Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-22 / 12. szám

10

RAFFAI SAROLTA:

AKIT ÖLELNÉL

— hol van ő már?

S úgy véled ölelsz — hova lett?

Akit szerettél — hol van ő már, s hiszed, hogy szeretsz — odalett.

Csupán egy sejtje bontott rózsát, csupán egy másik fúlt belé.

Cisupán egy testben kergetőző oldást-ketést ki sejtené?

Akit ölelnél — elfogyott már.

Ölellek — s minden odalett. Válaszoljak? Hisz nem te szóltál. =. ha mégis — majdcsak felelek.

Hogyha mégisí Fázik az éj ma, testünkbe burkolja magát.

Hogyha mégse: az ismeretlent se rosszabb így ölelni át.

Mégse, mégis... oly mindegy most már. Elringatnak, ringathatok.

Felőled tudom: rámhajoltál.

De én.. ,.l Mondd azt: nem én vagyok.

Krystyna WróMemska (Lengyelország): Siker, 1971

TASNÄDI VARGA ÉVA:

Osztály

vigyázz;

Gaudeamus ígitur...

Hát rajta, szép volt, szóljatok tovább, néhány órára ismét repkedő madárrá válnak a füstkarikák.

Néhány óráig szálakat feszít idő-orsómnak forgó tengelye, könyörgöm nektek: ne kérdezzetek, mi lett belőlem s hogy emlékszem-e?

Minden megtörtént... Volt még Homérosz,

— tépetl kék sapkánk, — a mohácsi vész,.,

— tiltott eperkrém — gúla, térfogat, de a Pithagorasz-tétel most kevés.

Osztály vigyázz, mert jön már a tanári Gyorsan virágot, ballagunk megint,

Voronyezs árnya lépked utánunk, és tömegsírok katonája int.

Osztály vigyázz, és némán tisztelegj'!

Mert harminchárom év közöttünk jár, fejem meghajtva névsort olvasok.

Gaudeamus igitur ...

Minden megtörtént: ifjúság, halál.

Micheliné Boyadijian fBelgium): A festöállvány

A fedezet gyertyát rúg, a labda meredeken szál’ a magasba, mtotlia zsinóron rántanák oda. Az ég felhős, lapos esőfelhők. Készenlétben a nylonköpenyek.

A közönség méltatlankodik. Egy rezes arcú férfi, aki már a nylonzacskót is a fejébe húzta a. várható eső elöl, beordlt:

— Ne könnyelműsködjeteik, fiúk! Mások Is átveszik a hangot, az vé- giighullámzik a partvonalon.

— Húzzátok szét a mezőnyt! — A nyloncsákós sörösüveggel hadonászik. Lapályos völgyben van a pálya, friss mészporral kirajzolva A hegykaréj visszhangosra öblösítl a kiáltásokat. — Foglalkoztassátok a szélsőket!

— Add ki már! Nem látod, hogy Kovács mutatja magát?

Az eső csöpörög.

A nyloncsákós az üvegből Iszik, öblöget. Az órájára piUanit, onnan vissza a pályára.

— Hánykor Indul a menet?

— Megvárják a mérkőzés végét.

— játékosok is lesznek a menetben. ..................................

...................

Taps, éljenzés: a labda a hálóban. A kők mezes fiúk ölelkeznek.

— Ezt már vihetik a sárgák, becsomagolhatják a bőröndjükbe.

A játékvezető középre mutat.

A nyloncsákó a patakhíd korlátjánál. Süt a nap, fölszáradt a kövesút. Végig az utcán várakozók, az idősebbje a kispadokon kuporog a ház előtt.

A gyerekek az emelkedőig futottak. — Itt meg fog állni a menet, tréfás dobolás lesz, meg leányszöktetés, lóról.

Kérek arcú fiú magyaráz a ballon- kulls idegennek.

— Honnan szerezték a lovakat?

— A téesz meg az állami gazdaság adta kölcsön — A fiú arcán ki* fejező fintor vibrál. — De hát amíg ideadták! Edzeni sem tudtak a fiúk, csak délelőtt ismerkedtek a lovaikkal. Némelyik nem arra ment, amerre ő akart, hanem amerre a lova.

— De §z az esemény, amint látom, fölrázta a fiatalságot — szólt az Ide- ■ gén. — Ha jól értettem az előbb, valósággal tolongtak a lovaikért. Nem Is Jutott mindenkinek.

A fiú bólogat.

— Ebből okulni lehet — mondja az Idegen. A fiatalság gyakran unatkozik, főként falun. Nincs megfelelő szórakozási lehetőség. — A fiúra néz szúrós, már-már bűvölő tekintettel. — Szervezzen a KISZ lovasiskolát! Érdemes ezen elgondolkozni.

