Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-14 / 24. szám
Nyugaton^^^;!^ a helyzeti változat'án^ Válságba került a tőkés társadulom, amilyenre a huszas és harmincas évek fordulóján bekövetkezett emlékezetes nagy gazdasági válság óta még nem volt példa. Kísérőjelensége a munkanélküliség,' Infláció, kilátástalanság. Ezt tárgyalja alábbi sorozatunk. A TANULÁS drága mulatság Az utóbbi időben a burzsoá szennylapok többek között oktatási rendszerünket is célba veszik. Azt próbálják bizonygatni, hogy nálunk nehéz bejutni a közép- vagy főiskolára. Bármely józan gondolkodású ember tudja, hogy ez szemen szedett hazugság, Az egytien mérce a jeletkezö tudá«szintje Nézzük azonban talán, ml a helyzet ná luk, idézőjelben mondva — a korlátlan lehetőségek társadalmában, ahol kígyót békát kiabálnak ránk. A tőkés világot sújtó súlyos gazdaság) válság következtében a tőkés országokban jelentős mértékben csökkentették az oktatási célokra szánt költséget. Az US News and World Report clmú amerikai folyóirat szerint az Egyesült Államokban legalább 2,4 millióra tehető az iskolából saját hibáján kívül kimaradt 7 és 19 év közötti fiatal száma. Ugyanakkor a folyóirat szerint ez a szám nem is reális. A hivatalos statisztikai adatok felületesen tükrözik a tényleges helyzetet, s a valóságban sokkal nagyobb a főiskoláktól távolmaradt íiata- iok száma. A folyóirat rámutat, hogy a hivatalos statisztikai adatok nem tüntetik fel azoknak a tanulóknak a számát, akiket különbö zó „cselekményekért“ felfüggesztettek vagy véglegesen kizárták az iskolából. Ide sorolják többek között a haladó gondolko- d.ásűakat. Frísebb statisztika híján az egész, ségügyí, nevelésügyi és népjóléti minisztérium adatai szerint az 1972 — 1973-as tanévben 152 904 tanulót zártak ki az isko- iákból minden húsz diák közül átlagosan egyet, majdnem mindig haladó gondolkodás miatt. Olaszországban Iskolaépületek és tantermei; hiányában az elmúlt évben 750 ezer fiatal nem járhatott iskolába. Még többre rúg azoknak a száma, akik anyagi okokból, társadalmi helyzetüknél fogva nem járhatnak iskolába. Olaszországban sz Idén a nyelvészeti és iilozóflal karokon a tandíj 75 ezer líra, az orvostudományi és természettudományi karokon 110 ezer líra. Egyes egyetemeken, például a milánói Boccgni Egyetemen csupán a beiratkozásnál 235 ezer lírát kell lefizetni. Hozzá kell még tenni, hogy az egyetemi tanulmányokkal járó egyéb kiadások, tanszerek, könyvek, vizsgadíjak, lakás- és megélhetési költségek is tetemes összeget tesznek ki. Egy milánói diák kiszámította, hogy a tandíjon kívül egy év alatt 900 ezer Urát költött el a fenti célokra. Az Egyesült Államokban Is Igen magasak az oktatási költségek. Az átlagos tandíj ebben a tanévben 5000 dollár csaknem 1800 dollárral több, mint az 1974 — 1975-ös tanévben vo'lt. Egy munkás évi Jövedelme alig tesz ki ennyit. Könnyű tehát kitalálni, hogy ilyen körülmények között egyetlen inunkásgyerek sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy főiskolán tanuljon. Nagy-Brltannlában a híres kollégiumokban, ahol kiváló képzettsé.gü tanárok tanítanak, csak a felsőbb körök gyej’mekel tanulhatnak. Ebben az országban az oktatási hálózat különböző fokain tanulók 75 százaléka a vagyonosabb réteg gyermeke. P. L. É rthető, hogy az ősi mitológiai vallás nem uralta annyira a filozófusok gondolatvilágát, mint később a kereszténység. A filozófiai — s ezen belül az erkölcsi — nézetek a vallástól háborítatlanul fejlődhettek. A filozófusok nem a vallásból vezették le erkölcstanukat, hanem az emberek egymás között kialakult szokásainak egyszerű megfigyeléséből. A legnagyobb görög filozófus, Arisztotelész például az az emberek közötti viszony és az emberi tulajdonságok megfigyelése alapján olyan kitűnő erkölcstant írt, amely sok tekintetben még ma is példamutató. Arisztotelésznek tehát nem volt szüksége arra, hogy valamiféle Isteni kinyilatkoztatásból vezesse le az erkölcsöt. Nem is tehette volna ezt, hiszen korának és társadalmának vallása nem ismert olyan Istent, aki mind erkölcsileg, mind egyéb téren az abszolút tökéletességet képviselte volna. Korának és társadalmának — Marx szavaival szólva; „az emberiség normális gyermekkorá“-nak — erkölcsi és