Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-28 / 26. szám
8 VERSENYBEN AZ IDŐVEL 1. A XX. század második felének két meghatározó tényezője van: a világ kettéosztottsága és a tudományos- -technikai forradalom. A két tényezőből eredő oktatáspolitikai követelmények nálunk az Ifjúság kommunista eszmeiségű nevelésében, valamint a korszerű anyagi-technikai termelést Ismerő, alkalmazni és továbbfejleszteni képes ember formálásában nyilvánulnak meg. Korunkban az Ismeretek megújulása és ennek eredményeként a termelés technológiai eljárásainak változása az ember produktív életkoránál lényegesen gyorsabb, ezért a tanulást állandó önképzéssé kell változtatni. Hiszen a ma Ifjúsága húsz-harminc év múlva Is a társadalom aktív tagja, termelője lesz. Ha a ma Ifjúsága meg akarja érteni azokat á problémákat, amelyekkel majd két-három évtized múlva találkozik, s melyek megoldására vállalkoznia kell, folyamatosan kell tájékozódnia azokról a fejlődési folyamatokról, melyek már ma jelzik a majdani problémákat. E követelmény előfeltétele az ember Ismereteinek, szaktudásának, tájékozódó- és alkalmazkodóképességének átformálása, azaz a folyamatos tanulás és az önművelés szokássá érlelése. Ez a tanítás-tanulás korszerűsítési törekvéseinek lényege. S mivel ez a társadalmi meghatározottság lényegében minden szocialista államban azonos, illetve hasonló, lényegében hasonlóak a szocialista országok oktatáspolitikájának fejlesztési és korszerűsítése tervezetei és javaslatai is. 1. 2. Nem véletlen, hogy a CSKP KB Elnökségének a csehszlovák oktatási rendszer fejlesztése terve?ef$röl 1978, júniusában elfogadott határozata néhány alapfogalom pontosabb körülhatárolását igényli. E nélkül ugyanis nem lehet megérteni a tervezet lényegét, melyben nem a forma vagy a rendszer változásán van a hangsúly, hanem a tanítás-tanulás folyamatának tartalmi korszerűsítésén. Ehhez pedig nem kis mértékben a szemlélet korszerűsítésére van szükség. Gyorsuló életünk pedagógiai vonatkozásait vizsgálva megállapíthatjuk: „A minél több Ismeret és készség elsajátításának“ és az Ismeretek állandó felújításának örökös versenyében az az ember lesz a győztes, aki maximális erőfeszítést fejt ki az ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítására. Aki tehát tanul. Ezért próbáljuk meghatározni: ml is a tanulás? Egy általánosan Ismert definíció szerint a tanulás •— tapasztalatoktól függő viselkedésváltoztatás (modifikáció). A tanulásban tehát az ember tapasztalataiból. Ismereteiből eredő viselkedésének változásait értjük. Az emberi tanulás a tudatos, céltudatos megismerést és az új Ismeretek alkotó módon való feldolgozását is magában foglalja, mégpedig az ember anyagi és szellemi — az egyén és a társadalom — szükségleteinek kielégítése érdekében. 2. 1 KI lesz a győztes? A gyorsuló élettel folyó versenyben az lesz a győztes, akinek Igénye a tanulás, aki örül a sikernek, s nem riasztják őt el a kudarcok sem. Ez az állandó (permanens) önművelés egyik fontos feltétele. 1977 szeptemberétől — az említett oktatásfejlesztési tervezet értelmében — újabb határozott lépéseket teszünk, hogy a tanítás-tanulást neveléssé-önműveléssé változtassuk. Az iskolai tevékenység e távoli célja, hogy az Ismeretnyújtást olyan eszközzé alakítsa, mely egy egész életen át tartó önművelésre ösztönöz és gondolkodásra nevel. A tanítás-tanulás a korszerű pedagógia szerint tehát nem cél, hanem eszköz. Az esz- Irözrendszer kategóriájába tartozik még akkor is, ha ma még sok szülő (sőt pedagógus Isi), céljellegűnek tartja. Az emberi képességek kialakításához természetesen el kell