Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-17 / 20. szám
O roszországban 1917 tavaszán föWttébb tisztázatlan volt a helyzet. A cárfzmust a munkások és katonák elemi erejű felháborodása söpörte el. A polgári politikusok, akiknek valósággal ölükbe pottyant a hatalom, nem tudtak mit kezdeni vele. Tehetetlenkedtek, egy forradalmi helyzet kellős közepén vég nélküli ügyrendi vitákba kezdtek. (Hosszan vitatták például, hogy a Téli Palotának melyik termében tartéa az Ideiglenes Kormány az üléseit.) Igen gyorsan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a tömegek egyetlen követelését sem képesek — vagy nem akarják — kielégíteni. Tovább folytatták a háborút. A legcsekélyebb Intézkedést sem tették sem a nagybirtok, sem a spekuláns tőke ellen. A földet követelő parasztoknak csak homályosan Ígérgették valami meghatározatlan, a bizonytalan távoli Jövőben végrehajtandó földreformot. Az éhséggel, a fűtőanyaghiánnyal sem tudtak megküzdeni. Ellenkezőleg; a nyomor soha nem látott mértékben növekedett. S amikor » petrográdiak mindezek láttán újból elégedetlenkedni kezdtek, nem jutott eszükbe semmi okosabb, mint a régi, cári recept: letartóztatások, katonaság. Csakhogy 1917- ben már hiányzott az ehhez szükséges erő... A felkelés folyamán létrejött másik hatalom — a szovjetek — is csak alapszervezeteikben voltak többnyire forradalmiak. A csúcsszervezetekben (így a legfontosabban: a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdl Szovjetjében Is) a mensevlkek kezébe került a vezetés, akik alaposan félreve- értve a helyzetet, polgári-demokratikus Illúziókba ringatták magukat, a lojális parlamenti ellenzék szerepét akarták játszani az Igeiglenes Kor mány mellett. A spontán népfelháborodás szer vezésében és Irányításában fontos sze rcpet töltöttek be a bolsevikok. De kevés harcedzett, tapasztalt vezetőjük volt. Legtöbben — mint Lenin, Zlnojev, Kollontaj asszony és mások — emigrációból vagy — Szverdlov, Kamenyev, Sztálin, Rlkov, DzerzslnszÚton M 5 győzelemig klj, Ordzsonikidze, Saumjan meg a többiek — börtönből, száműzetésből tértek vissza 1917 tavaszán,, Sokan közülök úgy ítélték meg a forradalom jellegét, hogy most kizárólag polgári-demokratikus átalakulás van neplrenden. A munkásosztálynak és pártjának az a dolga, hogy ezt támogassa és ösztönözze. Némelyek úgy vélték, hogy Oroszországban nem érett a helyzet a proletárforradalomra; a szocialista forradalomnak a fejlett tőkés országokban kell megkezdődnie. Mások türelmetlenségükben veszélyes kalandba hajszolták volna a pártot; követelték, hogy a munkásosztály, most, rögtön ragadja magához a teljes hatalmat. Leninnek hát megint nemcsak ellenséggel, hanem legközvetlenebb munkatársaival és elvbarátaival is vitatkozni kellett. A petrogradi pártbizottság április elején tartott értekezletén előadta híres áprilisi téziseit, melyekben megállapította, hogy a burzsoázia immár képtelen bármiféle progresszív átalakulás vezetésére, 3 hogy a demokratikus forradalommal párhuzamosan Oroszországban napirendre került a szocialista forradalom. M ivel magyarázható, hogy abban az Időben még saját 'pártja vezetői között Is oly kevés híve akadt. A petrográdi bizottságban mindössze ketten támogatták a programját, ellene tizenhármán szavaztak. Idézni lehetne a különböző ellenvéleményeket, de a közös nevező egy lenne, mégpedig az, hogy a- kik azokban a napokban szembeszálltak Leninnel, nem értették meg a marxizmus rugalmas alkalmazásának lehetőségeit az oroszországi feltételek közepette. Abban