Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-19 / 16. szám
10 ünii FIATAL SZOVJET KÖITÖK VERSEI: lEFlM ZUBKOV: Gyerekkorunk hajói Oyerelckorunlí hajöl gyerekkorunkba vlsszaSsznak. Fehérek és nagyok. Megdőlt kéményűek, Hadd nézem őket el, ahogy búcsBznak, hadd hallgatom a mély, vontatott kSrtjelet. Indulnak, a ködbe vész egy jő, meleg tekintet, könnyű hajat röpít fedélzetén a szél. Milyen korán hagynak magunkra minket! A parton álló mind erről beszél. Mindenki elbúcsúzott? Felvonva már a horgony. Vár egy utolsó bárka. Még lehet... Héj, ti nem Jöttö'k? — Maradunk a parton, nem kívánkozunk menni veletek. Gyerekkorunk hajói gyerekkorunkba vlsszaSsznak. Fehérek és nagyok. Megdőlt kéményűek. Hadd nézzem őket el, ahogy búcsúznak, hadd hallgatom a mély, vontatott kűrtjelet. lEFIM ZUBKOV: TEHERVONATI Szaladunk és fellendülünk a hétköznapok tehervonatéra. Egész múltunk szertedobálva mint cékmék utazik velünk. Engedjetek szeretnem valakit, este gitárhúrt fabrikálni, és egyedül csak 6t Imádni e földön, ahol sokféle a hit. Félórám Is kínnal telik a bizonytalan csoda nélkül. Szeretem míg a földi egek végül az egészet meg nem elégelik. Szaladunk, felülünk az élet terhes vonatára futtában, gyorsan, kiabálva, dühöt, Izgalmat felezünk. I Ez nekem ez neked jutott. Zakatol a tehervonat. VLAGYIMIR NYEZSDANOV: V4LAi\n OTTHON Nem évszakokban élek Hold a napom, nincs otthonom, A napok egybefolynak és nincs nevük a hónapoknak. Valami meleg kellene, valami otthon. Hogy fájdalmam fölé megint anyám hajol fon. VLAGYIMIR NYEZSDANOV: I ÉJSZAKÁK Hajnalban alszunk el. A gyertyák az éjszakával összeszoktak. A gyertyatartön tegnapi hűlt viaszfolyök olvadoznak. Te álombéli lebegés, marad] velűnki Egy átvirrasztott éjnél kurtább az életűnk. Elhúzódnak a naprúi aronnk holdsütéstfil barnára égve, stearin-éjeinket villám lobbantja fényre. Felébredek. Az éjszakát tapintom — mintha kezemben gyertya égne. Hajnalodik, mire elalszom, és mindent, mindent végigalszom. ^nyes, meleg csendben ballagok a lelegelő szélén, rám-rám hajlik egy-egy * ütmentl szederfa árnya, s ha megállók, az árnyék talpam alá Iramllk neezte- len. Senki a határban, az országátoa, madár se feszül a kék ég alatt A Kls-Balaton nádasain innen gulya legel, zengőn bánatos, lomha járású tehenek kolompszava száll felém, és a hang rábai a fák poros leveleire. Megpihenek, s percre megmered fölöttem az Idő Is. Kábán állok, hallgatagon, torkom összéb zárul n szomjúságtól, s a szorongató OrömtöL Ez Itt közel és messzi földem, a uflM- töldem. Az emlékek tarka madarai suhanni el sebes szárnyakkal mellettmn, amint baktatok tovább... Szánkó csilingel, havas téli úton, manók dúrják ki sUnfejüket a határ nádkupakjal- ból, Illírek csengetnek, apró csengetyfik- kel... Egyre távolabbról, halkabban eiöI szavuk, s mikor a Zala bídján dobbantva lerázom cipómról az átlport, gazdag csend vesz körül. Nem gyermekkorom óriási hídja ez, nemi Fejem a víz fölé lógatom, és kihull homlokom alól sötét Íriszem mögé .ülepedett szomorúságom. Hív, csábit a folyó, hogy törődjem meg benne, békésen néz, egyre távolodik a víz, a mindig egy és mindig más, vár hallgatagon. A parton állok már s nézem folyóra' vetült meztelen árnyékomat MegdOrzeölöm szívem körületét vízzel, kezem Osszeteszem, mintha imádkozni készülnék, elszökik alólam a föld, s már magába ölelt a folyó zöld áramával körülfogott Lassan, lustán úszom a hátamon, karom á- hltattal merül a folyóba, vigyázom a csendet Milyen mozdulatlan az ég, félek, beleszédülök! — Nem hideg? — kérdi egy kedves hang. A parton áll, favillájára támaszkodik. Odajön egy másik lány vagy asszony Is, piros kendő van a fején. — Mély? —. Nem. Mosolyognak. — Álljon le — szól rám a piros kendös. A copfos lány villájára támasztja az állát, meztelen talpával megdörzsöli a jobb bokáját, a piros kendós lejjebb lép a part- oldalon. Lemeiúlök, s a víz alatt Is hallom, hogy sikolt valamelyik. ^ ... — Azt hittük, beleveszik — mondja a kicsi lány. Csábítom őket, hogy jöjjenek, fürödjenek velem. — Hogyisne! Valami csintalan mondáson gondolkodom, de