Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-24 / 21. szám
10 Délben még nem tudta, hogy elmegy. Megfázott, és höemelkedése volt. A heve- rőröl nézte a tv-közvetitést. A kulml síugrósáncon rendezett versenyt adták, örült Karel Kodejéka győzelmének. „Neki is bajusza van“, mondta az anyjának, „nem értem, hogy miért is nem tét-, szik neked rajtam a bajusz.“ „Olyan vagy, mint egy huligán.“ „Most divat a bajusz“. A síugrók egy harmadának bajusza volt, s mint ahogy Ján Vandas megjegyezte, híres és bátor férfiak, nem pedig huligánok. Éjszakai műszak előtt volt, ezért az anyja azt akarta, hogy délután maradjon odahaza. Bodzateát főzött neki. 0 viszont egy óvatlan pillanatban megöntözte vele a fl- kuszt. „Meglásd, jobban leszel. Honzik.“ „Hogyne.“ „Akarsz még egy csészével?“ „Akár kettővel Is, ha te úgy akarod.“ „Kiizzadod magad, és megint jobban leszel.“ Honziknak hívta, bár mint egy tuskó akkora nagy darab ember volt, majdnem kilencven kilót nyomott. Feldobta a koronát, fej vagy Írás? Fejre fordult. Ez annyit jelentett, hogy ha nem is játszik, akkor is elmegy a pályára. 0 már csak örökös tartalék lesz, mindig csak a pádon fog melegíteni. Ogy érezte magátv mint egy elásott tehetség. Megnyugtatta az anyját egy csókkal, és kilépett a borús márciusi vasárnapba. Ha csak három perccel korábban érkezett volna a villamosmegállóhoz, Vendula Málkovával, az egyik lánnyal a gyárból találkozott volna, és föltehetőleg csatlakozik is hozzá, és hagyja elúszni a meccset. Este talán elmentek volna táncolni, de csak fél tízig. Minden más lett volna. Az emberek sorsáról sokszor csak pillanatok határoznak. Ján Vandas végül Is Kobyllsibe tartott. A villamosban az Admlra egyik szurkolója csatlakozott hozzá, és egy meglepő híre volt számára: Mazal kapusnak délelőtt karambolja volt, és csúnyán összetörte magát. Csak egy bökkenő volt a dologban: senki sem ment Vandas után az Admira vezetői közül, és ez annyit Jelent, hogy nem is számítanak rá. Biztos, az ifista Kra- máft állítják be a kapuba. De ez disznó- ság tőlük, hiszen a jegyzéken 0, Vandas szerepel, mint tartalékkapus. A kételyei a villamos végállomásán oszlottak csak szét. Az Admira egyik korifeusa várt rá; megszorította a jobbját és rágógumival kínálta. „Mazalnak karambolja volt, kifordult a kanyarban“. „jobboldalon, ugye?“ „Honzo, te ezt honnan tudod?“ ,',Tudom, ez volt a gyöngéje“. „Pechje volt“. Az egyik balszerencséje, a másik szerencséje! Mazal és a csapat balszerencséje. Mazal mindig biztos támasza volt a csapatnak, a végállomás, mint ahogy a szurkolók mondogatták. Most viszont ez Vandas szerencséje. Igen, egy életre szóló szerencse, ki kell használnia. Az öltözőben örömujjongással fogadták a játékostársai és hátba veregették. Érezte, önbizalmat akarnak önteni belé. KUlönbeú fölösleges volt, amúgy is elég volt már benne, bár az is Igaz, hogy utoljára a határmentén a Vörös Csil lagban játszott, ahol két évet töltött. Utá na visszatért az Admlrába, és tartalék lett Csak tartalék, de ennek ellenére becsű letesen edzett. Vandas nem valami hóhányó Mázaitól eltérően Vandas mindig öröm mel játszott. Soha nem igényelte az ama tőr vacsorát, és zsebpénzt sem követelt so ha. Még a villamost Is a sajátjából fizette mindig. Vandas egyszerűen Imádta a focit. Az öltözőben mindenki Mazallal volt elfoglalva. Vandast is az érdekelte, hogyan történt a baleset. „Fölszedett valami macskát“. Megsajnált egy stoppos lányt, és megállt. „Odaült mellé, és ö utána nyúlt a térdének. Ez nagy hiba volt.