Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-22 / 12. szám

TI

12

A SZOCIALISTA IFJOSAGI SZŰVETS£g SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXVI. ÉVFOLYAM — 1977

március 22.

Ara — 1 Kis

1TAVASZI HANGULAT

CD

eö

cö

u

tD

— Sät a nap. Itt a ]ö Idő

— mondta Éva kifelé bámészkodva az ablakon.

Péter csak bólogatott és mosolyogva figyelte a lány friss mozdulatált.

— Menfünk kirándulni. Jó? — rikkantott egyszerre Éva. Péter buzgón helyeselt.

Kint az erdőn fújt a szél, de nem vették észre. A lány virágot keresett,, a fiú az ébredő madarak csevegését hallgatta. Szép nap volt.

— Hű, de gyönyörű Idő van — kiáltotta Éva és szélesre tárta az ablakot. — Menfünk ki az erdőre! — kérte a fiút és megcirógatta az arcát.

Péter kezet csókolt neki, majd egy cseppet bohóckodva meghajolt a lány előtt.

A fák levelet elfogták a napsugarakat. Péter egy fánál megállította Évát. Később a fába felet tett.

— Le se tedd a táskádat

— fogadta már az ajtóban a fiút Éva.

Péter szomorkásán a falnak támaszkodott. Szemével megkereste a lány tekintetét. Néhány másodpercig nézték egymást mozdulatla- núi.

— Vétek Ilyenkor a szobába zárkózni — tiltakozott erőtlenül a lány, s enyhe mosollyal nézett vissza az előszobá padlóján heverő fáskára.

— Én már egészen megégtem — csacsogta Éva messziről a kapu előtti napsütésben táncolva.

Péter kézen fogta a lányt. Elindultak az utcán.

— Gyönyörű lehet ilyenkor a természet — sóhajtotta Éva.

Megkerülték a háztömböt, majd a lépcsőn ■ versenyt futva-zuhantak be a lakásba.

— Látod, most zuhog — zsörtölődött Éva és lerúgta magáról a takarót.

— Én szeretem az esőt — mormogta Péter. — Egyenesen imádom.

— No, és a napsütés? Te engem becsaptál ott az erdőn? — kötözködött Éva.

— Kezdetben azt is szerettem. Azóta esőpárti lettem.

— Mondhatsz akármit, kirándulni megyünk. Engem kiver a nap sugara a szobából.

Péter megpróbált tiltakozni. de Éva szigorú tekintete majd kedveskedő mosolya megadásra késztette.

Az erdőn Evw virágot keresett, de alig talált egy-két szálat. Péter morcoson hallgatta a madarak rikácsolását. Aztán leheveredett egy fa árnyékába és a fülét befogva elaludt.

— Igazán nem értelek. Egyszer van tavasz az életünkben és te akkor Is... Hogy minden évben?... És már nyár van? ...Te bolondot akarsz csinálni belőlem ... Én a fiatalságunkra, a szerelem éveire gondolok. Hát nézz ki az ablakon, bűn, ha - örökké csak... Ne csapd le a kagylót. Te engem nem is szerettél. Ne tagadd ... Igenis sírok, ha akarok. Én megyek kl..^ Lecsapta. Ilyen ■ egy alávaló...

Csendesen öltözött és indult a kedves erdő felé. A fák között Is inkább a cipője orrát nézte. Hogy tudnak ezek a madarak örökké vidámak lenni? — bosszankodott.

A megjelölt fánál Péter á- csorgott. Boldogan futott oda hozzá. A fiú elégedett vigyorát látva megszólalt:

— Tudtam, hogy itt leszel.

Péter összeráncolta a homlokát, de Éva már meg tanulta, hogyan kell bánni vale.

— Mára eleget sétáltam — fogta meg a fiú kezét. — Gyere, menjünk haza. Majd otthon mesélek neked a természetről.

