Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-11 / 2. szám
A SZÓLISTA portré Világot Jelentő deszkák, dal és játék, fővárosi színvonal —■ Ilyesmiről még álmodozni sem lehetett egy kis faluban, ahol még a művelődést ház építése is elhúzódott. bár a kultúrélethez megvoltak a feltételek Imclyen, és így Miskovicsék Laci fia ts próbálkozhatott a színjátszással, énekléssel. — Talán ez családi hagyományként fejlődött ki bennem — mondja Mlskovics László, az Oj Színpad szólóénekese. — Édesapám, akt Jelenleg az ímelyt művelődési ház vezetője, zenekart dirigált, most is foglalkozik a zenével. A fiú azonban nem haladt teljesen az apa nyomdokaiban, nem zenei sikerekről álmodott. — Bár zenekarban ts Játszottam, mégpedig bőgőn, szívesebben énekeltem, gyakran szerepeltem kulturális rendezvényeken. Hát valahogy így kezdődött, a vágyak megvalósulása, azonban Jó ideig váratott magára. — Az érettségi után 1959-ben a CSISZ Járási bizottságán dolgoztam, s hosszú volt az út a színpadig. Kerülővel Juiottam el a Komáromi Magyar Területi Színházhoz, utána meg a somorjai alapiskolában tanítóskod- tam, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy mégis eljutottam a kulisszák világába. A Járási bizottságról háromnapos tanfolyamra Jöttünk a fővárosba. A SEUK éppen akkor toborzott soraiba zenekari tagokat. A tanfolyamon Jó hangulat uralkodott, vidám estéket rendeztünk, énekelgettünk, s a kollégáim bíztattak, hogy Jelentkezzek én is. Rábeszéltek. Elmentem hát, s felvettek. Az énekkarban később szólót is énekeltem. Ezen felbuzdulva Jelentkeztem a konzervatóriumba. Ekkor már közel került az Oj Színpadhoz. —Imelyen igen Jó műkedvelő együttesünk volt: Pintér iskolaigazgató és a tanítóság támogatásával működött a színjátszó csoport. A közönségnek tetszettek dál- Játékatnk, részleteket adtunk elő a János vitézből. Ekkor énekeltem először operettáriát. Pin voltam a pásztorok királya, tizenöt éveskoromban. De leginkább vígjátékokat Játszottunk, mert ezeket várta a közönség, s közben Jártuk a környező falvakat is. Sikerünk volt. Az iskola elvégzése után próbálkoztam a színművészeti főiskolán. Nem vettek fel, mondván, nem vagyok elég tehetséges. Dráfi Matyi is akkor próbálkozott először, öt is eltanácsolták. Belenyugodtam a döntésbe. Mi mást tehettem volna? Ha nincs tehetségem, nem lehetek színész és énekes. Elmentem a Járásra CSlSZ-oktatónak. Vajon azok közül, akiket Dráfi Matylvál, Miskovics- csal szemben tehetségesnek találtak, hányán maradtak le a későbbiek során, mert kiderült, hogy mégsem tehetségesek? — Igaz, amikor konzervatóriumba Jártam, próbálkoztam az Oj Színpaddal, de oda sem vettek fel azzal, hogy az én hang fekvésemben sok énekesük van. Eltanácsoltak ők is. A kudarcok sorozata mellett szerencsém is volt, mégiscsak eljutottam a színpadig. Az Oj Színpadhoz is akkor kerültem, mikor az együttes szinte a virágkorát élte. Kiváló gárda, nagyszerű művészek, Veclová, Schwetghofferová vagy Gallová, a férfiak közül Kuchár, Rossíval, a nemrég meghalt Kostelntk Ernő... Es a most feltörő fiatalok. Mikor oda felvettek, a már akkor kiváló Kramosil—Slovák—Macháőek-hármas irányította az együttest, inaséveimet is ömellettük „szolgáltam" le, ők segítettek át a kezdett nehézségeken. Eleinte csak epizódszerepeket kaptam, első szóló- lehetőségem a Rosmaryban volt, Rosmary bátyjának kis szerepét bízták rám. A darabot Oldfich Novy rendezte, és mint vendégrendező, nem ért rá velem foglalkozni. Utána még beugrottam néhány szerepbe, ha valakit hir- telenében helyettesíteni kellett. Első ilyen beugrásomkor a bevonult Cálik helyett a Hallo Dolyban Barnabás inas szerepét Játszottam. Ezzel a beugrással aztán megváltozott helyzetem a színháznál, ennek alapján más szerepeket is kínáltak, és bekerültem a szólisták közé. Pályafutásom további állomása a Hegedűs a háztetőn című darab. A címszerepet Króner Játszotta, s tőle bizony rengetegei tanulhattam. Emlékezetes szerep a Tony a West side storyban. A Zorbában egyik színész- társamat helyettesítettem, és Vlado Müllerrel Játszottam együtt. Kaptam szerepet szovjet musicalokban is, így például a Hetedik mennyországban, továbbá az Esküvő kalapból című