az Időben u- gyanis az oroszországi marxisták között égy elmélet uralkodott, amely körülbelül így hangzott: Marx kimutatta, hogy a szocialista társadalom előfeltétele az erős ipar, és az erős munkásosztály, hiszen a szocializmus nem álomkép egy jobb és szebb világról, hanem a gazdasági helyzet szükségszerű következménye. Az o- rosz birodalomban nincs erős ipar és erős munkásosztály, tehát az ország nem érett a szocializmusra. A cári rendszer megdöntése után csak polgári hatalom lehetséges. A munkásság csak elenyésző töredéke a lakosságnak, a nép analfabéta és szervezetlen, az Ipar gyönge, a föld jelentős része a nagybirtokosoké és még köztársaság sincs, tehát a munkásságnak nem szabad hatalomra törnie, lojális ellenzékként bírálva támogatnia kell az Ideiglenes Kormányt, hogy megteremtse a polgári államot és majd ha létrejött a demokratikus köztársaság, ha a földet szétosztották, ha az Ipar és a proletariátus megerősödött, akkor lehet szocialista forradalomra gondolni. E nézet legjelentősebb képviselője Plehanov volt. E zzel szemben Lenin elmélete viszont így hangzott: Igaz, hogy Oroszországban nincsenek még meg a szocialista társadalom előfeltételei, de épp ezért az a cél, hogy megteremtsék őket. A polgárság olyan gyenge, hogy erre képtelen, mert kénytelen szövetkezni a régi uralkodó osztállyal. Ezért a munkásoknak és a parasztoknak meg kell szerez niük a hatalmat és a hatalom birto kában a polgárság helyett Is nekik kell végrehajtaniuk a polgári átalakulást. A feladat tehát nem az, hogy engedelmes ellenzékként támogassák a kormányt, hanem hogy megbuktassák. Marx, a gazdasági feltételeket vizsgálta. melyek lehetővé teszik a kizsákmányolás nélküli társadalom kialakulását. Lenin egy konkrét helyzet kérdőjeleire keresett feleletet az utat keresve, melyen Oroszország 1917-ben elindulhat a szocialista társadalom megvalósítása felé. Ä februári forradalomban két hatalom jött létre — egyfelől az Ideiglenes Kormány, másfelől a szovjetek hatalma — s ily módon felvillant egy ' merőben új történelmi lehetőség; az, hogy a munkásosztály a szovjeteken keresztül, békés úton, fegyveres erőszak nélkül szerezze meg a hatalmat. Ehhez azonban az kell, hogy a forradalmi munkásság minden szinten átvegye a szovjetek vezetését, és a munkások többsége meggyőződjék a szocialista forradalom szükségességéről. L enint a petrográdi pártbizottság ülésén leszavazták. Elképzeléseit legtöbben az oroszországi helyzet nemlsmeretéböl fakadó illúziónak vélték. Április végén a- zonban, a rohamosan növekvő párt összoroszországi konferenciáján, programja teljes diadalt aratott. Hogy tör- énhetett ez? Minden bizonnyal hozzájárult Lenin világos logikájú, fáradhatatlan agitáclója, roppant meggyőző ereje. De legfőképpen azért történt így, mert a forradalmi tömegekkel szoros kapcsolatban álló küldöttek megérezték, hogy a lenini program forradalmi szükségszerűséget fejez ki. HETED N emcsak Pelrográdban, hanem Moszkvában is érlelődött 1917 tavaszán a forradalom. A bolse Tikok legismertebb moszkvai vezetője a képünkön látható Olminszikij (Misa bácsi) volt. Ö építette ki Zemliacs- kával (képünk jobb oldalán) a bolseviknk moszkvai főhadiszállását. Középső képünkön egy tüntetést láthatunk a Nagyszínház-téren. Felső képünkön a cári felségjelvények eltávolítását láthatjuk a Kreml falairól. A gazdaságok közös vállalatai és egyesülései már nagyon eltei;]ed- tek a' Szovjetunióban. 