Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-07 / 23. szám

2

Nyugaton^, a helyzet(^ ^ változatlan^

Mindan más előrejelzés ellenére az idén ft tovább tart, sőt egyre mélyül a tőkés világ válsága. Kísérő jele a munkanélküliéig és az infláció. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint a 24 legfontosabb tőkés országot magába foglaló Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetének (OECD) tagállamaiban jelenleg hét millió 25 éven aluli fiatal nem tud álláshoz jutni. A Közös Piac tagországaiban ötmillió munkanélkülit tartanak nyilván. Ezek közül minden harmadik 25 éven aluli.

A fenti adatokkal kapcsolatban a Financial Times című angol lap megjegyzi, hogy a munkanélküliség kérdése az ifjúság soraiban nem olyan probléma, amelyet rövid idő alatt meglehet oldani. Az illető országok esetleges gazdasági fellendülése e- setén is még sokáig számolni kell ezzel a kérdéssel.

Íme, így fest az ifjúság helyzete az a- gyondlcsért nyugati demokráciában, a „korlátlan lehetőségek“ társadalmában. Most induló sorozatunkban néhány példával bizonyltjuk a tőkés világ elmélyülő válságát, az ezt kísérő kilátástalanságot.

MUNKANÉLKÜLISÉG - KILÄTÄSTALANSÄG

A munkanélküliség a Jelenkori kapitalista társadalom állandó kísérőjelensége, ám az utóbbi időben olyan méreteket öltött, a- mllyenre a huszas és harmincas évek fordulóján bekövetkezett emlékezetes nagy gazdasági válság óta még nem volt példa. Maguk az adatok is világosan beszélnek erről, A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vészjelző figyelmeztetései, de a kormányok sem tagadják ma már, hogy ez olyan jelenség, amellyel bár nehéz, de meg kell tanulni együtt élni. A hét vezető nyugati, Ipari nagyhatalom legutóbbi londoni konferenciáján is megállapították, hogy mindenképpen meg kell találni a kiutat a munkanélküliségből, mert az veszélyeztetheti a kapitalista világ politikai rendszerének szilárdságát.

Csakhogy ez nem lesz olyan egyszerű abban a társadalomban, ahol elsődleges tényező a tulajdonos — vagy egyre Inkább a tulajdonosok, a csoportosulások, a multinacionális konszernek tőkés csoportjainak profitja, és mindennapos gyakorlat a dolgozó ember alapvető jogának, a munkához való jognak a lábbal tiprása.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint csupán Franciaországban megközelítőleg másfélmillió a munkanélküliek száma. Az év első három hónapjában három- százezren kerültek az utcára, ami a Le Figaro napilap szerint is súlyosbodó irányzatot jelez, mert az év elején rendszerint fokozódni szokott a foglalkoztatottság.

Az Idén azonban nem ez történt, s természetesen nemcsak Franciaországban, hanem a tőkés országok nagy többségében is ez a helyzet,. Az NSZK-ban uralkodó állapotra utalva a nyugatnémet fémipari munkások szakszervezetének elnöke nemrég kijelentette, hogy az országban a munka- nélküliek száma jóval meghaladja a hivatalos statisztikában feltűntetett egymillió 200 ezret. Ezeken kívül legalább 600-700 ezerre becsülhető azoknak a száma, akik nem szerepelnek a hivatalos listán.

, Hollandiában a sajtó a diplomás munka- nélküliek számának növekedésére hívja fel a figyelmet Jelenleg 3600 főiskolát végzett fiatal van állás nélkül, közöttük 630 mérnök és 450 jogász, orvos, szociológus. A szakértők becslése szerint 1980-ig tízszeresére fog növekedni azoknak a holland fiatal diplomásoknak a száma, akik ezekben az ágazatokban nem fognak munkát találni.

Mennyivel más a helyzet nálunk, ahol kl- kl válogathat a munkahelyek között, ahol az alkotmány biztosítja a munkához való jogot. P. L.

M

arx nagyon találóan ,„a népek őplumá“-nak nevezte a vallást, amely misztikus ködfátyolba burkolja az emberi értelmet, s minden emberi tevékenységet egy titokzatos és rettegett mindenható jóindulatára vagy haragjára vezet vissza, vagy ahhoz viszonyítva bírál el. Csak amikor a XVIII. században a felvilágosodás bátor harcosai az „ész ftélöszéke“ elé vonták a vallás dogmáit és tanait, akkor kezdett sok ember elgondolkodni a vak hit és a természet törvényeinek ösz- szeegyeztethetetlenségén.

