Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-31 / 22. szám
M exikóba készült, így nem sok ideje volt, de mert mindenütt és mindenkor hajlandó szolgálni a csehszlovákiai magyar irodalom ügyét, talált időt egy kis beszélgetésre. Nem a miniszterhelyettessel és nem a CSEMADOK alelnókével akartam beszélni, hanem Rácz Olivérrel a költővel és íróval. Nem elefántcsonttornyában kerestem fel, ahová különbé sincs ideje elzárkózni, meg közvetlensége sem engedi, hanem hivatali helyiségében. Ott is otthonosan éreztem magam. Míg vártam rá, olvasgattam a címeket: Komjáthy István Mondák könyve, Fábry Zoltán Vigyázzatok a strá- zsán. Egri Viktor Anyaibőrben, néhány kötet Korunk, Oosztojevszklj Félkegyelmű. Lenz A példakép, Plevza 'íapjatnk története, Laco Novomeskjt válogatott versei, Capek-Chod Tünékeny álmok. Györy Dezső Férfiének’ Lengyel József Igéző, Németh László Irgalom, Dobos László Egy szál Ingben, Duba Gyula Angyal vagy ma- dárljesztő, Erdődy János A szent sátán, Tolsztoj Háború és béke és még sok-sok könyv. A könyvtárpolcok is az Internacionalizmus légkörét lehelik, amelynek kora ifjúsága óta elkötelezte magát az új igék hirdetője, aki „zarándokővel során a fényt kereste és a csodák kútját“. A múltról beszélgettünk és a jelenről, de legfőképpen a szép, rímes játékról. A múlt? Van némi közös emlékünk. Régen volt, mikor is? — segíts ki Olivér. — Valahol az Edl utcai vagy talán a Kecskekapu utcai albérletben, ahol pokolian nagy viták folytak a sarlósokról. Fábry Zoltánról. Győry Dezsőről, magyarországi Írókról, költőkről, főképp Ady Endréről, Szabó Dezsőről, a nyuga- tosokról, a haladószelleműekröl. mindenkiről, aki valamit is jelentett az irodalomban, Kassákról, Móra és Gulácsl-könyvekröl, Kosztolányiról, Karinthyrűl. Mikor ide kerültél hozzánk a Duna-parti városba, és elkezd- ted keresni itt is a fényt, a csodák kútját, és csodákra tártad a nagy. már nem gyerinekszemedet, akkor még azt hittük, hogy megtaláljuk a csodák kútját. Aztán — ugye így írod — mindig mást kellett csinálnod: a fénykeresés helyett a romok mögött kellett h.ssalnod, áikot kellett ásnod a puszta tarlón, nem mormolhattál rímeket; sokáig nem tehetted, szinte már örökkévalóságnak látszott, aztán végre lebukott az acélszárnyú fekete angyal és a „véres jelenből már nem szállt pernye és vér“. Hernádi Tivadar és Alom Tivadar is visszatérhetett a puszta tarlóról, a feltépett földről, és mi is visszatérhettünk az ősi városba, ahol ismerős a szél, a levegő, az emberek, az arcok és szívek, a padlásablakok és a háztetők, a sétatér, a híd, a liget, ahol emlék ül minden házsoron, fhfl, de sokat lebontottak mór az új érdekében), mégis Ismerős a múlt, a jelen és a jövő, ahol zengőbben szól a nóta. Azt hiszem, így mondtad ezt el verssoraidban, de most már szólj néhány szót prózában is — Az érettségi után — 1936-ban érettségiztem — kerültem a főiskolára. Cn magam ugyan nem laktam az Edl utcai vagy Kecskekapu utcai albérleti szobában, a Magyar Tanítók Házában volt szállásom, de gyakran' eljártam oda; többed magával ott lakott Madarász Laci, s akkoriban hoztuk össze közös erővel az Eötvös kört, abban a házban, ahol a Madarász Laci lakott. Ezt a kört Györy Dezső és Szalatnai Rezső patronálta, s teljesen a jobboldali beállítottságú Toldi-kör ellensúlyozására alapítottuk A elsőéves főiskolás már irodalmi múlttal rendelkezett. Rácz Olivér verselt már közölte a Ka'isal Napió. Akkoriban nagy szó volt ez, a fiatalok versét ritkán közölték Első versemet tizenhat éves koromban olvashattam nyomtatásban ... Hát Igen, a mai fiatalok nem is tudják, milyen nehéz volt akkoriban az indulás. — Elbeszéléseket is Írtam, de a versek jobbak voltak. A líra közelebb volt hozzám. Irt volna verseket, elbeszéléseket, dehát neki mindig mást kellett csinálnia. Szerencsére azért a „más esi- nálás" ellenére Is született néhány szép vers, talán éppen azért szép, meri úgy érezte, az emberrel van pgy kis beszédje, az emberrel, akit annyiszor me.egya- láztak Nem tartozott a törtetők közé, és miül valóban f.gaz ember, nem akart meglapulni sem. Aliig fegyverben volt már a hitleri sereg, Görlngék ragyogó uniformisaikban tetszelegtek, átkosan magasra lobogtak már a háborús lángok Rácz Olivér közvetlenül az érettségi után írt egy verset. Tabló volt a címe. Megkérdezte; „Tanár urak, most ml lesz velünk?