Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-31 / 22. szám
s — Megbántad, hogy nevelfinő lettél? — MegI Es gyakran telteszem magamnak a kérdégl: kt a hibäs? A «zülök, a kollégélin, a gyerekek?... Két este sirtam, úgy érzem, hogy nem én vagyok a hibás. A csinos lény lassan, kérdőn emeli tel a tekintetét: — De a gyerekek gém, tudom, hogy ők nem. _________________ Mindenfelől hallom a panaszt a napközi otthonok nevelőitől. Nya- valygős, a kezdeti évek szokványos nyavalygása — hárítom el magamtól a gondolatokat. S végül a pont úgy került fel az i-betűre, hogy a Járási székhelyen, Vei.' KrtlSban (Nagykürtösön) összefutok -T. Ibolyával és 0 Mártával. Szinte ömlik belőlük a panasz. — Itt vagyunk most mind, a Járás napközisei iákolázáson. Szakmába vá- gO dolgokról beszélgetünk, és mindenki csak panaszkodik, hogy nem megy a munka, nem találta meg n számítását. Most már nenv hagyom annyiban. Elő a papírt, és kezdjük csak újra az elején. CSAK A KÖRÜLMÉNYEK O. Márta: — Nevelői képesítésemet a gimnázium elvégzése után Levicén (Léván) szereztem meg. Az iskolában 1- deális körülmények között tanultunk, a gyakorlati rész is mesébe illőn, szépen folyt. Kedvvel, ambícióval telve indultam el munkahelyet keresni. Negyvenöt kilométerre a lakóhelyemtől kaptam állást, Bussán. Nem maradt más hátra, mint albérletet keríteni. Aztán megkezdődött a munka. Az első napokban a legszembe tOnőbb a szülők bizalmatlansága, közönye volt. Azt gondoltam, ez csak annak tudható be, hogy új vagyok, én nem Ismerem őket, és ők sem en gém. De teltek a napok, s a viszony köztem, és a szülők közt csak nem Javult. Sokan csak azért adják be a gyerekeket a napközibe, mert nincsenek nagyszülők. Hogy néhanapján érdek lődnének: milyen a gyerek, hogyan tanul, hogyan viselkedik? Eszükbe sem Jut. Sokan nem is., tudják, mi a napközi küldetése, hogyan folyik ott a munka, mit kell csinálni. Ha valaki azt látja, hogy sétálunk, vagy .a gyerekek az udvaron játszanak, elmond mindenféle ro.sM pedagógusnak. Pedig azt nem kívánhatja egy szülő sem, hogy a napköziben ugyanolyan vasfegyelmet tarísunk, mint a tanítás alatt: a gyerek csak egy helyben üljön, figyeljen, s bújja a könyveket. Kell nekik is a mozgás, a Játék. a szórakozás. No és a helyiség is, aiiol tanítunk? Alig hagyja el a tanító az osztályt a tanulókkal, fél óra idő sem marad a szellőztetésre, és ,ml már megyünk a helyükre. Tanterveink nincsenek, úgy folyik le egy-egy nap,, ahogyan- mi Jónak látjuk. A nevelésen kívül még három tantárgyat — munkára nevelés, rajz;, testnevelés — tanítok, amire nincs is szakképzettségem, és meg sem fize tik. A tanítók, a kollégáim és köztem még egyszer' sem került sor szakmai vitára, beszélgetésre. Nem kérdezik ők sem, hogyan viselkedik a gyerek a napköziben, és mi sem kérdezzük, hogyan tanul az iskolában. Nem, mert nincs mikor! ök délelőtt dolgoznak, ml pedig délután. Munka után meg mindenki rohan haza. T. Ibolya: — Én Luőehecen (Losoncon) végeztem, három évvel, ezelőtt. Most Esélyben dolgozom. így naponta kilenckor Indulok, és este hétre érek haza. Az utazás eléggé kifáraszt, a munka pedig rengeteg. A szülők közönye bizony gyakran elkeserít. Mert az a. szülő, aki érdeklődik gyereke iránt, az tudja, mikot van a nőnap, és küld a gyerekkel egy szál virágot — nem mintha elvárnánk de az, akinek mindegy, hogyan tanul, viselkedik a fia, lánya, az még „Jó napot“ se kíván. És sajnos belőlük van több. AZÉRT; MERT VALAKI KEZDŐ, FIATAL, MÉG NEM KELL LENÉZNI! 