Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-15 / 11. szám
63 nap a végtelenben IV. Óira nehCz a szív A repülés 21. napjának reggelén testedzést végez tem — d veloergométeren elkarikáztam DélAmerlká tél egészen Vlagyivosztokig, miközben szerencsésen áthágtam 8 Himaláján. Este gyalogoltam. Közben szökdécseltem Los Angeles töl Lisszabonig, s nem vet tem észre, hogy azalatt nagy vihar söpört végig az Atlanti-Óceánon. A Földön ugyan hol teheti meg az ember, hogy a mikor lefekszik aludni, o- lyan romantikus utazást tervez másnapra, amilyet csak akar? Itt mindent leheti Szólnom kell néhány fiziológiai és pszichológiai Összefüggésről, amelyek az űrhajóban való huzamosabb tartózkodás után alakulnak ki, s 8 Földön bizonyos 1- deig még tovább hatnak, a- mtg csak a szervezet nem alkalmazkodik ismét a földi viszonyokhoz. A Földön a vonzás határozza meg az, ember környezetében le\^ dolgok és tárgyak rendjét. Minden tárgy statikus. Ha egy könyvet vagy egy villát az asztalra teszek, biztos lehetek benne, hogy ugyanazon a helyen marad. A súlytalanság állapotá- t>an a tárgyak valósággal élnek. Emiatt rögzíteni kell a kutatási eszközöket, a felvevő- és fényképezőgépet, a higiéniai eszközöket és így tovább. A huzamosabb űrrepülés alatt az ember hozzászokik a tárgyak meghatározott rögzítéséhez. Ebből azután furcsa helyzetek a- dódhatnak. Így például az űrből a Földre való visszatérés után az első ebédnél gyakran elfelejtettem az asztalra tenni a villát vagy a kést, s amikor elvettem még valamit az asztalról, valamennyi tárgyat egyidejűleg Iparkodtam a kezemben,' az ujjalm. közé szorítva tartani. A földi életben az ember földi fogalmat alkot a tárgyak súlyúról. Ha kezébe vesz valamilyen tárgyat, ön- tudaiianul felbecsüli a súlyát, és parancsot ad a kézizmainak. Egy üres poharat és egy ugyanakkora, de vízzel telt poharat más-más erővel emelünk föl anélkül, hogy 'mérlegelnénk nehézségüket. A súlytalanságban a tárgyaknak nincsen súlyuk. Hosszas gyakorlat után megszokja az ember, hogy mlntmális erőkifejtéssel helyezze ide vagy oda őket, függetlenül attól, mekkora a tömegük. Ebből' kialakul egy sajátos jelenség, nevezetesen a tárgyakkal kapcsolatos súlyérzés elvesztése. Ennek a következményeit már első űrrepülésem után tapasztaltam, amikor a Szojuz—9 űrhajóval visszatértem a Földre. Mivel a súlytalanság állapotában megszokott minimális erőkifejtéssel vettem le a fejemről a sisakot, kiejtettem a kezemből. Amikor felemeltem, csodálkozva állapítottam meg, hogy nagyon nehéz. A Földre való visz-. szatérés után az első napokban gyakran kiestek a kezemből a tárgyak, mert a kelleténél kisebb erővel fogtam meg őket. Az ember a Földre visz- szatérve meglepődve tapasztalja, hogy szinte elfelejtett járni. Izmai elszoktak a földi tömegvonzás állandó hatásától. Mivel az izmokra a súlytalanság állapotában e- gészen más fizikai megterhelés hárul — a Földön nem hajlandók nagyobb e- röt kifejteni; hamar elfáradnak. összehúzódásuk mértéke és tömegük is jelentősen csökkent. Mégpedig annak ellenére, hogy rendszeresen végeztünk spe- oiálls testgyakorlatokat az űrrepüléshez szabott tréningruhában, s expanderrel és más tornaszerekkel gyakoroltunk. Miután fokozatosan hozzászoktunk ismét a földi súlyokhoz, az izmok megerősödnek, napról napra kisebbnek érezzük a földi megterhelést. Visszaszokunk a jellegzetesen földi súlyészleléshez, a gravitáció állandó jelenlétének érzékeléséhez. Ha sokáig vagyunk a súlytalanság állapotában, úgy érezzük, hogy az ösz- szes belső szervünk úszik. Ennek következtében a szerveket rögzítő izmok is alig működnek és elgyöngülnek. Ezért közvetlenül a repülés után az emberben kellemetlen érzés támad a saját belső