“ Volt miért kérdeznie, hiszen akkor a diplomások is csak a havat lapátolliatták. Gondfelhők, viharfelhők. Sűrű felleges áramlatokkal érkezett el hozzánk a barna pestis. — Tanúja voltam egy kornak, amely pusztított, és tanúja lettem egy kornak, amely új világot épít — mondja Rácz Olivér. Az épitökorra sokáig kellett várnia. Hernádi Tivadarnak és Alom Tivadarnak be kellett vonulnia, és mást kellett csinálnia, nem azt, amit szeretett volna, de a borzalmak közt sem halt ki belőle a dal, o muzsika, a csengő-bongó verssorok, a szép rímes játék. A rímek keményebben pattogtak, nem háborút zengő ritmusban, hanem éppen ellenkezőleg Ady-szerű fogalmazásban. „Szerettem volna kimaradni. “ Már kisiskolás korában ilyenné nevelődött. Ilyen volt az Eötvös-körben, ahol Ady költészetén nőtt fel egy lelkes gárda, amely nem ment el közömbösen a lárma, durva kezek, bamba álombakók mellett. „Fekete angyal — rohamsisakja horpadt, szemgödre vak lyuk, csontja már reves, de ójjente még körögve kacag... én ezt az angyalt rége/i ismerem: agy életet rabolt el életemből, mert ö mérgezte meg az életem ... ő volt a bakóm, béklyóm, börtönöm. így verselt, Így kellett írnia ö Is a Győry Dezső féle „Ojarcú magyarok“ közé sorolódott, ■; sarlósok elveit vallotta, azokélt, akikről Fábry Zoltán azt irta. hogy Európa a hazájuk, szegény nemzet a .szerelmük, szocializmus a törvényük, demokrácia a mértékük és emberség a magyarságuk “ Az volt. hiszen még a nagy nemzetiségi felbuzdulások idején is emberek maradtak a nagy embertelenségben. „Az emberség tüzét szították a körülöttük sűrűsödő európai éjszakában.“ Könnyen nevelődött a zengő Dunafáj poétájához hasonló, helyesbítek: azonos fvású lírikussá, hiszen az otthoni környezetből Is magával hozta a gyengékhez tartozóság érzését- „Anyám éjjel nappal azért dolgozott, hogy elvégezhessem a főiskolát.“ Felkerülve a főiskolára, nyitott szemmel járta a várost, a belvárost sikátorokat; a vár alatti nvoraortanyák „CSAK SZOlNI KEll BESZÉLGETÉS RÁCZ OLIVÉRREL, SZLOVÁKIA KULTURÁLIS MINISZTERÉNEK HELYETTESÉVEL, A CSEMADOK ALELNÖKÉVEL Mert nekem mindig mást kellett csinálnom. Nem engem vártak nyáron a málnabokrok, nem engem várták csókokkal a lányok, a pasztellel tarkára festett rétek, s a tücskök sem nekem zenéltek, mikor a fákon már a lombot átszínezték a rózsalángok. Mert nekem mindig mást kellett csinálnom. Romok mögött kellett hasalnom, árkot ásnom a puszta tarlón, fagyos sziklák közt átzihálnom, s nem mormolhattam rímeket megálmodott, halvány alapra, vásznakra, ünnepi fcüakra, ♦ nem rakhattam fel színeket; egyébre kellett fal és vásznak, és másra kellett rím, szavak, a csillagok a tiszta égen. s az ember a csillag alatt: nekem az emberrel volt beszédem, akit annyiszor meggyaláztak, s aki csak görnyedt, társtalan, nekem az emberrel volt szavam. Mert harcra kélt a kárhozat. A gonoszság, a bűn s a restség az olcsó leikeket keresték, akik elnézték gondtalan, hogy mindig más az áldozat. Ezért én mindig mást csináltam. Szép, rímes fáték, ne kísérts; amíg bármerre a világon rontás rontott, átok, üdére — csillagsugárzás, messzi álom — mást nem ts volt szabad csinálnom. Szép, rímes fáték, hú felem, nem volt a rímed mégsem játék: sosem cél voltál, mindig szándék, s szebb volt veled a küzdelem. CstUagsugárzás, messzi álom;! nem sajnálom, amit csináltam, dobogtam szívben és virágban, és nekem ezt kellett csinálnom." és düladezó viskók sivárságát latva tagra nyílt ámuló szeme, amely nemcsak a szépet látta meg az egykori koronázó városban, hanem látta az érem másik oldalát is. Kopottak voltak a házak, hullott a vakolat, pedig akkor még nem volt háború, bombázás, de volt valami más: egyre epösödő gazdasági válság. A váralja romantikája csak messziről volt szép, például a Duna- parti sétányról, ö megnézte közelebbről ts. ahol a dü- ledező házak, viskók a nyomort és ínséget harsogták. A keletről jött ‘.