Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-10 / 19. szám

8

P Igligetl-Ede egyike volt színi köl- N 7 tőinknek, aki száz évvel ezelőtt, *^^1000 mint száz különféle színdarabot írt; ezek nagy része nemcsak jó volt, hanem tetszett is. A közönség most is arra volt kíváncsi, hogy a műsorra tűzött népszínmű (ez a meghatározás is Szigligeti leleménye!), milyen eszraei-kompozlciós módosításokkal, esztétikailag is értékellie- tö újszerűségekkel kerül elé. Hogyan játsz- sza majd színházunk ezl a dallal, tánccal gazdagított történntet, amelyet A cigány című darabjában (1853) írt meg a falusi élet ellentétejre utalva (az erkölcs és az egyenjogúság kérdéseit érintve), ha olykor érzelgöen is, de mindig színpad- szerű meseszövéssel, tiszta naivitással, a színházi élet akkori igényei szerint. Szigligeti volt az, aki több mint négy évtizeden át gondoskodott a Nemzeti Színház eredeti magyar műsoráról, [átékai mindig időszerű hangsúlyt kaptak. Általuk vonult be színpadainkra a falusi élet látványosságokkal dúsított romantikája. A magyar falu minden rendű-rangú lakosságát felvonultatta, Ez teremtett ösztönző színpadi játékot és kellő nézőtéri atmoszférát. Szigligeti szembe mert nézni a megoldásra váró kérdésekkel. Témabonyolításaiban az emberi értékek felszínrehozására törekedett. S ez a íeszültségi ív övezte át munkásságának egészét, ez a kompozíció fogta át a játékot, ihlette a színészeket és bíztatta tettre a nézőtéren ülő embereket.

a Ségi Igazság hogy a színdarabot a játék jellege és a szerepkönyy műíajbeli felépítése avatja drámai művé. Fontos- ez. nemcsak a jellemrajz vagy a tipusformá lás, hanem az Időben és térben rögzített' tartalmi témabonyolítás és a színészi értelmezés szempontjából is. A kérdés csupán, van-e Szigligeti népszínművének, (s így a bemutatott átdolgozásnak) Ilyen struktúrája? A néző akinek ez a falusi múltidézés, látott vagy éppen személyesen Is átélt életszituácíók újraélését Is jelenti, nyilván furcsálkodva döbben rá, hogy Koppány Kmeczkó Konrád (és nyilván még mások is!) szinte kirekesztették a jó öreg Szigligetit „munkaközösségükből“. Egy e- gészen „új“ színdarabbal jelentkeztek, „mai színpadra írva a cigányt“, mondván, hSgy „a cigány előadásában legelsősorbari azt szeretnénk kifejezni, amit a „cigány- kérdéssel“ kapcsolatban naponta latunk és tapasztalunk“. Ezt vallja Konrád )6zsef, a rendező. Ezt szeretné tükrözni a játék, annak ellenére, hogy „a darab műsorratű- zésével most (!) a szórákoztatásr'a (I) helyeztük a hangsúlyt magunkat Is figyelmeztetve — véli Konrád — hogy a színház „a tömegek művészete“, és nem veheti semmibe' ebből adódó kötelességeit. A nevetésre gondolok — teszi még hozzá —, amely után különböző igényű közönségünk egyformán vágyódik“.

Természetes, hogy az átírások során a rendező válogatta élményei között felhasznált minden idevonatkozót. Elhagyta a múltat, és egy „mal“ valóságot, divatozó játékmodort alkalmazott. A valóság és a színpadi játékosság síkjai között vibráltat- ja a cselekmény egymást váltó realista, naturalista, groteszk sőt gyakran fölöslegesen vulgáris jeleneteit. S mivel Konrád József moderneskedö rendezése „jelenünk eszméit“ kölcsönzi szerelőinek, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szerepelteKözönségsiker dramaturgiai kérdőjelekkel

lett személyek többsége ugyanis Szigligeti szülöttjei, mégis mai problémákkal bíbelődnek. „helyzetfelmérésükben“ mai konfliktusokat teremtenek anélkül, hogy bár mit is megoldanának. Így hát az egyszerűbbet választották, és a „szórakoztatás“ jegyében hirdették meg a szerintük ötletesnek vélt beatzenés, farmernadrágos előadást.

