Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-08 / 6. szám
INTERJÚ PIKÖ BÉLÁVAL, A KIRÁLYHELMECI IPARITANULÖ-ISKOLA IGAZGATÓJÁVAL SZISZ-ÉIET AZ AIAKIMTNÄI Milyen a tényleges katonai szolgálatukat töltő fiatal fiúk nézete a szervezeti életről? Hogyan töltik napjaikat, hogy veszik (ci részüket az ifjúság sokrétű feladatainak végrehajtásából? Ezekkel és hasonló kérdésekkel kerestem fel azt az ifjúsági szervezetet, melynek jo- zef P a 1 á s t h y az elnöke. — A ml alakulatunknál az Ifjúsági szervezet munkája gazdag hagyományokkal rendelkezik. Én októberben nagyon tapasztalt és aktív vezetőtől vettem át a munka 1- rányltását, aki már előtte néhány hónappal „betanított“ és megismertetett a vezetés egyes fortélyaival. Szinte naponta újabb és ú- jabb rendezvény kerül sorra. Ha nincs sportakció, akkor' van kulturális rendezvény. Ha nincs kvíz, vetélkedő, akkor van közös kimenő, színház, mozi, tárlat- látogatás. Szervezési szempontból munkánkat úgy oldottuk meg, hogy több alapszervezetet alakítottunk saját, e- gyénl tevékenységgel, ami sokrétűbbé,' színesebbé teszi a munkánkat. Ezek az alapszervezetek versenyekre hívják fel egymást, ami végül is átterjed az egész alakulatra és mozgalommá ■ fejlődik. Példaként megemlítem egy hét eseményeit. Vetélkedő a politikai o>k- tatás segédanyagaként. Rajz- kiállítás versennyel egybekötve. Asztalltenlsz-verseny, úszoda látogatás. Szombat este szinte mindig húszán, huszonötén mennek szlnház- baí Természetesen itt a kaszárnyában minden második este filmet vetítünk vagy valami érdekes, a napi eseményekhez szorosan kapcsolódó előadást tartunk. Már a tényleges katonai szolgálat előtt is foglalkoztam szervezési munkával, tehát némi tapasztalatot hoztam magammal.. Tudtam, elsődleges feladat megnyernt és bevonni a munkába azokat, akik még Idegenkednek a közösségtől. És mindezt olyan rendezvényekkel, amelyek nemcsak Ideig óráig vonzzák a fiúkat, hanem o- lyan állandóan érdeklődést kiváltó tevékenységgel, mely a szolgálat letöltése után Is megmarad Hiszen nagyon sokan vonulnak. be úgy, hogy Idegenkednek a szervezettől, nem látnak a közösségi munkában sok értelmet. Nos, ezeket a nézeteket nekünk, szervezett tagoknak kell megváltoztatni. Hogy mennyire sikerül? Vannak még hiányosságok, elégedettek csak a teljes' sikerrel ‘lehetnénk, de nyugodtan állíthatom, hogy az a fiatal, aki itt megízleli a közös munka őrömét, átérzl azt, hogy mennyire fontos az' egymásnak nyújtott segítség, hogy az egymásra utaltság nsm lehet soha öncélú, minden bizony- nyal kellemes emlékeket, ösztönző, serkentő tapasztalatokat visz magával az é- letbe. És végezetül még meg kell azt is említenem, hogy az így végzett munka nemcsak hasznos szórakozásra neveli a fiatalokat, hanem segít a harci kiképzésben is. Lejegyezte: ZOLCZER JANOS Fotó: a szerző. • Arra kérnénk, mondjon valamit iskolájuk küldetéséről. — Iskolánk az Idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ma már nemcsak a Bodrogköznek, hanem az e- gész járásnak, sőt más járásoknak is nevelünk szakmunkásokat. A múltban ebben az Iskolában csak 4—5 szakmát tanulhattak, a felszabadlalás után azonban bővültek a lehetőségek, jelenleg 345 tanulónk van, négy szakcsoportban, és 12 szakmát tanítunk. • A Bodrogközt úgy ismerik, mint a kelet szlovákiai kerület munkaerőforrását. On szerint miért kapós a bodrogközi munkás? — Adódik ez abból, hogy Iskolánkban a tanulók jó általános Ismereteket szereznek és egyben szakmát is tanulnak. A hároméves tanulmányi idő