A fiú elgondolkozik, mutatóujja az állán kaparász

— Kisállattenyésztés. — Meleg az őszi nap, a ballonkulls lehúzza a cipzárat. — NéogBzdaságl program. Azzal hogyan foglalkozik a fiatalság? — Mozgalom van. Baromfi, nyúl.

— A nyúl az keresett cikk odakint. Kemény valuta.

— Csak az a baj, elvtárs, hogy a begyűjtő vállalat nem jön pontosan átvenni. Sokszor napokig várnak az élvitelre a nyulak a fölvásárlónál. Attól legyengülnek. A tenyésztők megteszik a magukét. A késlekedő szállítás miatt már pusztultak el nyulak. A fölvásárló nincs berendezkedve tartására, csak továbbításra.

A nyloncsákós csuklik.

— Kemény valuta.

Az emelkedőn gyerekrlkoltás:

— Jönnek! — A patakhíd felé vágtat a gyerek a hírrel. — Most Indultak. A huszár van elől, kivont karddal.

Villanyos izgalom, minden tekintet arra fordul Még üres az út.

De a nyloncsákós számára ott sincs űr. Kovács a második szögletet íveli a kapu elé. Szeme van annak a labdának. A Kovács labdájának. S már bént van a második gól.

A zacskózsebből kibújik a sörösüveg, billen a nyloncsákós tej, kor- •yolva nyeli a sört. Aztán:

— Ne könnyelműsködjetek, fiúk!

A huszár a menet élén. sárga lován léptet. Kék dolmány, vörös nad- ■•ág. A menet oldalában csörgöslp- kás bohőc, csapkod a légycsapó, vi- songnak a gyerekek. Cigánybanda mu- zstkál.

— Edzőválság. — A nyloncsákós bütög, felbOfögl a sört. — Derült égből villámcsapás. Mindeiúíi csak találgat Talán a fővárosiak ... Talán kiszivárgott már valami.

Megérinti a balloelruli vállát

— Ml van az ügy hátterében? Tudnak már közelebbit?

Az bután rámered.

— Az edzőválság.

— Az edzőválság. — A ballonku- lís széttárja a kezét. — Még semmi bizonyos. Dobó lemondott.

— Dobó nem mond le csak úgy.

— Némelyik szerint — mondja a ballonkulls —, nem tudott elszámolni az amertkal pénzzel.

A bohóc a légycsapóval hajtja a gyerekhadat. Hajtja, riogatja.

A bohóc a nyloncsákóshoz surran, csörren a sipkája. Arcán áttetsző masZk, plngált nylonharisnya az arcán. Mókásan a nyloncsákót szimatolja.

DÉ.KÁNY KÁLMÁN

SZÜRETI

A rezes ábrázat rezdül, mintha csípne az a lehelet.

— Alig ismertem meg — dünnyög a nyloncsákós üvegesen mosolyogva. A harisnyába húzott arc rálapul arra a mosolyra, szinte súrolja.

— Volt kint a begyűjtő?

— Csak telefonáltak. — Ragad, nyikorog a hang. — Megint telefon. Nincs kapacitás, ötven nyúl. Azaz csak volt.

A bohóc kérdezni akar, rákérdezni, de a kardlap elugrasztja, a huszár kardja. Megsuhintja a sipkacsörgőt.

Ugrál a bohóc, szökdell, mint a bakkecske. Még mekeg is a gyerekhad örömére.

Gyerek hátán puffan a légycsapó.

A nyloncsákós szája szikkadt. Szegény bohóc. Éppen az a hat hullott el! Szájába dönti a sört. szomjasan nyeli. „Nem sürgős Ráér megtudni holnap is. Ma még mulatság van.“

A kisblró a szamárháton:

— Továbbá a tanácselnök tudatja az asszonyokkal, hogy a péknél kizárólag a helyi hírek megtárgyalásával foglalkozzanak, mert az országos híreket bemondja a Kossuth Rádió.

A KISZ-es a ballonkulls arcot figyeli. Elégedett a hatással.

Fekete lovas robban a menetbe Inge, mentéje, gafyája fekete. Az áll kendője Is. Fél kézzel emeli nyergé be a lányt a szekérről, s elrobog ve le. A csikósok utána. Dörög, dübö rög az út.

— Mikolán — a KISZ-es mesél. — Megalakult az Ifjú Gárda. A határőrség szervezte be a fiúkat. Társadat ml határőrök. Föladatot kapnak. Izgalmas járőrfeladatokat. Tolonganak az Ifjú Gárdába Már lányok Is vannak.

