Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-08 / 10. szám
Az oldalt írta és összeállította: KULCSÁR FERENC Szilvási László versei: ÄZ ég tömör koszorúját földre rántja a nyár, röppe^ nő szoknyáját nagy csattogással szeli szét. Megrettenve a nap Is sötét álarcba bújt, záporoznak a könnyed. Döng a föld, hátán Istenek ostorcsapásai csattO’gnak, bugyborékolnak, fortyognak apró kráterei. Tán az ősök jajgatása szól, s ha nem jön az ősz, kiket siratunk majd vágyaink helyébe? Állok, homlokom égő rózsája sisderegve hamvad, szembefordulva a szélnek gyújtanám lángra, de délről angyalok raja száll, az ég krátere magába szippantja hozsannáikat. A távoli harangzúgásból tisztán halltk anyám hívó szava, megfordulok, s a vizek fölött már nehéz ködök lihegnek. r «• meíívek. Ogy megyek el észrevétlen, némán — a megfáradt alkonyok éffé jeketednek leveledben Nem marad más, csak egy fénykép. Ogy megyek el: ingem könyökig tűröm, s belenézek a Napba. Korai vonat Korai vonat, halk sóhaj már megint; álmainkra felkúszik a csönd — ködfátyolból tekint vissza ránk Együtt ringat a hajnal! szél szerelmeket, álmokat; velünk futnak a sínek, a vonat: reggelente a végállomás bizonyossága épít kőfalat körénk. Dudor István: Prométeusz Születtem Nyálkás ködös szeptembert hajnalon anyám magzalvize sirámai az égbe folynak míg ökölbe szorított kézzel fekszem a fulladt lihegésben megyünk apám a szekéren fagyos arccal szorítja a gyeplöt megyünk az ökörnyálas őszben keményen nyikorgó kerekekkel s bölcsö helyett csillagot álmodsz anyám a homlokomra SOJTBCH KONDRÖT: ÄT Ebben a tájban — szem hona fogan a vara éa megy tova A asfv tájain távelyeg kit nem kfeérnek emberek Egyes számban áll minden szó az ész s értelem táján Majd a fűi tája est a verset is magába zárja Molnár László fordítása Kendi Mária: Család AZ Ü.I HAJTÁSOK MÜFORDlTÖI Az 1976/46-0« szám Oj Haj-tások rovatában részletesebben szóltunk a műfordításról, annak mibenlétéről, természetéről, jelentőségéről, fontosságáról. Szóltunk a célból, hogy ösztönzést adjunk a fiataloknak a fordításra; hogy felhívjuk figyelmüket más nemzetek kultúrájára, s ezen belül a költészet formai titkaira, nyelvi kérdésedre stb. A közzétett, lefordítandó szlovák verse (Vojtech Kondrót: Cez) meglepő volt a fiatalok reagálása — mennyiségileg! Sok fordítás érkezett be a szerkesztőségbe. Szintén meglepő volt a fordítások minősége, de, sajnos, rossz értelemben. Nézzük meg — általában — ml okozta a fordítások kudarcát. Nézzük meg, általánosan azért, mert a rovatvezető szinte fordításról fordításra ugyanazokra a könnyen megelőzhető melléfogásokra talált, s nézzük meg a jövő kedvéért is. Az első, a leggyakoribb hiba a forma félreértése illetve föl nem Ismerése, azaz figyelembe nem vétele volt. Kondrót verse nem hagyományos, nem szabványos, de annál pontosabb és szigorúbb szerkezetű, úgynevezett kettészelt szonett. Rímképlete: abcb/abcb/aba/ /aba; szótagszáma Is következetesen pontos: S353/53S3/S5S/5S5. Ezt a két képleteit fét fordító (Molnár László és Juhász Anna] kivételével senki sem vette észre, vagy nem méltatta figyelemre, s ebből aztán a szabadosság, a csapongások széles skálája született. Továbbá: legtöbben a szlovák verset sem mint egészet, sem annak részleteit nem értették meg, nem Igyekeztek megérteni vagy teljesen