alatt szoros kapcsolatban vannak az üzemekkel, vállalatokkal, melyek bennük látják a jó képzettségű szakember-utánpótlást. Iskolánkban a fizikai munka állandó segítője a nevelésnek, a fiatalt hozzászoktatja a megterheléshez, erőfeszítéshez. Helytállásukról a visszajelzések tanúskodnak. • Szakember-utánpótlásról beszélt. Melyek azok a vállalatok, üzemek, amelyek innen „merítenek“? — Elsősorban a járási építőipari vállalat. Számukra kőműveseket, víz-, gáz- és központifűtés-szerelőket, festő- és má zoló szakmunkásokat és villanyszerelő két képezünk A járási ipari vállalatnak férfi- és női szabókat, valamint vas- és témszerkezetl lakatosokat nevelünk. A Jednota fogyasztási szövetkezetnek kereskedőket, Illetve elárusítókat, a kommunális szolgáltató üzem részére borbélyokat és fodrászokat, a mezőgazdasági üzemeknek pedig gépjavítókat, villanyszerelőket és lakatosokat nevelünk. Az üzemek védnökségei vállaltak és munkahelyet biztosítanak a tanulóknak a szakmai gyakorlathoz. A társadalmi szervezetek Is együttműködnek velünk. Jóllehet á szaktantárgyak oktatása magas szinten folyik, mégsem mondhatjuk, hogy kész szakembereket adunk. Viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy olyan fiaia lók hagyják el az Iskolát, akik jó szakmunkások, akik később mint középkáde rek helyt tudnak állni. Az iskola jő alapot ad, szakmailag és gyakorlatilag előkészíti őket a nagy feladatokra. Abból kell kiindulnunk, a ma diákja az ezredforduló szakembere, vezetője lesz. És ez munkánk meghatározója. — Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az idén a végzősök 30 százaléka kitüntetéssel vizsgázott, sőt az egyes osztályokban az arány elérte a 40 százalékot is. Ma már elmondhatjuk, hogy e- melkedett a szakmai kultúra színvonala, a képzésben elértünk az országos nívót. A visszajelzésekből úgy tudjuk, a bodrogköziek nem húzódoznak a munkától, szorgalmasak, ezért kapósak hát. • Az elmondottakból ftélve iskolájuk ban magasra helyezték a mércét... — Szigorú követelményeink vannak e- tikailag is. Iskolánkban két ateista kör működik Pandi Lajos tanító vezetésével. A Lenln-kört jómagam vezetem, s itt a tlzennyolcéveseket készítjük fel a párttagságra. Olyan rendszer alakult ki, a- mely biztosítja, hogy elsősorban az osztályfőnök tudjon gondoskodni az erkölcsi nevelésről és az Ifjúsáig szervezettel OKTATAS- NEVELÉS A HOLNAP munkásai együtt a személyiség formálásáról is. Sajnos a gyerekeket otthon sokszor más -hatások érik. Vagy ami hasonlóan rossz: nem érik hatások. Érdektelenség kíséri sokak munkáját, áthárítanak mlndeint az iskolára. A 'fiatal ezt észre is veszt, ebből aztán itt származnak konfliktusai. — A másik az élet. A munkahelyeken IS gyakran mást látnak, mint amit ta nulnak. Nem annyira szakmailag, mint inkább emberileg éri őket csalódás. Éppen az ellentmondások feloldása érdekében lenne szükség arra, hogy a vállalatok vezetői sokkal többször jöjjenek el hozzánk. • Nem lehetséges az, hogy az iskola idealizál, s ebből adódik az ellentmon dás? — Nem Idéalízálunk, ez a meggyőződésem Amit tanítunk, amire nevelünk az igazi szocialista pedagógiai szándékból adódik. Ogy vélem, hogy éppen az az 1- gény, amit a tanulókba táplálunk, az a tartás, amivel kiengedjük őket, a biztosítéka annak, hogy leendő munkahelyünkön a jóért küzdeni tudó szakembe rekké váljanak. Nem megalkuvó, hanem a jobbat, szebbet akaró és tudó fiatalokat szeretnénk nevelni. Föltétlenül szükséges ehhez, hogy a tanuló otthon is hasonló indítékot kapjon. Csak így