Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-24 / 21. szám
J08ZIP BROZ TITO |ouip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke május 2S-éii tölti be életánek 85. évlordnlöját. Tito a horvátországi Kumrovecben, szegányparaszti családban sző- letett Az elemi iskola elvágzá- se után kitanulta a lakatos szakmát. Vasmunkásként dolgozott több helyen, Így például Flzeöben is. Részt vett az alsó világháborúban, s a Kárpátokban orosz fogságba esett. O- roszországban érte a Nagy Ok- tábori Szocialista Forradalom, amelynek aktív résztvevője volt. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, és tagja lett a jngossláv Kommunista Pártnak. A királyi Jugoszláviában áilandöan üldözték, több Ízben hosszá börtönbüntetésre Ítélték. 1934-1936- között Moszkvában a Kommunista Internacionálé titkárságán dolgozott. A Jugoszláv Kommunista Párt főtitkárává 1937-ben választották meg. Mintán a hitleri Németország megtámadta Jugoszláviát, Tito azonnal megkezdte az ellenállás szervezését. Az ő vezetésével indították meg 1941. július 4-én a jugoszláv kommunisták felszabadító háborújukat, a- mely három és fél éven keresztül lankadatlan erővel* folyt. Tito kezdeményezte Jugoszlávia felszabaditásl antifasiszta tanácsának megalakítását, amely 1942. november 29-e Jugoszlávia legmagasabb törvényhozói szervévé vált. Tito a nemzeti felszabadítás! harc és forradalom kiváló vezéreként került be a történelembe. A fel- szabadulás után 1945—1953 között Jugoszlávia miniszterelnöke volt, 1953. január 14-e óta pedig Jugoszlávia köztársasági elnöke, s egyben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöki tisztét is betölti. EMBERI JOGOK ÉS POLGÁRI JOGOK Benjámin Chavis, a polgárjogi mozgalom elítélt harcosainak vezetője 1977. március 4- én börtönéből levelet intézett Carter elnökhöz, amelyben felszólítja az elnököt, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az amerikai politikai foglyokat. A néger polgárjogi mozgalom aktivistái, élükön Benjámin Chavissal kivívták a fajt megkülönböztetés megszüntetését Észak-Karolina állam Iskoláiban. A csoport tagjait 1972-ben Wilmington városéban gyújtogatás hamis vádjával összesen kétszáznyolcvan évi börtönbüntetésre ítélték Kádár János 1912 május 26-án született. MazfigazdasAgl muakás családjAbő! származik. Nagyon fiatalon bekapcsolódott a magyarországi kommunista mozgalomba, amqlynek egyik vezető tényezője lett. Forradalmi tevékenységéért a Horthy-reaidszer üldözte, többször büritjnbe juttatta. A felszabadulás után a párt budapesti bizottságának volt a titkára, majd 1946—1950 kdzott a Központi Bizottság főtitkárának helyettese volt. 1951-'ben koholt vádak alapján letartóztattAk, 1954-t>en rehabllUáltált. Ettől az Időtől Ismét a párt budapesti apparátusában dolgozott. 1956 JilUusában megválasztották a Központi Bizottság titkárává és a politikai bizottság tagjává. 1956 októberében Kádár Jánósnak sikerült maga köré tömöríteni a párt forradalmi erőit 6s szembeszállni az ellenforradalooimal. 1988. november 4-én megalakította a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amelynek' els6 elnöke latt. A Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulása óta ő tölti be az elsfi titkári tisztet. Kádár János nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi forradalmi munkás-» mozgalom kiváló tényezője Is. 1964-toen a Szovjetunió H6se címmel tüntették ki, ez évben pedig megkap-» ta a Nemzetközi Lanin-békedíjat^ KAdAR JANOS: [lső lépések az ifjúmunkás-mozgalomban (Részlet) — Szeretsz futtballozni? — kérdezte Segesdl Laci, egyik osztálytársam (a