Az erkölcs a vallás köntösében Az erkölcs azonban még ezután is jórészt olyan terület maradt, ahol a legszilárdabbnak látszot- iak (és talán látszanak ma is) a vallás bástyát. Éppen ezt mutatja az az Imént említett tény is, hogy még az iskolai okmányokban Is egy fogalmat jelentett a vallás és az erkölcs. Mi ennek a szoros kapcsolatnak az oka? Vajon az erkölcs csakugyan elválaszthatatlan a vallástól, a vallásos ember Istenfélelmétöl? Szükséges-e a mennyország örök boldogságának, illetve a pokol végtelen kínjának a tömjénszagú templomi félhomályban prédikált ígérete ahhoz, hogy az emberek cselekedeteikben Inkább válaszszák a „löt“ mint a „rosszat“?

Nem szándékozunk Itt sem a vallás, sem az erkölcs történetének, keletkezésének bonyolult problémáit részletesen megvizsgálni. Az egyszerűség kedvéért még le is szűkítjük a kérdést az európai társadalomban meghonosodott vallásra, a kereszténységre (más nagy, ugyancsak több százmilliós tömegekre kiterjedő vallások — mint a budhlzmus vagy a mohamedánizmus — kapcsolata az erkölccsel ugyancsak fennáll, de az európai ember számára ez teljesen Idegen világot jelent a történelmi fejlődés különbsége miatt). A kereszténység, mint Ismeretes, a római birodalom felbomlásának idején keletkezett, a világbirodalom összeomlásának „világvége“ hangulatában. Sok e- lemet — a tízparancsolatot is — a zsidó vallásból vett át. Ekkor még a szegények, a nyomorgó nincstelenek vallása volt. Prófétái a közeli világvégét jövendölték, s a végítélet utáni boldog paradicsomi állapotot, ahol minden ■ szőlővenyigén ezer fürt szőlő terem — de ebbe^a birodalomba csak a szegények juthatnak le. Később, amikor a feudalizmus megerősödött, és vele együtt Intézményesült a keresztény vallás, sőt egyre nagyobb hatalomra tett szert az egyház formájában, természetesen megváltóztak a hajdaA SZISZ

ÉS AZ ATÉISTA NEVELÉS

A

ílZPARANCSOIAIRA?

ni jóslatok. Elvégre nem lehetett elzárni a mennyországba jutás útját sem az egyház meggazdagodott papjai, sem pedig az egyház áldását viselő királyok és főldesurak előtt.

A feudális állammal összefonódva a keresztény vallás a középkor ideológiája lett. Az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően átértelmezett eredeti jóslatokból és népi mondákból szigorú tételeket, dogmákat, példabeszédeket szerkesztettek, s a szól- gazl értelmében tüzzel-vassal őrködtek a szentírás sérthetetlensége felett. Mint hivatalos ideológia, minden tudatformában egyértelműen uralkodott a keresztény vallás, hiszen ezzel tudta a legtöbb támogatást adni a feudális államnak. A tudatformák közül először legélesebben a tudomány egyes képviselői kerültek összeütközésbe a vallással és az egyház hatalmával (pl. Giordano Bruno, Galilei). Engels szellemesen jegyezte meg, hogy Istennel senki sem bánik rosszabbul, mint azok a természettudósok, akik hisznek benne, ugyanis saját felfedezéseik egyre újabb és újabb területről szorítják ki az Isteni titkot és mindenhatóságot.

Sokkal nehezebb meglátni, hogy lényegét tekintve az erkölcs sem függvénye a vallásnak. A keresztény vallás erkölcsi dogmája a

tízparancsolat, melyet a szentírás szerint egyenesen isten nyilatkoztatott ki az embernek — pontosabban Mózesnek —, hogy azt Isteni törvényként tisztelve éljenek. Ogy vésődött be tehát a vallásos ne- veltetésü emberek tudatába, mint az isten és az ember közötti legszorosabb kapcsolat megnyilvánulása. A vallásos ember tudatában ugyanis oly módon oszlik kétfelé a világ (főleg az erkölcsi világ), hogy egyrészt létezik a jó, ami Istentől való, másrészt létezik a rossz, ami a gonosztól, a sátántól való. A vallásos (esetünkben a keresztény) ember, aki a tízparancsolatot Isteni kinyilatkoztatásnak érzi, ezért el sem tudja képzelni, hogy pl. egy űn. ,„lsten- tagadó“ erkölcsös lehet. Nem hiszi, hogy az isteni kinyilatkoztatás Ismerete és az e parancsok megszegésétől való istenfélelem nélkül is élhetnek az emberek becsületes, erkölcsös életet. Nem is hiheti, mert erkölcsi gondolat- és érzésvilágában a tlzparancso^ laton túl minden a „gonosztól“ való, más szóval: akit nem az isteni kinyilatkoztatás vezérel, azt a „gonosz“ kaparintotta meg, e- zért elkárhozásra ítéltetett.

