Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-05 / 14. szám
10 DÉNES GYÖRGY VERSEI: BÉKE Könnvű tavaszi Csigavonalak zenéje, zenétien csöndü béke, lélek tárló-árvasága, madarak födetlep árnya, esőcsepp, min átüt a nap. lángoló mikro-virradat, gyönge fűben az alázat, agy élet, amely sosem lázad, csigavonalak zenéje zenétleii csöndű béke sóhaj Könnyű tavaszi sóhaj Térdig pendelyben a fák. zöld-fehér csokrok, zsíros paraszt-ibolyán kotlának a bokrok. Földszayú az isten is, saruja sáros, kópé szél settenkedik, s a bíbic kiáltoz. Három strófa - japróavulásért 1. Ä vérontást sosem szerettem, s ki torzult arccal emberre vadászott, nem fogott rajtam a kaszárnya-átok, .nem nőtte bé vak kéreg a lelkem. 2. Én tisztelem az embert, s szerelemmel csodáltam, ml fény volt a világon, kino'k közt is hittem a gyógyulásban, s a gyógyulásért sóvárgó szemekben. 3. Ne tépjételí le lángját a tavasznak, ne tapossátok földbe, ami élet, ne lökjétek elébe végzetének, ki fia volt a szárnyas virradatnak. Húsvéti üdlvózlet Tavaszt szélben rozmarlngszál, virágzó ágak csokra int már. Virágzó ágak, zöld vetések, könnyű, vidám húsvéti ének. Piros hajnal és piros tojás, lányos ház, kacaj, locsolkodás. Pacsirtaszó a kék magasban, a szív is dobogja: tavasz van. A kis Kati meglátogatott egy délután a lakásomon, és jókora i- ratcsomót tett az asztalomra, — Néni kérem, tessék szíves lenni ezt elolvasni. — Ml ez? — kérdeztem tóle. — Egy dráma — felelte komolyan. — Én írtami Szemügyre vette ma kislányt. Legfeljebb tíz tavaszt számlálhatott. Lelkes, nagy fekete szeme, szívalakú, hosszúkás kis arca volt, és fekete varkocsatban piros szalagot viselt. Legkevésbé hasonlított egy drámaíróra. Hellyel kínáltam, elébe tettem egy doboz csokoládés cukorkát, és érdeklődéssel nyúltam a „kézirat* után. Ez esetben szúszerint értendő. A ,4ráma* tizenhat fejezete tintaceruzával, nagyobb formájú vonalazott irkalapra íródott, hol merev, hol dűlő, hol egészen lefekvö betűkkel, és így kezdődött... „A tükőrteremben ül Dúsa kisasszony testvérével, Mária asszonnyal. Dúsa tizenötéves és hosszú, rózsaszínű ruhát visel. Mária valamivel idősebb és fehér ruha van rajta. A család Besztercebányán lakik, és apjuk felfelé göndörülő fehér parókát visel, felesége Yvette asszony rosszul bánik a cselédekkel. A Dúsa vőlegénye gazdag „várúr" és a „Svarcok" nemesi törzséből származik...“ Megtudtam továbbá,hogy ki kibe szerelmes... és ki kihez miért nem mehet feleségül. Nagyon szomorú történet volt, nem lehetett mosolygás nélkül olvasni. A dráma szerzőjét ez a vissza nem tartható mosolygás úgylátszik zavarta, mert miközben egy édes llkő- rös csokoládét dugott a szájába, megkérdezte. — A néninek talán nem tetszik? — Hát tudod — mondtam neki, egyet nem értek. — Miért írsz te szerelemről, amihez nem értesz, meg fe- hérparókás várurakról, akik már nem léteznek, mikor annyi sok minden történik velünk és körülöttünk, ami mind sokkal érdekesebb, mint ez a dráma. ■. — Az igaz — helyeselt teliszájjal az Ifjú drámaíró, és belekezdett egy hosszú történetbe az iskoláról és osztálytársnőiről. — Na látod! — mondtam amikor befejezte —, menynyivel érdekesebb amit elmeséltél, mint ez a színdarab. Miért nem írod meg inkább ezt? — Mert ezt nem én gondoltam kit — felelte önérzetesen, és ezúttal egy mandulás csokoládét dugott a szájába. Én pedig tovább olvastam a remekművet. Borzasztó volt! Kati kiirtotta az összes nemeseket. A várurat, Máriát, Yvette asszonyt. Dúsát, a vőlegényt és az összes jelenlévő hadfiakat... Most már szigorúan néztem rá. — Ezt jól