Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-19 / 16. szám
Képzelt küszöb előtt... .... Küszöb pedig nincsen... Csak egy szédítően magas, helyenként szúrágta mázát vedlő és nyikorgó ajtó, valahonnan a századforduló tájáról, akkor voltak divatban az ilyen ajtó-monstrumo'k. Ezen át vezet az út a Losonci Magyar Tannyelvű AlapiskO' lába, pontosabban a IX. B osztályba. IM 3 Vagy talán mégiscsak létezik küszHbl? XXX Emlékszem — melyikünk ne emlékeznék — az alapiskola padjai között töltött utolsó napra. Ünnepnap volt, a búcsú megható ünnepe. Bár akadt, aki akkor is tudott kajánul vigyorogni. Azt hiszem ez csak fenegyerek voltának megszokásából eredt, vagy inkább a szeme sarkában megcsillanó könnycseppet próbálta leplezni cinizmusával, mikor az osztályfónöknő búcsúzásról, életünk egy lezáruló szakaszáról beszélt a nagybetűs ÉLET-be vivő küszöböt emlegetve elérzékenyülten. Ahhoz, hogy megértsem a „kilencbések“ reagálását elég gondolatban néhány percre szerepet cserélnem velük. Tólem sem futotta volna többre egy csodálkozö-értet- len-túnódö vállrándításnál, kérdö-gyanakvó- -blzooytalan félmosolynál, ha kilencedikes koromban valaki küszöböt emleget, arról próbál faggatni, tudatosul-e viselkedésemben, gondolkodásomban, életemben ez a — képletesen mondott küszöb. Az osztály tehát eltűnődik a kérdésemen. Farkas Katalin, fiatal, diáklányos mosolyú osztályfö- nöknőjük pedig rábólint a szavaimra. , — Ez az első „főnökségem“, negyedik éve vagyunk együtt. így talán tudat alatt is jobban összpontosftok-figyelek változásaik, érésük megnylvánulásaira. Küszöb? Azt hiszem van. Miben nyilvánul meg mindez a IX. B-sek- nél? Mindenben... Rendhagyó példák: a fiúk pelyhedző bajuszában, sarjadó diákszerelmekben és más sok változásban. Természetes folyamat, természetes jegyei. Szép példa az osztályfónöknő megfigyelése: — Mintha most, az elválás-szétszóródás előtt forrna csak valójában eggyé a társaság. Az együvé tartozás egyre mélyül. Fokozatosan megszűntek a két-három-négy fős baráti társulások, melyek már az összekerülés első heteiben kialakultak, s egyetlen nagyobb baráti társaság lett az osztály. Bizonyára ez is a „küszöb“ érezhető közelségéből ered. Erről már ők is szívesen vallanak. — Már igen vigyázni kell az embernek, hogy mit mond, mit csinál — mondja nevetve Kis István — könnyen a fejéhez vágják, hogy ez, az „már nem méltó, túlontúl gyerekes egy kilencedikeshez.“ Istvánnak, akit a fél iskola természetes közvetlenséggel csak „Kispestázik“, ugyancsak sok baja lehet-lehetett ezekkel a fejre olvasásokkal“, lévén ö az osztály hivatalos mókamestere. Talán éppen ezért oszlatta fel nemrég a híres seprönyélen „gitározó“ beat-zenekarát. Egy kilencedikes mókamestertől joggal várnak mókában is tartalmasabbat. Fájd Anikóból, akit nemrégiben az osztály lovagjai egyhangúan választottak meg szépségkirálynőjüknek, a „kilencedikes öntudat“ szól, amikor a „kötelezőnek érzett és joggal elvárt“ példamutatásról beszél megfontolt komolysággal a tanulásban, a viselkedésben és az iskolán kívüli kulturális munkában“. E téren az osztály valóban példaképül szolgálhat. Bizonyság erre egy hét statisztikája. Az osztály szavalöl, énekesei, táncosai nyolc alkalommal léptek fel különböző kultúrrendezvényeken