félreértették, hanyagul, a maguk módján fijraértelmibzték. A nyelvi fantázia Is inkább rossz értelemben „borult virágba“: ahol árnyalásra, színezésre lett volna szükség, ott általában lapos és szürke lett. A vers központi metaforája a „krajlna“ szóhoz kötődnek (kra- jina oCi, v krajine mysle, v krajine srdce, V krajine nii), amely eléggé egyértelműen — a vers értelmezéséből adödan — tájat jelent magyarul. Nézzük meg ennek az egy szónak a fordításokban előforduló változatait: vidék, fai, ország, föld, otthon, hon, birodalom, környék, tájék, határ, látókör, világ, stb. Miről árulkodik ez? A versnek már jelzett félreértelmezéséről, s ez nyilvánvalói A tanulságok tehát így foglalhatók ösz- sze: a fordítandó verset először, mint e- gészet (formát és tartalmat) kell a lehető legpontosabban meghatároznunk, megértenünk. Ezután kell megvizsgálnunk a részeket, a másik nyelv törvényeit — legalább a fordítandó versen belül —, ritmusát, képeit, a vers „természetét“. Csak így írhatjuk át magyar verssé, de az eredeti feltétlen tiszteletben tartásával. (Helyszűke miatt nem térhetek ki az általánosabb és az egészein speciális kérdésekre, olyanokra, mint a fordító választási szabadsága, az ő magatartásához, ízléséhez, vérmérsékletéhez közel álló költők keresése, stb.) A legsikerültebb munka a Molnár Lászlóé. (És Juhász Annáé, aki a vers utolsó strófáját nem tudta teljesen megoldani: egy kényszeredett „kény-szerű“ elválasztás a sor végén (de így Is dicséret illeti a fiatal diáklányt). Molnár László formatlsztele- te és versértelmezése pozitívum, bár fordítása esztétikailag, mint új magyar vers, nem kifogástalan. Molnár Imre: Otthon Elmerülök — oly mély a határ. A földe ken nagy kötegekben hever a csönd. Az űr pacsirtahanggal kínálja magát. Halkan csordogál az árok mélyén tova a délután. Kalászhullámok csapnak össze felettem, s a búzatengerben halkan megmerül a Nap, Az Imént elolvadt naplementéből eléd hull édesanyád árnya. Kendőjében örömök, emlékek sejlenek. Aztán apád, aki lekaszálta az árokparti csöndet. Most vállára vetve az alkonyt, elballag az erdöszéll kékségben. Ja], hát kevés ez neked? A mély estéből örömök szállnak felédi MOSOLYOG A HAJNAL: Teljességgel logikátlanul dol- dozik: kapkod és mindenáron újat, eredetit, korszerűt akar mondani. Az eröltetettség azonban éppen az éllenkezöjét teremti meg: merevséget, egyhangúságot, képtelenségeket, abszolút frázisokat, nagyzolást. Halálosan komolyan ad elő közhelyektől zsúfolt költői realitásokat, és magyartalanul (mintha Idegen nyelvből fordítana — rosszul). Így aztán nevetségessé, akaratlan paródiává válnak munkál. Senki sem hiszi el magának, amit mond, s nem azért, mert hitetlen tamás; sokkal inkább öní tartja hitetlennek. A szavak csak a saját helyükön válnak hitelessé: ahol szüksége van rájuk a gondolatnak, érzelemnek, ritmusnak. Szomorúfűz ágából akar tüzes kemencét faragni? Naiv szociális világát hamis magán Beszédekkel, akadozó, moralizáló prózával párosítja. A korszerű mondandó, a korszeírű magatartás valami más; az, amikor a költészet, (tehát a költő) felelőssége eggyé válik, egyenes arányba kerül a tökéletességgel. Minden engedmény kettős ártalmú: a kultúrának (a művészetnek) és a társadalomnak egyaránt kárára van. önálló gondolkodásra kell törekednie: más alkotók tisztelete nem stílusuk, sőt, egy-egy gondolatuk, verssoruk kisajátítását jelenti. Inkább, megértésüket, analizálásukat, hogy közvetlen hatásukat elkerülhessük. HAJNAL .........megtisztult hamis képek között álmom még visszatér...