elintézted! Hogyan is tehetted? Ilyen vérengzést csinálni? Hát nem szakadt meg a szíved? Legalább a fiataloknak kegyelmeztél volna, akik úgy szerették egymást. Ügye mondtam, hogy nem értesz m a szerelemhez. Azért csinálsz tlyeneketi — Lehet. ■. lehet — felelte elgondolkozva ifjú kar- társnőm —, lehel — hogy a szerelemhez nem értek, néni kérem, de erről igazán nem tehetek. Ennek tetszik tudni az az oka, hogy minket gyerekeket nem engednek be 1 moziba olyan filmre, amelyik szerelemről szól. Mi csak olyan filmekre járhatunk, amikben lövöldöznek, ... hát tetszik tudni azért értek az ilyesmihez jobban ... Ránéztem. Azt hittem, hogy gúnyolódik. De nemi Kati arca halálosan komoly maradt. Még a csokoládés dobozról is megfeledkezett.,. Dávid Teréz H ubert Semmelberg tudta, milyen szédülékeny a felesége, Klára. A szomszédok Is tudták ezt, és a barátaik meg a rokonaik Is. Hubert ezért Is építette erre a tervét. A tévében egy régi bűnügyi film volt műsoron. Zuhanás a létráról — ez volt a címe. Hubert szívesebben nézte volna a második műsoron a sportközvetítést, de a felesége sohasem engedte választani. Mert náluk öröktől fogva ez volt a helyzet: Klára választott, és mindenki aszerint cselekedett. A film arról szólt, hogyan a- karja meggyilkolni egy földműves a lánya szeretőjét. Elfűrészelte a létra legfelső fokát, amelyen a fiatalember éjszakánként a lány ablakába mászott. Ostoba ötlet, morfondírozott magában Hubert. A rendőrség rögtön észreveszi, hogy a létrafok el van fűrészelve. Neki valami intelligensebb dolgot kell kieszelnie. Az ötlet teljesen lekötötte, képtelen volt tovább a filmre összpontosítani. Semmelbergék egy régi épületben laktak, egy valamikori villában, amelyet később három 80 négyzetméteres lakásra osztottak fel. A lakás nagysága azonban nem játszott szerepet Hubert terveiben, ő csak a magasságra figyelt. A valamikori fényűző villa helyiségei ugyanis kis híján négy méter magasak voltak: Ha valaki 1- lyen magasról lezuhan — mondjuk egy kőpadlóra, aligha marad életben. Semmelbergék fürdőszobája és konyhája kő- padlós volti Hubert szórakozottan rágyújtott, Klára azonban rögtön kivette a kezéből a cigarettát. — így Is eleget szívtál ma — mondta mogorván. Hubert 18 éve élt Klárával, s azóta pontosan megtanulta, mennyi sört ihat, melyik öltönyében járhat, mikor kell ha zatérnle heti szokásos kártya partijáról. És ha valami nem úgy történt, ahogy megparan csattal Órákon át veszekedett, perlekedett, rágta a fülét. Megkeserítette az életét. Hubert a konyha mellett döntött. Itt ugyanis egyetlen fényforrás volt csak, egy égő a mennyezet közepén. Ha kiég az égő, valakinek létrára kall másznia, hogy kicserélje. Most már csak az a kérdés, hogyan csalogassa fel Klárát a létrára? Mert ha ez sikerül neki, a többi már menni fog, mint a karikacsapás. Meglöki a létrát. elmegy hazulról, aztán csak arról kell gondoskolnia, hogy tanúi legyenek, amikor a holttestre rábukkan. Hubert alapjában véve érzékeny lelkű ember volt, távol állt tőle a durvaság, ebben az esetben azonban nem volt más választása. Amikor ugyanis egv alkalommal a válást emlegette Klárának, olyan vihar tört ki a házban, hogy alig úszta meg ép bőrrel. A felesége kis híján hozzávágta a súlyos hamutartót! A vége az lett, hogy cseréléssé! bajlódnia. „Annál jobb“ — gondolta magában. Megtakarított egy gondot és munkát magának! Sötétedett Klára hazavihar- zott, Hubert is készülődni kezdett. Azt hitte, tudja mi fog történni: Klára észreveszi, hogy a konyhában kiégett az égó, és rögtön mérgelődni kezd Mint mindig, ha valami rosszul ment, őt. a férjét fogja hibáz tatni. Ez alkalommal azonban egészen másképp történt minden. Klára bement a hálöszo.