darabban, most legújabban pedig Kre- csinszkij zenejátékában Raszplíjevot alakítom. Hát eny- nytt színészi-énekesi pályafutásomról. A fiataloknak pedig azt üzenem, hogy álmaikat ne adják fel egyköny- nyen, még akkor sem, ha esetleg eltanácsolják őket, hiszen az én példám is azt igazolja, néha a gyakorlott szakértők ts tévedhetnek. S ok könyvet Irt és sok köny^ vet írtak róla. Élete fordulatosabb, változatosabb volt, mint több regénye. Mostanában egyre többet írnak utódairól Is. Közvetlen leszármazottjai ugyan nem kavarnak sok vizet, az unokák annál Inkább előtérbe kerültek. Két unokája, a legidősebb Hemingway tlö két lánya azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy fotómodell lett. Ebben a foglalkozásban pedig nem mindig van kivetnivalót — Lányaim azon a téren kamatoztatják adottságaikat, ahol sikerük van — legyintett Jack papa, mikor felrótták neki, hogy a Hemingway név mégiscsak kötelez. Idősebbik lánya, a csinos és szellemes Muffet bátran szembeszállt az álszeméremmel — A fotomodellek nem sztrip- tlzgörlök — mondta az egyik kíváncsiskodó újságírónak. Margaux, a másik unoka folytatta nővére foglalkozását. Öt aztán már a filmesek Is felfedezték. Nem világsztár ugyan, nem Is játszik álomszérepeket, bár a hírek szerint elég jól mozog, kitűnő az alakja, de a filmezéshez azért így is nagy adag szerencse kell. Ogy látszik, a szerencse a harmadik unokát. Marlelt is pártfo= gólja. A tárgyilagosság kedvéért jegyezzük meg, hogy bár jó reklámnak tartják a filmesek a He= mlngway nevet. Mariéi tehetséges Is. Mindössze 15 éves, s máris befutott. Nem fotomodellként kezdte, e= gyenesen a filmeseknél. — Még nem Is volt Időm gon» dolkodni azon, hogy filmszínésznő legyek, máris főszerepet kínáltak. Okos lány nem szalaszthat el ilyen lehetőséget — mondta. A papa bölcsen hallgatott. A két Idősebb lány példáján okult, tudta, a gyerek a nagypapa makacsságát örökölte. — Ha sikerül a filmezés, miért ne lehetnék fllmszínésznő? Nem lehet mindenkiből apáca — mondta Marlel. — Jól van. Marlel, de az Iskolát mindenképpen el kell végezned — hagyta rá az apa. S Mariéi nem várt, fejest ugrott a filmszakmába: Nem akarom a gyermekemet megtartani — ez első filmjének címe. HEMINGWAY harmadik nnokája Az apa, aki különben erdész, és foglalkozásával igen elégedett, nem nagyon örült, hogy pont egy Ilyen című filmben mutatkozik be. — Szerencse, hogy ezt a szerepet csak a filmben játssza, s nem az életben — nyilatkozott. A nagyobbik lány Jóvoltából Mariéi már alakított kisebb epizód- szerepeket azokban a filmekben, amelyekben ■^/íargaux is szóhoz Jutott, de hát a főszerep mégiscsak más. — Büszke vagyok a lányaimra, lám, már a legkisebb Is tudja, mit akar. A harmadik Hemingway unokáról, remélem, még sokat lónak a lapok. Sokat és csak Jót — mondta az apa az Sjságíróknak. Eddig csak jót írtak. Értelmes, rendes kislány a már „nagy" fllmszínésznő, ráadásul szerény Is: — A kezdet még nem minden. A film világában sok buktató van. Igyekszem majd elkerülni őket. Szeretnék olyan filmekben szerepelni, amelyeknek szociális tar* talmuk van, ezzel tartozom a nagyapámnak Ogy látszik, nemcsak tehetsá* ges, okos Is. —OS KONCZ ZSUZSA SIKERE Koiicz Zsuzsa Franciaországba utazott, a rannes-i fesztiválra. A verseny elődöntőjében a tévések szalagra rögzítették szereplését, s hogy megérdemelte, azt a másnapi döntő igazolta, a nemzetközi mezőnyben magyar siker született, Zsuzsa első lett. A zsűri a második díjat nem adta ki, a harmadikon is ketten voltak kénytelenek osztozni. Zsuzsa két számmal indult. Magyarul a Kertész leszek című dalt adta elő, franciául pedig a neves kanadai kíiltő-zeneszerző, Leonard Cohen Suzanne című szá mát énekelte Ezzel akkora sikert aratott, hogy meghívta a Francia Televlziö is, de amíg ennek éleget tehet, folytatja korábban megkezdett koncertsorozatát az NDK-ban. Fellép Berlinben, Lipcsében, Rostockban, Frankfurt am Oderben, Magdeburgban, és Drezdában zárja körútját. Otthon pedig megjelent legújabb, immár kilencedik nagylemeze: Elmondom hát mindenkinek címmel. A nagylemezen több megzenésített vers található, amelyek minden bizonnyal tetszeni fognak a közönségnek SZABÓ László
