Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-18 / 3. szám

6 Ürti '1 FŐISKOLÁSOK is A TÖMEGSPORT A . Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karán nagy figyel­met szentelnek a hallgaték testnevelésének. A SZISZ fa­kultás! vezetőségének sport- szekciója Micha! Némethtel az élen és a fakultás testnevelési tanszékének oktatója, dr. Jó­zef Venglog minden lehetősé­get megad a hallgatóknak az aktív sporttevékenységhez. A tanszéken több sportkör működik, többek között labda­rúgó, tenisz-, röplabda- és ké­zilabdakör. Ezenkívül arra tö­rekszenek, hogy minél több fiatalt bekapcsoljanak a rend­szeres testedzésbe. Ennek e- gylk legjobb tormája a ráter­mettség! jelvényszerző verseny. A Vegyészeti Karon már ko­rábban is sok szó esett erről, de hiányoztak hozzá a feltéte­lek. Csak az 1975—76-os tan­évben a üillnal Közlekedési Fő-. Iskola által meghirdetett „Leg­rátermettebb fakultás“ (Naj- zdatnejgia fakulta) verseny a- dott szárnyakat a vegyészeknek is. Elsősorban a testnevelési ó- rákat használták fel, de az ok­tatók szabad Idejükb^ Is gyak­ran foglalkoztak a hallgatók­kal, Olyan sportmegmozduláso­kat Is ennek a célnak szentel­tek, mint a mezei futóverseny a dókán serlegéért. 1 A rátermettség! jelvényszer-; z6 versenybe több mint ezer' hallgató kapcsolódott be, közü-i jlük 368-an fejezték be sikerrel.; A lányok nem nyújtottak kima­gaslóan jó eredményeket, de a! fiúk közül 15-en az ezüstjel-j vényt Is megszerezték volna, j- ha rajthoz állnak a magasabb 1 szintű versenyeken, mert mln-i den adottságuk megvolt hozzá.j Ifj. Oláh Gyula, Bratislava FElNÖn OSZTÁLYBA LÉPHET Puha Tibor, a dunaszerdahe- lyl járás egyik legjobb ifjúsá­gi ökölvívója. Vámosfalun szü­letett, és az OSP Galánta csa­patában versenyez. — Milyen versenyeken sze­repeltél, és milyen eredménye­ket értél el? — Szlovákiai bajnok lettem, Ezt követően megnyertem a csehszlovák bajnokságot, a 60 kg-os súlycsoportban. Az ifjúsá­gi válogatottal az NDK-ba u- taztunk és ott sem váltottunk szégyent. Rrészt vettem Ma gyarországon a Keszthelyen megrendezett Balaton Kupa versenyen. Az elért harmadik hely, nagyon jó eredmény. A versenyen Magyarország, Ro­mánia, az NDK, Jugoszlávia és Bulgária legjobb ifjúsági ököl vívói léptek szorítóba. A felnőtt csapattal Székesfe­hérvár ökölvívóit fogadtuk. A csapatversenyt 14:8 arányú e- redménnyel nyertük és ehhez a sikerhez az én igyekezetem is hozzájárult. A visszavágó már nem sikerült olyan jól, i- gaz, én győztem, de csapatunk 12:8 arányban alulmaradt. A közelmúltban ifjúsági váloga- t-Mként Ruiomberokban verse' nyeltem és az NDK sportolója ellen pontozással győztem. B- zek után Kubában a szocialis­ta országok közötti Barátság Kupán vettem részt. Itt már nehezebben ment a versenyzés, a kubai bajnoktól vereséget szenvedtem. — Milyen versenyekre ké­szülsz? — Októbertől már a felnőtt csapatban versenyzek és ezzel új fejezet nyílt számomra az ökölvívásban. Remélem, hogy itt is megállóm a helyemet, hogy minél előbb felnőtt ver­senyzőként is dobogóra állhas- sak. Beszélgetett: Hodossy Gyula Banská Bystrica és Zvolen útjára indította a húsz éven aluli korongozóik, a juniorok világbajnokságát. Napjaink­ban, amikor szinte hetente rendeznek vllágvensenyt, nem kis merészség kellett ahhoz, hogy a fiatal Jégkorongozók számára is ilyen jellegű tor­nát hozzanak létre. Az ötlet azonban életképesnek bizo­nyult; a két középszlováklal városban december 22. és ja­nuár 2. között lebonyolított I. junior-világbajnokság teljes sikert hozott. Szinte