— Az Ifjúság romantikus hajlam mai — mondja elismerően a vendég — Csak helyes Irányba kell terel nünk. A lehetőségeknek széles skálája van. Például a lovaglás.

A menet halad. Egy szekér legény kurjongat, egy szekér lány énekel, egy szekér zenész muzsikál.

— A hozzáálláson állnak-buknak a

dolgok. '

Sörösüveg röpül az árokba, kiürült az üveg, el sem törik, amikor leesik.

„Tehát a fővárosban Is csak találgatásokra szorítkoznak.“

Bohőoapc, az árokpadka felöl:

— És ki ad enni a nyulaknak?

— Az átvevőhely nincs tartásra berendezkedve. Maga Is tudja.

— Fizesse ki.

— Csak ha elviszik.

Elszűkül, elafted a hang. Miből kosztolná őket? Nem adnak alapot.

A ktsbíró lefordul a szamárhátról. Derültség. Sötétedésre s2étszéled a menet.

A szérűn tücsökclrlpelés. A szérűn csöpgőslpka. A bohóc tépi a füvet, lóherét, vadvirágot.

Alvó, görbe utcákon csörög a bo- hóosipka.

Hangos a vendéglő meg a környéke. Aki bent nem fér, kívül reked, kezükben sörösüveg.

Az udvarban, a fák alatt ropják a táncot, az ágakon színes lampion. Az egyik fa törzsénél nyloncsákó, rezes arc. Sörözgetve nézi a vigalmat.

Karikás durrog, a fekete betyár az asztal tetején pruszllkos lánnyal táncol. Dobog a csizma az asztalon, pörög a lány, libben a szoknyája.

Kivont karddal peckesen jár-kela huszár, táncba hajtja a bámészkodókat.

A futballisták sörösüveggel a közükben ácsorognak. A győztes, fáradt csapat. A kard elől leguggolnak.

— Ne könnyelműsködjetek, fiúkl

— Rekedt, ázott hang a fatörzsből.

— Emberfogás , szoros emberfogás. Széthúzni a mezőnyt. Kovács mulatja magát. Hét nyúl mutatja magát. Az ügy mutatja magát.

A fekete betyár karabélyt ránt, a huszár döfésre emeli kardját. Egy csikós lerántja magához a lányt. A csikósok ölében vándorol a lány a lampionfüzér alatt.

Pöndörödött orrú csónakcipö úszik a vigalom sodrán. Arc a harisnyában, fűszál tapad a maszikhoz.

— Legeltél, bohóc? — Fülledt az arc a harisnyában.

Nem törődnek tovább a bohóccal. A menettel lejárt az ideje.

Inog a csörgöslpka. Inog, Imbolyog az arc a festett harisnyában. Mögötte homály, szinte nem lát. Terhet cipel a bohóc. Hat hullott nyúl. A holtsúly mindig nehezebb.

Tántorogva kering, köröz a halványuló udvaron. Tapogatózva tántorog.

Kardmarkolat ragad á kezébe, e- gyütt Imbolyog a penge a bohóccal. Halott nyulak imbolyognak. A hangot körözi a bohóc, már csak hang után megy.

— Ne könnyelműsködjetek, fiúk!.

Halott nyúlak.

Kard, csörgő megelevenedik. A puffadt, szivacsos arc menekül, átfurakodva a víg tolongáson. Hátrafelé beszél.

— Né bolondozzon azzal a karddal. Hat nyúl az egész. M! az a hat? Győzött a csapat, a fiúk kitettek magukért.,

A kard suhog, kaszál, de csak szavakat vág.

Elvékonyodik az utca, éles vonallá vékonyodik, a házak ellapulnak. A bohőc fut a nyomon, amerre a sör- szagú fújtatás vezeti.

— Hát nem érti? Én labdába se rúgtam. Nem az én hibám. A kapacitás. Az szűk Azért van a hullás.

A suhogó karc hajtja, tereli kifelé a házak közül, ahol a rét kezdődik. Behajszolja az árokba, amelyben megülepedett a sötétség Szeretne benne megpihenni, de a kardlap a tomporára sújt, s tovább űzi A sör kavarog a gyomrában, csuklik, keserű epét büfög.

— Állj! — döfi hátba a parancs a réten. — Térdre!

A félelem lerogyasztja.

— Most pedig legelj, te disznó! Zabáid te a füvet, amit nem adtál a jószágaimnak.

— Ne — nyöszörög a nyloncsákó.

— A fű nem embernek való.

— Legel], ha nem akarsz megvál- aj a fejedtől. Legelji

— Fiúk, győztes fiúk ..

Lendül a kard, repül a nyloncsá- kő, fűre borul a nyüszítő arc, s a száj megtelik hersegő fűcsomőval.