag és szép hosszú életet kapott ajándékba, nyolcvanhárom évet élt.. Csak nyolcvanhármat? — hát igen, a halál mindig hátba támad bennünket. Hogy hittük, mennyire reméltük, hogy még néhány évig itt lesz közöttünk, olvashatjuk meg-megú- juló üzeneteit... De diadalmaskodott fölötte a halál? Aligha! Ez az alkalom csak arra jó, hogy újra fellapozzuk a munkáit, olvassuk, s haraggal forduljunk a nagy orvlövész, a fehér kaszás ellen, amiért őt sem kímélte meg. Az országot ű//d kell építeni! Palik irp az úHáépítést önmagánál kezdte: leutazott Pécsre, hol n.a)d a Mecsek hüs, er- döszagü éhében szanálni fogta egyensúl\ából kivetett testét lelkét, .i vasúti közlekedés még szilt etelvén, mivel mozdo nyáínk és vagonfaink elkívánkoztak Kémet országba, a költt egy oros.. katonai szerelpényen tette mei az utat, Pécsig, ahol az istenik különös kegyeimé böl még tefet és vafat is lehe tett kapni élelmlszerfegy nélkül. Cuk’Ot és csokoládét is édesszájú PolikárpI S félszemével könnyezve, a másik féllel nevetve i költő szobái bérelt az Ady Indre utcai Virág-szállóban, miga választotta küldetése magasztos tudatában s ki látással ii Mecsekre. S azza az átlátszó ürüggyel, hogy mii denki a maga helyén és műhe'yében segíthet leginkább az ország újjáépítésében, Pollkárp — Kilónak ajánlva lelkét és tollát — veszettül költeni kezdett. Volt nap, hogy tíz sort is megírt — tíz Óra megfeszített munkával. Alvilági tapasztal italt szublimálta Alvilági játé'cok című híres művé ben. Reggelente felbaktatott a hegyre, .itt bevette magát az emberme ites erdőbe, s plajbá- szát ujjat közt pörgetve — mint ok, valami megkereshe- tetlent keres — tekintetét merőn az ?rdő homályának szegezte. Hl ott megtalálni vélte, amiért fiiradozott — egy bokor tövében megbúvó kötőszócskát vagy eg i szemérmesen rejtőzködő jeizőcskét — egyet rikkantott, s majomügyességgel felmászol a keze ügyébe eső, legközeli bbi bükkfa tetejébe. Miért a legtetejébe? Magányát biztosítandó? Mert hol lehet magányosabb, az ember, mint egy fa tetején? Vagy a jobb áttekintés végett? Mert honnét tekinthető át jobban a világ, mint egy...? Ám Polikárp a széljárat ak kedvéért kapaszkodott fel a fára, annak Is a leg- magasab'} csúcsára, mivel a fa- tető id?-oda lengedezése a szélben felelt meg a legjobban saját in jolag lelkiállapotának. Ült a kfltö a legmagasabb á- gon, és boldogan hintázott. Remények és kétségek között, lévén ez I gyakorlat a költészet egyik is.nérve. XXX Ha P ylikárp ma, nyolcvan- éves ko. 'ában visszatekint élete elegyes kalandjaira, hátrahőköl és védekezőn fölemeli a kezét, f arához illőn emlékezete mint inkább veszít erejéből, ^egykor ítható tekinte tompuló- ban, feizmérő ítélete elbizony- tálankoilott, S akik élete útját kísérték, szavalnak szelíd nyájára ráisapott az öregkor farkasa, dk egykor kezes juhai világgá riadoznak. Bár kedve hanyatlóban, az agg költőnek mégis nehezére esik a búcsú. Ügy emlékszik, feledékeny öreg, hogy egykor szép volt a világ, s ha ma körbe tekint, egyre szülülő körei vérrel telnek meg. Bárhová veti aggályos szemét, vér ömlik, belső és külső, s ahol még lüktet, ott Is ontására készülődnek. A folyam ellepi a föld felszínét és beszivárog a lélekbe: a vernyogó csecsemő véres kézzel születik, s az öregember DÉRY TIBOR: RYVAGIOREN? (RÉSZLET)1^, ' líokwt ' ÄIäV»', J iTáWí 0/ véreres szemmel hal meg. Egyre szaporodik az ember a földön — megannyi burkában készülődő gyilkos, s bárhová fülelsz, mindenütt Káin bunkójának suhogása hallatszik. S a- hogy kopárodik a betonba fojtott, föld s a légcsavarok fogyasztotta ég, 02 ember egyre magányosabbá válik e hontala- nított világban. 0 maga mit végzett az elmúlt nyolcvan év alatt? Minek a jogán érdemelte ki utolsó éveinek benső békéjét? Az exodus előtti derűt? Leelőlegezte testének, lelkének szenvedéseivel? ... más sem kevesebbel. Dolgozott?.más Is elvégezte a dolgát. Ne tagadtassék: igyekezett minél kisebb önköltséggel kitermelni lelki javait, minél kisebb befektetéssel, s ha olykor mégis önként vállalt pauperitásban élt, önelégültségében visszafizette magának, amit rááldozott. Nem kapta ingyen, nem ts adta, ami az övé. Kis furfangokkal beszólt élete hasznára, ártalmára volt-e az emberiségnek? Polikárp nem kételkedett abban, hogy számtalan ballépéssel terhelte útját. De úgy vélte, hogy jártában az ember a ballal is