Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-09-06 / 36. szám

2 M Nyugaton^., a helyzetig változat'an* MODERN AMERIKAI TRAGÉDIA Modern amerikai tragédiának ne­vezte Nichoias C. Chriss Cári Watson történetét a Los Angeles Times ha­sábjain. Színpadi műfajnak tehát, a- melynek szabályai különösen szigo­rúak. Ahogy Csehov egyszer megje­gyezte: ha egy drámában fegyver is van a színpadi kellékek között, an­nak okvetlenül el kell sülnie. Watson 28 éves volt, és fekete bő­rű. Szerette a nyugalmat. Januárban házat bérelt az Ohio állambeli Ak- ronban febéreklakta negyedben, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez. Szomszédai nem panaszkodtak rá. Ha­marosan megszokták az új ház lakúit. Néhány hónap múlva azonban egy éjjel feliratot mázoltak a házzal szem­közti víztoronyra: „Nigger“. Azután már nappal is megjelentek az éjjeli látogatók. A banda csupa tizenéves fehér suhancbél állt. Akadtak kezek, amelyek a kellemetlen szót átfestet­ték — ugyanolyan titokban, mint a- hogyan odakerült —, de a huligánok­kal szemben nyíltan nem lépett föl senki. XXX A suhancok üres sörösüvegeket ha- jigáltak a ház tornácára, betörték az ablakokat, durva szavakkal sérteget­ték Watson tízesztendős lányát. Azu­tán elhajtottak. Majd újra visszatér­tek a kocsik a vagányokkal. A csa­ládnak nem volt többé njmgalma. El­tűnt a kutyájuk, a szép német jn- hászkntya. Egy fehér huligán egy­szer halálosan megfenyegette az asz- szonyt. Watson pisztolyt vásárolt. Olcsó, ré­gi pisztolyt. Sohasem volt még fegy­vere, haszální sem tudta. Családjában nem ismerték az erőszakot. Eszébe sem jutott, hogy hozzon néhány ke­mény fiút a legközelebbi fekete get­tóból, és segítségükkel szórja szét a huligánokat. Gondosan zárték az ajtókat, és Watson néha kézbe vette a te^ve- rét. Ennyit tehetett mindössze. Ápri­lis egyik napján hazafelé tartott, a- mikor újra hallotta a durva szitko­kat. Tojások és sörösüvegek röpköd­tek a ház falához. Watson dühében nekik rohant. Egy tizenhét éves fehér lány nem tudott kocsiba ugrani előle. A fiatal néger tehetetlenül rázta a lány karját, azután bement a házba. Felesége és lánya riadt tekintete fo­gadta. Watson kezébe vette a pisz­tolyt, él hosszasan szemlélte. A banda naponként megjelent. — Fegyvered van — mondta a feleség —, védd meg magad. — Költözzetek el, fiam — tanácsolta másutt lakú anyja. Egyik éjjel különös, pattogó hangot hallottak, az udvar vörös fényben úszott. Ember nagyságú fa­kereszt égett a gyép közepén. Watson nem sütötte el a pisztolyát, nem köl­tözött sehová, csak a kislányt küld­te az anyjához. Neki elvei voltak. A gyújtóbomba egy júliusi éjszakán röpült be a hálószobába. Watson ki­rohant, lótt. Nem célzott, nem is e- melte magasra a fegyvert, az ujja ösz­tönösen rándult. Aztán visszarohant a házba. Látta maga előtt a füstölgő bombát, és tudta, hogy perceken be­lül minden lángolni fog. Rémült fele­ségét kitiiszkolta a lakásból, szoro­san mögötte futva, hogy védje. Hirtelen lövés csattant: — Istenem, lelőttem magam — sóhajtott Watson. A térde fölött hatolt be a golyó, szét- roncsolta az egyik tő vivőeret. A kór­házban halt meg. elvérzett. A fegyver tehát elsült, véget ért egy modern nmerikal tragédia. Az E- 4 gyesOlt Államokban több tízmillió fegyver van magánkézben, új és új drámák kelléke S a űramatiirgia sza­bályai szerint e fegyverek előbb- utóbb eldördülnek