Többnyire jó színészek játsszák végig e- zeket a szeszélyesen egymáshoz aggatott jeleneteket, tele kedvvel, tehetséggel és rutinnal. S miközben a ucigányságnak, mint közösségnek az életmódját, hagyományaira utaló szokásait tárgvaiják, kerülik a nosztalgikus és romantikus helyzeteket. Kiiktatják a szerintük naivnak tűnő őszinteségeket. Helyükbe bizonyos groteszkséget, bárgyú börleszket, kispolgári álldillt alkalmaznak. Szinte saját zsilipjükön hömpö- lyögtetlk át szerepeiket és nem követik a „régi" játékszabályokat. Úgymond újfajta zenés vígjátékot játszanak, ami legfeljebb „korszerű, hogy mindent a fonákjára állír tanak. Már nem is egy bizonyos faluban*' vagyunk, hanem vaialioí egy „szemétdomb tetején leledzünk“, ahol Kopócs Tibor rongyokból, kacatokból nagyszerűen megtervezett díszletében- olykor érdekes figurák és szerepek váltják egymást. Balogh Ági Jelmezeiben kitűnő alakítások vonzzák magukra a figyelmet a bőséges játékteret biztosító színpadon. A szcénária valóban egyhehangolódott a rendezéssel. Légköre és szabad tere van a színészi mozgásnak és a félreértéseket csak fokozó bújócskázá- soknak. A mozgásban stílszerűen beállított „tömegjelenetek“ feladatköréről nem ártana még elgondolkodni. A gyakran váltakozó átcsoporto^tások, ha ritmusukban jól is ■hatnak (Kvocsák József munkája) mégis lazítják a játék tartalml-cselekményi mondanivalóját. Irodalomszínpadlas pózolásaik. hanyagul elmondott idézeteik, rövid utalásaik nem jutnak el mindig a közönséghez. Ügy tűnik, hogy számukra is csak a ritmus, a látványos pikantéria a fontosabb, mivel a rendezői elképzelés is főleg az olcsóbb szórakoztatást erőlteti.

Németh Ica paraszti egyéniséget farag Rebeka alakjából. Szabadjára engedett asz- szonyl bujaságát, önző praktikáit, kitűnő ritmusváltásokkal hitelesíti. Érdekes alakítás Kuczman Eta szenvedélyesen „tiszta“ Rózsija is. Játékából félreérthetetlenül kicseng a fanyar, de ostorozó hang, amelyet kellő líraiassággal vált fel őszinte vonzódása, szeretőjéhez, Gyurihoz, akit Ropog József álakít. Megkomponált páros jeleneteik nemcsak valós korképet adnak, társadalmi helyzetükről is vallanak.

Elbűvölő. játékossággal kerül az előtérbe Peti és Évi szerelmi története is, amely mögül mégiscsak kiérzödik Szigiigeti népszínműi szándéka. Nem hiányolom az egykori pérót, a vándorszekereket mert Pöthe

István és Bittó Eszter múltunk korfestő palettáján elengedő színező erőt talál ahhoz, hogy több évtized után is sejtesse azt a mondanivalót, amelyet az egykori idők krónikása — belevetítve fényét a cigány- világba — olyan áhítattal írt meg. Egymásra találásuk olyan letűnt életformát hoz elénk, amelyet csak színpadon lehet ma már eljátszani annyira naív hitelességgel, mint most láthattuk.