sajátítani bizonyos mennyiségű Ismeretanyagot. Nem arról van szó, hogy az Ismeret- anyagot valamilyen másodrendű kategóriává fokoznánk le. A magyar, a szlovák, az orosz nyeíV és a matematika tanításának korszerűsítési kísérletei éppen azt igazolják, hogy ami a nevelés viszonylatában eszköz, az az oktatás viszonylatában cél. A nevelési feladat például az oktatási folyamat rendező elve, s mint ilyennek, szinte minden esetben eszközjellege is van. A nevelési eredmény u- gyanis mindenkor visszahat a tanítás-tanulás , eredményességére. Az a- karaterö nevelése (egyben növelése isi) pedig egyik célja a korszerű iskolának. 2. 2 Ha nem is közvetlenül, de közvetve ezzel függ össze a következő gondolat. Az elmúlt iskolai évben a főiskolai, egyetemi továbbtanulásra jelentkező 100 magyar tanulóból műszaki pályákra 71,9-et vettek fel, míg országos viszonylatban csak 64-et. S kell ehhez kommentár? Javul a magyar középiskolások „matematikául“ és szlovákul tudása. Ezzel párhuzamosan sajnos, még mindig nem javult a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű Iskolák tanulóinak, elsősorban a szülők új szemléletet kialakító nevelőmunkája. A magyar tanítási nyelvű középiskolákból aránylag még kevesen jelentkeznek a felsőoktatási intézményekbe. Sokan nem tudatosítják, hogy 100 elhelyezkedési és továbbtanulási lehetőségből (a társadalmi Igényeknek megfelelően) 73-at a műszaki pályák nyújtanak. Ugyanakkor — életünk furcsa pa- radoxonaként — szinte minden évben a társadalomtudományi szakokon 100 férőhelyre 400—800-an jelentkeznek, míg a műszaki pályákon 100 férőhelyre csak 80—150-en. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a magyar anyanyelvű tanulók nem azokon a pályákon a legversenyképesebbek, amelyeken a szóbeli (azaz verbális) ismeretek dominálnak (például a jog, a, bölcsészet stb.j, akkor anélkül, “ííogy kitérnék a műszaki pályák jelentőségének elsődleges (többé-kevésbé ismert] társadalmi fontosságára, a fenti adatok önmagukért beszélnek. 3. összegezésül: A társadalmi mondanivaló egyre gyarapodó mennyisége miatt állandóan növekszik a közlések áramlásának üteme. Ezzel a növekedéssel párhuzamosan fejlődnie kell az egyén nyelvi kifejezőkészségének is, a mi esetünkben a kétnyelvű — a magyar és a szlovák — nyelv- készségnek. A verballtás — a valóság nyelvi eszközökkel való kifejezése — teszi lehetővé a kommunikációt. S ez a kommunikáció — mint említettük — a ml esetünkben kétsíkú, anyanyelvű, azaz magyar és a társadalom többségének nyelvén való közlés, azaz szlovák nyelvű. Az iskolai kétnyelvűség a mi értelmezésünkben: az anyanyelven már megértett és bevésett ismereteknek szlovák nyelven való interpretálása. Ezen a téren az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el. A szlovák nyelvet az alapiskola első osztályától tanltjuk: iskoláinkban bevezettük a szakkifejezések és szak- konverzáció oktatását. Éppen az így értelmezett kétnyelvűség és az önkifejezés növekvő igényének összefüggései világítanak rá kultúráltságunk potenciális többletére. S ez a többlet az ismeretszerzés képességének dinamikusabb fejlődésében, az érzelmi és akarati élet harmonikusabb gazdagodásában, a két nyelv és az erre é- pülő kultúra érzelemközvetítő és személyiséget formáló hatásában nyilvánulhatna meg. Ennek a lehetőségnek a jobb kiaknázása ugyan még várat magára, de ez, hogy 100 jelentkezőből 71,9 került a műszaki főiskolára — úgy vélem —, már jelzi a fejlődésnek azt az irányát, mely a nemzetiség é- letében sajátosan sürgető módon jelentkezik. Csak rajtunk áll, hogy a jövőben milyen mértékben tüdunk e- leget tenni e