R. S.

TÖTH ÄRPÄD:

MÁRCIUS

Ä rllikás 'ágak zördjén 'átveti A messzi nap a slírű sugarat,

Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték d3s hálózatát, s a fák Zsonganak, mint slnmentl nyurga póznák. Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül;

A földnök a Tavasz telefonál...

És reszket a liget, mint zsenge szSzlány, Feszül ezer kis íombkehle keményen,

S a város, ez a bús, tüdőbeteg Gyári munkás Is mozdul: karjait,

A vézna gyárkéményeket kinyújtja. Beszippantja a távol ÜTatot,

És mámoros, gyulladt dalokba kezd.

Ö, gyííít világi ó, drága március!

RügyeE, szerelmek, forradalmak ’ Évadja —, a vlllámló ablakokban Celzlus-létráját riadva kSssza Az Izgatott, rab higany-szál: a vén,

Hűlő világnak Sjra láza van;

Trilláz a fényben reszkető, magas Tűzfalak közt, mint furcsa és kemény Rigóhang, egy Inas-száj szurtos füttye,

S rekedt autótülök, blclkTlcsengés,

Slkoltó sin, trappos paták alatt Az utcakő gránit feledése.

Harang, rikkancsok, anda zongorák Skálája a politúros homályból S az emberi lélegzés haI2 zenéje Szédülten szaporázza ritmusát...

0, most minden zugát e messzi gömbnek- Tág tengerek zöld ínyű habtaréját.

Folyók parallel partját, IfjS erdők Testén az átnyllaló édes allét,

A földeken a millió barázdát És minden városok sűrűn rakott Ragyogó ház-sorát valami vad vágy Feszíti szét, mint megszámlálhatatlan Gigászi fogsort, felvonagló ajkat.

Hogy vélük a setét föld felrikoltsa Örö-k dacát a titkos végtelenbe:

Ö, élet, élet, élet. Márciusi

S konok trónusán reszket a Halál.

1919

VETÉS

A

ki azelőtt lovakkal vetett, az tudja csak Igazán, mit jelent a gépi vetés: traktorral, széles nyomtávú vetögép pel. Ma ezt a darab földet egy falu kocsi sai sem járnák be egy nap alatt, most meg Bakcsi Imre sofőrrel meg Palincsák Gyula kollégámmal egykettőre végzünk vele. Igaz, ma Is jókor kezdtünk: már hét órakor kint voltunk a határban. Mondtam Is reg gél otthon az asszonynak, hogy elő a bar na táskát, csomagoljon ebédet, mert csak az este vet haza, kint ebédelünk a gépen. Hogy ml van a táskában? Kolbász, szalon na kenyérrel, vöröshagymával, főtt tojás De estére már várnak otthon valami job Dal.

Napi munkások vagyunk ml, mind a bár man. Ahogy kidugja a fejét az ibolya, malmi Is a földeken vagyunk Az Idén egy kicsit megkéstünk, de ez csak az Idő, az esőzések számlájára írható. Sok helyütt még most Is víz áll a földeken. Persze, ha az előző éveket nézzük, akkor még mindig nincs késő; tavaly például április elején került földbe az első tavaszi árpa, most még csak március tizenötödike van. Ez a Nagykötél dűlő egyébként Is itt Alsóláncon a legjobbak közé tartozik Olyan a földje, mint a vaj. Ha ott „felül“ is engedik, lesz is szép termés. A mag 7 — 8 centire bekerül a földbe, a gépek mennek, ahogy menniük kell, mi emberek pedig tudjuk a paraszt szent Igazságát: ahogy vetsz, úgy aratsz. Ez a ml tízparancsolatunk mostanában. És ha május is kedvező — mert ugye a május érleli a gabonát —, megint boldogan csaphatok az asztalra a zárszámadáson, no meg a belső zsebemre is, ihol az osztalék a borítékban van.

Hát legyen máskor Is szerencsénk; Imre, te meg eriggy, ülj be, nézzük meg ml van a föld másik végén.“

A buzitai szövetkezet alsólánci határában -elmondta Budai László, szövetkezeti tag.

Zninzer lános riportja