Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-02-01 / 5. szám
Kérdések és feleietek a ieszerelés körül A Szovjetunió és a szocialista közösség többi tagországa által javasolt általános leszerelés révén hatalmas anyagi eszközök szabadulnának fel, amelyeket békés célokra lehetne felhasználni. Nagy szüksége lenne az emberiségnek: • a hadseregek több mint 500 milliárd dollár értékű műszaki készleteire (gépkocsik, vontatók, repülőtéri berendezések stb.j; • a katonai kiadások, hadiköltségveté- sak békés célokra való .elhasználására. Világszerte évente kb. 300 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre; • a 25 millió katona munkájára. Világszerte ennyien vannak a fegyveres erők kötelékében. További 25 millió dolgozik a hadseregek számára; ■ • a hadiipari vállalatok békés termelésre való átállítására, a kutatóintézetek, a szakemberek és a különleges berendezések hasznos aktivizálására. Tíz év alatt az emberiség így kb. 6 billió dollárnyi értéket tudna hasznosan aktivizálni. A szovjet kormány már számtalanszor hangsúlyozta, hogy az általános és teljes leszerelés nyomán felszabadult eszközöket az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok gazdasági fellendítésére fordíthatnák. Ezeknek az országoknak a színvonala így elérhetné a fejlett Ipari országok színvonalát. Vajon létezik-e összehasonlítási alap, amelyből megtudhatnánk, hogy a fegyverkezésre fordított összegekből mi mindent lehetett volna az emberiség javára létrehozni? Az ENSZ mellett működő Tájékoztatási Intézet készített ilyen összehasonlítást. Az amerikai fegyvergyárak termékeinek árából á következő értékeket lehetne az emberiség javára fordítani: Fegyverfajta Értéke (millié Mit lehetne ebből a pénzmennyiségből dollárban) építeni B—70-es bombázó 15—20 torpedóromboiő 27 irányítható lövedékkel elláiott torpedóromboló 36 atommeghajtású tengeralattjáró 45—70 kétéltű hajó 40 cirkáló 158 A—3—I mintájú bombázó 17,6 500 iskolai tanterem, á 40 000 dollár 9 Iskolaépület, á 3 millió dollár 10 iskolaépület, á 3,6 millió dollár 10 kórház, á 5 millió dollár kétszeresére lehetne emelni az USA rákkutatásra fordított kiadásait 15 800 korszerű lakás 880 ház, á 20 000 dollár Milyen összegeket fordítanak napjainkban a fegyverkezésre? A fegyverkezésre fordított kiadások a bruttó nemzeti jövedelem 6—6,5 százalékát teszik ki. Ez sokkal több, mint a két világháború közötti arány, amikor a bruttó nemzeti jövedelem 3—3,5 százalékát fordították hadikiadásokra. Akkor a nemzeti jövedelmek abszolút összege is lényegesen alacsonyabb volt. Hogy világszerte milyen gyors ütemben folyik a fegyverkezés, azt a Stockholmban működő, a béke megőrzésének kérdéseit kutató nemzetközi intézet adataiból is láthatjuk. Katonai kiadások világviszonylatban (milliárd dollárban) 1953 141 1958 127 1963 184 1965 182 1989 213,5 1970 209,5 1971 208,7 1972 212,4 1973 211,7 1974 210,3 K. Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának 1978 nyarán elhangzott szavai szerint napjainkban az emberiség évente kb. 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Szakemberek kiszámították, ha a fegyverkezési hajsza Ilyen ütemben fokozódik, 1980-ban a világ már 8 billió dollárt fog költeni fegyverkezésre. t. legfontosabb nyersanyagok és energiaforrások 5—1<> százalékának fegyver- gyártásra fordítását jelentené ez. Mekkora nukleáris erűvel rendelkezik az USA? A Wall Street Journal 1975-ben közölt erről egy cikket, amely szerint az Egyesült Államok 8500 stratégiai atom-robbanófejjel rendelkezik. Ezenkívül Európában — főleg az NSZK-ban — 7200 taktikai nukleáris robbanófej, a Csendes-óceán térségében pedig további 3500 taktikai robbanófej van elhelyezve. Tovább fokozódhat a nukleáris fegyverek gyártása? Éppen a fegyverkezés további kiterjesztésének a veszélye miatt kell nagyra értékelnünk a Szovjetunió leszerelésre irányuló törekvéseit. Tudomásul kell vennünk, hogy 1976-ban 19 állam 189 nukleáris reaktorral rendelkezett. 