városukban. Anikó mellesleg az Iskola 'csapattanácsának elnöke is... — Ma még esetleg csak álmodozhatunk arról — jegyzi meg tréfásan egyikük — miként fogunk évek múltán álmodozni ar ról, amit most rövidesen a „küszöb“ mögött hagyunk. Ezért nehéz erről beszélni. De mindenképpen életünk egy szakasza zárul le ezzel. Nemcsak azért, mert az alapiskolából közép- és iparitanuló iskolákba kerülünk, nemcsak mert már rövidesen megkapjuk a személyazonossági igazolványunkat, és ez felnőtté válásunk első szakaszáról szól majd. Mindez szavakkal aligha mondható el. Küszöbről viszont tulajdonképpen mindennap beszélhetünk, hiszen mindennap elérünk-túljutunk életünk egy szakaszán. Kell, hogy legyenek küszöbök ... Mennél több köszöbön jut túl az ember, annál gazdagabb az élete... Kell, hogy legyenek olyan küszöbök is melyek felett megáll néhány de csak néhány pillanatra az ember ... Pálházy józsef A szerző felvételei Fentrűl lefelé: Farkas Katalin osztályfőnöknő Fájd Anikó Kis Istvón Ó ten ülünk a strekovi (kürti) ifjúsági szervezet klubjában. Rajtam kívül mindenkinek van valami érdeme abban, hogy a kürti fiatalok a közelmúltban klub- tulajdonosok lettek. A negyven főnyi szervezetnek ugyanis eddig nem volt hol összejönnie. — Meglátszott ez a munkámon is — jegyezte meg Lépés Veronika, a szervezet vezetőségi tagja. Sokáig törtük a fejünket, hogy valamilyen megoldást találjunk. — Mindaddig, amíg el nem készült az ú] sportpálya — segített a helyzet magyarázásá- ban társa Szekeres Ferenc. Azelőtt ebben az épületben volt a csapat öltözője, de most már csak a miénk. Persze abban az állapotban, ahogy átvettük nem lehetett Ifjúsági klubnak nevezni, ezért úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk az egész épületet. Nekifogtunk mert a HNB és a szövetkezet vezetősége Is támogatáséról biztosított bennünket. — Eleinte ment is minden — kapcsolódott be a beszélgetésbe Kasnyik Tibor, a SZISZ szervezet elnöke. Nagyon sok fiatal segített a régi épület lebontásában, a falak felhúzásában, sőt még a tetőszerkezet összeállításában is. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak. Egy napon kijöttek a szakemberek, megállapították, hogy a tetőszerkezet meg van hajolva. Nem engedték az építés folytatását. Nem maradt más hátra a HNB-nek kellett kézbe venni az építkezés irányítását. A sikertelenség — sajnos — sok fiatalnak kedvét szegte, úgyhogy a végén alig maradtunk öten — hatan. — Pontosan úgy volt, ahogy Tibor elmondta — szól közbe Simslk Béla, a HNB elnöke. Eleinte magukra hagytuk a fiatalokat, de rá kellett jönnünk, hogy ilyen létesítmény építését komolyabban kell venni. Az első lépés az volt, hogy kidolgoztuk a műszaki dokumentációt, és alakítottunk egy szakemberekből álló kőművescsoportot. Sok segítséget kaptunk a szövetkezettől is. de a- zért én továbbra is kisebb Ifjúsági építkezésnek nevezném az egészet, mert a fiatalok nélkül soha sem készült volna el. Az eredeti költségvetés szerint a klub értéke 367 ezer korona, de ml ezt 180 ezer koronából megvalósítottuk, mert a fiatalok nagyon sok munkát elvégeztek társadalmi munkáoan. — Ezek a bonyodalmak a múlté, de milyen lesz a jövő? A fiatalok lényegében elégedettek. A klub elkészült. Ha környékét is renbe teszik büszkék lehetnek rá. A