szerveinek nehézsége miatt, amit azelőtt sohasem vett észre. Fokozatosan szokik hozzá ahhoz, hogy a szívének is van súlya, és ez a súly egy Izom- kötegre van felfüggesztve. A súlytalanság állapotában az ember hamar megtanul lebegve aludni. Elszokik viszont attól, hogy a- iÜ 5 teste súllyal nehezedik az ágyra. Ez is kellemetlen az első pillanatban, amlkoo? visszatérünk a Földre. Az á- gyat szokatlanul keunény- nek, a párnát' fölösLegesnak érezzük. Le akarjuk lógatill a fejünket az ágyról, hogy felvegyük a világűrben megszokott testtartást. A súlytalanság állapotéban az ember megtanul lebegve aludni. Elszo- metlen helyzet, nincs szükség puha párnára. Az ember elernyeszti izmait, és csakhamar elalszik. A repülés első Időszakában ugyan gyakran nyitja ki nyugtalankodva a szemét, s mint valami Idegen tárgyra, úgy tekint a saját kezére, amely ott lebeg előtte. A kezek i,csatangolnak el“ a legkönnyebben, ezért leghelyesebb beszorítani őket a há- lózsáikba. Az űrhajós a súlytalanság állapotában rendszerint mélyen alszik, ritkán vannak földi álmai, és frissen ébred. Üdének, tettre késznek érzi magát. Igen, az ember a Föld gyermekei Nehezen viseli el a földi dolgok hiányát, állandóan emlékszik rájuk. £s minél hosszabb ideig van az űrben, annál nagyobb vágyat érez, hogy mesterségesen előidézze őket. Ha másképp nem, legalább emlékezetében. Szüksége van egy jó könyvre, amely színesen ír a földi életről, emberi sorsokról, a földi tájakról. Ezért a ritkán adódó szabad percekben az űrhajós szívesen olvas ilyen könyveket, örömmel nézeget ilyen képeket. A Szojuz—9 űrhajén színes felvételeket vittünk magunkkal, melyek a Sajkái festői szépségű vidékeit ábrázolták. Emlékszem, milyen élveisettel nézegettük őkét újra meg újra a repülés tizedik napja körül. Olyan öröm fogja el az embert, mintha rég nem látott jó barátjával találkozna, a- mlkor a világűrben valamilyen Ismert dal, vagy ismerős hang üti még a fülét. A Földön az embert csalogatja a világűr, de az űrben ellenállhatatlanul hívja vissza a Földi Az ö érdemük, hogy a KASSAI MUNKÁS tör- térietében új korszak kezdődött. 1920 február 15-től a KASSAI MUNKÁS már mint a marxista baloldal napilapja Jelent meg, s célul tűzte ki az oroszországi bolsevik párt példájára az új típusú pártnak, a kommunista pártnak a megteremtését. Csehszlovákia Kommunista Párt jának megalakulása után a párt magyar nyel vű központi lapja, s mint ilyen új fejláppá MUNKÁS néven jelenik meg 1922. március 2-töl Az 1924 és 1925 év társadalmi és politikai e seményei és változásai, amikor a burzsoázia mind hevesebb és durvább támadást intézett a forradalmi munkásmozgalom, a párt és a párt sajtója ellen, egyre sürgősebbé vált a párt, s általában az egész mozgalmi tevékenység átalakítása, újjászervezése. Ez volt a párt bolsevlzálásáért megindított küzdelem, amelynek egyik kulcskérdése lett a pártsajtó átállítása — a moszkvai PRAVDA példájára — a következetesebb eszmei és agltációs munka szolgálatába. Ez tette szükségessé a lap közvetlen központi irányítását, s ezért, valamint anyagi okokból Is Szlovákia két kommunista napilapja, a Szlovák Pravda és a magyar Munkás szerkesztőségének áthelyezését Moravská Ostravára. Ennek vezetője e cikk írója lett. Az Ostravára való áthelyezésben nagy szerepet játszott az a tény, hogy ott sokkal enyhébb volt a cenzúra, mivel a három kommunista pártlapon kívül még jónéhány polgári lap is jelent meg ott. Ebben az időben a MUNKÁS főszerkesztője Zamek (Welcherz Ferenc, aki a prágai Kom- szomol központi ajánlatára került a lap élére. Mellette nőttek szerkesztőkké a kommunista Ifjúmunkások szervezetének tagjai, Welsz Tibor és Moskovits Kálmán. Kassai (Goldhammerj Géza Koálcén