Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-08 / 6. szám

Op

eraene

kes

Szárnyalt a dal. Egymást követték a szebbnél szebb magyar és szlovák dalok. Jankó Blaho doktor a Szlovák Nemzett Színház egykori nagy csillaga, nemzeti művész, dalgyüftö és legkedvesebb tanítványa Jancsi István lelkiismeretesen készült a Csehszlovák Rádió magyar a- dására. Szárnyalt a daluk, felOáltva énekelték az azonos melódiák magyar és szlovák változatait. Jancsi Pistát Blaho ajánlotta:

— Nemcsak legkedvesebb és legtehetségesebb tanítványom volt, hanem az is nagy előnye, hogy egyaránt Jó ismerője a szlovák és magyar daloknak.

— Darumadd' útnak indul —énekli Jancsi Pista — aztán a Fürdik a holdvilág az ég tengerében... Sok szép dal a két nép közös kincse. Dalok, amelyek szájról szájra szállnak.

— Hol tanulta és kitől ezt a sok szép magyar dalt?

— kérdem Jancsi Pistától, a Szlovák Nemzen Színház művészétől, az opera szólóénekesétől. ^

— Hogy kitől? — nevet Jancsi István.

— Hogy hol? Talán már a bölcsőmben. Anyám szokta mondogatni, hogy járni még nem tudtam, de énekelni már igen.

Sok énekésről mondanak ilyesmit, 'persze tSbTmylre csak képletesen. Jancsi esetében ez valóban így volt.

— JelSovcén, fnyitraegerszegen) születtem, ahol akkoriban Lencz György, volt a tanító. Elj^rogatott hoz''zánk, hallgatta a dalolásomat. A bátyám az Iskolában eldlcsekedett, hogy kisöccse már a bölcsőben énekel. Lencz kiváncsi volt a daloló csodagyerekre, és eljött hozzánk. Én a bölcsőt rángtava énekeltem: Szívünk,lelkünk összeszedjük... Később is el-ellátogatott hozzánk, és valahányszor énekeltem neki, mindig adott egy koronát. Ez volt az első gázsim.

— Hogy kitől tanultam? Elsősorban az édesanyámtól. Nagyon szerette a szép magyar népdalokat, sokat énekelt, de nemcsak ő. hanem a bátyám és a nővérem is. Volt dalolás a családban elég. A hosszú téli estéken sokat énekeltünk együtt. Emlékszem, az egész család várta, mikor énekel a rádióban Nagy Izabella és Cselé- nyV Jóska. Hat-hét éves koromban ismertem minden é- nekszámukat, s velük együtt énekeltünk, ők a rádióban, mi pedig a kis nyitraegerszegi házunkban.

Bár csak a rádión át, Nagy Izabella és Cselényi Jóska kitűnő pedagógiai munkát végzett még Nyttraeger- szegen is.

— Ma már nem tudom, mi volt annak a lapnak a címe, melyet azért járattunk, mert a hátsó lapján mindig volt egy dal. Az új dalokat abból tanultuk meg.

Bár a bölcsőben kezdte a dalolást Jancsi Pista, mégis késlekedett valamelyst az énekest karrier.

— Szerettem volna énekelni tanulni, de azt mondta az apám: „Nem oda Buda, ml lesz veled, ha elveszted a hangod. Az énekelés nem komoly hivatás. Színész, zenész, énekes — csepűrágó, cirkuszos. Jankó Blahótól vágy példát. Az is énekel, de előbb elvégezte a főiskolát, aztán ment énekesnek“.

Előbb le kellett érettségiznem. Az alapokat jól lerakta Lencz György.