berendezés ^MNYonAUiAK ÉS RiMÉNYElT még nem a legtökéletesebb, de ez már csak idő kérdése. Az anyagi támogatás ebben sem maradt el, a berendezés egy részét már meg is vették abból a tizenöt ezer koronábül, amit a SZISZ Nővé Zámky-1 J3-tól kaptak. Sokkal égetőbb kérdés a klub irányítása olyan formában, hogy megnyerje az egész falu fiatalságának a tetszését. Nem állíthatom, hogy nincs erről semmi elképzelésük a kürti fiataloknak, de többnyire csak feltételes módban tudtak beszélni róla. —- Azt szeretnénk, ha minden fiatal találna magának valamit ebben a klubban — kezdte a fövő vázolgatását a szervezet elnöke. Van már tévénk, a zenekar kapott hangszereket, asztaliteniszre Íz van lehetőség, és még néhány társasjáték beszerzése szerepel a terveink között. A klub létezése már meglátszik a szervezet munkáján, mert a vezetőség rendszeresen meg tudja tartani az üléseit, amit igen fontosnak tartok az irányítás szempontjából. Amint az időjárás engedi hozzálátunk a klub környékének rendezéséhez is. Parkosítani akarunk, járdára is szükség lenne, de van még egy titkos vágyunk; a klub előtti térségen — a régi sportpálya helyén — szabadtéri mozit szeretnénk felépíteni. — Helyesbítek — szólt közbe a HNB elnöke. Nem annyira titkos vágyak ezek, hiszen nagy részük benne van a választási -programunkban is. A falu lakosságától függ, meg a fiataloktól, mennyi valósul meg belőlük. Persze nem biztos, hogy még ez évben elkészül minden. Csüggedésre semmi okunk, mert a faluszépítésl és építési munkákban a szövetkezet vezetősége is támogat bennünket. — Ilyen feltételek között hamar valóra válhatnak a tervek, csak az a kérdés, tudnak-e majd élni a fiatalok mindazzal amit a falu, illetve a klub nyújt nekik? — Mi Is a fiatalok aktivizálását tartjuk a legnagyobb feladatnak —• törte meg a csendet a szervezet elnöke. Ügy érzem, hogy a tagjaink létszáma — a falu lakosainak számához viszonyítva — kevés. Nem ^karjuk mindenáron bővíteni szervezetünket, de azért több fiatalra lenne szükség ahhoz, hogy jó munkát végezhessünk. Meg szeretném Jegyezni azt is, hogy a klubot nemcsak szórakozásra akarjuk használni, hanem a nevelőmunka elmélyítésére is Nem lenne helyes, ha ez a szép klub csak a fiatalok találkozóhelye lenne. Ügy szeretnénk a munkánkat irányítani, hogy a legkomolyabb előadások is érdekesek legyenek. Beszélgettünk még, s valamennyien azt bizonygatták, hogy megbirkóznak az említett feladatokkal. KAMDCSAI Imre PÄLYAVÄLASZTÄS Fmtes fordulóponthoz érkezett több tízezer fiatal élete. Az elmúlt napokban tartották meg a felvételiket a szák- és általános középiskolákon, valamint az érettségivel záruló szakmunkásképző intézetekben. A felvételi kétségkívül nagy esemény minden fiatal életében. Bár a döntés minden bizonnyal már korábban megszületett, va- lófában csak most dőlt el, hogy kl-ki megtalálja-e boldogulását, az élete igazi értelmét vagy egész életre csalódott marad. Ez elegendő ok arra, hogy eltöprengjük a kérdés fölött. A pályaválasztók általában a túlzottan komoly meg Indoklás okot emelgetik: a hivatás szépségét, az emberségességét, a nagy tettek lehetőségét. De ha jobban megkaparjuk a külső mázt, kiderül, hogy a komoly indoklások többnyire felszínes ismereteken, a választott iskola vagy pálya