poliszközösségének, a városállamok szabad embereinek, a történelem első demokratikus közösségeinek a terméke volt. A valóságos helyzet tehát az, hogy már a kereszténység létrejötte előtt (és a tízparancsolattól teljesen tüggetlenül] léteztek olyan emberi közösségek, amelyek Igen magas fokú erkölcsi elvek szerint éltek. Ha ez így van, akkor viszont az erkölcs lényegét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha túllépünk a vallás horizontján, ha mész- szebbre tekintünk és látunk, mint a vallás misztikus ködfátyla a hívőknek lehetővé teszi. Mi az erkölcs? Az erkölcs lényege az, hogy sajátos módon szabályozza az emberek egymáshoz való viszonyát, egyáltalán az emberi együttA SZISZ ÉS AZ ATEISTA NEVELÉS II. élést. Az ember társadalmi lény. Csak ki- sebb-nagyobb közösségekben tud emberként létezni, mert csakis a közösségben telne- velkedve képes elsajátítani, magáévá tenni mindazokat az ismereteket, képességé; két, amelyeket egy adott történelmi fokon a társadalmi környezet megkövetel tőle. A közösségek — és benne az egyének — csak úgy tarthatják fenn magukat, hogy céltudatos tevékenységet végeznek, ennek tolya mán pedig kialakulnak ún. létérdekeik, a- melyeket fel kell Ismerniük s azok szerint kell cselekedniük, ha nem akarnak elpusztulni. Érhez azonban ki kell alakítaniuk és minden tagjuktól meg kell követelniük bí zonyos, a közösség érdekei által meghatá rozott szabályokat. Mondhatná erre valaki, hogy ezt a sze repet tölti be a jog és a törvény — ml szükség van akkor az erkölcsre? Először is azt válaszolhatjuk, hogy jog és törvény csakis abban a történelmi Időszakban létezik. amikoi- államhatalom is van. Márpedig tudjuk, hogy államhatalom nem volt, és nem is lesz mindig. Másodszor: a jog ugyan kapcsolatban áll az erkölccsel, mert a mindenkori uralkodó osztály erkölcsi elvei szerint szervezik meg egy állam jogrendszerét, de különbözik is tőle. Gyakorlatilag is Jól érzékelhető ez, ha arra gondolunk, hogy jogi-bírói Ítéletek igen sokkor nem egyeznek, sőt ellentétesek. Például, ha a kapitalista társadalomban egy hosszú ideje munkanélküliségre kényszerített ember végső elkeseredésében élelmet lop, hogy családját megmentse az éhezéstől, az jogilag a magántulajdon elleni súlyos sérelemnek, bűnnek minősül, de az emberek többsége (ha Ismeri a tényeket) erkölcs'leg snár korántsem ítéli el olyan szigorúan. Ha viszont egy baráti kör valamely tagja, mondjuk tíz koronával becsapná egyik barátját, ez a cselekedet jogilag szinte nem fs minősülne bűnnek, a baráti kör erkölcsi ítélete azonban igen szigorú lenne, nyilván megvetnék, sőt ki is közösítenék maguk közül az illetőt. A jogrendszerben megfogalmazott törvényeket az államhatalom a rendelkezésére álló erő segítségével kényszeríti rá a társadalom tagjaira, elsősorban az elnyomott osztályra. (T. i. a jogrendszert az uralkodó osztály érdekel szerint szerkesztik meg, ezért az ö számára sokkal kevésbé jelent kényszert). A jogi törvények tehát oly módon szabályozzák a társadalmi együttélést, hogy bennük az ember egy telette álló hatalmat respektál, amely bonyolult paragrafusrendszer alapján bünteti őt, ha vétett ellenük. De bármely bonyolult, aprólékos Is a paragrafusok rendszere, soha nem lehet olyan „érzékeny“, és soha nem terjedhet ki az ember cselekedeteinek olyan széles körére, mint az erkölcs. Éppen ezt bizonyítja fenti példánk, s a mindennapi élet köréből bárki tudna még sok ehhez hasonlót mondani... (Folytatjuk) JÄRJUNK ffi KÖZÉJÜK (Folytatás az 1. oldalról) A SZISZ Piunirszervezete Szlovákiában több mint 787 ezer pionírt ős szikrát egyesít. Hatvanháromezer pionirdolgozö foglalkozik velük. Őket képviselte az a 302 küldött, akik a hét végén Bratislavában tartották meg az SZSZK pionirdolgozóinak II. konferenciáját. A konferencián sok szó esett munkájuk hasznosságáról, értékéről. Sokan közülük nagyon fiatalon, már az alapiskola felsőbb osztályaiban keresik a kapcsolatot a pionírokkal és a szikrákkal. Különösen örvendetes tény, hogy számos SZISZ-tag dolgozik a pionírokkal. És ami a legfontosabb, kitartanak pionírjaink mellatt huzamosabb ideig, két három évig is. Részben nekik köszönhető, hogy a SZISZ PSZ teljesítette a SZISZ 1. kongresszusán kitűzött