Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-01 / 5. szám
10 IPl PETRIK JÓZSEF versei: IfEÁNYKÖSZÖNTÖ mmrednek t0I ai BrBm égtá|ának. Bezárt ajtón és nyakban tB^ kilincsen tapasztaltam: i a hOlt reménynek nincsen bejárata, i de cél s át várva tátog, ha merek, ha célt a utat magam vágok! Merek, hódítom a veaztem a világot, mert egyre azfikiU. Az fizz idfiráncok csak oly képet vetnek lelkem talára, mint kék égre a sasok kitárt szárnya. Törzsem löm Ifjúi, hóvllágban serken élet-ága, bimbófészkek sarjadnak, kelnek virágzásba ékkövek, gyöngyszem-pár, még babaszámba Is alig érett két hölgy-ígéret. Zsuzsi az első, Zsuzsi a hírnök, akit világra a nagyobb kín lök, kifelé, a boltív alatt úgy vonul át, hogy fején hozza a glóriát. Nesztelen léptű, törékeny lélek, miatta egy kicsit félek, álma vergődő szárnyakon száll, pld markában stílus-jelkép a lllíomszál. Másik a csélcsap Judit, ellenben, — versbe se könnyű beterelnem - sejteti már, hogy amit ér, kap. A műtejét számítva falja; legyen meggy-szája, őz-bokája, bársonyos ében a szemében, és Holoferneszt csel-csőbe csalja. Otthonom most már lehet bármi tág, megtöltik duett oá-rlák, és huncut könny-szimfóniák. Lesz elég szív, mit féltenem és védenem; a magamét nekik s nekem, övékét nekik és nekünk, és még, kinek, kinek Is, jó égi Háztűznéző slhedereknek, pelyhes állú szív-tőzséreknek, kik adnak-vesznek, és visznek... Gazdagodtam hát gondorommal. öröm-gonddal, gond-örömmel, tíz körömmell kapaszkodhatok í y...f. 3 •ff í O í e S HAZA ÉS OTTHO.\' Hosszú utakról hazavotódve eiaidögélek faidszliutes házuni* fehér falánál, véreim melleitt, közel a földhöz s közel azokhoz, akik Itt éltek s akikben mélyen meggyökereztem. Akácfák csendje sugallja: Otthon, de szilaj törzsük Oly lendülettel szökell magasba,- mint amott messzebb a lángvlrágú sudár kémények, leifej tö tornyok, emelő daruk szilárd pálmái. Földszintes házunk fehér falához üzenik: Otthon, s haza. SZ<fiBEN s magasságban HAZA ÉS OTTHON A DOLGOS NÉPNEK! DÁVID TERÉZ: 3 Bake Péterből a negyedik téldeci után rendszerint kikl- vánkozott az igazság. Az 6 igazsága pedig egyenlő volt a boldogtalanságával. A boldogtalanság akkor vette kezdetét, amikor Rozika a két gyerekkel bazakBltBzBtt az anyjához. Addig a napig a bánatot köriilBtte az asszony könnyei Jelentették, amiket vagy észrevett vagy sem... ahogy a kedve hozta. Mikor azonban az üres házban hűit helyüket lelte, elfogta az egyUvétartozás érzése, s arra eszmélt, hogy ezután nem marad számára más, csak a kihunyt tűzhely és a szomorúság. Mintha a szépet. Jót, szívderítőt Rozi magával vitte voina a motyójában. Sokkal többet ennél nem is vihetett, mert ami házukban pénzzé váihatott. azt cseppfolyós alak ban mind elnyelte Péter gégéje. Péter egyedül maradva sem vette elő Jobbik eszét, nem igyekezett penitenciával az asszony után, sértett férfigőg- Je visszavezette az italboltba, és ki sem mozdult onnan, amig fillér lapult a bőrtárcájában. Persze szép kerek ösz- szegecske került oda aznap, mert Józan fővel igen hasznos emberként szolgálta ■ közösséget. S ha a bérelszámolás napját keresztül lehetett volna ugrani a naptárban, talán holtukig békén megmaradnak. Hogy mikor kapott rá az italra, azt nem lehet pontosan megállapítani. Egy bizonyos. Mátkaságuk idején nem volt vele hiba. Mintha azokban a napokban BsszesfirúsBdött volna természetében a Jóság, a a gonosz a lelke aljára ttle pedett volna, mint aludttejben a savó, hogy a házasság melegében erjedni kezdjen, és a sfirfi, édes Jóságot végül egész életre való keserűségre változtassa. Mikor a katonaságtól hazatérve egy dalosünnepélyen megpillantotta az eladólánnyá cseperedett Varga Rozit, dehogy gondolta volna, hogy ennek a darázsder^ú, gyönyörű virágszálnak pár év múlva