1980-ig további 29 ország szerez atomreaktort. így három-négy óv múlva a világon é- vente 180 tonna plutóniumot tudnak gyártani. Ebből — elméletileg — 10 000 nukleáris robbanófej állítható elő. Közismert tény, hogy az imperialista erők számára a fegyvergyártás igen jövedelmező tevékenység. Ez kfilőnősen az amerikai monopóliumokra jellemző. Erről milyen tényeket ismerőnk? Noha a korszerű fegyverek gyártása igényes munka és így drága, a fegyver- gyárak tulajdonosai hatalmas nyereséget vágnak zsebre. A monopóliumok számára a hadianyaggyártás a békés termelésnél sokkal kifizetődőbb. Egy amerikai közgazdász-csoport 1973-ban kiszámította, hogy a 2552 legnagyobb amerikai vállalat — amely kizárólag békés rendeltetésű termékek előállításával foglalkozik — átlag 10,1 százalékos nyereséggel dolgozott. Ezzel szemben a 146 hadianyaggyártő vállalat több mint 56 százalékos nyereséget ért el. Az amerikai hadiipari komplexum 1969-ben 44,5 milliárd nyereséget vágott zsebre. A lia- diiparl komplexum nyeresége 1972-ben elérte az 55,4 milliárd doHárt. A hetvenes években az amerikai 'hadügyminisztérium már 20 000 céggel tart fenn üzleti kapcsolatokat. £s a többi NATO-tagállam hadikiadásai? A NATO katonai kiadásai állandóan növekednek. 1949-ben a tagországok még „csak“ 18,7 milliárdot költöttek hadseregeik fenntartására, 1975-ben ez az ősz- szeg már 150 milliárdra növekedett. .A növekedés tehát 800 százalékos. A NATO- -tagállamok 145 és 1975 között több mint 2 billió dollárt költöttek fegyverkezésre, és jelenleg 5 200 000 emberük áll fegyverben, 12 400 páncélosuk, 9300 repülőgépük és 1600 hadihajójuk van. A nyugati hatalmak ma már nem is tagadják, hogy az általuk létrehozott katonai tömörüléseik támadó jellegűek. A közelmúltban a Varsói Szerződés tagállamainak békejavaslatait visszautasították. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a Varsói Szerződés tagállamainak is jelentős összegeket kell fegyverkezésre fordítaniuk. A katonai költségvetések állandó növekedése és a militarizmus több országban tapasztalható élesztgetóse szöges ellentétben áll a Szovjetunió és a szocialista államok békepoUtikájával. Mi a fegyverkezés mérséklésére törekszünk. Az SZKP XXV. kongresszusán a szovjet kommunisták kijelentették, hogy a Szovjetunió nem növeli a katonái költségvetést. A Szovjetunió katonai kiadásai az 1972-es 17,9 milliárd rubelről 1975-ben 19,4 milliárd rubelre csökkentek, 1978- -ban pedig az előző év szintjén maradtak. Miközben a Szovjetunió nem feledkezik meg saját és szövetségesei védelméről, következetes békepolitikát folytat- Diplomáciai erőfeszítései a katonai kiadások csökkentésére és a béke megőrzésére hozott konkrét Intézkedésekre összpontosulnak. SEGÉDANYAG a politikai oktatáshoz _______ POLITIKAI OKTATÁSUNK SEGÉDANYAGÁNAK TÉMÁJA AZ EMBERISÉG ÉS KORUNK LEGNAGYOBB PROBLÉMÁJA, A LESZERELÉS. A SZOVJETUNIÓ ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK HATALMAS ERŐFESZÍTÉST FEJTENEK KI, HOGY MEGÁLLÍTSÁK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZÁT, AMELY VESZÉLYBE SODORHATNÁ A VILÁGOT. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉVEL A VILÁG ELSŐ PROLETÁRÁLLAMA MINDJÁRT A FORRADALOM GYŐZELMÉT KÖVETŐ MÁSODIK NAPON NYILVÁNOSSÁGRA HOZTA A BÉKÉRŐL SZŐLŐ DEKRÉTUMOT, AMELY ÜJ KORSZAKOT NYITOTT A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBEN. világot New yui'kuau, az ENSZ-székliáz előtt áll a „Kovácsoljunk ekevasat a kardokból" című szobor, amelyet a Szovjetunió ajiuidákozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A szobor egyelőre csak jelkép. Arra emlékeztet, hogy e nemzetközi szervezetnek nincs fontosabb és időszerűbb feladata, mint megállítani a fegyverkezési hajszát, kiharcolni az általános és teljes leszerelést. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy az emberiség ezt a történelmi jelentőségű kötelezettségét teljesítse. Erről beszélt az SZKP XXV. kongresz- szusán Brezsnyev elvtárs az SZKP KB főtitkára is: ,.A külpolitika terén a XXIV. kongresszus békeprogramot hirdetett hogy a világszocializmus erejére, össze- forrottságára és aktivitására, az összes haladó és békeszerető erőkkel mind szorosabbá váló szövetségre támaszkodva fordulatot érjünk el a nemzetközi viszonyok fejlődésében. Fordulatot a hideg- háborátél, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése irányában. Fordulatot a robbanással fenyegető feszültségtől az enyhülés és a normális, kölcsönösen előnyös együttműködés felé. Mi a nagy Lenin útmutatását követtük, aki minél több olyan döntést és intézkedést követelt, „amelyek valóban elvezetnének a békéhez, ha már nem beszélünk g háború veszélyének teljes kiküszöböléséről.