Drúfl Mátyás is egyéniséget farag az ö- reg Zstga alakjából. Szellemi súlyelosztása adja meg a mindvégig jó ütemet, biztosítja a kitűnő hangulatot, amelyet a közönség méltóképp^ honorál. Dráfi is, akárcsak Turner Zslgmond szerepükben még valamit tudatosítanak: az új életforma, — a cigány közösségben is, — a munkával kezdődik. Turner „világot járt“ Várszegije a dolgozó polgárok sorában tevékenykedik. Munkaviszonyban van és -Erzsi lányát Iskolába járatja. Hogy mekkora az út a putritól az iskoláig, az évszázados elzárkó- zottságtól az egyéni és közösségi fölemelkedésig, azt a Várszegi család kellően dokumentálja. Leányuk, Erzsi — Benes Ildikó figyelemre méltó alakításában — ott kot- nyeleskedik a maga „meztelenségében“ remek helyzeteket teremtve találó „bemon- ' dásaival“. Jellemrajza hiteles, főleg azokban a jelenetekben, amikor a múltat a jelennel köti össze és a sokfelé utaló lehetőségek között a faji együvétartozást hangsúlyozza.

Tetszett még Tóth László (Hajdú) és Sugár Gáspár (Kurta) az abszurditásig tér jedö cselekménybe illő egyénisége. Jó volt Siposs Ernő (Klsbírő), Rozsár József (Vőfély), FazekaAlmre (Márton) és Németh János (Nászn^y) tipustkereső szerepfelfogása Jelenlétük élénkséget vitt a játékba, de módot adott arra, hogy inkább a „saját elképzeléseiket“ hozzák felszínre: mulatságosabbra hangolják szerepeiket és a játék hevében ne az okok és a miértek lényegére, hanem a tapsra Ingerlő bemondásokra ügyeljenek. Ez raéglnkább felfedte azt is. hogy a „szerzők“ sokféle matériából gyúrták össze két részes játékukat, a- mely éppen eme bizonytalan többfélesége miatt nem tudott értékes dramaturgiai egységgé olvadni,

Klas.szlkus irodalmunk minden darabjához hozzátapad egy író neve. Szigligeti, Paulay. Cslky nagytehetségű művészek voltak, akik erőteljes lépésekkel vitték előre a magyar színház ügyét. Vajon ez az új „átértékelés“ előbbre vlszl-e színházunk jó hírnevét? Elegendő lesz-e hullámvölgyből való kijutáshoz ez a hirjavitást célzó, önbizalmat erősítő előadás? Vajon ez az új színpadra-komponálás, mondandófelbontás és szövegátlrás a szórakoztatáson kívül, felmutat-e olyan érvelő erényeket Is, ahol az előtér és a háttér, a színpad és a nézőtér egyszersmind a gondolati súlypontozást is szolgáljad A csiklandozás eszköze szerintem kevés argumentáció, még akkor is, ha nem egy klasszikusunk is szívesen vette igénybe a szórakoztatás ezen, varázserejét, Nyilván A cigány új szerzői is csak erre vállalkoztak, s ha dramaturgiai- rendezői beavatkozásuk gyengébbre Is sikerült, a szórakoztatást ők is biztosították, sőt ezen túl, hatalmas közönségsikert is arattak.

Szuchy M. Emil

A Csallóközi Múzeumban

Jozef Vrtiak festőművész Tavasz című festménye a Csallóközi Múzeum kiállításán

A szerző felvétele

Alighogy megnyílt a Csallóközi Múzeum, azzal fogadtak a csallóközi ismerőseim:

— Most már nemcsak a Dunamenli Múzeumban vannak szép kiállítások, hanem a Csallóköziben is.

Néhányat ,me(gnéztem, va lóban szépek voltak.

— A látogatottság egyre nagyobb — jelentette ki Mag Gyula igazgató a legutóbbi kiállításukon. Egy kis büszkeség is csengett a szavában.