lépked, nemcsak a jobbal, s nincs miért korholnunk azt, ha emennek helyeselünk. Nem igyekezett a bicegő önzetlenség állapotába, beérte a lépésváltás egyensúlyával. Megmarta magát — mértékkel —, ha hely- telenkedett, s vállon veregette magát, ha helyrehozta. Ügyelt arra, magában ne tegyen kárt, másban sem lehetőleg, s ha mégis, nagy önmérsékletet tanúsított a vezeklésben. Felületes volt tehát? Tollára bízta, hogy mélyenjáró legyen. Hány embert károsított meg élete során? A világ nagy adásvételi üzletében, melyben mindenki ráfizet, föltehetően nem többet, mint ahányon őt verték át. Megbízható mérték- egység nem lévén, kl-kl a ma ga mérlegén mért le vélt veszteségeit és nyereségeit, s ke ueslt ezt, sokallja amazt. Nem így a nyolcvanéves Polikárp, aki úgy érzi, nem járt rosszul az élet kegyes volt hozzá. Ki vonhatta magát a bőszemű Sá tán s a takarékos fahve üzlet kötéseiből Ne szépíttessék; volt úgy fs. hogy megtántorodott. jóval, rosszal részarányoson kiköve zett vántorútján egy ízben meglepő találkozásban volt ré sze: szembejött önmagával Nézték egymást ketten, némán süketen. Nem értettek egymás nyelvén. Egymás ellentmondásai: nem bírtak ktegyezni. Két azonosság, tagadta egymást. — Ki vagy te? — kérdezte az e- gytk a másiktól. — Bn a KOI- tiszet. S te? — Bn a Társadalom. Bölcsességjogai kihulltával Polikárp mind gyakrabban kérdezgette magától, helyesen ig- ricel-e. Ha önmagáról szól, ki másról még? Egy szólam, lehet-e több szólamú? Ha magányos szava csak a saját dobhártyájáig érne el, érvényes villámai is csupán a maga esz méletébe csapkodnának, azt ra- gyogtatnák meg? Ezt sem nél külözhette, igaz. S bár nem vá gyott jerichói falak megdönté sére, de a falakat visszhangoz tatai kívánta volna. Saját iö kéletlenségének tudatában, de az emelkedés reményében nem szűnt meg perorálni. Ha száz élete volna is, , mindegyikei szemfülesen arra használná hogy ellenzéki hangját hallas sa. Szűk skáláján a zúgolódás ujjgyakorlatait futatta. Re ménykedve, reménytelenül-s pusztában szónokló szájnak képzelte magát egy — bár ké nyelmes — oszlop tetején. A természeti törvényekkel is duz zogott, a társadalom csavarfor gásán elkeseredett, az ember testi-lelki tökéletlenségén fel háborodott, önmagával békéit meg legkevésbé! S jóllehet kis lángon mind a mai napig folytonosan pörkölődik; a végén majd csak megég bölcsességében. Szegény, öreg Polikárp sza vai is — szelíd nyája — világ gá mentek, megúnván pult nél kül bicegő pásztorkodását. Dörgedelmeit elmondandó, nyögdi- csélve tereli össze, akik csak bolthajtásnyira csavarogtak el, így nem Is csodálkozik azon, hogy oratiói visszhangtalanul hangzanak el a tüzes falak között. Mondja a magáét, ki tudja, meddig mondhatja, jó előre megírt végrendeletében pedig megbocsát ellenségeinek — ha voltak —, de barátainak Is. S mit rendelt el sírfeliratául? Itt nyugtalankodik Kyvagiokén Polikárp élt... évet Tant de bruit pour une omelette. KISS PÉNTEK JÓZSEF VERSEI KETTEN — Már fogytán az öt -- szól a férfi. A lány sóhajt; — Derék. Törpül a város és tárul a v'áros. Törpül az ég és tárul az ég. Törpül a város és tárul az ég. Ketten: — Héják hogyha leszünk Itt a tiszta kékben majd szeplötlenül szállunk a szeplőtelenségbeni PRELÜD (hol volt hol nem volt a virágok addig nyíltak míg meg nem haltak) sütáten ásít hatványozott magányod Blafra India Brigitte Bardot sötéten ásít hatványozott magányod kibernetikus számítógép rajzotógép atom ultrahang szagos televízió talpam alól már kiszökött a part a hűvös fátyol rám hullt eltakart kásznak felém a partról a bokrok mindenki visszavár mindenki visszatér a csillagos leányok a csillagos legények a csillagos esték a máz a fény a festék (hol volt hol nem volt a virágok addig éltek míg meg nem haltak) tárt ajtók mögött vegetál a q^önd tárt ajtók mögött vegetál a csönd menekülj ha tudsz az elektromos gitárok dobszintetizátorok elől menekülj a zseniális altatódalok elől pazar ábrándjaid elől tanulj békére készülődni bízva: nem volt meddő gesztus a sok baráti csók és a még több baráti kézfogás (hol volt hol nem volt a virágok addig nyíltak míg meg nem haltak) mennek a percek mennek mennek dalolunk játszón szélnek vetett vállal összesúgunk titkon a csintalan halállal (hol volt hol nem volt (szagos televizió) a virágok addig nyíltak míg meg nem haltak KISS PÉNTEK JÓZSEF: Tollrajz