mint külső munkatárs segített a szerkesztőségnek, s csak a lapnak Moravská Ostravára való áthelyezése után lett a szerkesztőség tagja. Welsz Tibor még KoSlcén kivált a szerkesztőségből, mivel a lapban közölt cikkeiért több évi börtönbüntetésre ítélték. S a börtön annyira megtörte, hogy a pártból is kilépett. Zamek Ferenc és Kassal (Goldbam- mer] Géza csak úgy menekült meg a börtön- büntetés elől — amely a kommunista lapnál a szerkesztőségi munka velejárója volt a bur- zsoá köztársaságban —, hogy a párt hozzájá rulásával a Szovjetunióba emigrált. Külön ki kell emelni az Igen tehetséges Fried lenő munkáját a pártban és a szerkesztőségben is. Miután az emigráns magyar újságírókat 1922-ben a burzsoá hatóság egymásután kiutasította Csehszlovákiából, a szerkesztőség vezetését Fried jenő vette át. A lapban megjelent cikkeiért és a gyűléseken elhangzott beszédeiért, több évi börtönbüntetésre I- télték. A párt bolsevlzálásáért vívott harcban és annak győzelme után Klement Gottwald közvetlen munkatársa volt Prágában. Innen került Moszkvába, ahol a Komlnternnél dolgozott. Részt vett az 1930-os spanyolországi polgárháborúban, majd mint a Komintern megbízottja Franciaországba került. A hitleri fasizmus uralomra jutása után mint kommunistát a nácik meggyilkolták , A történelmi hűség megköveteli, hogy megemlékezzünk Farkas Gábor szerkesztőről, aki 1922 májusában került a laphoz Moszkvából a Kominterntől. Farkas Gábornak nehéz körülmények között kellett dolgoznia, a rendőrség örökös zaklatása miatt. A Szovjetunió szabad életéhez szokva, sem ő, sem orosz felesége nem bírták Idegekkel az Idegfeszitő életkörülményeket, ezért Farkas 1924 márciusában kivált a szerkesztöségUőI és feleségével együtt visszatért a Szovjetunióba. Ebben az időben egész rövid ideig a Bratlslavából jött Fried Dezső segített a szerkesztőségben, aki mint magyar internacionalista részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A párt bolsevlzálásáért folyó küzdelemből a MUNKÁS az opportunisták és likvidátorok ellen, a Klement Gottwald által vezetett bolsevik irányzat szószólójaként vette ki részét, a- mlért később drága árat kellett fizetnie. Jelentős szerepe volt abban, hogy a párt Szlovákiában is a lenini tanok, a bolsevik párt szellemében érvényesítette a CSKP V. kongresz- szusán elfogadott új szervezeti és eszmei 1- rányelveket. A párt harcos, forradalmi fellépése a dolgozók érdekelnek védelmében azt váltotta ki, hogy a burzsoá államapparátus teljes erejét bevetve fokozta a párt és annak funkcionáriusai elleni üldözést. Megszigorította a kommunista lapok cenzúráját, és a szerkesztőket cikkeikért börtönbüntetéssel sújtotta. 1929-ben kétszer is betiltották a MUNKAS-t. A végső cél: az anyagi csőd szélére juttatni a lapot. Ilyen körülmények között a lap 1929 decemberétől hetente már csak háromszor tud megjelenni, majd 1930 januárjától heti egyszeri megjelenésre kényszerül. 1929 végén a lap szerkesztőségét Bratisla- vába helyezik át, és a lap nyomását Prágába, ahol a szerkesztőségi munkában Moskovits Kálmánnak, Rotor álnéven Roth Imre nyújt segítséget. Bratislavában Is, mint Moravská Ostravában a szlovák PRAVDA és a MUNKÁS szerkesztői együtt dolgoznak: Julo Safránek, jutó DuriS és Moskovits Kálmán. A hitleri fasizmus uralomra jutásakor mindhárman illegalitásba kényszerülnek és a két pártlapot ilyen körülmények között szerkesztik. Az ösz- szekötö szerepet ekkor e cikk írója tartotta fenn közöttük és a legális szerkesztőség között, ahol Pártosévá az Ismert szlovák költő segítségével állították össze a lapot és juttatták el Prágába a nyomdába. Ott Edo Le- gersk^, aki egy Időben a lap felelős szerkesztője volt, fejezte be a lap összeállítását éS segédkezett a tördelésnél. 