megszólal a copfos. Engedelmesen felel, mintha bíró kérdezné a törvényszéken vagy a tanítója. — Varga Katica... Kettőre is emlékszem, két Varga családra. Az egyik az alvégen, a másik a felső faluvégen lakott. Elemibe Is járt velem egy Varga Mihály! Lehet, hogy az 0 húga ez a kicsi? Mihály, milyen véletlen, egy évben, egy éjszaka született velem, egyazon szeKAMONDY LÁSZLÓ: Hazatérő garalioncíás — Maga hová valósi? — Magyaródl. Hihetetlenül nevetnek. Nem hiszik el, hogy az ó falujukban születtem? Furcsa sajgás kél bennem, kezd el járkálni a szivem körül. — Osszon kicsit — kérlel a copfos. Megteszem a kedvükért. — Megtaníthatom magukat Is — mondom, és a partszélbe kapaszkodom. — Szoknyástól? Vagy vessük le? — Levethetik, majd behunyom a szemem. A piros kendós szája mosolyra húzódik, szeme csillog, mint hajnalkor a vadvíz. Szép zöld a szeme. Ilyen anyámé Is. Nincs még vidék, ahol ennyi zöld szemű asszony,, lány élne. — Lenne esze velünjf fürödni! — mondja, és kirobban belőle a nevetés. — Maga nem talunkbell — szólal meg a copfos. — De — mondom, mintha abban kételkednének, hogy élő, érző ember vagyok. — Nem, maga nem! — fis ha az vagyok! Ha az vagyok, meg- türödnek velem? — Meg — feleli a kislány. — Jó — mondom, — hogy hívják magát? kárén vittek keresztelni, egy hideg téli napon, a szomszéd faluba bennünket. — A bátyád Mihálynak hívják ugye? — kérdezem. A leányka szeme megkerekedik. — Annak... — Maga — a piroskendőshöz fordulok — Mihály felesége, de maga nem talunkbell Csak képzeletben, levélben jártam Itthon jó tíz esztendeje. Innen, levélből tudom, hogy Mihály a szomszéd faluból nősült. Csodálattal tekintenek le rám, ha nem tudnám hamisságom, még hízelegne is. — Megeskúdnék, hogy sose láttam magát — mondja az asszony. ' Elsimítom homlokomról a hajam. — Akarja, hogy megmondjam, melyik hónapban született? Egymásra tekintenek. — Igen — feleli a kislány. Hatásosan hallgatok, mint a nagy szavak előtt szokás. — November. Katica megfogja a sógornője karját. — Akarod — szólok hozzá —, hogy megmondjam, milyen napon született a bátyád? Várakozva bólint — November huszonbetedlkén, éjjel. Kicsiny ideig,-élvezem némaságukat, mereven hanyatt .fekszem a vízen, teli kedvvel bámulom a nyári ég messzi kékjét KésObb a partra mászom, s teszem, bogy Indulnék Is a híd felé. — Megálljon! Kicsoda maga, mi a maga neve?! — kérdezi a lányka. Nevetnem kellene nagyon, de szemplllám sem rezdül. — Garabonciás. A szelíd zöld, és barna szemek kitárulnak, csodálkozva, hihetetlenül. — Hétéves koromban kerültem garabonciás Iskolába — mondom —, tizenhárom é- vig tanultam ott egy titkos helyen. Gara- boncon... Négy-öt kilométerré van a helység a szü- lófalumtöl. Közel Kis- és Nagyradához, honnét a rosseb származott. — Aztán mit tanultak ott? — Sok mindent — ütöm el — sok mindenfélét... Lassan már negyedik észtén deje lesz, hogy kijártam az Iskolát, s azö ta csak bolyongok kedvem szerint a világ ban. Kedvem szerint? Micsoda hazugság! A fiatalasszony megcseréli a lábát. — Most aztán fürödjenek velem, ahogy Ígérték. Katica nevetgél, s az asszonykára néz tanácsot kérőn. — Aki nem tartja be a garabonciásnak tett Ígéretét — mondom csendesen —, az szerencsétlen lesz a szerelemben. Katica elpirul, az asszony mosolyog. — Nem tudok én úszni, belefulladnék — mondja Katica rimánkodva. Szigorúan ráncolom a homlokom, mint a vének. — Menjenek petrencéznl — mondom —, siessenek, hogy szürkületre hazaérjenek. Már alig tudom visszatojtanl a kedvem. Hogy meglepődik majd Katica, ha elmegyek hozzájuk vasárnap! Visszanéznek rám, séii nevetek már, annyira nevetek, hogy a nadrágom alig birom tél lábon állva magamra húzni a híd alatt. Késő délután még elkísértem a folyót a< Kls-Balaton nádasig, s már szürkült, mikor rácsaptam az országútra, hol a szeder- fák úgy adtak tovább tétól fáig, mintha Izenetet vinnék lágy susogással valakinek, hírt egy fiúról, ki úgy Indult el Innét nemrég, mint a mesék fia, hogy kiszabadítsa az elvarázsolt királylányt, legyőzze a setét barlangok sárkányait, s ki lm, arany táltosa híján Sres tarisznyával tér meg.