“ VoMéek edző rámordult, hogy honnan tudja. Nem szereti Vandast. „Ápolónő volt.“ Ez nem kérdés volt, hanem ténymegállapítás. Valaki rábólintott, Vandas büszke volt magára: eltalálta. Különben Is Ismeri Mazalt, ez az 6 stílusa; nyúkálnl a lányok térde után. Az ápolónők bolondja. Gyakran emlegette, hogy tudják kezelni a férfiakat. „Ha nekem járgányom lenne, elvből fütyülnék a fiatal lányokra“, mondja valaki a játékosok közül. „Csak a vénekre vadásznál?“ kérdi az egyik. Fiatal, és szatirikac Írásai a legtöbbször a fiatalokról szólnak. A cseh 3lvasó a Játék a szerelemre és a Bobby című novalláit ismeri leginkább. Az elóbbivel azonban már a magyar olvasó is megismerkedhetett. Első novelláját a Rendkívüli osztály-t megfilmesítették. Azóta legalább száz el- neszélést irt. Jelenleg regényén dolgozik, s az alábbi részlet is ebből készülő műből való. KI DANIELLE duSková? EGY FIŰ avagy a szentély őrzője Az öltözőben nagy a vidámság. Vandas a stoppos lány címe után érdeklődik. Vo- físek edző tétovázik. „Mire kell neked a cím, Vandas?“ „Elvtársi látogatást tennék nála.“ Vandas hangosan gondolkodik. Az utóbbi időben sokat „fejlődtek“ a lányok. Az egyik különösen kitűnt: mindig olyan negyven év körüli férfiakra vadászott, akik magányosan ültek a volán mögött. Aztán megvádolta őket, hogy meg akarták erőszakolni. Még naplót is vezetett, és elég jól élt, míg végül az egyiknél rá nem fizetett. „Aki aztán meg is erőszakolta?“ Vandas várta már a kérdést, mert ezen mindig fönnakad valaki. Ezért aztán nemet intett a fejével, és a hallgatásával még csak fokozta a feszültséget. Kis Idő múlva szólalt csak meg: — „Nem, de fel...“ „Ugye mondtam!“ „Nagyon felajzotta és felborultak.“ „Ml lett a vége?“ „Két évet kapott.“ Amikor Vandaső megválaszolta a további kérdéseket, újabb történetet dobott be, a- mely a műhelyvezetőjével történt meg. ö is megsajnált egy stoppos lányt, és megállt, de a lány faképnél akarta hagyni a saját kocsijával. Egyedül akart elhajtani. Csakhogy egy ilyen műhelyvezetőnek olyan a szeme, mint egy sólyomnak, s így a kedves leányzó rajtavesztett. Végül a közbiztonsági szerveknél kötöttek ki. Még annyira szemtelen volt, megvádolta Soukupot, hogy háromszáz koronát kínált neki. „Kevésnek találta a háromszázat?“ Vandas elemében volt. Az öltöző fetren- gett a nevetéstől. Rudla az ő vezetője is olyan járgányt fabrikált magának, amelybe csak ketten férnek be. A bogárka csak úgy pompázik a sok színtől, és a lányok teljesen bele vannak esve. „ö is bajba került a minap. Az egyik lány megvádolta, hogy megerőszakolta a kocsiban. H'rtelen halálos csend támadt Vandas körül, és ő feltette a kérdést: „Mit gondoltok, mit csinált ezután Rudla?“ A válaszok valóban százfélék voltak: Vérvizsgát kért, megadta a lánynak a leckét, mégiscsak volt valami a dologban, tdegösz- szeroppanást kapott. „Kérte az eset rekonstruálását.