-’teá ROLF ÉS ALEXANDRA BECKER: ^ Hubert új tévékészüléket és mélyhűtőt vásárolt az asszonynak. Nem, nincs más választás, Klárának kell felmásznia a lét rára. A sötét gondolatokból a be- mondönő hangjára riadt fel, aki éppen jó éjszakát kívánt a nézőknek. Máskor Klára emiatt is megjegyzést tett volna, most azonban ő Is töprenghetett valamin. Hubert azonban nem ta lálta fontosnak ezt a körül ményt. Később látta csak be, mtlyen szörnyű nagy hiba volt! Csütörtökönként volt a szó kásos kártyapartl. Klára délután a varrónőjéhez ment, és Hubert kapott az alkalmon, hogy rossz égőt tegyen a konyhába. Amikor azonban előkészítette a hivatalból elcsent kiégett égőt, s próbaképpen felkattintotta a villanyt, konstatálta, hogy a foglalatban levő égő is kiégett, nem kell a kibába, és ha nem Is éppen ö- römmel, de minden harag nélkül közölte, hogy a konyhában kiégett a villany. — Mindjárt — mondta szolgálatkészen Hubert, elment a létráért, beclpelte a konyha kö zepére és megindult rajta tel felé. Amikor azonban a harma dik tokra ért, úgy tett, mint ha megcsúszott volna, és éle sen felkiáltott. — Kificamítottam a boká mat — mondta és eltorzult arccal egy székre rogyott. Az tán megjátszotta mintha bál ran úrrá akarna lenni fájdal mán, még egyszer megindult felfelé a létrán, de megrogy gyant. — Képtelen vagyok egy lépést is tenni — mondta. — Sajnálom, kedves, de úgy látszik, neked kell az égőt kiese rélned. — Hogy másszak fel? Hiszen tudod, milyen szédülös vagyok — mondta felháborodva Klára. — Semmi vész, akkor legfeljebb néhány napig sötéi marad a konyha — vont vállat Hubert. — Megőrültél? — förmedt rá a felesége. — Mit csinálok akkor esténként. Tartsd a létrát, magam ' mászok fél. De fogd szorosanI Hubert megfogta a új égőt, és hagyta, hogy felesége meginduljon felfelé. Eleinte kínos lassúsággal haladt, aztán mintha felbátorodott volna, olyany- nylra, hogy egy létrafokot ki is hagyott anélkül, hogy egyensúlyát vesztette volna. Végre fenn volt a létra tetején és Hubert éppen készült meglökni a létrát. De nem volt rá szükségl Klára véletlenül hozzáért a huzal szigeteletlen részéhez, á- ramütés érte, megrándult, és tompa puffanással lezuhant. XXX Ejfél elmúlt, mire Hubert visszaérkezett a kártyapatrlról. Kis híján megdermedt az 1- jedtségtől, amikor a bejárati ajtó hirtelen feltárult előtte. Azt hitte Klára nyitja ki. De nem a felesége volt, hanem egy jól öltözött udvarias férfi. — Hildebrant, bűnügyi rendőrség — mutatkozott be. — A felesége nővére hivatott ki bennünket. Ma estére ugyanis teaestet beszéltek meg, amikor a- zonban Ideért, a kedves feleségét holtan találta. Meggyilkolták! — Meggyilkolták? Talán inkább szerencsétlenség történt? — kérdezte rémülten Hubert. — Gyilkosság történt, és ön a tettes uram — mondta a nyomozó. — A foglalatban levő kiégett égőt újonnan tették be, nem volt rajta por. A létra e- gyik foka el volt fűrészelve, a fűrészt az ön holmijai között megtaláltuk. Mindenki tudta, hogy a felesége szédülékeny. ön is ezt a körülményi akarta kihasználni. Nos, elegendő a bizonyíték? Hubert elsápadt. Most már tudta, miért volt rossz az égő a konyhában, s hogy miért lépett át Klára egy létrafokot, ö Is ugyanarra a gondolatra jutott a tévéfilm után. És Hubert azt is tudta, soha senkinek nem bizonyíthatja be. hogy tulajdonképpen nem a tettes. Így hát nem Is próbált védekezni, csak lehajtotta a fejét és odanyújtotta a kezét a felügyelőnek.