tud élni az iskola nyújtotta lehetőségekkel. — A közéletlségre nevel az ifjúsági szervezet is. A demokratizmus, az önállóság, az önálló gondolkodás kialakításának segítője. Ami még lényeges: mindig a munka álljon a középpontban. Csa/k ez ad erkölcsi alapot ahhoz, hogy a diák éljen demokratikus jogaival, és később is csak a jól végzett tevékenység ad lehetőséget ahhoz; hogy a hiba megszüntetésére törekedni tudjon és akarjon. — Egyébként hadd jegyezzem itt meg: szeretnénk, ha a szülők többször érdeklődnének gyermekeik Iránt. Necsak szá- monkérnl jöjjön a gyermek esetleges kudarcát. Ismétlem: a szülői házban lényegesen gondosabb nevelésre van szükség: • A munkát a nevelés legjobb eszkö zeként említi. Vajon a vállalatok, ahol a diákok gyakorolnak, hasonlóan vélekednek-e? Vagy csak olcsó munkaerőről lehet beszélni? — Egy példával kezdem: a járási ipari vállalat olyan munkalehetőséget adott diákjainknak, amely valóban biztosítja az alkotás örömét. De említhetem az építőipari vállalatot és a fogyasztási szövetkezetei is. Mivel iskolánk egyre inkább egyenrangú pertnere a termelővállalatoknak, nem kétséges, hogy a munkahely komoly nevelés színtere. Ha nem így lenne, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy a nevelés társadalmi üggyé szélesedik. Arról van szó: a vállalatok érdeke, hogy ez így legyen, hiszen a végzősök hozzájuk kerülnek dolgozni. Az okos vezető pedig él a lehetőséggel és segít, hogy szakmailag és emberileg a legjobb alapanyagot kapja. — A termelő és alkotó tevékenységet nem szűkíteném le csupán a vállalatokra. Diákjaink a társadalmi munkák végzése során is bizonyítanak. Iskolánk régi, már eléggé elavult. Nem beszélhetek modern laboratóriumokról és műhelyekről. A segédeszközök nagyobb részét önsegélyes alapon a diákjaink készítik, a- melyböl évente kiállításokat rendezünk; A legfontosabb didaktikai eszközök Iskolánkból sem hiányoznak: • Ogy tudom, hogy a trebiHovi járásból sok fiatal más járásokban talál munkalehetőséget. Nem lenne szükség azokra itthon is, akik eimennek a járásból? — Igaz, hogy változatlanul a trebiäovi járás a kelet-szlovákiai kerület legfőbb munkaerőforrása, azt a néhány százat a- zonban, nyugodtan kiadhatjuk: Sőt, ha népgazdasági szinten gondolkodunk, ki is kell adnunk. Egy részük kész szakmunkásként tér vissza, vagy helyettük mások jönnek. Ezt én egészséges fluktuációnak tartom. Szakképzés után főleg a kereskedők, illetve az elárusítók kerülnek más járásokba. A többi szakmában elvileg mindenkinek biztos munkahelye van a járásban. • Igaz-e hogy a szakmunkásképző intézeteket csak a gyenge képességű gye> rekek váiasztják? — Mondhatom, hogy van ilyen szelekció, s ez nem természetellenes. A jobban tanuló, szorgalmasabb gyerekek több szellemi munkát igénylő pályát választanak. Ez mindig is így volt. Inkább ott érzem a hibát, hogy ez a harminc esztendő még nem volt elég ahhoz, hogy a fizikai munkát kellőképpen 'megbecsüljék. Jobban szeretném, ha jobb tanulókat kapnánk, de tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekek nagyobb része közepes, elégséges felkészültségű. Ml a- zonban belőlük is kiváló szakmunkásokat nevelünk. • Önök a szaktudás mellé életre szóló útravalót is szeretnének adni? . — Igen, elsősorban a közéletlségre nevelünk, utalok ezzel a SZISZ-fórumok, vitakörök, a diákönkormányzat munkájára. Figyelemre méltó az intézet azon törekvése is, hogy általános műveltséggel Indítsuk útnak a végzős fiatalokat. Az Iskolában pezsgő kulturális és sportélet folyik. Két