“ A meglepetésszerű felkiáltások voltak Vandas számára a legjobb jutalom. „Igen“, folytatta, „Rudla javasolta, hogy demonstrálják a kísérletet a Bogárkában a köz- biztonsági szervek előtt. Szemléltetőleg. Kivihetetlennek bizonyult a dolog. VoMsek edző újra berobbant és rámordult Vandasra, hagyja ezeket a hecceket, csak rontja az erkölcsöket. Vandas leveti a zöld kapusmezt, leteszi a padra és azt mondja: „Nézze, maga vén szivar, maga ebből az egészből nagy ügyet csinál, holott én mindig azt hittem, hogy csak azért játsszunk, mert örömünket leljük benne. Hát vlszlátl“ Az Admira kapitánya Járóé eltorlaszolja kezével és szóval is az útját: „Ne bolondozz, Honzo“l Aztán a többiekre hivatkozik: Ugye srácok, Vandasnak igaza van, elsősorban azért játszunk, mert örömünket leljük benne?“ És ezzel be is fejeződött a dolog. Valaki még tapsolt is Vandasnak. ö odafordult az edzőhöz, hogy van-e még valami utasítása számára. Vofisek csak rámordult: „Védjl“ „Más tanácsod nincs?* „Jól védjl* „Hihetetlenül okos edző vagy. Megtehetnél nekem még valamit, Voflsek?“ „Mit?“ „Szeretném, ha ugatnáll* Tartalékkapustöl ez nagy merészség, megbocsáthatatlan szemtelenség. Az edző tekintélyének a semmibe vevését látja benne. Az edző mindig is lebecsülte Vandast, útjában volt a romantikus bajuszkája. Nem szeretem, ha az olyan játékosok, akik nem sokat tudnak, a válogatottakat, Nebodát és Panenkát utánozzák. Vandas bajusszal az orra alatt inkább egy testőrre, nem pedig egy szentély őrzőjére hasonlított. A dolog másik oldala meg az volt, hogy VofISek mindig is Mazal pártján állt, barátok voltak. Akkor Is Mazalt állította be a kapuba, amikor nem is volt formában. A múlt vasárnap is olyan bárom gólt beszedett, a- miért Vandas ugyancsak szégyenné magát „Fogadjunk, hogy ma nem engedek be három gólt“, mondta. A felajánlott fogadás, bizonytalanságot váltott ki. Az Admira ellenfele ma ugyanis a Slovan, s kiváló támadósora van. „Csak locsogsz“, könnyített magán VoMsek. „Éh?“ kérdi a biztonság kedvéért Vandas. „Hát ki mási Dumálni meg pofázni azt tudsz.“ „És védeni nem?" • „Ez már egy kicsit gyengébben megy neked. Holmi viccelődésre egy Vandas osztályon felüli, viszont a kapuban a potyagó lókat Is beszedi. A potyagőlos Vandas egy picit begerjed, de aztán úrrá lesz magán. Kinyújtja a jobbját. Voflsek nem érti, hogy mit akar. Mit is akarhat tőle ez a dilis? Ján Vandas körültekintően előszed a pénztárcájából három darab százast és szétrakja az asztalon. „No, fogadjunk. Te vén szivar!“ Most már minden világos, és megvan a foganatja. Viszont az edzőnél csak egy százas van. Vagy talán még az sincs nála? Nem bízik ugyan Vandasban, viszont boldog lenne, ha nem kapna a csapat három gólt. Végül mégiscsak megszorítja Vandas kinyújtott jobbját, de csak egy darab százasban fogad. Közben Ján Vandas gondolkodik: a talaj rossz, a pálya csupa sár, az ellenfél nem fog messziről lőni. A Slovan támadói szívesen cseleznek, arra fognak törekedni, hogy bevigyék egész a széntelepre a labdát, esetleg, hogy jászolba fektessék. A szentély a kaput jelenti, és a jászol pedig azt, hogy becsapják és a Iába közt gurítják be a labdát, ami nagy szégyen. Cenék Samek, az Admira fiatal önfeláldozó szurkolója a görgöscsapágy-műhely különtudósítója kedvelt Vandast. „Honzo“ súgja, „ugye, ez nem tréfa.“ „Nem.“ _ „Igazán komolyan gondolod?“ „Még kételkedsz bennem?“ Cenék Samek hangosan bejelenti: „Megjött Nada Urbánkovál“ „Nagyszerű, mondja Ján Vandas, „ez biz tosan miattam jött kl.“ Az öltözőbe bekukkant a bíró; szokatlan neki, hogy ilyen hangos az öltöző a mérkőzés előtt. A pályára szólítja a fiúkat. „Egy pillanat“, mondja Ján Vandas komoly hangon, „hadd mondjak el még egy miatyánkot.* Németh István fordítása Az illlnsztrációt J. Homuty készítette