1976 elején számuk 6300 volt, és ez a szám állandóan növekedett. Az olyan gazdaságok száma, amelyek részt vesznek ezekben a vállalkozásokban, egyetlen év alatt 9500-zal nőtt. A közös erőfeszítések kiterjednek az építőipar, az állattenyésztés és takarmánygazdálkodás, az állat- tenyésztési rajnemesítés, a nemesített vetőmagtermesztés, a zöldség- és gyümölcs- termesztés, a raktározás és feldolgozás, a talajjavítás, az agrokémiai szolgáltatások, és a falusi kulturális élet területére. Amit egyetlen gazdaság, még ha mintagazdaság is, nem tud megoldani, azt megvalósíthatja a valamennyi termelési feladat megoldásában együttműködő gazdaságok együttese. Fontos szerepet játszik Itt az a tény. hogy a kooperációban függetlenül anyagi helyzetétől minden gazdaság részt vehet. A kolhozok és szovhozok erőiket egyesítve, a legkorszerűbb technikai eszközökkel felszerelt szakvállalatokat létesíthetnek, jobban kihasználhatják a fejlett technológiát, bevezethetik a már bevált legésszerűbb szervezési és Igazgatási formákat. A közös vállalatokban részes gazdaságok egyformán érdekeltek az együttműködés fejlesztésében, mivel eredményeik mindegyiküknek előnyösek. Márpedig ezek az eredmények nem csekélyek: a kolhozköIpari/ mezőgazdasági együttzl és szovhozközl szervezetek évi jövedelme jelenleg több mint egymilllárd rubel. Az ország különböző ré szein végzett elémzések azt mutattak, hogy a gazdasá gok közötti kooperáció és a mezÖgazdaságl-lparl in tegrácló révén létrejött szakvállalatok és egyesülő sek jóval nagyobb mérték ben és termelékenyebben hasznosítják a munkaerőt, a földet és ez egyéb alapvető termelöeszözöket. Jelentősen, növelik a közös gazdálkodás jövedelmezőségét. A termelés gazdasági mutatói kétszeresen, háromszorosan vagy még nagyobb mértékben mághaladják a közönséges gazdaságok eredményeit. A mezögazdaságl-lpari vállalat egész évi munkát tud bíztosítaal valamennyi dolgozójának a mezőgazdaságban vagy az Iparban. Ez lehetővé teszi, hogy gyökeresen megszüntesse a mezőgazdasági munka ,,örök baját“: Idényjellegöt. Ha ugyanazok az emberek mind a mezőgazdaságban, mind az Iparban dolgoznak, kibővül a tevékenységi körük, tudásuk, műszaki horizontjuk, megismerkednek az ipari munkaszervezéssel. Ez lehetővé teszi, hogy a munka sokkal változatosabbá, érzelmi szempontból gazdagabbá, alkotóbbá váljék, ami egyben vonzóbbá és termelékenyebbé is teszi. Magától értetődik, hogy ezt a bonyolultabb és hatékonyabb munkát jobban Is ' fizetik. A moszkvai terület mezőgazdasági Ipari kolho zalban például, csak a mezőgazdasági tevékenységet folytató kolhozokhoz vlszo nyitva, a munkatermelékenység évi nőve’ édése 12 — 42,5 százalékkal, a kolhoztagok kereseti színvonala pedig 15 — 33 százalék- . kai magasabb. Kohászati kombinát 1976. november elején volt az első aculcsapolas Lengyelország új kohászati kombinátjában, melyet Katowice Komb'nátnak neveztek el. A rekordidő alatt felépített új kombinát kezdetben 4,5 millió tonna acélt, később pedig évente 9 millió tonnát termel. Lengyelország eddigi acélipari kombinátjai sokkal hosszabb idő alatt értek el ekkora termelékenységet. A híres Nowa Huta i kombinátnak az építése kezdetétől számítva nyolc évre veit szüksége, ahhoz, hogy évi termelése meghaladja az 1 millió tonna acélt. Ma ez az üzem 7 millió tonnát termel, innen származik a lengyel iparban felhasznált autókarosszériák, építőanyag-szerkezetek, csövek, stb. nagy része. 