minden sportágban egyre fiatalabb versenyzők kápráztatják el a világot tel­jesítményeikkel. A fiatalítás alól a jégkorong sem kivétel. Itt azonban nem játszhatnak a felnőttek között a 13—15 esztendős gyerekek, ezt ki­zárja a sportág küzdő jelle­ge, de szükség van junior szinten is az európai és a tengerentúli jégkorong szem­besítésére. Szükséges, hogy már ilyenkor történjék „esz-> mecsere“ a jégkorongiskolék között, mert ez csak haszná­ra lehet s játéknak. Ugyanis van mit tanulniuk egymástól Európa és Amerika korongo- zólnak. És ha ezt már 17—20 esztendős korban elkezdik, akkor a jövőben még látvá­nyosabb, még gyorsabb, a mo­dern ember elvárásának meg­felelő látványos atomhoikit játszhatnak. , Játszani kell, nem verekedni JEGYZETEK AZ I. JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁGRÓL Ragyogóan játszottak a szovjet fiúk, veretlenül szerezték meg a világbajnoki eh met. Nevükkel bizonyára a felnőttesapatban is rövidesen találkozunk. Ilyen tekintetben nem le­het panasz az I. junior-világ­bajnokságra sem. Láttunk né­hány szép. Izgalmas, drámai mérkőzést, és még több lát­ványos, lendületes, a szurko­lók csodálatát kiváltó akciót. Elsősorban a szovjet csapat­tól. A szborna fiataljainak el­képesztően pontos és gyors támadásai után — amikor sakk-matt helyzetet«! teremt­ve vitték szinte az ellenfél kapujába a korongot — az volt az , ember benyomása, hogy dicső elődjeiket, Flrszo- vot, Sztarslnovot, Majorovot és a többieket látja a jégen. Vitall] Davidov edző fiai el­sősorban villámgyors és pon­tos összjátékban múlták felül ellenfeleiket. Egyszóval a szovjet jégkorongiskola szel­lemében csillogtatták művé­szetüket. Persze ez csak ak­kor járt sikerrel, ha fiatal virtusuk nem ragadta őket önzősködésre, amikor a gyen­gébbnek vélt ellenféllel szem­ben szinte mindenki csak ön­magát igyekraett produkálni. Az NSZK csapata aztán majd­nem megtréfálta őket, mind­össze egy góllal tudták le­győzni. Davidov edző „fejmo­sásának“ az lett az eredmé­nye, hogy a világbajnoki cí­met eldöntő Kanada elleni mérkőzés első harmadában a szovjet fiatalok fegyelmezett és kollektív játékkal szinte leseperték a jégről a profi­nak készülő juharleveleseket. A kapus Tlzsnlh, a hátvéd Fe- tiszov és Pajuszov és a csa­tár Romasin már a közeljövő­ben magára öltheti a szovjet nagyválogatott címeres me­zét. Kanada tehát csak második lett, pedig az aranyéremre pá­lyáztak. Kemény, sokszor kí­méletlen, sőt durva, de ke­vésbé kollektív játókfelfogá- suk nem járhatott sikerrel a szborna ellen, még úgy sem, hogy sok profinak készülő jó játékosa volt Templeton ed­zőnek. Közülük Is kiemelke­dett a világbajnokság gólkirá­lya, a húsz esztendős Indián származású MeCourt. Egyéb­ként a kanadai fiatalok nem sokat tudtak hazánkról. MeCourt például azt nyilat­kozta beszélgetésünk során, hogy őket úgy informálták otthon, hogy Csehszlovákiá­ban nincs rádió, televízió, sőt az emberek csak havonta egy­szer ehetnek húst, mivel ez hiánycikk náluk. A kanadai sajtóban még azt is megpen­dítették az újságírók, hogy jó lenne, ha a küldöttség kon- zerveket vinne magával... A- mikor aztán megérkeztek B. Bystricára, csak mosolyogtak, és amikot karácsonyestén nemzeti eledelüket fogyaszt­hatták, azt is elintézték ne­kik, hogy templomba is el­mehetnek, amikor megismer­ték népünket, egészen meg­változott a véleményük szo­cialista társadalmunkról, a- raellyel annyira ijesztgették ő- ket a tengerentúlon. Arról sem tehetnek a fiatal kana­dai korongozók, hogy ők úgy tudták, Hága Csehszlovákiá­ban