1930 januárjától egészen 1932 októberéig a felelős szerkesztői tisztséget az akkoriban Prágában a Rudé prá- vőnál mint újságíró dolgozó Laco Novomesk^ látta el. 1933,. a fasizmus németországi győzelme u- tán a felbuzdult burzsoázia államhatalmi szervei még dühödtebb támadást vezettek a kommunista párt és általában a forradalmi munkásmozgalom ellen. A MUNKAS-t félévre betiltották 1934 július havában jelent meg újra. A szerkesztőséget a németországi fasizmus másféléves uralma folytán megváltozott bélés külpolitikai helyzet nagyon felelősségteljes feladat elé állította: népszerűsíteni kellett a dolgozók legszélesebb körében a kommunista párt felhívását a hazai és a hitleri fasizmus elleni harcra. Az ország népét a demokrácia és a köztársaság védelmére kellett mozgósítani. Ennek jegyében a CSKP 1936 áprilisi VII. kongresszusának határozata értelmében a munkásosztálynak vele szövetséges parasztságnak és a haladó gondolkodású, faslsztaellenes középrétegeknek összefogását, tömörülését szolgáló faslsztaellenes és demokratikus népfront megteremtéséért szállt síkra. A párt illetékes vezető szervei alapos elemzés után megállapították, hogy mint a párt hetilapja liem tud a párt által meghirdetett sorsdöntő népfrontpolitlka hatásos szószólója lenni. Az új napilap 1936. március 3-án indult MAGYAR NAP Címmel, mint párton klvülf népfrontlap, amelyet azonban kommunisták szerkesztettek, Csehszlovákia Kommunista Pártja .népfrontpolltikája irányvonalának szellemében. A MUNKAs feladatkörét, az új idők szellemének megfelelően, lényegében átvette az új lap a MAGYAR NAP, ezért 1937. júniusában beszüntették a kiadását. így zárult a több mint három évtizeden át tartó, eseményekben és e- redményekben gazdag KASSAI MUNKAS — későbbi MUNKÁS élettörténete, amely lényegében egybeforrott Csehszlovákia Kommunista Pártjának első köztársaságbell forradalmi harcos történetével. DENES FERENC, a KASSAI MUNKÁS, majd volt munkatérla munkás VARSÓBAN A LENGYEL EZÜST Harminchét éves vándorút után a varsói repülőtérre érkezett Franciaországból azaz ezüstkincs, melyet a lengyel társadalom honvédelmi célokra adományozott közvetlenül a II. világháború előtt. A hitleri Németország által fenyegetett lengyel nép jelentős része átérezte a helyzet komolyságát; önkéntes áldozatolkkal Igyelkezett a gyengén felszerelt lengyel hadsereg és a kezdetleges hadiipar helyzetén javítani. Az egymást viharosan követő események azonban keresztülhúzták a hazaszerető milliók számítását. A háború első napjaiban gyors határozat született az összegyűjtött és nagyrészt ezüstbe fektetett kincs megmentésére. A ládákat a lengyel hadsereg Romániába menekülő Sgysógel vitték magukkal, amelyek azután a bukaresti lengyel követség épületébe kerültek. A 2403 kg súlyú dísztárgyakat és srínezüstöt később a francia képviselőt segítségével a Brousse cég gondjaira bízták, amely vállalta, hogy a gondosan lezárt ládáikat eljuttatja az időközben Franciaországba menekült lengyel kormányhoz. A szállítmány 1939. december 20-án Indult el Constancából Marseille-be a Suceava nevű hajóval, majd 1940 januárjában a Francia Bank marseille-1 fiókjában letétbe helyezték. Itt sem volt azonban Igazán biztonságban. Amikor a hitleri hadsereg megindult, hogy elfoglalja az úgynevezett szabad francia övezetet, az ezüstöt átszállították a oastre-i kincstárba. Itt őrizték a háború ideje alatt, sőt még néhány évig utána Is. A kincs 1956-ban átkerült a bank toulouse-í fiókjába, ahol kerek 20 évig várt a „hazatérésre“. Most, miután Giscard d’Estalng francia elnök legutóbbi lengyelországi látogatása során közölte, hogy a kincset visszajuttatják, a lengyel ezüst végre hazaérkezett.
