Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-04 / 1. szám

10 iiiiig KOVÁCS JÖZSEF: FABULÁK A GALAMB Ablakunk párkányán etetem a galambokat. £- telmaradékkal, kenyérmorzsával. Kapkodva csipe­getnek, dulakodnak. Az erősebb elveri a gyengét. Egy nagy tarka látszik a legeröszakosabbnak, leg­falánkabbnak. Mindig a legnagyobb falatot csípi fel. De megjárja, mert lenyelni nem tudja. Csak csőre közt tartva bajlódik vele. Addig bíbelődik, csapkodja jobbra-balra, lefelé, fölfelé, míg végül is elejti. Újra csíp, megint a legnagyobbat. Falná, de most sem sikerül. Kudarca újra meg újra meg­ismétlődik, mégsem engedi Azért is csak nagyot, a legnagyobbat választjal Közben elfogy az eleség... Az aprót csipegetők jóllakottan elrepülnek, ö „győztesként" az üres ablakpárkányon marad. Éhesen. XXX A CINKE Egy kirándulás alkalmával társammal egy erdő­széli szállodában aludtunk. Reggel a nyitott abla­kon keresztül szobánkba repült egy cinke. Abla­kunk amolyan fölül nyíló, billenős szerkezetű volt. Társammal a madár eszeveszett repdesésének zajára ébredtünk fel. Szótlanul figyeltük a rabság­ba esett kis szárnyas szabadulási kísérleteit... Többször is nekirepült az ablak üvegének, per­sze eredménytelenül. Igen, mert a kiutat mindig a nyílás alatti részen kereste. Mintha riadalma a helyes ösztönét is eltompította volna. Már éppen elhatároztam, hogy kiszabadítom, a- mikor az ablakon kívül megjelent egy másik cin­ke. Minden bizonnyal a fogoly madárka társa. Bár eleinte ez is ijedten viliódzott ott kívül, mégis úgy tűnt, pillanatok alatt felismeri a hely­zetet, mert csivitelve az ablaknyílás fölé telepe­dett. Szinte érteni lehetett tanácsait, mellyel baj­ba jutott társát irányította a szabadulást jelentő nyíláshoz. Percnyi idő sem élt el, és a rab madár szabaddá vált. Egy kis ideig ujjongva köröztek, majd egy közeli faágra ültek. És akkor az történt,- hogy a nagyobbik cinke fejbe kólintotta a kiseb­bet. A szabadító a volt rabot. Mondott is neki va­lamit, ami emberi nyelven tálán azt jelentette: — Ha már könnyelműen bajba keveredtél, leg­alább az eszedet ne veszítsd el a bajbani XXX AZ oroszlán Az oroszlán és az elefánt jó barátok voltak. Kö­zel tanyáztak egymáshoz, és ha találkoztak, eltere­feréltek élményeikről, kalandjaikról. Az oroszlán rátarti természetű és beszédesebb volt, az elefánt szerényebb és szűkszavúbb. — Nincs nálunk erősebb és félelmetesebb élő* lény á földön — mondta egyszer az oroszlán. — Nonol — jegyezte meg az elefánt. — Miért, te talán ismersz ilyet? — Miből gondolod, hogy ml vagyunk a legha­talmasabbak? — kérdezte vissza az elefánt. — Onnan -r lángolt fel az oroszlán szeme —, hogy velem még senki sem mert szembenéznti A- melyik élőlénnyel találkoztam, az mind elfutott előlem, és csak a hátulját láthattam. — Pedig van egy, az mindenkivel szembenézi — No, azt én is szeretném látni egyszeri — hö­rögte az oroszlán. — Én már láttam őt, de soha többé nem szeret­nék vele találkozni — dünnyögte az elefánt, és elballagott az erdő felé. Négy ízben is megújult a hold, miig újra talál' koztak. Az oroszlán bicegve közeledett. Meg sem várta, hogy az elefánt a baja felől érdeklődjék, nyomban magyarázkodni kezdett: — Azért sántikálok, mert találkoztam a szembe­nézővei. .. Igazad volt, nem futott el előlem. Pedig olyan vézna alakja volt, mint az őzsutának. A sze­me is szelíd sugarú, és egyáltalán semmi, de sem­mi félelmetes nem volt rajta. De nem mozdult, még akkor sem, amikor már álig pár