“ Ugyanezt a gondolatot fejezik ki azok az újabb javaslatok is, amelyeket az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakán a szovjet kormány képviseletében Andrej Gro- miko, a Szovjetnnió külügyminiszteré vetett fel. Az ülésszak, az államok és a népek itélőszéke elé terjesztette egyfelől annak a világszerződésnek a tervezetét, amelynek aláírói köteleznék magukat, hogy nem alkalmaznak erőszakot a nemzetközi kapcsolatokban, másrészt a Szovjetuniónak a fegyverkezési bajsza megszüntetésének kérdéseire és a leszerelésre vonatkozó emlékiratát. Gromiko felszólalásában hangsúlyozta, hogy fordulatot kell elérni a leszerelés kérdéseinek megoldásában, s ezt érvényesíteni kell a gyakorlati politika síkján is. A Szovjetunió véleménye szerint e tekintetben a legfontosabb és legígéretesebb lépés először a fegyverkezési hajsza megszüntetése, másodszor az erőszak kizárása az államközi kapcsolatokbóL Ha sikerül haladást elérni e két feladat megoldásában, ezzel lényegesen megszilárdulnak a világbéke pillérei. A Szovjetunió memorandnma ezeknek a feladatoknak a megvalósítása céljából több intézkedést javasol. Vannak közöttük olyanok, amelyeket már korábbról is ismerünk, és vannak teljesen újak. Milyen akciókról van szó? A nukleáris leszerelésre, mindenféle nukleáris fegyverkísérlet eltiltására, a nukleáris fegyver további terjedésének megakadályozására, a vegyi fegyverek teljes eltiltására és megsemmisítésére, az új tömeg- pusztité fegyverfajták és fegyverrendszerek kifejlesztésének megelőzésére, a hagyományos fegyverzet és a katonai ki- - adások csökkentésére, az idegen területeken levő minden külföldi katonai támaszpont felszámolására irányuló, valamint a katonai enyhülést célzö regionális (többek között az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítására vonatkozó) intézkedésekről. A Szovjetunió javasolja, hogy kössenek világszerződést, s ennek aláírói kötelezzék magukat arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban nem alkalmaznak erőszakot. A szerződés lényege, hogy az aláíró államok, beleértve az atomhatalmakat is, kötelezzék magukat arra, hogy egymás közti kapcsolataikban és általában a nemzetközi kapcsolatokban nem alkalmaznak erőszakot, ' sem erőszakkal való fenyegetést, nem fenyegetőznek semmiféle legyverfajta — sem atom-, sem hagyományos fegyver — alkalmazásával. Ez persze nem lehet orvosság karunk minden bajára, nem óvhat meg minden veszélytől. A béke legfőbb biztosítéka csak az általános és teljes leszerelés lehet. De a világszerződá megkötése fékezően hatna azokra, akik megszokták, hogy az erőszakot tekintik a politika végső érvének. A szerződés célja az, hogy lehetetlenné tegye, s ctírá- jában elfojtse az agressziót. Az emberiség nem lehet nyugodt a jö- vőjs felől: a modMn romboló eszközök már magát a civilizáciöt fenyegetik. A veszély állandóan nő. Mind újabb és ú- jabb tervek születnek olyan fegyver ki- fejlesztésére, amelyhez képest „a hidro- génbomba olyan, mint a kőkorsxakbeli balta“. A nyugati sajtó tele van olyan hírekkel, hogy egyre újabb tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére van lehetőség, írnak egyebek között a belső szerveket megtámadó sngár- és infrahang-fegyver- ről, az őröklődési merhanlzmnst károsító genetikai, valamint a lelki és idegi tevékenységet befolyásoló fegyverről. Ami még nem került ki a laboratérínmokból, és amit még nem próbáltak ki a lőtéren, azt jóval könnyebb betiltani, mint azt, ami már része az egyes államok fegyvertárának. Ebből Indul ki a Szovjetunió. amikor azt javasolja, hogy addig kell megóvni a viláeot az új, halált hozó fegyverektől, amíg nem késő.