— Utolsó kiállltásunkát is meglepően sokan tekintették meg — folytatta Mag igaz gató. — Azt hiszem a mű vész realista festési módja tetszik a látogatóknak. Meg talán az is, hogy Jozef, Vrtiak festményeiben igen sok a szövetkezeti téma. A- mióta igazgatóskodom, Lő- rincz Gyula és Greiner Szi- bill tárlatán volt a legtöbb látogatónk, bár a többi kiállításunk látogatottságával is elégedettek vagyunk. Lő rincz Gyula festőművész ki- áljítását a járás apraja- -nagyja megtekintette, szinte tolongott a közönség. Hasonló volt a Greiner-kiállí- tás látogatottsága is, az ö tánc- és sportképei iránt is nagy érdeklődés nyilvánult meg. Lőrincz Gyula kiállítása iránt' nagy volt az intézmények érdeklődése: eljöttek a szocialista brigádok, vállalatok és Iskolák. Ezek a kiállítások jelentették a csúcsot. Szép látogatottsága volt Bártfay Tibor szobrász és Éva Kyselicová festömű vés? közös kiállításának is. Bártfay portréit állítottuk ki. csaknem minden műve itt volt. Tárlatnyitó beszédében Jiff Kostka hangsúlyozta, hogy ez volt a kiváló szobrász portréinak első i- gazi bemutatója. Igen jól sikerült a művészekkel megrendezett beszélgetés itt a múzeumban. Ennek körülbelül 150 résztvevője volt. A kiállító művészek közvetlen beszélgetés keretében igyekeztek megvilágítani az alkotó művészetet. Igen jól, szemléltetően magyarázott Bártfay Tibor, és sok kérdést kapott Éva Kyselicová, főképp a csipkés kombinált technikájával kapcsolatban. Értékes, színvonalas beszélgetés volt ez, a művészek

alig győztek válaszolni a sok kérdésre. Érdekes eseménye volt ez a szerdahelyi kultúrának.

— Egyik különlegességünk volt a „Csallóköz a hagyományok tükrében“ elnevezésű kiállításuhk. Csallóköz sok falujából gyűjtöttük össze a tárgyakat, hímzéseket és egyéb alkotáso kát. Amelyik faluból elhoztunk valamit, onnét persze sokan eljöttek. Lényegébei) Igen sikeres volt ez a rendezvényünk is, melyet két- -három évenként rendszeresen felújítunk. Kedvező alkalom lesz ez az ügyeske zű asszonyoknak is, hogy bemutathassák igen szép kézimunkáikat a szélesebb nyilvánosság előtt. Egyben jó alkalom az ilyen kiállítás a tapasztalatcserére is.

— A kisebbekről, a gyerekekről sem feledkeztünk meg. Legnépesebb és legsikerültebb kiállításunk a „Csallóköz múltja és jelene gyermekeink szemével“ című volt. Ezen a gyerekek alkotásait állítottuk ki, rajzokat, festményeket, szalmatechnikával készített képeket. Azt a nagy változást mutattuk be, ami a Februári Győzelem óta végbement Itt a Csallóközben. Meglepően érdekes volt a gyermekek reagálása a sanyarú múlt és a jelenlegi élet között mutatkozó különbségek észlelésében. Igen szép munkákat adtak be a szerdahelyi Iskolák, továbbá az eke- csl és a nagymegyeri. A legjobb alkotások készítőit és tanítóikat a járási pedagógiai központ könyvjutalomban részesítette. Jelenleg Jozef Vrtiak festőművész kiállítása tart, utána a májusi ünnepségek tiszteletére újabb kiállítás következik. Sok szép kiállítást vettünk tervbe jövőre is, gazdag lesz a műsorunk. Skriba Pál festményei, utána Drexler Károly festőművész, majd Nagy János és Minarovic Mariánék kiállítása következik; lesz egy fényképkiálll- tásunk is „Életmódunk lencsevégen“ címen. Továbbá Bácskái Béla festőművész és Dúdor István, a nagy tehetségként bemutatkozó festő kiállítását tervezzük meg.