táncegyüttesünk, citera- együttesunk működik. Az érdekkörök munkájáról nem Is beszélek. Gyermekeinket a proletár nemzetköziség szellemében, a hazafiságra, a hazaszeretetre neveljük, ILLÉS BERTALAN VITA A VÁDEMELÉSRŐL K ülönös ügyben fejezte be a nyomozást a bajor rendőrség. A Majna ment KUngenbergben — még a választást kampány napjaiban — gyanús körülmények közötti meghal egy diáklány. A húszéves Anna- Uese Michel, pedagógiai-teológiai szakos egyetemi hall gatóról korábban csak any nyit tudtak, hogy szerfelett buzgó hitéletet él, életét eszA MAJNA-MENTI0RD06DZ0K mélnek kívánja szentelni, s gyakran betegeskedik: görcsök között rendszeresen eszméletét veszti. A nyugatnémet lapjelentések hírül adják: a vizsgálat megállapította, hogy kezelőorvosának diagnózisa szerint epilepsziában szenvedett. Bigott szülei ezzel nem értettek egyet. Szerintük Annállesét „megszállta az ördög, mert zavarja,hogy a lány teológiával foglalkozik“. Végül, amikor a lány Tosszulléte az elvlselhetet- lenséglg fokozódott, papot hívtak mellé. 0 észrevette, hogy imája közben midőn a rossz szellemnek távozási parancsolt, a lány dühönge- ni kezdett. Tanácstalanságában a lelkipásztor a legavatottabb szakértőkhöz fordult segítségért, Rodewyck jezsuita páterhez, akinek már több könyve jelent meg az ördögűzésről. A páter írásos (If tanácsa alapján a wűrz- burgl püspök hivatalos engedélyt adott az ördögűzés szertartására. Az eljárással Renz atyát bízta meg a közeli Schippachból. Megkezdődött és naponta ismétlődött a procedúra, amely oly kemény volt, hogy Annaliese állapota rohamosan romlott, hamarosan már az ételt sem fogadta el. Miután egy egész héten át nem evett, az egyik ördögűző szertartás során egy- végtében ötszázszor kellett térdre hullania. A legyengült lány szervezete az ördögűzést nem bírta tovább — Annaliese meghalt. A vizsgálat szerint leromlott testi állapotában a szíve mondta fel a szolgálatot. A vizsgálóbíró előtt Rodewyck páter elutasította a gondolatot, hogy ő a hibás benne. Ugyancsak ártatlannak mondta magát az ördögűző pap, Renz tisztelendő. — Az ördögűzés — mondotta Rodewyck páter — hit kérdése és nem babona. Sőt, éppen Anneliese esete bizonyítja, hogy az ördög megszállhatja az embert és a hatalmában tarthatja. Erre nézve a lánytól az 6 beleegyezésével több mint ötven magnótekercs révén bizonyítékaim vannak. Renz tisztelendő megtoldotta még mindezt ily módon: — A démonok az agyban és a gyomorban voltak, s Káin, Néro,Jú- dás és Hitler nevében jelentkeztek; ez utóbbi nemegyszer harsány „heil“ fel kiáltással... A helybeli Humanista U- nió néhány tagja és a teológusok egész sora azóta nyilvánosságra hozta, hogy Bajorországban nem ritka az ördögűzés. Herbert Haas, a thUbingeni egyetem teológiaprofesszora a napokban é- les szavakkal követelte a XVI. századi törvény eltörlését, amelynek alapján Bajorországban ez az emberkínzás törvényes keretek között folyhat. — A „megszállottság“ mondotta — kizárólag ott üti fel a fejét, a- hol hisznek az ördögben. Tudtommal még soha, egyetlen ateistát sem szállt meg az ördög... Hort Hermann, a münsteri egyetem egyház- jogi professzora szintén nyilatkozott az ügyben. -7 Szerintem — jelentette ki — nem volna érdektelen maguknak az ördögűzőknek a lelki egyensúlyát megvizs- ■ gáltatni, de orvosokkal. Anneliese Michel ügyében a vizságlatot lezárták, s hamarosan döntenek, hogy e- melnek-e vádat az ördögűzők ellen, ami nem lesz könnyű, mert az érvényes törvények erre nem igen adnak lehetőséget. gjűBeS