0. Márta; — Albérletben lakom, s a háziak gyakran észre veszik letörtségemet. Bíztatnak, ne adjam fel a harcot, bírjam ki, ne adjak a közömbös szüSztranyovszky István tanfelügyelő lők acsarkodására. Hát mi mást csinálhatok?! összeszorltom a fogam, ha nem fogadják a közeledésemet, ha hátat fordítanak nekem. Úgy érzem jól dolgozom, szeretem a gyerekeket, a munkámat azért választottam, hogy csináljam. Csak hát a körülmények... Így telt színültig a pohár a nevelőnők panaszaival. És nemcsak T. 1- bolya és 0. Márta szavai nyomán, hanem sok-sok társuké, akikkel elbeszélgettem. Hol is kopogtathattam volna ezek után másutt, mint a JNB iskolaügyi osztályán. A PANASZ JOGOS Sztranyovszky István tanfelügyelő: —Mikor Járásunk 1968-ban megalakult, mindössze két napközis osztályt tartottunk számon. Jelenleg tizenkilenc osztály van. s jövőre kettővel szeretnénk még a számukat e- melni. Ebből a tizenkilencből nyolc helyen magyar nyelven folyik a tanítás. A szülők érdeklődése különböző. Csábon például 530 gyerek Jár Iskolába, és ugyanúgy csak két napközis osztály van mint Szécsénhén, ahol Í78 a tanulók száma. — Hogyan Indult meg Járásukban a napközi otthonok létrehozása? — Nehezen. Kezdetben a szülök nem szívesen hagyták a gyerekeket délután is az iskolában. Volt olyan község. Bússá, ahol két év után meg kellett szüntetnünk a napközit. Ma a- zonhan már újra működik. Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy sok szülő csak kényszerből adja be gyerekét a napközibe, mert dáiután dolgozik. Kevés még az o- lyan szülő, aki a napközi hasznos, nevelő oldalát is látja: hogy ott a gyerek felügyelet alatt van, felkészül a következő napra, a többivel együtt j,átszik, tehát' Jobban és többet tanul ... Sokan még ma is inkább a nagyszülőkre bízzák a gverekneve- lést. Panaszkodnak a nevelönók — a tanfelügyelőnek megneveztem őket, de a riportban kérésükre elhallgatom a teljes nevüket —, hogy nincs meg felelő helyiség a tanításhoz. — Jogos a panasz, mart csak négy iskolában van külön osztály napközis célokra. Sajnos, kevés a helyiség, nincs jobb megoldás. — Az sem teljesen helyénvaló, iiogv 50—Bü kilométert kell naponta utazniuk a munkába — Ez a panasz is Jogos, de látni' kell u járás belső problémáit is. Mi csak így tudtuk elosztani a munkát. — Még egy fájó pontot említettek az illetékesek: a tanítók és a jieve- iök rossz kapcsolatát.' Sok helyütt a tanítók még nem tudatosították,-hogy a nevelő is ugyanolyan pedagógus, mint ők. Főleg a szakképzett tanárokra érvényes ez. Lekezelően, lenézően bánnak velük. És főleg az olyan iskolákban mutatkozik ez meg, mint például Ipoly- nyék, ahol a napközi a falu egyik végén, az iskola meg a másikon van: így nagyon keveset találkoznak a nevelők a pedagógusokkal. Én a javulást három, négy éven belül várom. Akkor, amikor már mind a tanítók, mind a nevelők átestek a továbbképzésen. — Hogyan Jellemezné a Járás napközi otthonainak a nevelőit? — Aki hivatásbeli, tehát vonzalmat érez a szakma iránt, az Jó munkát végez. Egyébként az a két lány, akikkel beszélgetett, a legjobb nevelők közé tartozik. Van viszont olyan is —, akit ha rajtam múlna — nem engednék be az osztályba. Csak a- z';rt Jött erre a munkahelyre, mert másutt nem kapott állást. Egy tavaly készített felmérés eredményeit vázolom tel: a nevelőnök inkább a szülök követelményeinek tesznek eleget, mint a tantervnek. A szülök pedig azt szeretnék, ha a ne- velönök fegyelmeznék és mindenre megtanítanák a gyerekeket. Kicsit összekeverik az iskola és a napközi fogalmát. A tanterv azt írja elő: felkészülés a következő napra, természetjárás, Játékok. A járás alapiskoláiba 5957 tanuló jár, és mindössze 481 tannlő '’napkö-. zis. Ez a szám is azt bizonyítja, valami nincs rendjén. Tény viszont az is, hogy a nevelőnők sem angyalok, ők is ugyanúgy követnek el hibákat. mint akárki más. De azt is figyelembe kell veiinfink, hogy éppen azok a nevelőnők, akiket a tanfelügyelő a járásban a legjobbaknak tart, komoly, jogos és valóban elszomorító panaszokkal álltak elő. Nemcsak a gyermeknap ürügyén, hanem a pedagógiai alapszabályok, a jó munka, a kellemes közérzet, a panaszok megszűntetése miatt is kérjük az orvoslást!