— 0 akkoriban, harmincas években,-a mi falunk kul- túréletének a motorja volt. Másutt nem sokat törőddek a falu kultúrájával Lencz György énekkart létesített, tanítványai színdarbokat adtak elő, a gyöngyösbokréta- -táncversenyeken sikerrel szerepeltek. Volt lehetőségem a szereplésre, mégis csak a nyitrai kereskedelmi akadémián léptem jel először, mint Szólista.-Az érettségi után PieSfanyba kerültem gyorsírónak. Éppen akkor odaköltözött a SEUK, s megismerkedtem az együttes karmesterével, Vojtech Adameccel, aki felfigyelt rám s rábeszélt, hogy jelentkezzem' vizsgára. Sikerült, szerződést kaptam. Beiratkoztam a főiskolára, Jankó Blaho osztályába kerültem. Sokgt tanultam tőle, s 1967-ben leszerződtem az operába. Három évet tanultam a bécsi mesterakadémián, áfiol a magyar származású Liontas Mária tanított. Hát így Volt. Az operában első szerepemet a Szevillai borbélyban kaptam, én énekeltem a doktor Bartolót, utána AndraSovan Fehér kórjában Krieg szelepét, majd még sok-sok nagy szerepet játszhattam.

Hosszú volt az út^ nyitraegérszegl bölcsőtől az operáig? Egy kis kitérővel (érettségi, szülői aggodalmasko- dás, az akkori közfelfogás stb.j sem volt hosszú. .Mint ahogy soha nem hosszú akkor, ha vgn kellő kitartás, a- karat. Es Jancsi Istvánban ez meg volt.

V

égre egy ]ő verses kötetet vehet a kezébe az olvasó. Mlkola Anikó „Fák és hajók a szélben“ című második kötete élvezhető, olvasható, költőhöz, mesterséget-formát-gondola- -tot értő, tudó po'étához illő. Végre, mert a harmadik olvasás után sem tudok betelni a vékonyka könyv huszonhárom versével. Pilinszky János, magyar költő jut e- . szembe, aki ezt mondja; „Nem az a fontos, hogy a madár folyton csapkodjon szárnyával, hanem, hogy íveljen.“ Mondta ezt Pilinszky akkor, amikor megkérdezték tőle, hogy miéitt publikál olyan ritkán? Ezután az ötlött fel bennem, va^ jón ívelhet-e a madár apró szárnycsapásokkal? Nos ezt maga Ph linszky Is és most Mlkola Anikó is bebizonyította, hogy igén! Hogy nem a sok semmitmondó vers a mérvadó. Lehet jó kötetet összeállítani huszonhárom aránylag rövid versből Is, amely így együtt nemcsak helytálló, hiánytalan, hanem vág, szúr, betör költészetünkbe, helyet követel és szorít, magának az élvonalba, a fiatal nemzedék legegyénibb és legtisztább hangú mikolai stílusát alakítja ki, teremti meg. Hogyan!? Hajó a szélben nyitó versében maga fogalmazza meg;

Nincs hátraarc nincs oldás

nincs alázat ,

könyörtelen a törvény...

Valóban!

Mlkola Anikó egyetlen versében, egyetlen sorában sem fordít hátat az átélt, megélt lélekkutató álkot vessző-törvényének, amely a maga ösztönös hitéből eredő belső tisztaságával mindig .az egyszerűen emberi, a mindennapian kéz= zelfogható, a kolduló adakozásig bensőséges, már^már álomvalóság korlátalt döngeti; eredménnyell

S a szánalom az mennyit ér hogyha nem só és nem kenyér a reggel asztalán?

(Kérdési

Tudja, nincs oldás,, nincs alázat! A sorok verseket ^Ikotó egyenle- tien pontos halmazaiban nem lehet képmutatás. Ezt nem tűri meg a vers. Nincs oldás, nincs felengedés az igazság kimondásában legyen az fanyar, szép, vagy könyörtelen kerek;

Ébredj, a Nap

megáldja méhedet, új fiat szülsz a magvetőt,

utak és árkok vándorát, éhes barázdák mélye várja őt

(Idéző ének Poluhumnlának)

Pontosan szemléleti ez a né= hány sor, hogy a „könyörtelen törvény“ készteti a költőt mlnd^ ezek kimondására. Felkiált, hogy valahol elcsendesedjen (vagy, hogy visszhangozzon a kiáltás?) szól, hogy erősödjön, pontosabban feltöltődjön erővel a „történelem előtti folyók hordaléka“ a „feltér= képezhetetlen homály eloszoljon, hogy Agossou „legősibb kín“!=ja „a legtisztább öröm“ lehessen.