L O optember 9-én új jubi- lánst köszöntünk: Dénes Ferenc elvtárs, a cseh­szlovákiai forradalmi munkásmoz­galom veteránja, a CSKP érdemes tagja tölti be 75. életévét. Akik valaha is együtt dolgoztak vele, a párt hű harcosát, a tántorítha­tatlan internacionalistát, a Szov­jetunió lelkes barátját Ismerték meg személyében. Az ösl Késmárk (Keímarok) szülötte már otthon, a család­ban magába szívta a forradalmi szellemet. Szellemi, eszmei fejlő­désére erősen hatott a szociálde­mokrata apa. A gimnázium négy osztályának elvégzése után követ­kezett a kassai (koslcel) felsöi- parl Iskola. Diákfejjel lett tevé­keny részvevője a Magyar Tanács- köztársaságot szülő szocialista forradalomnak, amikor a magyar vörös hadsereg 1919. június 6-án bevonult Kassára (Koéicérej. Mint a szocialista ifjúmunkások szerve­zetének tagja önkéntesnek jelent­kezett a vörös hadseregbe. Ha fia­tal korára való tekintettél nem Is teljesített frontszolgálatot, a forradalom hadseregében végzett szolgálata kiváló politikai iskola vo’t számára; öntudatos kommu­nista lett, és egész életére el­kötelezte magát a mozgalomnak. öntudatos baloldali szociálde­mokrataként, majd 1921 óta a kommunista párt tagjaként részt vett a forradalmi munkásmozgal­mi megmozdulásokban, így az 1920. évi decembert sztrájkban is, ami miatt elmozdították az állam­vasutaknál betöltött állásából. Az­tán következett az első letartóz­tatás. A csehszlovák Komszomol kerületi funkcionáriusaként meg­ismerkedett a burzsoá állam bör­tönével. Nem utoljára, mert éle­tében összesen négy évet töltött a tökésállam börtöneiben. A kommunista párt alapító tag­jaként nagyon aktív pártéletet élt. összeforrt a párt életével. Külö­nösen agilis volt a pártsajtó te­rületén. A huszas években a Kas­sal Munkás kiadójában dolgozott, majd a Munkás és a Pravda chu- doby bratlslavai közös kiadójának a vezetője volt. Később, az akkori Moravská Ostravában töltötte be ezt a tiszt­séget egészen 1928-ig. Négy évig égy munkás fogyasztási szövetke­zet vezetője volt, aztán ismét Bra­•p •• OROKIFJII VETERÁN tlslavába került a Eudové zvesti és a Munkás kiadója élére. Amikor a burzsoá köztársaság hatóságai szervezett támadást in­dítottak a párt ellen, félig ille­galitásba kergették, lapjait betil­tották, Dénes Ferenc elvtárs egy időre megvált a sajtótól. Komá­romban {Komárnoj járási párttlt- kárként működött. Am a felszaba­dulás után újra megtalálta az ir­tat a kommunista sajtóhoz, ami­kor 1955-töI 13 éven át az Oj Szó. 1970-töl 1977-lg pedig a Szovjetbarát főszerkesztője volt. Nem adnánk teljes képet Dénes elvtársről, ha nem említenénk meg jő kapcsolatát a fiatalokkal. A régi, polgári köztársaságban ke­rületi politikai vezetőként nagyon aktív munkát végzett a proletár testnevelési egyesületekben, maga Is sportolt és tornászott. 1924-ben, majd 1934-ben ő szervezte meg a kassai proletár sportünnepsége­ket, amelyeken szovjet sportolók is részt vettek. A sportot soha­sem öncélú tevékenységnek tar­totta, hanem a politikai munka fontos részének. A harmincas években a párt kárpátaljai Instruktora volt, majd a horthysta megszállás után llle- gülltásba vonult, és később a Szovjetunióba emigrált. Ott talált második hazára. A szovjet embe­rekkel együtt vészelte át a há­borús megpróbáltatásokat. Gazda­sági tisztségeket töltött be, és ter­mékeny politikai munkát végzett. A proletár Internacionalizmus