van... Maradjunk még a kanadai korongozóknál. Sokan szidták őket, hogy profikat is megha­zudtoló kíméletlenséggel ját­szanak. Csakugyan, az euró­pai ember számára sokszor durvaságnak, verekedésnek tűntek belemenéseik. Edzőjük viszont azt mondta: ez nem durvaság, hanem kemény, har­cias bátor jágkorongozás. Le­het vitatkozni, de felesleges.' Naküník mások az elképzelé­seink a kemény, harcias, bá­tor játékról. A csapatok több­sége nem vette fel a kana­daiak által eldobott kesztyűt,- kíméletlenségre nem kímélet­lenséggel igyekezett válaszol­ni, hanem játékkal. A juhar­levelesek harci kedvének sok kiállítás lett a végé, de ezt — a szovjet csapatot kivéve — csak nagyon kevés együt­tes tudta kihasználni, mert a tengerentúllak négyesben még többet megengedtek ma­guknak. Persze a gyors, kom­binációs játékkal szemben nem lett volna ellenszerük. Ahogy nem volt ellenszerük a világbajnoki címet eldöntő mérkőzés első harmadában a szborna eredményes játéka ellen. Eredményes volt Kanada el­len egy görög nemzetiségű jégkorongozó is. Ilyen még nem volt a világ jégkorongo- zásának történetében. Cseh­szlovákia színeiben játszó Ka- ragavrilidisz gólt ütött, a jég­korong tanítómestereinek. Hát hiába, változnak az idők. A tizenkilenc éves korongozó szülei a második világháború folyamán jöttek Csehszlová­klába, és Litvínovban teleped­tek le. Karagavrüidisz a Lit­vinov I. ligás csapatának a hátvédje. Mennyit ér Csehszlovákia harmadik helye? Legyünk szerények és reálisak: a bronzérem hűen fejezi ki csa­patunk képességeit. Váloga­tottunk játéka csakugyan „bronzos“ volt: általában e- léggé szürke, sematikus, kö­rülményes, könnyen kiszámít­ható. Hiányzott a jó értelem­ben vett agresszivitás, s na­gyobb gyorsaság (az egyének­nek és a csapatjátéknak is], és nem volt egyéniség Hors- k^ edző együttesében. A vi­lágbajnokságon Is láthattuk: csapatépítésben nemcsak a Szovjetunió és Kanada, ha­nem Svédország és Finnor­szág is előttünk van. Ezért szükséges lenne hosszú távon is foglalkozni ezzel a kor­osztállyal, melynek végre vi­lágbajnoksága väü. Mert tu­lajdonképpen a tizenhét-húsz esztendős korongozókból ke­rülnek ki azok a játékosok, akik a junior világbajnoksá­gon bizonyítva lesznek tagjai a nagyválogatottnak. TOMI VINCE SPORTVILÁG Moszkva lelkiismeretesen készül az olimpiá­ra. Lord Killanin, a NOB elnöke legutóbbi moszkvai látogatásakor csodálatosnak nevezte az új CSZKA-sportkomplexum terveit. Ez a lé­tesítmény valóban az olimpia egyik gyöngysze me lesz. A komplexum egyik része egy 300X100 mé­ter alapterületű, tízezer nézőt befogadó csar­nok. Itt többek között műgyepes labdarúgópá­lyát, négysávos, 200 méteres atlétikai futókört létesítenek, de összecsaphatnak benne a bir­kózók, sőt még a vívók Is. A csarnok jól illeszkedik a városképbe, épí­tészeti egységet képez a moszkvai repülőtéri autóbusz-végállomással és a polgári repülés­ügyi minisztérium számítóközpontjának most e- meikedő székbázával. A legutébbi Intersportturné singrfi négy- sáiicversenyen nem láttuk a sportág egyik leg­jobbját, a 70 méteres sánc legntúbbl olimpiai bajnokát, Hans-Georg Aschenbachot. A magya­rázat: az NDK kiváló Európa- és világbajnoka, az 1973. évi sírepUIó világbajnok az Idény ele­jén bejelentette visszavonulását. Visszavonulása alkalmából a Deutsches Sport- echónak adott nyilatkozatában a következőket mondta: — A sportot befejeztem, most már az életre készttiük. Orvos akarok lenni. Szerettem győz­ni, de csak ritkán vállaltam kockázatot. Csak­is akkor, ha az első hely