Wesselényi utcai polgári iskola másodikos tanulói voltunk akkor mindketten). Én nemcsak futballozni szerettem, hanem titokban ugyan, de annál erősebben hittem, hogy rövid pár év múlva én leszek az ÚJ Kohut, Zsák vagy Opata. Ok akkor azt jelentették a mi számunkra, mint a mai fiúknak Bozsik, Hidegkúti vagy Sándor. Barátom elvitt és felvétetett a HSC-be, azaz a Hársfa utcai Sport Club tagjai közé. Noha Igazi, sárga-kék sávos dresz- szOnk is volt, sok cipőt elszaggattam, £s ezért, számtalan pofont kaptam anyámtól, ésa. Népliget mély homokjában, két év majd minden vasárnapján 4-5 órás meccseken oroszlánként küzdöttem a centerhalf posztján — mégsem lett belőlem soha válogatott futballista. Sőt inasnak menve még a HSC-töl is meg kellett válnom, de ez a futballozés mégsem volt számomra értelmetlen. Miközben én a futballválogatottságomról szőtt gyermeki ábrándot kergettem a HSC-ben, megismertem ott a Fene- kál-fiúkat, akik közül az egyik később nagy szerepet játszott életemben, mert 6 vont be a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének munkájába. XXX Reizner borbélyinas barátomnak már nem Is kellett volna kérdezni tőlem tizenhat éves koromban, hogy szeretak-a sakkozni, hiszen ezt aze- gész utca úgyis tudta rólam. A Károly' körúti fiúk nagyon jól tudták, hogy annyira szeretek olvasni és sakkozni, hogy majdnem minden este — mert csak akkor értem rá — 11-12 óráig az utcai lámpa alatt, a járdaszélén vagy egy pádon ülve olvastam vagy sakkoztam. Szüléink szűk lakásában mozdulni sem lehetett, szerettek minket kívül tudni az ajtón. Nálunk odahaza a villany sem volt bevezetve, a petróleumlámpa é- getése pedig sokba került. Barátom tudatta velem, hogy vasárnap délután a Borbély- és Fodrászsegédek Szakegyletének Havas utcai helyiségében ifjúsági sakkverseny lesz különböző dijakkal, más szakmabeli fiúk is részt vehetnek a versenyen. Elmentem, mert abban az Időben nemcsak, hogy szerettem sak kozni, hanem azt gondoltam, hogy pár rövid év és sakkmester lesz belőlem. A versenyt a Havas utcában meg Is nyertem. Később egy másik barátom biztatására beléptem a Külső Ferencvárosi Munkás Sakk-körbe Is. Versenymérkőzéseken is játszottam, a mérkőzések közül a legtöbbet meg Is nyertem —, sakkmester mégsem lett bélölem soha. Sőt életkörülményeim súlyosbodása miatt a sakkegylettől Is meg kellett válnom. Oe a sakkozás sem volt értelmetlen számomra. A sakkegylet Havas utcai Ifjúsági versenyének díja egy könyv volt. A dijat átadó kb. harminc-harmincöt éves elvtárs nagy érdeklődéssel vagy egy fél óráig beszélgetett velem, ö- römmel hallotta, amikor mondtam, hogy olvasni Is nagyon szeretek, és igen figyelmembe ajánlotta, hogy ha nem értem, olvassam »I többször Is a könyvet. Ma Is szeretettel gondolok erre az ismeretlen elvtársra. Igaz, hogy azután még jő Ideig sokat bajlódtam ezzel a könyvvel; Igaz hogy ebbe a munkásszarvezetbe nem aZ osztályöntudat, hanem a sakkjá- tékkal kapcsolatos Ifjúi képzelődésem vitt el, de Így Is nagyon meg érte. Mikor otthon megnéztem a könyvet, csak csodálkoztam. Már a elme is — „Hogyan alakítaná át Dühring Jenő úr az összes tudományokatl“ — — furcsa volt nekem. A tartalmával még több bajom volt. Korábban a Mister Herkules című ponyvaregénytől kezdve Vernéig és Zoláig sok mindent összeolvastam, de ehhez hasonló könyvet még soha. Az első olvasás után megdöbbentem. Hogyan lehet ez: magyarul van írva, a betűket ismerem, a szavakat értem, egyes. mondatokat is, az egészből pedig mégsem értek semmit? Saját szellemi képességeimet — talán mondanom sem kell — akkoriban nagyra értékeltem. Gondoltam, a