Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-11 / 2. szám

A SZÓLISTA portré Világot Jelentő deszkák, dal és játék, fővárosi szín­vonal —■ Ilyesmiről még álmodozni sem lehetett egy kis faluban, ahol még a művelődést ház építése is el­húzódott. bár a kultúrélethez megvoltak a feltételek Imclyen, és így Miskovicsék Laci fia ts próbálkozhatott a színjátszással, énekléssel. — Talán ez családi hagyományként fejlődött ki ben­nem — mondja Mlskovics László, az Oj Színpad szóló­énekese. — Édesapám, akt Jelenleg az ímelyt művelő­dési ház vezetője, zenekart dirigált, most is foglalkozik a zenével. A fiú azonban nem haladt teljesen az apa nyomdo­kaiban, nem zenei sikerekről álmodott. — Bár zenekarban ts Játszottam, mégpedig bőgőn, szívesebben énekeltem, gyakran szerepeltem kulturális rendezvényeken. Hát valahogy így kezdődött, a vágyak megvalósulása, azonban Jó ideig váratott magára. — Az érettségi után 1959-ben a CSISZ Járási bizott­ságán dolgoztam, s hosszú volt az út a színpadig. Kerü­lővel Juiottam el a Komáromi Magyar Területi Színház­hoz, utána meg a somorjai alapiskolában tanítóskod- tam, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy még­is eljutottam a kulisszák világába. A Járási bizottságról háromnapos tanfolyamra Jöttünk a fővárosba. A SEUK éppen akkor toborzott soraiba zenekari tagokat. A tan­folyamon Jó hangulat uralkodott, vidám estéket rendez­tünk, énekelgettünk, s a kollégáim bíztattak, hogy Je­lentkezzek én is. Rábeszéltek. Elmentem hát, s felvet­tek. Az énekkarban később szólót is énekeltem. Ezen felbuzdulva Jelentkeztem a konzervatóriumba. Ekkor már közel került az Oj Színpadhoz. —Imelyen igen Jó műkedvelő együttesünk volt: Pin­tér iskolaigazgató és a tanítóság támogatásával műkö­dött a színjátszó csoport. A közönségnek tetszettek dál- Játékatnk, részleteket adtunk elő a János vitézből. Ek­kor énekeltem először operettáriát. Pin voltam a pászto­rok királya, tizenöt éveskoromban. De leginkább vígjá­tékokat Játszottunk, mert ezeket várta a közönség, s közben Jártuk a környező falvakat is. Sikerünk volt. Az iskola elvégzése után próbálkoztam a színművészeti fő­iskolán. Nem vettek fel, mondván, nem vagyok elég tehetséges. Dráfi Matyi is akkor próbálkozott először, öt is eltanácsolták. Belenyugodtam a döntésbe. Mi mást tehettem volna? Ha nincs tehetségem, nem lehetek szí­nész és énekes. Elmentem a Járásra CSlSZ-oktatónak. Vajon azok közül, akiket Dráfi Matylvál, Miskovics- csal szemben tehetségesnek találtak, hányán maradtak le a későbbiek során, mert kiderült, hogy mégsem te­hetségesek? — Igaz, amikor konzervatóriumba Jártam, próbálkoz­tam az Oj Színpaddal, de oda sem vettek fel azzal, hogy az én hang fekvésemben sok énekesük van. Elta­nácsoltak ők is. A kudarcok sorozata mellett szeren­csém is volt, mégiscsak eljutottam a színpadig. Az Oj Színpadhoz is akkor kerültem, mikor az együttes szin­te a virágkorát élte. Kiváló gárda, nagyszerű művészek, Veclová, Schwetghofferová vagy Gallová, a férfiak kö­zül Kuchár, Rossíval, a nemrég meghalt Kostelntk Er­nő... Es a most feltörő fiatalok. Mikor oda felvettek, a már akkor kiváló Kramosil—Slovák—Macháőek-hármas irányította az együttest, inaséveimet is ömellettük „szolgáltam" le, ők segítettek át a kezdett nehézsége­ken. Eleinte csak epizódszerepeket kaptam, első szóló- lehetőségem a Rosmaryban volt, Rosmary bátyjának kis szerepét bízták rám. A darabot Oldfich Novy rendezte, és mint vendégrendező, nem ért rá velem foglalkozni. Utána még beugrottam néhány szerepbe, ha valakit hir- telenében helyettesíteni kellett. Első ilyen beugrásom­kor a bevonult Cálik helyett a Hallo Dolyban Barnabás inas szerepét Játszottam. Ezzel a beugrással aztán meg­változott helyzetem a színháznál, ennek alapján más szerepeket is kínáltak, és bekerültem a szólisták közé. Pályafutásom további állomása a Hegedűs a háztetőn című darab. A címszerepet Króner Játszotta, s tőle bi­zony rengetegei tanulhattam. Emlékezetes szerep a Tony a West side storyban. A Zorbában egyik színész- társamat helyettesítettem, és Vlado Müllerrel Játszottam együtt. Kaptam szerepet szovjet musicalokban is, így például a Hetedik mennyországban, továbbá az Esküvő kalapból című darabban, most