feladatokat. Az alábbiakban fiatal pionirdolgozök nyilatkoznak munkatársainknak a gyerekekkel töltött időről és arról, miért jö dolgozni a szikrákkal és pionírokkal. EDIT Már kislány korában is minduntalan ráosztották a „tanítósdl" játék szigorú, szemüveges pedagügusnöjének szereipét. S ő büszkén vállalta a feladatot. Nagy lánnyá csopeiredett: nyolcadikos, XXX OPÁL EDITNEK hívják, s a trsticei (nádszegi] magyar alapiskola tanulója. Szerénysége, bátO’r fellépése, segítökészsége Ismert. Nyugodtan rábízhatták az osztály, illetve a raj Pillangó őrsét. Mindenkor érvényt tud szerezni a szavának. Szeret fogalmazni; osztálytársával Sándor Erzsivel ők írják a rajkrónikát. A csillagászati szakkörben végzett eredményes munkáját oklevél tanúsítja. Az e- gészségügyi verseny tagjaként pedig a szlováktól versenyre készül nagy szorgalommal. Könyvtárában közel száz könyv van, és ezek nemcsak díszek, mert Edit sok időt tölt az olvasással. — Ne gondolja egy pillanatig sem — mondja mintegy magyarázatként, — hogy csupán ezeket olvasom. Korántsem! S mert őszintén, természetesen mondja, hagyom meggyőzni magamat. Galántára a gimnáziumba megy, tanítónő szeretne lenni. Már csak a fényképezés van hátra. Egyúttal ízelítőt is kapok szervezőképességéből. Pillanatok alatt előkerül a csapatkrónika, már megyünk is a pionírszobába, tollat vesz a kezébei, mosolyog. AKIT A pionírjai KISÉRGETNEK... Tudom magamról, mllyem remek dolog játszani. Erre építek. Természetesen nem a hagyományos értelemben vett Játszásra, hanem a „játszva tanulásra“ gondolok. A gyerekekkel ugyanis csak könnyedén, játszva lehet * megszerettetni egy tantárgyat, egy hivatást, egy hasznos kedvtelést. A pionírjaim ugyan nem sejtik, hogy minden játékot bizonyos célkitűzéssel iktatok be találkozásaink programjába, de ez egyáltalán nem baj. Mit játszunk, hogyan telik el egy-egy összejövetelünk? A pionírjaimnak társuk, barátjuk vagyok. Közös megegyezés alapján állítjuk össze a gyűlések programját. Természetesen Igyekszem ellensúlyozni játszókedvüket, de nem nagyon megy, mert az az igazság, hogy szeretem, ha vidámak, szeretek köztük „feloldódni“. Ha délután tél ötkor találkozunk, bizony tél hét van, mire búcsút mondunk egymásnak Hazakísérnek. Hát nem kedvesek? Nehéz összejönnünk, hipzen a „gyerekeim“ tele bejáró. Én Is Kolárovo (Gúta) és Komárom között „pendltzek“, de azért túl- sokálg nem bírjuk ki egymás nélkül. Ha véletlenül összefutok valamelylkőjükkel az utcán, már a köszönés előtt megkérdezi: „Ildi, mikor találkozunk?“ PÄLOVICS ILDIKÖ, a Komáromi Gimnázium másodikos diákja ás a Gútai KAI rajvezetője beszélt munkájáról. ÖVÖNÖ LESZEK Pergő nyelvű, Ízes beszédű, szókimondó kislány. El sem akarom hinni, de hát ö, meg a plonírvezetőnö is erősen bizonyítják: pár éve éppen félénksége, lámpalázas természete miatt kellett felhagynia a versenyszerű versmodással. Pedig de kedvelte ezeket a föllépéseket... Az irodalom határtalan szeretete azért megmarad. szakai ANGÉLA Trsticén (Nádszegen) ]ár iskolába. Csapattanácstag, s mint mondta, ha szükséges, jut idő a tanulás mellett a pionirmunkára, a szórakozásra, és a szakköri tevékenységre is. Kilencedikes. Levicére (Lévára) az óvónőképzőbe jelentkezett. Pedagógus apukája, saját bevallása szerint, nem befolyásolta az elhatározását. — Talán inkább az — mondja, kissé el- töprengv.a a válasz másik részén —, hogy kicsi korom óta Iskolában laktam, gyerekek között nőttem föl. Megszerettem őket. Olyannyira, hogy amikor határozni kellett, úgy döntöttem: óvónő leszek. Osztálytársával, Farkas Margittal az 1. A osztály szikravezetője. S mert ő szerényen elhallgatja a plonírvezetőnö hozzáfűzi: példásan. becsülettel végzi a munkáját. Szórakozásra bizony nem sok Ideje marad. De ha mégis? Hát olvasni szokott. Közel ötven kötetnyi könyvtárát büszkén emlegeti. Dolgos kezének viszont az anyukája veszi nagy hasznát — Nem vagyok jobb, de talán ros.szabb sem társaimnál — vélekedik önmagáról. Sokak számára majd bizonyára furcsának tűnik — s ebben többé kevásbó meg is egyeztünk — de Farkas Margit szeret iskolába járni XXX Késő délután találkozlunk ismét. Kapával a kerékpárján a határból igyekezelt haza. írták: 7ÄCSEK ERZSÉBET és ZOLCZER l.ÄSZLf! Foto: a szerzők