Mlkola Anikó versel ögy mo^ dernek, hogy nem moderneske^ dök. Formailag úgy újak, hogy nem rúgják fel a hagyományos versformákat és mégis saját han= got, formát vesznek fel a sorok. "Gondolatai, képtársításai ereden» döen, balladikusan tiszták;

Éhség kószál a bokrok között: nyulak pásztora.

(Télutó)^

Szavam virágként érje meg ne sértse hűsítő záporként altassa énekem.

(A harcos éneke)

Mikol’a Anikó jó „tanító mesterhez“ folyamodott, amikor a dél» amerikai mítosz világát tanulmá» nyozta és a kecsua népköltészet» tel Ismerkedett. Ennek, vagy az ősi kultúrákat kutató ösztönének köszönheti, hogy verseinek nyelvezete a megszólalásig eredeti, u= tánozhatatlanul egyéni.

Ezek a Fák és hajók a szélben erényei.

Ezért jó ez a könyv.

Zolezer János

TINTA ÉS TUS

A Calovót (Nagymegyeri) Magyar Tannyelvű Gimnázium életéről, dlkájal által elért eredményekről már eddig is gyakran olvashattunk a hetilapok hasábjain. Arról azonban, amiről én szeretnék írni, eddig még nem Jelent meg cikk. A gimnázium újságja, a Tinta és Tus immár hetedik éve jelenik meg rendszeresen. A

szerkesztőség évente négy számot ad ki, tegyük hozzá gazdag tartalommal és tetszetős kivitelezésben.

Olvashatunk itt az iskola SZISZ-szervezetének munkájáról, sportról, divatról, és helyet kap a lap hasábjain versekkel, elbeszélésekkel az ' irodalom is.

Lehet, hogy a jövő egyik írójának vagy költőjének elTINTA ÉS TUS • Calovói Magyar TannydvO Gimnázium iskolaűjságja

sö alkotásai éppen a Tinta és Tusban látnak napvilágot?

Kérdezzük meg azonban minderről Fitos Allca, 111. A osztályos tanulót, aki az iskolai SZISZ-vezetöségben az űjságfelelős tisztségét tölti be:

— Tanulóifjúságunk lapjának célja, hogy rajta keresztül is felvilágosító tevékenységet fejtsünk ki, művelődjük és egyben szórakozzunk. Lapunk hasábjain be- mutatjuK iskolánk kiváló sportolóit, beszámolunk a tanulás, a SZlSZ-munka, a sport területén elért eredményeinkről. Természetesen nemcsak dicsérünk, hanem a kritikának Is helyet szorítunk. Egy iskolai újság szerkesztése nem egyszerű feladat. Sajnos elég kevés az olyan diák. aki ösztönzés nélkül, önként nyúl a tollhoz. Az újság anyagának kinyomtatásával eleinte szintén sok probléma akadt. Nagy örömünkre ezt már sikerült megoldani. A duna- szerdahelyi nyomda munkájával mindnyájan nagyon e- légedettek vagyunk.

A Tinta és Tus külalakja nagyon tetszetős. Illusztrációi kedvesek, találósak. E- zek a rajzok Clór Ildikó és Nagy Erzsébet munkáját dicsérik.

Nagy Erzsébet még csak elsős, de tehetségére máris felfigyeltek. Sokat és szívesen rajzol, a feladatokat ö- römmel vállalja, jövőjét illetően még annyit, olyan pályára szeretne kerülni, ahol hasznosíthatja kedvenc hobby j át.

Nagy Erzsébet

A Tinta és Tus ideológiai felelőse Bagoly Sándorné tanárnő, a főszerkesztő pedig Varga József tanár elvtárs.- Az ö kezében futnak össze a szerkesztési munka szálai, ő^ bírálja el a beérkezett a/ nyagot is.

Végezetül hadd tegyem tel a kérdést: Milyen tervekkel indul a Tinta és Tus 8. évfolyama?

— Mire ez a cikk megjelenik, az Iskolaújság' ez évi első száma már olvasói kezébe kerül.

A szerkesztőség természetesen az Idén is szem előtt tartja a lap tartalmi és kiviteli színvonalának emelését. Egyik fő célunk, hogy a diákság minél szélesebb körben bekapcsolódjék é Tinta és Tus szerkesztésébe, s hogy lapunk sok-sok örömet szerezzen tanuló ifjúságunknak.

Bognár Rozália