szellemében szilárd barátja ma­radt a Szovjetuniónak, a lenini pártnak, a sokne.Tizetlségű szovjet államnak azután is, hogy 1949-ben hazatért. Ez az állasfoglalása 1968—1969-ben a párt és a tár­sadalom veszélyes válságának i- dején is megmutatkozott: Dénes Ferenc elvtárs hü maradt élvei- Iioz, és egv pillanatra sem tánto- rodott meg. A háború utáni tevékenységét Jelentős tisztségek betöltése jel­lemzi Tagja volt az SZLKP Köz­ponti Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét Is betöltötte. Munkaérdemrenddel és Köztársasági renddel tüntették ki érdemdús munkásságáért. A párt szolgálatában töltött több mint félszazados munkásság, a forradalmár élet felejthetetlen eseményeire, mozzanataira emlé­kezik ma a párt érdemes jubilán­sa. Akik vele dolgoztak, nem fe­lejtik el gyakori Jó tanácsait, jó meglátásait, melyekkel az újság­írói munka terén, olykor labirin­tusaiban Is eligazodva vezetni tud­ta munkatársait, különösen a for­radalmi tapasztalatokkal nem ren­delkező elvtársakat. Amikor ma mérlegeli életútját, ugyanarra a következtetésre Jut, mint pályája előző szakaszain: ér­demes volt Ma újra ott kezdené, ahol 17 éves fővel a vörös had­sereg katonájaként, a párt nagy Ügyének harcosaként. L. L. FOKOZOTT TEVÉKENYSÉG A napokban Bratislavában a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága sajtóérte­kezletet rendezett, ahol Ing. M. Borgula, a SZISZ KB ai- elnOke rOviden beszámolt arról, hogyan teljesítik a pionírok és a fiatalok a SZISZ II. kongresszusára ét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra tett küteiezettségvóllalá- saikat. Hangsúlyozta, hogy a fia­talok nemcsak teljesítik, sok esetben túlteljesítik azokat a feladatokat, amelyeket ön­ként vállaltak. Örvendetes, hogy az értékelt időszakban jelentősen megjavult a vál­lalások minősége. A legtöbb kötelezettségvállalás a nép­gazdaság fellendítésére, a politikai-nevelő munkára és a környezet szépítésére irá­nyult. Jelenleg a legjobb járás a trnavai, ahol a fiatalok 250 000 brigádórát dolgoztak le, több mint 8 millié koro­na értékben. .tin B esengettek, vége a vakációnak. Igaz, hogy e napokban még nincs komolyabb tanulás, egyelőre a nyári élmények közlésénél tartanak a diá­kok. Ml Is összegyűjtöttünk néhány levelet, amelyekben a nyári építőtáborokban szerzett élményeikről számolnak be olvasóink. Sokéves hagyománya van már annak, hogy a közép- és fő­iskolások egy része a termelésben tölti a nyarat. Nem a ke­reset miatt, mert nálunk senki sem szorul arra, hogy munká­val keresse meg a tanulás költségeit. Talán csak szórakozás­ból, mert a munkahelyi környezetben lehet sikerélményeket szerezni. A diákok megismerkedhetnek leendő munkahelyük­kel, esetleg a szakma fortélyaival, a munkatársakkal. A mun­ka nevelő hatása kétségbevonhatatlan, bár a népgazdaságnak nyújtott segítség Is számottevő. Az Idén — a szeptemberi csoportokkal együtt — több mint ötvenezer diák dolgozott Szlovákiában, közel kétezren pedig külföldi építőtáborban jártak. ÉPÍTŐTÁBOR AZ NDK-BAN DIAKOK PRAGANAK Prága egyetlen nagy építkezés. Amerre fordul az ember, minde­nütt baggerek, földgyaluk, daruk és emberek sürÖ3nek. Lakónegye­dek, középületek, Irodaházak é- pülnek mindenfelé, épül a metró, tatarozzák a történelmi nevezetes­ségű épületeket. Kell a segítő kéz. jól jött tehát annak a több mint tízezer diáknak a segítsége, akik az építőiparban