1975-ben Lengyelországban az évi acélfogyasztás meghaladta a 19 millió tonnát, viszont a hazai kombinátok csupán 15 millió tonnát voltak képesek termelni. A hiányzó mennyiséget behozatallal kellett pótolni. Mivel ennek nagy részét a kapitalista államokból kapták, ez kb. 3 milliárd devlza- zlotyt, vagyis mintegy 1 milliárd dollár összeget jelent. Számítások szerint 1980-ban Lengyelországnak évi 23 millió tonna'acélra lesz szüksége. Ha most nem „lépne be“ a termelésbe — és ezáltal a lengyel nemzetgazdaságba — a Katowice acélkombi nát, akkor 1980-ban már évente 5,5 milliárd devl zazlotyt kellene fizetniük Nyugaton. Lubnmír Stiougal szövetségi miniszterelnök meghívására hazánkban tartózkodott Piutr jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsúnak elnöke. Személyében a baráti Lengyelország egyik vezető tényezőjét. hazánk régi barátját, a II. világháború felszabadító harcainak kimagasló részvevőjét üdvu- zölbetjiik. laroszewicz elvtárs a háború éveiben a Szovjetunióban élt, 1943-ban önként jelutkezett a lengyel hadseregbe és részt vett a harcokban, amelyeket Berlinben fejezett be. A háború után még egy Ideig a hadseregben szolgáit, de 19511- ben kinevezték az Állami Tervbizottság elnökhelyettesévé, és azóta az állami élet különböző posztjain fejtett ki tevékenységet. 1970 óta minisztereln'dk. Varsóban tanácskozott a béke építőinek világkongresszusa, melyen a legnagyobb figyelem a leszereléssel foglalkozó bizottság munkáját kísérte. E bizottság duku’n^tnma leszögezi, hogy a fegyverkezési hajsza folytatása ellentétben áll a politikai enyhülés irányzatával és nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy nő az atomfegyverek elterjedésének veszélye, és Nyugaton ismét bizonyos stratégiai koncepciókat reklámoznak az első atomcsa- pásrói. Az okmány átfogo intézkedéseket sürget, egyebek között azt, hogy az európai biztonsági konferencia résztvevői vállaljanak kötelezettséget: nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert. Befejeződött a hét legfejlettebb tőkésorszdg londoni gazdasági értekezlete. Mint ismeretes, ezen az értekezleten részt vett Carter amerikai elnök is. A kiadott nyilatkozat az infláció megfékezésére indítandó akciót helyez kilátásba és virágzó jövőt ígér a most munkanélküli segélyből élő 15 milliónyi munkásnak és elsősorban azoknak a fiataloknak, akik egyes országokban a munkanélküliek csaknem 50 százalékát alkotják. További fontos pontjai a termelés emelését, a világkereskedelem bővítését, az olaj helyett más energiahordozók hasznosítását szorgalmazzák. A londoni gazdasági tanácskozás után megkezdődött a NATO hatalmak tanácskozása, amely nek középpontjában a keletnyugati kapcsolatuk, a tagállamok közötti vitás kérdések szerepelnek. Ezzel kapcsolatban a nyugati sajtó olyan híreket szivárogtatott ki, hogy az amerikai elnök ismételten reLszóIította európai partnereit, vállaljanak magukra nagyabb terheket a NATO erőinek korszerű felszerelése érdekében. Az egyes NATO-hatalmak közötti ellentéteket bizonyítja az a tény, hogy többi tagállamtól elérőén Franciaország ezen a csúcstalálkozón csak külügyminiszterével képviselteti magát. Különböző nyugati lapok meg is állapítják, hogy az Egyesült Államuk, az NSZK és Japán nem akarják gazdaságilag segíteni a gyengébb Franciaországot, Angliát és Olaszországot. A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkben méltatja a Béke és szocializmus című folyóirat tevékenységének megvitatására rendezett prágai tanácskozást. Mint a lap szerkesztőségi cikkében rámutat a prágai találkozó minden eddiginél szélesebb tekintélyesebb tanácskozás volt, 75 kommunista és munkáspárt küldöttsége vett részt munkájában. HETED