külsődleges ismérvein, homályos elképzeléseken alapulnak. A legtöbb fiatal tulajdonképpen a szakmát tanulva szereti csak meg igazán a foglalkozását vagy ábrándul ki belőle végérvényesen, mert ez is elég gyakran előfordul. Különösen akkor következik be ez a kiábrándulás, ha a pályakezdő fiatal nem^ a szívére, hanem bizonyos más szempontokra hallagat. Hogy melyek ezek a szempontok? Nem nehéz kitalálni. Első helyen áll a könnyű megélhetés eléggé kétes látomása. Nem tudni hogyan, de kialakult náluk az a furcsa szemlélet amely „menő“, divatos, és kevésbé fövedelmező szakmákra osztja az egyes foglalkozási ágakat. Igazságtalanok lennénk azonban, ha azt hlnnök, hogy a serdülő fiatal gondolkodás- módját épp a könnyű meggazdagodás lehetősége befolyásolja. Ha a tizenévesekre bíznánk a döntést, a dolgok egész biztos másképp alakulnánank. A fiatalok és főleg a mai fiatalok inkább a fantáziájukra, az egyéni vonzalmukra hallgatnak. Sokszor előtérbe kerülnek a romantikus hajlamok. Dehát akkor ki vagy mi befolyásolja a pályaválasztó fiatalokat, hogy valósággal ellepik a közismerten divatos szakmákat és menekülnek más foglalkozások elől? Bármennyire szomorúan hangzik is, az a rideg igazság, hogy legtöbbsziy a szülők vagy a közvetlen rokonók azok, akik károsan" befolyásolják a fiatalok érdeklődését. Sok szülőnek külörtösen kifinomult érzéke van ahhoz, hogy kiszimatolja, mikor ml a „menő“, jól jövedelmező foglalkozás. A legtöbb szülő úgy gondolkodik, hogy nekem a régi világban rossz sorom volt, a gyermekemnek legyen könnyebb sora. Csakhogy nem mindenki lehet tévészerelő vagy kozmetikus. Ha sok lenne belőlük, valószínűleg csökkene a munkájuk társadalmi megbecsülése is. A társadalomnak más szakemberekre is szüksége van, és mindig azokat részesíti előnyben, akiknek a munkájára nagy szükség van. Még ennél is szomorúbb, ha a szülő figyelembe sem veszt gyermeke képességeit és érdeklődését, s olyan szakmára kényszeríti, amelyhez sem kedve, sem adottsága nincs, csupán azért, mert a szomszéd vagy a kolléga gyermeke is ezt a szakmát választotta. Kevesen gondolnak arra, hogy egy életre boldogtalanná teszik a gyermeküket, mert mondanunk sem kell, hogy e fiatalok számára elöbb-utóbb fárasztóvá, nyűg'is kötelességgé válik a munka, s ezekből lesznek a pályatévesztett és kiábrádult emberek. Társadalmunkban mindenki előtt nyitva áll az út az érvényesüléshez. A pályaválasztásnál a természetes kiválasztódásnak és a népgazdaság szükségleteinek megfelelően messzemenően tiszteletben tartjuk az egyén érdekelt is. Csak ki kellene már törni a divatos szakmák meglehetősen szűk látóköréből, és a fiatalok érdeklődését a távoVbb, szép reményeket és boldogulást kínáló, pályákra irányítani. A szülők jobban tennék, ha a döntést megelőzően megbeszélnék a kérdést a tanítókkal. Sok helyen nagyon jól működnek a pályaválasztási tanácsadók. Végeredményben az a legideálisabb, ha sikerül egybehangoini az egyén és a társadalom érdekeit, ami nem Is olyan nehéz, csak engedni kell a rátartiságból. Ezzel rengeteg csalódást és kiábrándultságot takarítanánk meg ilyenkor, amikor kiváncsion várjuk a felvételi bizottság döntését, és később is, amikor kiderül, hogy valaki alkalmatlan a megfontolatlanul választott pályára. Palágyi Lajos