és a szolgáltatá­sokban dolgoztak. Különösen hasz­nos munkát végeztek az építői­parban, ahol a befejező munkála­tok hiányos gépesítése miatt rend­szerint késik a lakások átadása Képünk a déli lakótelepen ké szült, Jitka Turecká és Alena Bobková, a közgazdasági közép­iskola tanulói az új lakásokat ta karítják. Legtöbben azonban a mártírba Iáit halt Evüen Roäickyröl elne­vezett új stadionban dolgoztak. Itt rendezik meg jövőre az atlé­tikai Európa-bajnokságot. (pi) Az érsekújvári fNové Zámky) gim­náziumban már hagyomány, hogy ué- hányan az NDK-ba mennek nyári é- pitőtáborba. Az idén négy osztály­társammal együtt én Is a „kiválasz­tottak“ között voltam. Most már nevetve gondolok vlsz- sza az első plessowl reggelre — ott vjlt a tábor —, amikor ha]nall fél négykor Ijedten ugrottunk ki e- meletes ágyainkból a nagy döröm- , bölésre. Többen a fejünket is bever­tük a nagy sietségben. A táborve- zetö ilyen korán ébresztett bennün­ket, és az első napokban borzasz­tóan álmosak voltunk, 3—4 nap után azonban megszoktuk a számunkra szokatlan napirendet. Az eper és cseresznyeszedéssel eltöltött délelöttök után délután röplabdáztunk a velünk egy épület­ben lakó magyarországi fiatalokkal, vagy éppen futballesatát vívtunk a nyíregyháziakkal. A legszorgalma­sabban dolgozók részt vehettek az FDj által szervezett teaesteken, a többieknek pedig maradt az ottho­nt diszkotéka. Szép élményt Jelentettek az egy­napos kirándulások Potsdamba, Ber­linbe és Rostockba. A kikötőváros ban meg Is fürödtünk a Balti-tenger vizében. Az első hét végén eibú csúztunk lengyel barátainktól. Min­denkinek nagyon hiányzott a gitá­rozó Andrzej, aki esténként magával ragadta a hallgatóságot. A második hét végén a nyíregyháziak Is eltá­voztak. Aténekelték az utolsó éjsza­kát, a szerenádból nekünk Is kiju­tott. , Aztán számunkra Is elérkezett a búcsú pillanata. Még egyszer meg­ettük a szokásos és űnott szalá­mit és zsemlyét, megt.aláltuk az e- gész időt alatt elveszettnek hitt fog­kefét és kést, s elindultunk az NDK fővárosába. Megnéztük Berlin neve­zetességeit, elköltöttük maradék pénzünket, feladtuk az elfelejtett ké­peslapokat, és azon nevettünk, hogy hamarabb hazaérünk, mint a lapok. Part Edit Érsekújvár Dolgos kezek A martosi (Martovee) tanulók nem töltik semmittevéssel a vaká­ciót. A fiatalabbak a kertészetben dolgoznak, a nagyobbak az ara­tásnál és az öntözésnél is segíte­nek. Munkájukkal mindenki elé­gedett. Tallósí Béla Martovee Wilhelm Pieck Nemzetközi Diákbrigád Nemzetközi ifjúsági találkozó­kon mélyül el és erősödik az in­ternacionalizmus szelleme, a nő­nek és nemzetek ifjúsága közötti '<arátság. Vasárnap, július 17-én immár ti­zedszer gyűltek össze a baráti or­szágok fiataljai Merseburgban, a helyi vegyészeti technikum által szervezett nemzelkiizi brigád résztvevői, akik között én is ott lehettem. A Buna vegyi kombinát­ban dolgoztunk. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola vegyé­szeti karáról t3-en vnlliink, ott volt továbbá a pardubicei Vegyé­szeti Főiskola 10, a liurgaszi, szó­fiai, ufai, leningrádi és a kato- wicei vegyészeti főiskolák 2Ü—20 hallgatója, valamint a Mersebiirgi Vegyészeti Technikum 80 hallga­tója A technikum épületcsoportjá­nak [öterén összegyűlt fiatalokat Lothar Buttler, az FŐJ hallei ke­rületi bizottságának első titkára üdvözölte. Oláh Gyula Merseburg

Next

/
Thumbnails
Contents