sürgető társadalmi l- génynék. dr. Mózsi Ferenc CSo. A napilapok, a rádió és a TV részletesen tudósított a kétnapos VII. országos újságíró kongresszusról. Amikor ezek a sorok íródnak, már néhány napja otthon vagyunk, s latolgatjuk, mit adott nekünk ez az összejövetel szakmai szempontból, hogyan használhatjuk ki a gyakorlatban legjobl^pn az ott szerzett tapasztalatokat. Ha a gazdaság és a társadalmi élet középpontjában az igényesség áll, úgy az újságírás területén is az első számú kérdés ma ez. Tömören megfogalmazva; a társadalmi haladásért harcolni közhelyekkel nem lehet. Zdenék Hofení, a [Csehszlovák Újságíró Szövetség elnöke beszámolójában erről a kérdésről így nyilatkozott: „Nem ritka eset, hogy hosszadalmas, u- nalmas stílusban írt cikkek hosz- szan ecsetelik a százalékokat, a technológiát, az elért hozamokat és közben megfeledkeznek az értékeket előállító ember bemutatásáról.“ A szövetség elnöke joggal bírálta a frázisoktól hemzsegő, az élettől elvont, az igazi problémákat megkerülő írásokat. A beszámolóval összhangban a jelenlévők közül is sokan rámutattak, hogy az ország polgárainak túlnyomó többsége becsülettel végzi munkáját, és éppen ennek a túlnyomó többségnek az érdekében fontos, hogy nyíltan mutassunk rá azokra, akik élősköd- ni szeretnének a többiek becsületes munkáján. Az élősködéssel, hanyagsággal, önzéssel, a kispolgári fogyasztói szemlélettel és más csökevényekkel szemben hatékony fegyver a tömegtájékoztatási eszközök mitnkája. Sokat vitatott kérdés szakmai körökben is a bírálat kérdése. Tudjuk, hogy különösképpen a tömegtájékoztatási eszközökben közzétett bírálat valóban hatalmas fegyver, és ez minden újságírótól felelősségteljes hozzáállást követel. A bírálat lényege az emberek és a kollektívák objektív értékelése, az a törekvés, hogy a hibákat feltárásuk és elemzésük után helyre is hozzuk. A szocialista sajtóban nem engedhető meg a felelőtlen bírálat. Ugyanakkor azonban akadnak o- lyan felelős posztokon dolgozó emberek, akik még mindig lebecsülik a becsületes sajtókritika jelentőségét. Ezek nagyon szíbesen e- gyet értenek azzal, ha a sajtó dicséri őket, de nem tudják elviselni a kritikát, nem képesek levonIS ni a bírálatból a helyes következtetést. A kongresszus dokumentumai teljesen egyértelműen hangsúlyozzák a szocialista sajtó száméra a kritika nem szenzáció kérdése, hanem segítő kéz, a társadalmi ellenőrzés egyik jelentős formája. A kongresszus részvevői jóleső érzéssel fogadták Vasil Bifak elvtársnak, a CSKP KB elnökségi tagjának és titkárának szavait, amelyekkel a párt köszönetét tolmácsolta az újságíróknak becsületes mnnkájukért. Bifak elvtárs nagy jelentőségű beszédének — amelyet a hazai és a szocialista országok lapjai közöltek, — alap- gondolata szintén az újságírói munka tökéletesítésének szükségessége — eszmei és szakmai területen egyaránt. Bifak elvtárs hangsúlyozta, hogy tömegtájékoztatási eszközeink leglényegesebb feladata rugalmasan és pontosan tájékoztatni az országot arról, ml történik Itthon és a nagyvilágban. Mindebből igényes követelmények hárulnak a szocialista újságíróra és munkájára. Az újságírók osztályszempontból öntudatosak, politikailag és szakmailag sokoldalúan műveltek kell, hogy legyenek, Ismerniük kell a társadalom életét —- csak így tudnak eleget tenni feladatuknak — hangsúlyozta a párt küldöttségének vezetője. Az újságíró munkájának középpontjában továbbra is népgazdaságunk kérdései állnak majd. Ez érthető, hiszen a népgazdaság fejlődésének eredményei közvetlenül befolyásolják a nép életszínvonalának alakulását, egyre növekvő szükségleteinek kielégítését. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban is meg kell szívlelnünk Bifak elvtárs szavait: „Nem szabad a dolgozókat szakkifejezések és számukra nem érthető fogalmak özönével, semmitmondó számokkal és közhelyekkel elárasztani. Néha úgy tűnik, hogy egyes csoportok túlságosan leíró jellegűek, formálisak és — bocsánat a kifejezésért — unalmasak.“ Bifak elvtárs is hangsúlyozta a bírálat szükségességét. Szó szerint ezeket mondotta: „A bírálat hatékony és hasznos lehet, ha a szocializmus megszilárdításának pozíciójából, világos és elvszerű álláspontból, a problémák mély ismeretéből indul ki és megmutatja a kivezető utat. A tömegtájékoztatási eszközöknek be kell kap- csolódniok a küzdelembe mindenütt, ahol a fogyatékosságok, a felelőtlenség, a lustaság és a haszonlesés ellen folyik a harc, ahol az egyéni, a vállalati, vagy a helyit érdekeket a társadalom érdekei fölé helyezik, ahol kiforgatják a párt irányvonalát, ahol — hogy úgy mondjam — még létezik a gyakorlati opportunizmus, ahol rossz munkával teszik tönkre az emberek milliói munkájának eredményét.“ A kongresszuson lehetőségünk volt hangsúlyozni azt a tényt is, hogy a magyar nyelvű hírközlő eszközök az ország tájékoztatási rendszerének szerves részét alkotják, s jelentős részük van a társadalmi tudat alakításában. Strasser György A Magyar Területi Színház vezetőinek dlcséretreméltó kezdeményezése, hogy a sztnöázi idény befejezése u- tán baráti eszmecserére hívják meg a hazai magyar sajtó munkatársait. Tulajdonképpen már tavaly Is kísérleteztek ezzel az Ötlettel, de az első próbálkozás nem sok sikert hozott. Kevesen jöttek el, s a baráti találkozó gyülésszerüvé vált, a beszélgetés témája pedig a következő 1- dény dramaturgiai tervének ismertetésére szűkült le. Ezért örvendetes fordulat, hogy ez idén egyetlen üres hely sem maradt a MATESZ tágas klubjában, s oly sok közös téma merült fel, hogy az egybegyűltek szinte el sem akartak menni. Majdnem bér 23-án kezdődő 1977/78-as színházi 1- dény Is, amelyet joggal nevezhetünk a nagy évfordulók ünnepi évadjának. A bemutatók többsége ugyanis egy-egy politikai jubileumhoz kötődik. Igp például szeptember 23-án mutatják be Komáromban A. Arbuzov szovjet szerző Tánya című darabját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A kassal Tháliában u- gyanennek az évfordulónak a jegyében 0. Bokajev Csikó című művének bemutatásával kezdődik az idény. E két bemutató után Shakespeare a Wlndsorl víg nők és Kmeczkó Mihály Árnyék a füvön című darabja kerül műsorra. Az előbbit december 19-én Komárnóban, az utóbbit 1978. jaSZAKMAI BESZÉLGETÉS A MATESZ OTTHONÁBAN MILYEN DARABOKAT LÁTHATUNK AZ 1977/78-AS SZÍNHÁZI ÉVADBAN? minden hazai magyar lap képviseltette magát, s ott volt a színház igazgatója, Kon- rád József, a dramaturg, Kmeczkó Mihály, a Thálla képviseletében Várady Béla, a rendezők, sőt jó néhány színész is. És ami a leglényegesebb minden „hivatalos- kodás“ nélkül, valóban baráti légkörben beszélgettek a színház emberei és az újságírók a közös problémákról, a színház szebb holnapjáról. Többek között arról is, hogyan lehetne még jobb előadásokat produkálni, hogyan lehetne a lapok színházi tudósítóinak a két magyar színház műhelyébe bepillantani, azaz a színészek részéről még jobb teljesítménnyel, az újságírók részéről pedig szakmailag felkészültebb, de Ugyanakkor közérthetőbb írásokkal fokozni a közönség színház iránti érdeklődését. íme néhány szemléltető példa; Megállapodtak többek között abban, hogy az újságírók nemcsak a bemutatókat nézik meg, hanem ellátogatnak egy- egy vidéki fellépésre