Tízparancsolattól függetlenül

De vajon mindig ennyire szoros kapcsolat volt a vallás és erkölcs között? Mindjárt azt válaszolhatjuk, hogy nem Is léteztek mindig olyan ún. tételes vallások, mint a zsidó vagy a keresztény vallás. Az ősi, természeti tárgyakat, jelenségeket imádó embereknél Ilyesmiről szó sem lehetett. De maradjunk egy jobban Ismert korszaknál, az európai civilizáció bölcsőjénél, a görög antlkvllág- nál. Az antik görög filozófia és szépirodalom ránk maradt nagyszerű alkotásait olvasva azt látjuk, hogy az erkölcsi tanítások szinte teljesen függetlenek a vallástól. A régi görögök vallása ugyanis teljesen az emberek mindennapi cselekedeteihez, életéhez Igazodott. Isteneik (ugyanis nagyon sok Istenük volt) egyszerűen a természeti és a társadalmi jelenségek megszemélyesítői voltak. Ugyanúgy volt Istene pl. a tengernek és a földnek, mint az igazságnak vagy a szerelemnek. A görögök képzeletében ezek az istenek nemcsak külső tormájukban voltak hasonlatosak az emberekhez, hanem viselkedésükben Is. A legfőbb isten — Zeusz — pl. ugyanolyan házastársi hűtlenségeket követett el, mint bármely „földi“ férfi, felesége — Héra — pedig ugyanolyan féltékeny volt rá, mint bármely más feleség.

(Folytatjuk)

TUDOMÁNY, ERKÖlCS, VAllÁS

A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban számos politikai szakkör segíti a diákok kommunista nevelését. Az ateista vezetőjével, Kiss Dezső tanárral beszélgettünk a kör munkájáról.

— Kik a kör tagjai, és milyen szempontok határozzák meg a kör politikai munkáját?

— Feladatul tűztük ki tanulóink tudományos világnézeti nevelését. Foglalkozunk a szocializmus építésének elméleti és gyakorlati kérdéseivel, valamint a tudományos fejlődés történetével. Tekintettel a tanulók fejlettségi tokára az egyes osztályokban más-más terv alapján folyik aZ oktatás. Az elsősöket például az ateista nevelés feladatával, a másodikosokat a természettudományokkal, az ember biológiai eredetével, a harmadikosokat és a negyedikeseket pedig a tudomány, erkölcs, vallás és a szocializmus kérdéseivel Ismertetjük meg. Egyébként a kör tagja lehet Iskolánk bármely tanulója.

— Tanár elvtárs, szeretném, ha szólna eddigi tapasztalatairól...

— Az elmúlt öt év alatt sok hasznos és tanulságos tapasztalattal gazdagodtunk Meggyőződtünk arról, hogy azok a tanulók, akik rendszeresen részt vesznek az ateista kör munkájában, jobb tanulmányi eredményeket érnek el A kör negyedikes diákjai a főiskolai felvételin is nagyszerűen helytálltak. Mivel foglalkozunk jelenleg? Nagy az érdeklődés a világmindenség kialakulása és az ember eredete Iránt Rend

szerint a kör minden tagja bekapcsolódik a vitába, de a legaktívabbak közül is szeretném kiemelni Kocó Gertrúdot, Ko- pócs Olgát, Szél Mártát, Szénás! Évát, Örzsik Ödönt, Onódy Ilonát, Varga Erzsébetfet és Fodor Andrást. Legszívesebben azonban felsorolnám az ateista kör 150 tagjának a nevét. Iskolánk tanárai közül különösen Olgyal Ede igazgatóhelyettes, Horváth Tibor, Ül lös Árpád, Bl- i'icskai Ernő, Benkovszky Lajos és Földes Gyula végeznek körünkkel eredményes munkát.

KRASCSENICS GEZA

Dunajská Streda

NINCS JOBB

SZÓRAKOZÁSI

LEHETŐSÉG

Vasárnap délután. K. főutcáján apró viztócsák éktelenkednek, szűnőben van már az eső. A helyi vendéglő párától homályos ablakain át nehezen vehető ki a benntartózkodók

arcvonása. Éppen fogyóban volt a cigarettám, gondoltam „betankolok“. A vendéglőben, amely semmiben sem különbözik egy közönséges kocsmától, vasárnap délutáni hangulat u- ralkodlk. Teltház. Meglepően sok tizen- és huszonéves! vélek felfedezni az asztalok körül. Az egyik asztalnál vidám leánytársaság, kártyáznak. Ez már IgenI — gondoltam magamban, ebben a faluban megoldódott a női egyenjogúság kérdése. Meglepetésem csak fokozódik. A kártyázók között fiatal óvónő ismerősömet fedezem fel.