italos indulattal, úgy „ódákén“ egyet, hogy a keze nyomán menten megered a vére. De bizony Rozika se hitte soha, hogy a forrószavú, deli Péter az ő hitvesi Bleléséhől az alkohol lealacsonyító mámorába menekül. Hiába kutatták volna, úgysem derítik ki soha, hogy az egymás iránt érzett vágyakozás múlt el hamarább, s azért kellett az ital, vagy az ital űzte ki szivükből a gyengédséget... de nem is kutathatták, mert Rozi nem várta mag a második ütést, sietve összepakolt és sza ladt haza porontyaival az alvégre, az anyjához. Így romlott el az életük, így vált pokollá a mennyországuk. Péterből rendszerint a negyedik féideci után kikiván- kozott az Igazság, de addigra olyan erősen átfűlt alkohollal, hogy elkanyarodott a valóságtól... azaz Rozika i- gazságától. Mert ha Péter kapatos tővel akképp morfondírozott, hogy ... miféle fehérszemély az, aki egyetlen pofon miatt elfeledkezik az Brök hűségről, a holtomiglan való eskUvés- ről...7 Rozi méltán azt felelhette volna erre, hogy... miféle emher az, aki hérelszámolás után irányát az italboltnak veszi és nem az otthonának...? Péter képzelődve így replikázott — ... megúnja egy férfi nehéz napi munkája után az asszony nyűgösködését. Hallgatni, hogy gyerekkel, emberrel pBrBl, kötődik... — Mire Rozika nyilván azt az igazságot sorakoztathatta volna érvelésül, hogy... —- mitől legyen nótáskedvű egy asszony, ha se éjjele, se nappala s az ura horkolása mellett virraszthat a kisbölcső fölött No, de unalomig lehetett ezeket a kérdéseket folytatni, végül mégis csak az jött ki eredményül, hogy a házaspár kétféle igazsága egyre ritkábban oldódott tel kiengesztelő, megbocsátó ölelésben. Akik pedig ritkán találkoznak, elszoknak egymástól. Hát ők elszoktak ... — Eh... az asszony nem ember, — vigasztalta magát Péter azon a napon, amikor hült helyüket lelte, — majd szaladnak vissza, ha megéheznek, — és Jólesően simogatta kabátját a bngyelláris tájékán ... — Majd szaladnak...! De akkor megkapják a magukét! Péter megrendelte az ötödik féldecit. Bérelszámolás napja volt. Tehette. Bár Rozi levonatta keresetéből a gyer- mekpotlékol, hallgatva anyjára, aki meggyőzte őt, hogy ha férjénél hagyja, úgyis elissza. Akkoriban el is határozta, hogy elmegy hozzájuk, és szétver közöttük, de miután e- rőt meríteni betért az italboltba, szándéka alkoholgőzbe fulladt. Józan fővel a légynek se vétett. Ha nem ivott, akár kenyérre kenhették. De mióta egyedül élt, szótlan volt, mint a néma furulya, amelyben elhangzott nóták iclkn él csn- pán. Ha nem ivott, igen szenvedett a magányosságtól. Különösen őszi szelek, téli hófúvások idején, amikor hazatérve hideg tűzhely, üres fazék várta. Agya szellőzetlen, háztája kihalt. Beke Páter megrendelte a hatodik féldecit s azzal Both Jóska le odasodródott az asztalához. Józsiéknál markos asz- szony tartotta a gyeplőt s azért a fiút nem derítette egyéb öröm, csak amit más baja felett érzett.-— Láttad Rozit? — suttogta. — Szempillantással előbb ment ki innen. Feléd se pillantott, meg se látott... igen büszke. ' Péter nem látta Rozit... legalább is nem az élőt, mert gondolataiban éppen a képzeletbelivel társalgóit, felkapta hát a fejét. ~ Rumot vásárolt — folytatta Józsi — meg kolbászt. Narancs is volt a táskájában ... — Koldus fajzat... honnan vette volna ...? — Felvették a magtárba. Jól keres. Annám is mondta... Péter kiáltani szeretett volna a hetedik féldeciért, de hangja nem bírt« utat törni a torkából. Ogy érezte, most másodszor hagyta ott a Rozi.., és csak most hagjrta el igazán, mert most már a reménységet is elvitte magával... a bizakodást, ami titkon meghúzódott a szívében, hogy a nyomorúság végül is visszakergeti, a hitet, hogy csak o- rajta múlik — Péteren, és minden újra úgy lesz, mint régen volt. Ekkor