könyvben van a hiba. Az élet titka izgatott. Ebben a könyvben meg van Írva, hogy „az élet más, mint a fehérjetestek létezésének módja“. Ez felháborított, de nyugtalanított Is, felcsigázta az érdeklődésemet. Nem akarom nyújtani a dolgot. Rabja lettem ennek a könyvnek. Mindjobban belemerültem; majd nyolc hónapon át olvastam, nem is tudom hányszor. Barátaim rángattak, kiáltoztak, szamárfület mutattak nekem, de nem tágítottam. Végül uj- jukal homlokukra mutatva Jelezték. hogy szerintük valami nincs nálam rendben. Nem mondhatom, hogy teljesen megértettem akkor Engels Anti-Dühringjét, az első marxista k-önyvet, ami kezembe került, de attól kezdve másképpen gondolkoztam az élet dolgairól, mint korábban. Még nem kötött le végleg a marxizmus eszméjéhez, de felgyújtotta bennem a kiolthatatlan érdeklődést a tudományos szocializmus i- cánt. Így, amikor én egy ifjúsági sakk- verseny első diját reméltem elnyerni az Engeis-művel, ezerszer értékesebbet nyertem annál; belépőjegyet a marxista tudomány csodálatos vi lágába. Találkoztam a kommunizmus eszméjével, bár akkor még ennek nem ébredtem teljes mértékben tudatára. z z X 1931. szeptember elején, miközben elgondolkozva mentem a Barcsay utcában, ismerős hang üdvözölt:' őt éve nem látott Fenekál János barátom volt a HSC futballcsapatból. Beszélgetésünk során kederült, hogy egyforma, de a futballtól távol esógon dolatok foglalkoztatnak bennünket. Munkanélküli Ifjúmunkások voltunk mindketten. Elmondtam neki, mi a helyzet otthon, hogy hajszoltam a munkalehetőséget, hiába. Beszéltem barátomnak arról Is, hogy részt vettem már a munkanélküliek tüntetésén is, tudom, harc nélkül elvesztünk, de hozzátettem, fogalmam sincs arról; hogyan tovább? Amikor barátom fgy hallott beszélni megmondta, hogy 6 tagja a Kommunista Ifjúmunkások Magyar- országi Szövetségének, és nekem Is ott volna a helyem. Először állott előttem egy ember, aki illegális mozgalom tagja, kommunista volt. Nagyon meglepődtem Nem tudom már, hogyan Is képzeltem én el akkoriban a kommunistákat, de csodálkoztam, hogy egy éppen olyan fiatal szakmunkás, mint én vagyok, akit jól Ismerek, aki gyerekkorában velem együtt rúgta a labdát — kommunistái De csodálkozásomat öröm váltotta fel, mert megértettem, hogy akkor én is lehetek kommunistái Egy hét múlva, egy csütörtök délután már én Is úton voltam a Pau- lay Ede utca 11-es számú ház, életem első Illegális kommunista találkozójának színhelye felé. Ez a találkozó a KIMSZ Szverdlov nevű alapszervezetének ülése volt. Az alapszervezet a Budapest északi- kerület belső körzetéhez tartozott. Az ülésen felvettek a KIMSZ tagjai közé. Három Ifjúmunkásból állt addig az alapszervezet; közöttük ifjúmunkásleány, aki mint titkár, az ülést vezette. Elmondták, ki volt Szverdlov kik a bolsevikok, mit jelent a Szovjetunió a világ munkásai számára. Beszéltek a konspirációról, vagyis a horthysta rendőrség üldözése elleni védekezésről, az Illegális és legális munka összekapcsolásáról és még sok más fontos dologról. Én a „Barna“ Illegális nevet kaptam a mozgalomban. Az ülés után dobogó szívvel mentem hazafelé. Tudtam, hogy nagy felelősséget vállaltam magamra, és elvtársaím bíznak bennem. Büszke is voltam erre, de gyerekes gondolataim, támadtak. Arra gondoltam, milyen álmélkodással és irigységgel fogják egyszer megtudni barátaim, hogy én tagja lettem az Illegális Ifjúmunkás mozgalomnak. Kicsit féltem Is. De jellemző, hogy amikor a rendőrségi lefogásra és börtönre gondoltam, amiről elvtársaim, mint a harc elkerülhetetlen velejárójáról beszéltek nekem, én főképp attól féltem, hogyan