megszerzése szinte megkövetelte. Sohasem voltam „kaszkadőr“, pe­dig sokan — igaz, nem szó szerint — annak tartottak, mert úgy vélték, hogy bátorságom­mal ezt kiérdemeltem. Sokat kflszSnhetek a sportnak, amely számomra a céltudatos, harc- edzett embert szimbolizálja. A montreali olimpián az a hír terjedt el, hogy az öttusaspoftban módosítják a futás sza­bályait. Eszerint már tavaly a felnőtt- és ju­nior-világbajnokságon a,z új szabály szerint kel­lett volna lebonyolítani’ a futást. A szabálymódosítás értelmében az öttusázó­kat abban a sorrendben. Illetve a pontkülönb­ség átszámítása után olyan IdőkOlOnbséggel rajtoltatták volna, amilyen helyezést elfoglal­tak az úszás után. A módosítástervezetet már annak Idején Is ellenérzéssel fogadták a nem­zetközi Ottusaélet szakemberei, és a legutóbbi londoni tanácskozásukon meg is vétózták a javaslatot. Végül olyan megegyezés született, hogy egyelőre csak a junior-világbajnokságon alkalmazzák az új szabályt, a felnőttek az ed­dig megszokott módon versenyeznek. A felnőtt világbajnokságot az Egyesült Álla­mokban, San Antóniában rendezik október má­sodik hetében. Két nappal korábban összeül a nemzetközi szövetség kongresszusa, amely vég­leg dönt a szabálymódosításról. Egyébként Londonban mégis született egy szabálymódosítás. Ezentúl lovaglásban a ver­senyző köteles egész táv alatt a fején tartani sapkáját. Ha szándékosan elveszti, 200 pont levonással büntetik, ha véletlenül, akkor is csak azután folytathatja a lovaglást, ha újra az előírásoknak megfelelő az öltözéke. Még- egy szabálymódosítás: lövészet alatt engedé­lyezik a táplálkozást és a frlssitöfelvételt. A doppingvizsgálat úgyis mindent kimutat.... Stonkholmban fogadást rendeztek Anders Gürderud 3000 méteres akadályfutó és Brendt Johansson országúti kerékpáros oiimpial bajno­kok tiszteletére abból az alkalomból, hogy ö- ket választották az év sportolóinak Svédor­szágban. Az ünnepségen megjelent Urho Kek- konen, a Finn Köztársaság elnöke is, aki a maga korában kitűnő atléta volt. Kekkonen stockholmi tartózkodása alatt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, az lAAF szabályai régen elavultak. — legutóbb örökre eltiltották a versenyektől a 110 m-es gátfntó olimpiai bajnokot, mert Gny Dint őszintén bevallotta, hogy a nemzet­közi versenyek szervezőitől pénzt fogadott al — mondta Kekkonen elnök. — Az lAAF min­denképpen példát akart statoálnl, minden ere­jével azon volt, hogy bebizonyítsa, ki a legény a gáton. Az igazság viszont azt, hogy a Nem­zetközi Atlétikai Szövetség teljesen elszigetelő­dött a valóságtól. Szabályzata a XIX. század törvényeire emlékeztet. Figyelembe kell venni, hogy ma már az emberek új és új csúcstelje­sítményeket várnak a versenyzőktől, akik en­nek a követelménynek csak úgy tudnak meg­felelni, ha IdejOk pagy részét a sportnak szen­telik. l«í) CSAK IGY TOVÁBB LÁNYOK A nesvadyi (naszvadi) Slávia testnevelési egye­sület leánycsapatát a közelmúltban nagy megtisz- telés érte. A leányok meghívást kaptak egy nem-« zetközl kézilabdatornára, amelyen többek között szovjet és NDK-bell csapatok is részt vettek. Bizo­nyára sokakban felmerül a kérdés, miért éppen egy vidéki csapatot ért Ilyen megtiszteltetés? A válasz egyszerű: a Vlahy Jenő tanító elvtárs Irá­nyításával működő naszvadi kézilabdacsapat eddig kiváló játéktudásról, küzdökészségröl tett tanúsá­got. Ezzel érdemelték ki a központi szervek blzal- ,mát. Madarász Magdolna Nesvady Felvételünkön a naszvadi leányok kézilabdáésapata

Next

/
Thumbnails
Contents