tudta meg. Both Józsitól, hogy csatát vesztett. — A kutyafáját — rikoltott fel végre — hát ha dolgozni akart, miért nem Jött haza? Az én házamban talán nem akad tennivaló? — Más világ járja máma. Ma már az asszony is ember. A maga ura lehet. Meg se veri senki... — Hogy nem-e? No majd elválik — ágaskodott az alkoholnál is erősebben Péterben a sebzett hiúság. — Hogy nam-e? Kifizette az élfogyasztott féldeciket és hizonytalan, inge- dozó lépésekkel elhagyta a boltot. Odakint hideg köd szitált, a fagyott levegő szúrta, vágta a képét és a mezők felől borzongató februári szél kapaszkodott a kabátjába. 0 nekifeszitette fejét az Időjárás nak és elindult az alvég felé, a leszámolás felé. Kutyacsaholás fogadta... Ne te, na... már te is megugatsz — mordult a kuvaszra, felé is rúg talán, ha az állal gyorsan el nem iszkol, mintha Idejekorán ráeszmélt volna arra, hogy italos emberre kár az ngatás... "i" —— A pitvarban pirított hagyma szagába ütközött. Szerette ezt az illatot, s enyhült tőle kissé az indulata. Tisztesség- tndóan bekopogott tehát. — Lehet — kiabálták belülről. Rögtön felismerte Rozi szavát. — Te vagy az? — kérdezte, mikor benyitott, mintha nem látta volna, hogy ő az. — Minek Jöttél? Pétert megcsapta a konyha melege. Italon szerzett bátorságát leapasztotta kissé a februári szél, gyerekei tekintetét is nehezen állta... nem találta könnyen útját kifelé a felgyülemlett szidalom. — Rumot vettél! — hebegte inkább zavartan. — Azt hittem, tán betegek vagytok ... — Nekünk nem szabad? Tiltja valaki? Keresünk, hát iszunk... — válaszolta Rozi. — Nem is arról van szó... hanem — sokáig kereste az ideillő szót —, hanem arról... hogy elszámoltam ... búzát is kapok ... meg knkoricát... csak érte kéne menni... — Ezt mondta. Ez Jött ki belőle, mert a szoba melege felolvasztotta felgyülemlett keserűségét. A pirított hagyma illa tába mintha újra hazaérkezett volna...! Aztán kivette zsebéből a pénztárcáját és mint valaha régen — házaséietük kezdetén — letette Rozi elé az asztalra. Az asszony nem kapott utána, mint régen, lehajtott lejjel a tűzhelyhez ment és kavargatni kezdte az ételt. Csak a gyerekek tolakodtak az asztal köré, hogy megbámulják a pénztárcát, mint valami világcsodát. Az anyósának Jutott eszébe, hogy székkel kínálja. — Gyere közelebb — szólt — és vedd le a kabátodat... Rozi egyre az ételt kavarta, és lassú mozdulatai láttán Péterben egyszerre sznnnyadozó érzések lobbantak fel, mint hamu alól a pirosló parázsszemek. No„ ha ketten dolgozunk ... majd csak visszük valamire... nem igaz — tette hozzá kiegészítésül. — És mi lesz az itallal — emalté ekkor tekintetét rá Rozika — Hát, hiszen, ha akarsz... majd hozhatsz nekem is... te gazdálkodsz... a te gondod... te vagy az asszony — felelte. Rozi nézte őt, mintha a lelke mélyére kívánt volna hatolni, mintha p szándék gyökere után kutatott volna. Szívós-e az... állje-e az időt. Péter megérezte, mi megy végbe az asszonyban, mert kisvártatva hozzátette: — Nem mondom... nem könnyű... de hát te se beszéltél sokat... csak munkához fogtál... Ogy vélem ... én sem vagyok hitványabb anyagból... s ha vállalom, állam is ... végre... a férfi is ... ember! Rozi elmosolyodott, mire megtört a Jég. Az öregasszony tányér levest tett az asztalra és a gyerekekat illendő távolságra hessegette az apjuktól... — Ne nézzetek apátok szájába... még azt hiszi, nem kaptok elegat enni...! Te pedig — fordult Péterhez . — ülj közénk... és fogj hozzá. Bableves.. .1 Szereted... Péter Rozira nézett, akinek a képén még mindig ott vibrált a mosolygás. Éppen olyan volt véle, mint valaha régen, a dalosUnnepélyi megismerkedésük idején, azután lábával maga alá húzta a széket, leült, kavargatni kezdte a párolgó ételt, miközben csak annyit mondott, — szeretem.