ugrásnyira megközelítettem. Szokatlan viselkedése feldühített. Megálltam egy pillanatra, hogy ugrásaimat ponto­san célozhassam... Akkor ő mennydörgésszerű hangot hallatott, és leköpött a gyalázatos! Méghoz­zá olyan cudarul, hogy az egyik lábam teljesen hasznavehetetlenné váltl Szégyenemre, életemben először kénytelen voltam kereket oldani. Mit gon­dolsz, ki ez a szörnyeteg, és mi az. ami öt ilyen hatalmassá teszi? — Ez az ember — bólogatott nagy fejével az elefánt. — Mindnyájunk feletti ereje és hatalma pedig abban rejlik, hogy neki esze van, és gon­dolkodni tud! — Mi az, hogy esze van? És mit nyer azzal, hogy gondolkodni tud?l — hüledezett az oroszlán. — Ezen ne törd a fejedet, komám. Ezt egy állat úgysem érti meg soha! — mondta az elefánt, és elcammogott. A z előadás közepén Paul hir­telen úgy érezte, hogy tud repülni. A nagy terem utolsó sorában ült, a zenekar Játszott, klasszikus táncot járó lányok küz­döttek a kék mélységben, a kicsi­nek látszó színpad sarkaiból cso- koládészlnű fény sugárzott. A le­vegőben megfoghatatlan vágyak le­begtek, a homályos terem zenére vonaglott, a tér különös tettekre vált alkalmassá, és Paul belseje ki­tágult a repülés érzésétől. A repü­lés lehetősége hirtelen olyan egy­szerűnek és természetesnek tet­szett, a barnás terem távolodott és süllyedt, az apró emberek olyanok voltak, mint valami meleg bélés, fölöttük a kényelmes és fenntartó levegő. Semmivé zsugorodott a pa­lota pompája, a széles lépcsők, lif­tek, a tágas csarnokok, az emeleti büfék sejtjei, a magukat agyongyöt- rő turisták, az ernyedten előkelő külföldiek, az átutazók örökösen változó csoportja, egyszerre minden olyan otthonos és meghitt volt: a táncok, amelyeket Paul már vllág- rajötte előtt látott, a százszor hal' lőtt zene, a közeli, csak az ő szá-* mára szabott Játék és mesevilág, a bizalmas sut|ogássá vált suhanások. Paul belső I kapcsolatot érzett a színpadi táncosnőkkel, a közönség­gel, a zenével, a teremmel, ez mind megadatott neki ezzel a pillanattal, léttel, egyetemességgel és ő része volt az egésznek, de egyszersmind ő volt az egésznek a lelke. Tettét most mint valami magától értetődőt vették volna tudomásul, hiszen az mindenkinek megadatott, szabad volt. Mintha a fény, a zene, a tánc föl=> emelné öt a levegőbe, és az em' berfejek süllyedő és távolodó tö=' mege sugározná ki azt a gondola' tot, amely őt a levegőben tartja, s neki csak a kezét kellene mozgat­nia, hogy repülését Irányítsa. Mikor Paul elért a világos felis­merésig, már tudta, hogy kötelessé­ge repülni. Ezt nem rejtette magá­ba. Nem Is volt rá szükség, hiszen semmi sem akadályozta kötelessé­ge teljesítésében. így hát föl Is emelkedett. Elslk- lott az emberek feje fölött a szín­pad felé, amelynek kéksége ellen­állhatatlanul vonzotta. Lefelé köny- nyű volt szállni, ki akarta Ismerni a teret, cikcakkban repdesett, hol egy kissé magasabbra emelkedett, hogy egész közel került a lent ülők fejéhez, majd Ismét a terem közép­vonalába kormányozta magát, a” melytől nem mert túlságosan eltér- . ni a homályban, mert attól félt, hogy akkor a falnak ütközik. És repesett benne a repülés boldog ér­zése. Néhány ember pillantása rá- slklott, de Paul ezt föl sem vette, hiszen az csak természetes, hogy érdeklődést kelt szép szárnyalásá­val a fényes színpad felé, ahol a fehér tündérek kergetőznek. E pillanatban szerette volna Paul, ha mindezek az emberek é- reznék a repülés örömét, vele e- gyütt emelkedhetnének a levegőbe, és megtölthetnék az elvarázsolt színpadot, hogy részük legyen eb­ben a művészetben. Szívesen taní­totta, bátorította volna őket, átad­ta volna saját könnyűségét, ha bír­ta volna. De csak siklott a tejük fö­lött, Idegenül és kissé csodálkozva, nem értve, mivel érdemelte ki, hogy éppen ő a kiválasztott. És mintha valami érdes suttogást hallott volna: „Mindnyájan meg tudnánk tenni, mi van abban különös, onnan le­ereszkedni. Ez az alak hivalkodni akar!