legújabban pedig Kre- csinszkij zenejátékában Raszplíjevot alakítom. Hát eny- nytt színészi-énekesi pályafutásomról. A fiataloknak pe­dig azt üzenem, hogy álmaikat ne adják fel egyköny- nyen, még akkor sem, ha esetleg eltanácsolják őket, hiszen az én példám is azt igazolja, néha a gyakorlott szakértők ts tévedhetnek. S ok könyvet Irt és sok köny^ vet írtak róla. Élete fordu­latosabb, változatosabb volt, mint több regénye. Mostanában egyre többet írnak utódairól Is. Közvetlen leszármazottjai ugyan nem kavarnak sok vizet, az uno­kák annál Inkább előtérbe kerül­tek. Két unokája, a legidősebb He­mingway tlö két lánya azzal hív­ta fel magára a figyelmet, hogy fotómodell lett. Ebben a foglalko­zásban pedig nem mindig van ki­vetnivalót — Lányaim azon a téren kama­toztatják adottságaikat, ahol si­kerük van — legyintett Jack pa­pa, mikor felrótták neki, hogy a Hemingway név mégiscsak köte­lez. Idősebbik lánya, a csinos és szellemes Muffet bátran szembe­szállt az álszeméremmel — A fotomodellek nem sztrip- tlzgörlök — mondta az egyik kí­váncsiskodó újságírónak. Margaux, a másik unoka foly­tatta nővére foglalkozását. Öt az­tán már a filmesek Is felfedezték. Nem világsztár ugyan, nem Is ját­szik álomszérepeket, bár a hírek szerint elég jól mozog, kitűnő az alakja, de a filmezéshez azért így is nagy adag szerencse kell. Ogy látszik, a szerencse a har­madik unokát. Marlelt is pártfo= gólja. A tárgyilagosság kedvéért jegyezzük meg, hogy bár jó rek­lámnak tartják a filmesek a He= mlngway nevet. Mariéi tehetséges Is. Mindössze 15 éves, s máris be­futott. Nem fotomodellként kezdte, e= gyenesen a filmeseknél. — Még nem Is volt Időm gon» dolkodni azon, hogy filmszínész­nő legyek, máris főszerepet kínál­tak. Okos lány nem szalaszthat el ilyen lehetőséget — mondta. A papa bölcsen hallgatott. A két Idősebb lány példáján okult, tud­ta, a gyerek a nagypapa makacs­ságát örökölte. — Ha sikerül a filmezés, miért ne lehetnék fllmszínésznő? Nem lehet mindenkiből apáca — mond­ta Marlel. — Jól van. Marlel, de az Isko­lát mindenképpen el kell végez­ned — hagyta rá az apa. S Mariéi nem várt, fejest ug­rott a filmszakmába: Nem akarom a gyermekemet megtartani — ez első filmjének címe. HEMINGWAY harmadik nnokája Az apa, aki különben erdész, és foglalkozásával igen elégedett, nem nagyon örült, hogy pont egy Ilyen című filmben mutatkozik be. — Szerencse, hogy ezt a szere­pet csak a filmben játssza, s nem az életben — nyilatkozott. A nagyobbik lány Jóvoltából Ma­riéi már alakított kisebb epizód- szerepeket azokban a filmekben, amelyekben ■^/íargaux is szóhoz Ju­tott, de hát a főszerep mégiscsak más. — Büszke vagyok a lányaimra, lám, már a legkisebb Is tudja, mit akar. A harmadik Hemingway u­nokáról, remélem, még sokat ló­nak a lapok. Sokat és csak Jót — mondta az apa az Sjságíróknak. Eddig csak jót írtak. Értelmes, rendes kislány a már „nagy" fllmszínésznő, ráadásul szerény Is: — A kezdet még nem minden. A film világában sok buktató van. Igyekszem majd elkerülni őket. Szeretnék olyan filmekben szere­pelni, amelyeknek szociális tar* talmuk van, ezzel tartozom a nagyapámnak Ogy látszik, nemcsak tehetsá* ges, okos Is. —OS KONCZ ZSUZSA SIKERE Koiicz Zsuzsa Franciaországba utazott, a rannes-i fesztiválra. A verseny elődöntőjében a tévések szalagra rögzítették szereplését, s hogy megérdemelte, azt a másnapi döntő igazolta, a nemzetközi mezőnyben ma­gyar siker született, Zsuzsa első lett. A zsűri a máso­dik díjat nem adta ki, a harmadikon is ketten voltak kénytelenek osztozni. Zsuzsa két számmal indult. Magyarul a Kertész le­szek című dalt adta elő, franciául pedig a neves kana­dai kíiltő-zeneszerző, Leonard Cohen Suzanne című szá mát énekelte Ezzel akkora sikert aratott, hogy meg­hívta a Francia Televlziö is, de amíg ennek éleget te­het, folytatja korábban megkezdett koncertsorozatát az NDK-ban. Fellép Berlinben, Lipcsében, Rostockban, Frankfurt am Oderben, Magdeburgban, és Drezdában zárja körútját. Otthon pedig megjelent legújabb, immár kilencedik nagylemeze: Elmondom hát mindenkinek címmel. A nagylemezen több megzenésített vers található, ame­lyek minden bizonnyal tetszeni fognak a közönségnek SZABÓ László

Next

/
Thumbnails
Contents