“ — mondja egyik verse. Ezek szerint a szennyes tiszta képek ébresztik majd föl? Mind a két változat tudathasadást okozhat. A ráfogások még nem realitások. A szentimentalizmus pedig ellensége nemcsak a szabadversnek, hanem a kötöttnek Is. SzaFölhívjuk a fiatalok figyelmét, hogy akik tehetséget éreznek magukban, és munkáikat — rajzaikat, művészfotóikat — a közös asztalra szánták, jelentkezzenek velük az Üj Ifjúság Űj Hajtások rovatában! badverseiböl nem érződik, hogy szonettet Is tudna írni, vagy ódát. himnuszt, eléglát, rondót, vagy egyáltalán, bármilyen kötött verset. De próbálkozzék meg vele. J. A. SZENC. Két írása lesújtó. Az egyensúly kedvéért legyen a válasz is lesújtó: egyelőre ne jelentkezzen versekkel. CIVIL 77. Tucatnyi versének egy része érett, lo.gikai- lag pontos, képmlben tiszta és erős. Annak ellenére, hogy nagyrészt újszerű, bonyolult és merész kísérletek, tiszta szerkezetüket biztosítja a befelé figyelés: hiteles érzéseket közvetít hiteles formában. A rendkívüli szenvedélyesség okozza viszont versel egy részének a „túl- komponáltságát“: kamaszroroantlka csapong bennük — túl sok és nagy jelzőikkel, s ez mőgfullasztja a gondo- latot-érzést. A verselt zsúfoltság terheli, majdnem azt írtam, barokkos zsúfoltság, de így nem pontos, mert a barokk elemek a rokokóval és a szecesszióval is keverednek. A megírt verset Igyekezzen kritikusan nézni és tisztítani, ne higgyen a csábító szavaknak, önmagában kell hlnnie-bíznie, abban a költőben, aki a jő verseket írja, abban az emberben, aki pontosan látja a világot, az összefüggéseket, akiben maguk a dolgok, a tárgyak is világnézetté váltak, örülnék, ha ez sikerülne. Néhány versét közöljük, s jó lenne, ha sürgősen elküldené a címét, hogy a honoráriumot megkaphassa. Természetesen várom újabb verselt is, véleményét, vita- levelét; elképzeléseit, terveit munkáiéval kapcsolatban. EMBER 77. Elolvastam két naiv próza eposzát, s a többit hozzá tessettem gondolni. Mégpedig a következőket: nincs mit hozzágondolnom. Ugyanis a két írás között nincs nagy. de még kis különbség sem: mindkettő egyformán lázasan zavaros. Az Ember 77 általánosító jeligéje így egy kicsit túlzás: nem hiszem, hogy az emberiségnek akár egy kis hányada Is aláírná, amit állít. £s ha fejlődésében Itt megáll, kötve hiszem, hogy „örök életet nyer szoborrá merevedve egy város parkjában“. Ember azért lehet, névvel áldott. Már el Is kezdhette volna, ha nem névtelen levelet küld a szerkesztőségbe. R. T. Kassa. Az első üzenet érvényes továbbra Is. Vagy ha nem tud megbirkózni az ott elmondottakkal, új formákat, új utakat kell keresnie és találnia. Mert újabb írásai, ha lehet, még zavarosabbak, ömlesztetteb- bek. Nem vet jó fényt munkájára, hogy ugyanazokat az írásokat (sors, egy új kikeletkor, stb.) küldte el Ismét — teljesen javítatlanul-változatlanul — amelyeket hibásaknak, zavarosaknak találtam. Ezt nem értem. Ön talán igen? Kiváncsi lennék, milyen céllall KELET. Ojabb munkált megkaptam — a jelzett fényképet, sajnos, nem. Akárhogyan Is történt, ló lenne, ha minél élőbb küldene egy fényképet