A látottak alapján önkéntelenül Is felvetődik bennem a kérdés: illik egy fiatal, kezdő óvónőnek ilyen színvonalon aluli helyen szórakozni? Ha hozzáfűzöm még azt Is, hogy K.-ban aránylag elfogadható ifjúsági klub működik, feltétlenül elítélendő. Én elhiszem, hogy időnként az ifjúsági klub unalmassá, esetleg megszokottá válhat, de azért a fiatal lányok találhatnának maguknak hasznosabb elfoglaltságot Is, mint füstös kocsmában kártyázni. Ez már visszaélés a női egyenjogúsággal, hogy némi humorral éljek.

A fiatal óvónő Ismerősöm címére még csak annyit, hogy bármennyire Is kevés K.-ban a szórakozási lehetőség, a kocsmával nem szabad beérni. Neki kellene példát mutatni, a rendelkezésre álló Ifjúsági klubban olyan összejöveteleket szervezni, hogy vasárnap délutánjukat a fiatalok az Ifjúsági klubban töltsék, ne a kocsmában. Ehhez csak egy kis jóakarat szükséges néhány jó ötlettel párosítva.

BODZSAR GYULA

Sült galambra

varva

Levelet kaptunk egy hűséges levelezőnktől, ahi 1- dőnként érdekes tudósításokkal gazdagítja lapunk tartalmát. A levélben azt írja, hogy megbízták a faliújság elkészítésével, amit szívesen vállalt, de — legalábbis szerinte — ezután kezdődött a kálváriája.

Hogy mi volt ez a kálvária? Leírja sorra járta az üzemeket, üzleteket és intézményeket, hogy falragaszokat, propagáclós és egyéb dekorációs anyagot szerezzen a faliújságra, a közelgő nagy esemény évfordulójára, de nem talált. Hiába járta l0 a

kapott megfelelő falragaszokat és egyéb' kellékat. Tanácstalanul kérdi, most mit kezdjen.

Többször is elolvastam a levelet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy válaszolok neki, mégpedig nyílt levélben, ha már ilyen bizalmat előlegezett nekünk, hogy levélben folyamodott segítségért. Azt hiszem azonban, a válaszom nem sok örömet szerez neki.

Szép dolog az, ha az iskolában Is a munkahelyeken törődnek a faliújsággal, melyen sok érdekes és tanulságos dolgot lehet a kis közösség és a nyilvánosság elé terjeszteni, A faliújság az agitáció hatásos eszköze. Volt időszak, amikor fontos történelmi szerepe is volt.

Gondolok Itt elsősorban a NOSZF győzelme utáni Időszakra, amikor még a hivatalos szovjet hírügynökség is adott ki faliújságot, nem beszélve arról, hogy még a legkisebb üzemben és helységben is a faliújságon pellengérezték ki a reakciósokat, itt népszerűsítették a jó munkát, a kiváló dolgozókat.

De ne menjünk pédáérta szomszédba, maradjunk itthon. Elég ha felidézzük Ifjúsági mozgalmunk felszabadulás utáni „hőskorát“, amikor az ifjúság óriási lelkesedéssel kapcsolódott be az építő munkába, és elkeseredett harc folyt a hatalomért. E küzdelemben Is fontos szerepet kaptak a faliújságok.

Hagyjuk a fejtegetést, mert nem Ide akartam kilyukadni. Engem a levélíró tanácstalansága lepett meg. Az, hogy kész, ha úgy tetszik, előregyártóit elemekből kívánta összeállítani a faliújságot, és más megoldás eszébe sem jutott.

Sajnos, elég gyakori Jelenség, hogy a „mai fiatalok“, ahogy az idősebbek summázni szokták az ifjúságot, mindent készen várnak. Még a faliújság anyagát Is. Ritkán jut eszükbe, hogy ha csak egy kicsit megerőltetnék az agyukat szép, hatásos és főleg eredeti faliújságot készíthetnének. Olyant, amelyik valóban tükrözné a kis közösség életét és problémáit.

Így csinálták ezt ifjúsági mozgalmunk már előbb említett hőskorában Is, amikor az elöregyáftott dekorációs anyagnak még hírmondója sem volt, de mindig akadt egy fiú vagy leány, aki ü- gyesen bánt a tussal, e- csettel, ollóval, s némi leleményességgel elkészítette a faliújságot.

Nekünk se kellene mindig a sült galambra várni.

PALAGYI LAJOS