fog majd velem veszekedni hangoskodó természetű a- nyám. Eddig az ülésig, más-más módon szeretve, nyolc-tiz ember állt igazán közel a szivemhez. Anyám, öcsém, két iskolatársam, három barátom a szomszédságból, egy volt Inastársam, egy emberséges segéd a műhelyből, ahol a szakmát tanultam, egy kislány, akiről ábrándoztam. Oe ezen az estén, kúlönös módon egy óra a- latt bevonult közéjük a KIMSZ három tagja, akikről egy nappal előbb még azt sem tudtam, hogy a világon vannak. Valahogy úgy tűnt nekem, mintha régebben és jobban Ismerném őket testvéreimnél Is. Bátrabbnak tartottam őket a legbátrabb fiúknál is, akiket addig Ismertem Az elvtársnő, alapszervezetünk titkára, szebbnek tűnt előttem mint a legszebb lányok akiket addig láttam. Egyszóval tűzbe mentem volna értük. Kommunisták voltak, és elég volt ahhoz, hogy a szív kitáruljon feléjük. Én Is kommunista lettem... Ez a szivet dobogtató s büszke érzés uralkodott bennem, miközben a mellettem elhaladó és nagy titkomról semmit sem sejtő járókelőket néztem. t lUIS CORVMÍN elvtárs látogatása SZLOVÄiüÄBAN LUIS CORVALAN, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, aki a CSKP Központi Bizottságának meghívására hivatalos baráti látogatáson tartúzkodott hazánkban, Vasif Bírák elvtársnak, a CSKP KB elnökségi tagjának, a KB titkárának ki-. séretében a múlt héten ellátogatott Szlovákia fővárosába, Bratislavába. A szlovák főváros ünnepi díszbe öltözött repülőterén a Chilei KP főtitkárát Jozef Len árt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, valamint a szlovákiai pártszervek más képviselői fogadták, JOZEF LENÄRT elvtárs szívélyes szavakkal köszöntötte a Chilei KP főtitkárát és örömét fejezte ki, hogy csehszlovákiai látogatása során Szlovákiába is ellátogatott. Nagyra értékelte Lnis Corvalán elvtárs életét és munkásságát, a Chilei KP forradalmi történetét s a Chile népének hősi szabadság- és függetlenségi harcát, amely mélyen bevésődött hazánk dolgozéi- nak és ifjúságának tudatába. „Nagyra értékeljük a Chilei Kommunista Párt internacionalista magatartását, csodálattal tekintünk az ország kommunistáinak és haladé erőinek becsületességére és a fasiszta dikta* túra ellen vívott tántoríthatatlan harcára“ — mondotta Lenárt elvtárs. LUIS CORVALÄN elvtárs válaszában köszönetét mondott a testvéri fogadtatásért. Hangsályozta, hogy a Népi Egység kormányának, a forradalmi változások. megvalósításának idején, majd a fasiszta puccs után is a chilei nép érezte, hogy az egész világ munkásosztálya szolidáris vele, s ebben a támogatásban Csehszlovákia népe is részt vett és részt vesz. „Szolidaritásuk nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánult, ami azt bizonyltja, hogy kommunista pártjainkat szilárd kapcsolatok, egyazon elvek fűzik egybe.“ z z z Spanyolország északi, baszk tartományaiban a múlt héten véget ért a teljes amnesztiát követelő harci hát. A tartományi szak- szervezetek azonban továbbra is általános sztrájkot hirdettek tiltakezásnl a tüntetőkkel szemben tanúsított rendőri brutalitás ellen. A szakszervezetek fel- hivásukban követelik, indítsanak vizsgálatot a rendfen ntartá erők körében és állapítsál^ meg. kik a felelősek a halálesetekért. A haszktnidi tüntetők 1- ránt! szniidaritásuk jeléül Barcelönában, Kalalnnia székhelyén is tömegfelvonulásokat tartottak. A rendőri brutalitás elleni tiltakozásul meghirdetett általános sztrájk gyakorlatilag teljesen megbénította a Spanyolnrázág északi részén levő és csaknem iiégy- milliö lakosú baszk föld é- letét, 8 újabb összecsapásokhoz vezetett s karhatalmi erők és a tüntetők között HETED