óiskolás mindezt látta, tudta, hogy a zegzugos sikátorokban a szegény páriák pénzért örúsí- tolták a gyönyört. Nem a Toldl-körbe kért ajánlást, hanem a vele azonos nézetű fiatalokkal együtt az Eötvös-körbei) buzgólkodott. Korán elhalt apjától volt mit örökölnie; „Apámat az első világháború utáni esz tendökben baloldali újságlrókéní tartották nyilván". A forradalom leverése után ez sem volt túlságosan jó ajánlólevél még a frissen megalakult Cseliszlcvákiában sem. ..Rajta voltunk a fekete listán, gyengék voltunk*. A gyengeség azonban erőt Is adoth a közösségi tudatot, az összetartás szükségességét. „Én azt az angyalt (az acélszárnyút, ezüstcslllagosat) megölöm, ha segít valaki.“ Könyvek, versek. Korán Ismerkedett a betűvel. Apja újságíró volt, volt kitől örökölnie az íráskészséget. A betúszeretet az özvegy anya anyagi gondjai ellenőre sem kopott ki Ráczék portájáról. A betüszeretet serkenti a gyönyörű Játékra, vagy ahogy Simán István nevezte, a gyönyörű teherre, a verslaragasra. Irodalmi tevékenységét maradéktalanul az emberi haladás, a megértés szolgálatába állítja. Bár nem .született falun, munkáscsaládban sem, fürkésző szeme meglátja az osztályharcok Indító okát, élitismerete nem hézagos, és szinte természetes, hogy a nincstelenek mellé áll. Regényeinek hősei pozitív hősök, és bár a befejezés soha sem tragikus, nem érheti a sematizmus vádja. Nem bús, nem melankólikus alkat, a legválságosabb időkben is megcsillan lírájában az optimizmus. Tisztán és egyszerűen, pátosz nélkül mond örök emueri történéseket. Duba Gyula írta róla; „Írónk valóságszemléletének költöl látásmód jellemzője“, jelzői lágyan zenélnek, ritkán vált át az indulatosság hangnemére. Csak akkor, mikor a háború, a fasizmus, az embertelenség ellen írja verssorait, prózáját. Egyenes úton halad, tőle nem l^el! megkérdenünk; Klfeszftett vitorlákkal merre Is? Egy Irányba halad, fónyes világítótorony jelzi útirányát: a meggyőződése. Kémlelő másodkapitányként áll új hajó ja hfdján is, óvja, vigyázza hajóját. Alakmása Hernádi Tivadar, Alom Tivadar? Mindenesetre sok van belőle bennünk. A lélek mindenképpen. író, költó, műfordító. Minden könyvével, versével, egyéb Irodalmi tevékenységével a híd szerepét tölti be a magyar és szlovák irodalom között. Műfordításai épp olyan jók, mint regényei és költeményei. Nehéz eldönteni: „melyiket szeressem.“ Prózájában sem tagadta meg a költőt, lírai telítettséggel fogalmazza meg gondolatait. Kultúrált formára törekszik. Sok liaáonlóságotf fedezünk fel Krúdyval, Kosztolányival, Adyval rokoni lélek. — Tizenhat éves voltam, mikor elsó versem nyomtatásban megjelent. A jó rajt után mégis sokáig kellett várni, míg megjelent az elsó verseskötete. A „Kassai dalok“ 1958-ban jelentek meg — mondja Rácz Olivér. Válogatott kötet volt, húsz év terméke. Az egyes ciklusok évezése szerint a Vád és ineiuentó az első évtized (1937 — 1947) verseiből vett gyűjtemény, a második évtized ciklusai; Kép és keret, Vallomás, Kassai balladák. Tájak és távlatok. — Sokáig kell érlelődnie bennem mindennek — vallja be Rácz Olivér. Az érlelődés eredménye a kiforrottság. A Rácz-lfra, mint a jó bor, jól kiforrt, olyannyira, hogy mikor megjelent az első verseskötete, csakhamar el Is fogyott, 6s második kiadásban jelent meg újra. A nagy siker egy Ideig nem éreztette hatását. Legalább ts ami újabb verseskötetének megjelenését Illeti. Ismét előtérbe kerül a próza, a műfordtlás és sok egyéb. A próza terén Is művészi színvonalon jelentkezett. már első regényével felzárkózott az élvonalba. Ez a siker sem elégítette ki annyira, hogy teljesen elkötelezze magát a regényírásnak, továbbra is elbíbelődik a műfordításokkal, de a nagy szerelem, a líra sem mellőzött. A fódeákkal mondatja- „Tudtam — csak szólni kell, és zeng a régi húr“. Az első '-ét évtized válogatott versel után következett az új kötet. Még mielőtt azonban erről vallatjuk a kötet íróját, vessünk egy pillantást az eddig megjelent Ismertebb müveinek listájára- öcsi csacsi kalandjai — verses mese (1949). A póruljárt kandúr — verses mesék (1949|, Állatvilág — leporelló (1950). Mesék — Kárpáti Anna álnév alatt (1954), Kassal dalok — versek (1958), niésodtk kiadás (1959), Puffancs, Göndör és a többiek — Ifjúsági regény (1960), második kiadás (1974), szlovák nyelven (1962), Megtudtam, hogy élsz — regény (19931, méso- (ük kiadás (1964), szlovák nyelven (19851. Egyszerű ügy — regény (1966), Kassal románc — Ural városkalauz (1966) magyar és szlovák nyelven, A Rezedacirkusz — Ijúságl regény (1968), szlovák nyelven (1975), Szelíd állatok — leporelló (Móra Ferenc Könyvkiadó 1975), Alom Tivadar hadparancsa — elbeszélések (1975). Cslllagsugárzás — műfordítások négy évezred költészetéből ..Szívvel, konok nagy akarattal. örök küzdés a csökönyös szavakkal: mégis ez az ami marad s örök. mondja Rácz Olivér födeákja. „Dalában bolondos kis csodák susognak.“ Bolondos kis csodák. És a vörös- fenyök tobozán még annyi, annyi dal van Mit várhatunk még? Vajon az új szerepkör kedvez-e majd a Urának? Igaz, miniszterhelyettest pozíciójában is közreműködött a CSEMADOK kulturális életének eligazításában fezt egyébként egyéb funkciói révén is tehette] részt vállalt a nemzetiségi kultúra terén felmerülő problémák megoldásából, egyik komoly pillére a csehszlovákiai magyarság kulturális életének. Térjünk vlsza a jelenbe. Illetve tekintsünk egy kicsit előre Is. — Különös helyzetben vagyok, mert Alom Tivadar hadparancsa elbeszéléseimnek nagy sikere után főképp prózát, elsősorban novellákat várnak tőlem. Talán éppen azért én Inkább a lírával foglalkozom, mert jelképezni szeretném ragaszkodásomat az írói szabadsághoz. Arról soha sem szerettem beszélni, hogy mit Is tervezek, mert ha ezt elkötelezöen kijelentem, máris feladatnak érzem, és mint Ilyennel, birkóznom kell vele. Mivel az új verses kötetem kilencvenkilenc százalékban kész, erről már beszélhetek, az egy százalékkal majd csak megbirkózom. Most kerül n nyomdába Csilla,g- szórás címmel a műfordításom. Négy és fél ezer év lírája. Az első Költemény egy kfnal parasztdal az Időszámításunk előtü 2700-ból, az utolsók a inai orosz, francia, német, cseh, szlovák költészetből vett válogatott versek. Verses kötetem címe; Fekete angyal. Élég nagy kötet, mivel utolsó verses kötetem 1958-ban jelent meg. Az is húsz év válogatása, ez az újabb válogatás Is ennyi időből való, az első kötet kiadósa utáni húsz esztendő válogatása.' Talán a jövőben több időm lesz az Irodalomra, Elértem a hatvan évet, elég küzdelmesek voltak az Itteni éveim. Időigényes munkaköröm lefoglalt, bár azt Is hangsúlyoznom kell, hogy nem sajnálom ezeket az esztendőket, mert rengeteg élményanyagra tettem szert, kapcsolatban voltam az emberekkel, nagyon komoly politikai történésekkel és fgv nemcsak kultúrélefünknek, hanem a hétköznapi életnek ts éreztem az érverését. Biztos vagyok benne, hogy az az élményanyag, amit eddig beosztásomban szereztem, hasznára vált trodalmi munkálkodásomnak ts, fis remélem, hogy új beosztásomban is kamatoztatni tudom a csehszlovák kultúra, a CSEMADOK és a csehszlovákiai magyarság számára. MÉSZÁROS József