is. Így jobban megismerhetik a színház technikai nehézségeit, a tájolással járó kis színpad, a nem megfelelő világítás és a rossz akusztika adta hiányosságokat. Sűrítik továbbá a színház vezetői, színészet és az újságírók között a szakmai beszélgetéseket. így például a színház dolgozót Is felkeresik a bratlslavat újságírókat. Ugyancsak jelentős a MATESZ-nek az az ajánlata Is, hogy a jövőben a színház dolgozói Is értékelik majd a színházi tudósítók recenzióit és kritikáit. Sőt mindén Idény végén ki Is tűntetik a legjobb írások szerzőit. U- gyanilyan jelentős az újságíróknak az a határozata, hogy maguk Is polemizálnak majd társaik esetleges meg nem alapozott kritikájával. Természetesen szóba került a szeptemnuárjában KoSlcén, a Thálla Színházban mutatják be. E két premier érdekessége, hogy mindkét darabot a MATESZ megalakulása 25. évfordulójának a megünneplésére adják elő. Ezután megint egy nagy politikai jubileum jegyében játszanak: Komáromban Solovlí Aranyesöjét, Kassán pedig Hack Amphltryonját adják elő. Az e- lőbblnek február 17-én, az utóbbinak pedig április 6-án lesz a bemutatőja, és mindkettőt a Februári Győzelem 30. jubileuma tiszteletére adják elő. Hadd soroljam fel még az évad többi bemutatóit la. Batta György, fiatal szerző első drámai kísérletét, a Két esőcsepp című darabot a Jókal-napok alkalmával mutatják be Komárnóban, Barta Lajos Szerelem című művét pedig június 15-én Ko- Slcén. A Batta-darab érdekessége, hogy tulajdonképpen musical, s ahogyan a szlovákiai magyar szerző újságolta, a mű csúcsteljesítmény, kilenc nap alatt készült el. Az Itt felsorolt előadások természetesen nem töltenék ki az egész színházi évadot. Éppen ezért a MATESZ néhány, a múltban már sikerrel játszott színdarabot Is elővesz gazdag repertoárjából. így kerül felújításra Komárnóban, Illetve vidéken A cigány, a Dödl, a Légy jő mlndhaléllg, és a Peti kalandjai, a Thálla pedig az Adáshibát, az Apröhlrcfetést, egy Lovlcsek és egy Sípos-darabot újít fel. Hisszük és reméljük, hogy az 1977/78-as színházi Idényben azok is kedvet kapnak a MATESZ és a MATESZ mellett működő kassal Thálla Színház látogatására, akik eddig közömbösek voltak a színházak Iránt. Ennek reményében kívánunk sok sikert a nemsokára „születésének“ 25-lk évfordulóját ünneplő kedves MATESZ-unknakI Neumann János A VAGSEira VÖRÖSMARTY KLUB ÉS A CSGMADOK KOMAROMI KllTÖRBIZOTTSÁGA 1977. július 9-tőI 13-ig Nová Striáon (Orsújfalnn) megrendezi az első nyári művelődési tábort, melyre szeretettel meghívja az érdeklődőket. Műsor: Előadások, viták, táncház, fürdés lúlius 9. szombat: d. e. érkezés délben: Tóth Lajos: megnyitó d. u. Szüvássy József: Kulturális életünk Időszerű kérdései Bodnár Gyula: Hazai magyar publicisztika este; táncház Július 10. vasárnap: d. 8. Karol Wlachovsk^: Magyar irodalom szlovákul Vojtech Kondrőt: Hídépítés d. u. Mózsi Ferenc; írói hitvallás Kiss Gy. Csaba: Nemzetiségek műltja és jövője este: táncház Július 11. hétfő: d. e. Kulcsár Ferenc, Tóth László, Varga Imre, Duba Gyula, Zalabal Zslgmond: Szemle — matiné d, u. Végh László: A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata Szlovákiában este: táncház Július 12. kedd: d. e. Gál Sándor, Tőzsér Árpád: Költő és világ d. u. A. Nagy László: Népi kultúra a csehszlovákiai magyarok életében este: táncház lúlius 13. szerda: d. e. Dr. Püspöki Nagy Péter: Kettős Morvaország kérdése a IX. században délben; Dr. Bajnok István: A táborozás értékelése, zárszó. Táncházban a prágai AED és a budapesti TEKERGŐ népi e- gyüttese játszik. A Madách Kiadó kiállítással egybekötött könyvárusítást rendez.