----------------------- ZOLCZER JÄNOS foto: a szerző ANYU, APU ÉS Ml, A GYEREKEK Célunk a gyermekek és a fiatalok harmonikus fejlődése Szocialista társadalmunk alapja a család, amelynek biztosítani kell a gyermekek és a fiatalok harmonikus íejlődését. Sajnos nem minden család tölti be egyformán ezt a társadalmi küldetését. Szaporodik azoknak a felelőtlen szülőknek a száma, akik nem teljesítik gyerekeikkel szemben a nevelési és eltartási kötelességeiket. A Ko- ,51ee-vidék! Járás szervei megállapították, hogy 190 családban nem gondoskodnak a gyermekek neveléséről. Ezekben a családokban 810 gyermek él rendkívül rossz szociális körülmények között. Csupán egy járásban 810 szerencsétlen gyermek éli Még Jó, hogy szocialista társadalmunk gondoskodik minden gyermekről. Járásunkban hozzáláttunk a gyermekek nevelésiével foglalkozó testületek kiépítéséhez. A nemzeti bizottságok mellett már 133 ilyen testület működik. Tagjaik leginkább tanítók, akik valamennyien szívesen vállalták ezt a munkát. Közreműködésük ‘abból áll, hogy megismerkednek az elhanyagolt családi körülmények között élő gyermekekkel, felkutatják a rossz körülmények okait, és — segítenek. Az esetek nagy részében elvált, vagy alkoholista szülők gyermekeiről van szó. Miben nyilvánul meg államunk hozzájárulása a gyermekek neveléséhez? Mindenekelőtt abban, hogy biztosítja számukra a legszükségesebb életfeltételeket, pénzbeli segítségben részesíti őket, és ha szükséges, a gyermeket -a két szülő egyikének gondozására bízza. Sajnos, az említett testületek tennivalói egyre szaporodnak. Míg 1971-ben Járásunkban 63 gyermek részesült állami gondozásban, 1976-ban már 220 annak ellenére, hogy a felelőtlen szülőkkel szemben hatalmi eszközöket is foganatosítunk. A helyi nemzeti bizottságok azt is ellenőrzik, hogy a gyermekek rendszeresen Járnak-e isKoiába, hogy szüleik kellően gondoskodnak-e az ellátásuKról, ruházkodásukról. Például 1974-ben 2i helyi nemzeti bizottság 122 esetben megvonta a szülőktől a gyerinekpótlé- kot. .Az összeget a hnb illetékes szervei ’’Izárólag a gyermekek nevelésére és eltartására fordították. Az intézkedések révén ttöbb helyütt’ — Vtáökovce, Drlefío- vec (Somodi), Kererovee, Moldava nad Bodvou (Szepsl), Medzev — lényeges Javulás állott be. Ez főleg abban volt észlelhető, hogy a gyermekek rendszeresen Járnak iskolába. Azt is figyelemmel kísérjük, milyen célra fordítják az anyák a gyermekgondozási segélyt. Járásunkban Jelenleg 830 anya kap ilyen segélyt, közülük 486 cigány származású. Ellenőrizzük, mennyiben tesznek eleget szociális és nevelési küldetésüknek a nevelőszülők. Jelenleg 47 gyermek van nevelőszülőknél gondozásban. Olyian családoknál helyeztük el őket, amelyeknél - megvannak annak feltételéi, hogy a szülök a szocialista erkölcs elveivel összhangban nevelik a gyermekeket. Szocialista -társadalmunk nagy részt vállal magára a gyermekek és a fiatalok neveléséből. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez nem Jelenti a szülők gyermeknevelési feladatainak csökkentését. IVrtN Sándor S. Rybnikárová és D. Bernátová 13 éves tanulók rajza