“ Paul tovább siklott előre, és mi­nél közelebb jutott a színpadhoz, annál valóságosabbá váltak a bale­rinák, és Paul eszén átvillant a kérdés, hogyan végződik majd re­pülése. Már ott lebegett a színpad előtt. A padló felé suhant kopaszo­dó fejével, kiegyenesedett, aztán gömbölyödö, puha pocakjával ért földet. De a dolgok most hirtelen egé­szen másként alakultak. Tekintete előtt terült el a porszagú színpad, lépések kopogtak valahol, a zene elhalt, mint mikor a gramofont ki­kapcsolják. Paul visszanézett a te­rem felé. Az*fenyegetően emelke­dett a mennyezetig, hogy ő ne bír­jon már visszaállni a helyére. És egyáltalában, mintha sohasem re­pült volna, mintha az ilyesmi tel­jességgel lehetetlen volna Most ott volt a színpadon, amely még az 1= mént éppen boldog repülésének célja volt, most ott volt, és nem tu­dott onnan sehova sem menni. A továbbiakra Paul csak ködösen emlékezett vissza. Háta mögött su­hogott a nehéz függöny, köréje ré­mült kísértetek és tettre kész em­berek csoportosultak. Megragadták a gallérjánál fogva, klvonszolták a színpadról. Ismét su­hogott a függöny, a zenekar pedig újra rázendített. Az ezerfejű közön­séget Ismét bevonták a zene és a tánc karjaiba, úgy, hogy az valószí­nűleg azonnal elfelejtette a fentről a színre huppanó kopasz embert. Ha egyesek emlékeztek Is, hogy el­szállt a fejük fölött, kényelmesebb volt neki, hogy ne sokat törjék a fejüket miatta. Így azt érezte Paul, hogy eltűntek csodálatos tettének következményei, miután Idegen ke­zek kituszkolták, és nem hitt töb­bé sem magában, sem másokban. Egyetlen kis széket hagyott üresen, fönn a karzaton, mikor szárnyra kelt, ezt pedig ebben az embertö­megben Itt senki sem veszi észre. ARVO VAIION REPtlíS Fault valami helyiségbe vitték, leültették egy székre, egymásután szaladgáltak be ideges emberek, mindenféléről kérdezősködtek tőle, Paul pedig alig értette beszédüket. Kérdezték a nevét, születési évét, származását, nemzetiségét, vércso­portját, s hogy volt-e már büntet­ve. Paul nem értette, ml köze van mindennek ahhoz, hogy ö az Imént repült. Még hitt, de a hit egyre sat- nyult és halványodott benne, végül nem Is tudta mér biztosan, repÜlt-e egyáltalában, vagy sem. Azt mond­ták neki: — ön botrányt okozott, és ezt szigorúan kell megítélnünk. Tud­ja-e, hogy a teremben külföldi ven­dégek Is Ültek? Paul úgy vélte, hogy repülésével csak ennek a teremnek árult el va­lamit titkából. Azt mondta: — Az én repülésem magától Jött. — ön hosszú perceket rabolt el ettől a sok embertől. Az 6 szemük­ben és fejükben félbeszakadt a mű­vészi élvezet, nekik az ön formát­lan testét kellett bámulniuk, és a- zon fáradozniuk, hogy Ismét beleél­jék magukat a klasszikus balettba. Paul csak részben értette ezt a beszédet, és bűntudattal horgasztob ta le a fejét. — De hiszen olyan szépen száll­tami — szólt suttogva. — A repülőgépek sokkal Jobban repülnek — mondták neki, és már sokadszor kérdezték: — Hogy zuhant a színpadra, ta­lán a vllágosítóhídon tartózkodott? Paul elővette Jegyét a zsebéből, és egyre mutogatta: — Ültem a helyemen, aztán hir­telen úgy érzetem, hogy tudok re­pülni, és oda Is repültem a szín­padra. — Mi lenne, ha ml mind helyet adnánk kívánságainknak? Hirtelen ügy érzem, hogy tudok sétálni, és odasétálok előadás alatt a színpad­ra. — De hiszen a repülés csoda!’ — suttogta Paul. — Mutassa meg ezt a csodát! Re­püljön! — mondták neki. De Paul még felállni sem tudott a székről. Hogy Is követelhetik tő­le ilyen esztelenül: Itt nincs zene, nincs a mélységben kéklö színpad, nincs lebegő mesevilág, előtte csak ellenséges emberek állnak. — Egyáltalán kicsoda ön? — kérdezték tőle Ismét. — Láthatják — tárta szét Paul a kezét. — Sohasem sejtettem eddig a repülés tudományát Semmiféle művészi érzékem nem volt, átlag­ember vagyok! — Miért tette ezt ön éppen ná­lunk? — Itt olyan rendes és fontos em­berek voltak együtt, tündérek tán­coltak a színpadon, a légkör külö­nös és ünnepélyes volt... Nem tu­dom megmagyarázfil, olyan várat­lanul Jött. Magamtől csak azt tet­tem, amit kellett; megmutattam, hogy az ember tud repülni. Vagyis nem akartam hivalkodni vele, vé­letlenül történt így. Paul érezte, hogy mind megvetik őt, hogy 6 nem ér föl velük. Itt mindenki tudja, amit tud. Olyan rosszul értette beszédüket, rosszul érezte magát, fájt a gyomra. De szerette volna rokonszenvüket meg­nyerni, ezért így szólt: — Próbáljanak meg repülni ma­guk Is! Talán Itt nem sikerül, ezen az előadáson, talán sikerül valahol máshol, de valamikor biztosan si­kerül. — Valamit talán elfelejtettünk — tanácskoznak az emberek egymás közt. — A repülést meg kellene tiltani. Táblákat kiakasztani, hogy tilos! — Ha még sohasem repültek, ak­kor talán nem tudták megragadni a kellő pillanatot, amikor ez köny-« nyű és lehetséges — magyarázta Paul. Ügy érezte, hogy Ismeri a dolgot, és most másoknak is Jó ta­nácsot adhat. De azt mondták ne­ki: — Meg kellene magát kötözni, hogy máskor ne csináljon Ilyen ka­lamajkát. Hálátlanok és fontoskodók, gon­dolta Paul, és érezte, milyen kicsi a teste, és milyen kopasz a feje. Vajon ő törekedett-e ebbe a nagy városba, ebbe a nagy terembe, er­re a nagy művészetre, hogy Ilyen ellenségesen fogadjákl Hivatalos kiküldetésben van, és joga van hoz­zá, hogy szükség esetén kezdemé­nyezzen. Valóban azoknak a sutto- góknak van a teremben Igazuk, ő pedig saját könnyelműségének ál­dozata? A lovag elindult az embe­riséget tanítani? Sohasem tudhatja az ember, milyen rend uralkodik némely kolostorban. Paul érthetően megkérdezte: — Mondják meg, mit kell ten­nem. Fáj a hasam. — Menjen a fenébe, nem óhaj­tunk önnel tovább társalogni — mondták neki az emberek, és Paul kezdte sajnálni önmagát: hiszen megbocsáthattak volna neki. Amilyen könnyű volt előbb re­pülni, lebegni a szárnyaló zene és a Jóakaraté emberek között, olyan nehéz volt Itt fölkelni és távoznia a megvető tekintetek kereszttüzé­ben. De hirtelen egy vigasztaló gon­dolata támadt: ezek az emberek még sohasem repültek, és talán nem Is tudnak, ha vele szemben 1- lyen gonoszak, ö, aki alacsony, kö­vérkés, kopaszodó, szelíd emberke, mégis repült a nagy. pompás te­remben, mégiscsak repült ott, eb­ben görcsösen hinnie kellett. Ez a hit világította be útját, fölegyene­sedett, és büszkén lépett ki az éj­szakába. És mivel senkit sem látott a kö­zelben, mikor körülkémlelt, néhány libbenő mozdulatot tett, hogy föí- szálljon az emlékek könnyűségé­ben. Hogy slkerült-e neki, csak ő tudja. Kálmán Béla fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents