Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-08 / 10. szám
5 B engäzi város neve a legtöbb ember számára bizonyára üresen cseng. Esetleg, azoknak mond valamit, akik Ismerik a második világháború ese ményelt 1942- és 1943 ban ugyanis gyakran cseréli gazdát; egész addig, amíg Montgomery, tábornok ki nem űzte Eszak-Afrlkából Rommelt. Az ékor szerelme sei tudják, hogy épp Itt vol tak azoknak a bizonyos ml tlkus Heszperldáknak a kertjei, ahonnan Héraklész el hozta a három aranyalmát. Bizonyára kevés ember tudja, hogy BengázI ma e- gyeteml város, s hogy a világ legszebb egyetemi épületeivel rendelkezik. Líbia egyik oldalon'Egyiptommal, a másik oldalon Algériával és Tunisszal határos. Északröl a Földközi- -tenger mossa a partjait, s még harminc évvel ezelőtt nem létezett, mint ailam. A háború előtt ugyanis olasz gyarmat volt ez az ország. Az olaszokat és a németeket a háború után előbb a franciák, majd pedig az angolok váltották fel, akik aztán 1951-ben megadták az országnak az önrendelkezési jogot, s Líbia független királyság lett. Az ország nagyon, de nagyon szegény volt, s csak külföldi segítséggel tudta magát fönntartani. Azután — 1959-ben — felfedezték a kőolajat, s a mérhetetlen szegénységből egyszeriben a mérhetetlen gazdagságba került az ország, s már mindent megvehetett, amire csak szüksége volt. A műveltséget azonban nem lehet megvásárolni, mint például egy Rolls-Roy- cot vagy egy lökhajtásos repülőgépet. Azok az egyetemi tanárok, akik arabul Is tudtak volna, még ritkábbak voltak, mint a fehér holló. De hát ebben az Időben még diák sem volt, aki hallgatta volna a tanárokat, mert a függetlenség előtt alig volt középiskolája az országnak. Az olaszok, s még korábban a törökök, nem sokat költöttek az iskola- ügyre. Csak egy példa: 1945 előtt csak nyolc líbiainak volt egyetemi képesítése — teológiai. Líbiai orvosok, jogászok, mérnökök vagy tanárok egyszerűen nem léteztek. Műveltség nem volt, de meg volt a műveltség utáni nagy vágy. A függetlenség elnyerése után megindult az iskolaügy fejlesztése, és már 1955-ben — tehát még a kőolaj felfedezése előtt — épp akkor, amikor a Világbank, a világ legszegényebb országának találta Líbiát, Trl- pollban, Bengázlban és ElA bengázi egyetem központi épülete Lányok csak nadrágban-Bejdában megalapították az ország első egyetemét. Az egyetemnek akkor harminc hallgatója (köztük egy lány), tíz oktatója és háromszáz könyvé volt. Ez a mérhetetlen vágy azután kétszer Is elnyerte a maga jutalmát. Először, amikor felfedezték az ország köolajktnosét, majd pedig, amikor a bengázi egyetem megkapta az új épületét. Amikor már megvoltak a középiskolák; jöttek a diákok és a külföldi oktatók Is stb., megkezdték az egyetem épületeinek az építését Is. Ez a hetvenes évek 'elején volt. A líbiai kormány felkérte James Cubl- tot, a világ egyik legnépszerűbb építészét, hogy tervezze meg. az egyetem épületeit. Cubit nemcsak Istenadta fantáziával megáldott ember, hanem tapasztalt építész Is. Ghánában, Nigériában és más afrikai országokban épített már hasonló intézményeket. Cubit tervezte épületek egy részét 1974- ben — közben a bengázi e- gyetem önállósult — adták ét. Ekkor már hétezer hallgatója — egynegyede lány — volt az egyetemnek. Az előadók egyharmada külföldi volt, palesztínlal, európai és amerikai, ök leginkább nyelvekre oktatják a hallgatókat. .Már három kar épülete elkészült. Így a társadalom- tudományok, a jogi és a köz- gazdasági kar épületeit átadták. Az orvosi kar egyelőre a társadalomtudományok épületében székel. A természettudományok és a műszaki tudományok épületei ezután következnek. És hogy milyenek ezek az » épületek? Minden karnak külön előadótermei vannak. Az előadótermek fehér márványnyal vannak borítva, s ezt a márványnál Is maradandóbb és tartósabb különböző színű (narancssárga a társadalomtudományok, kék a közgazdasági és szürkészöld a jogi kar épületében) kerámialapok díszítik. Törekvés a maradandó- ságra, az ami az ember szemébe ötlik, s amit maguk ' <s#c s >* Beszélgetés a társadalomtudományok kari épülete előtt az építők Is hangsúlyoznak. Azt mondják, nem holmi 1- rodaépületeket építenek, a- melyeket holnap vagy holnap után lé lehet rombolni. Az egyetem évszázadokra készül, s ebben nyilván Igazuk Is van. Az épületek belső kiképzésében a színes kerámiából készült rajzok jelentik — ahogy Cubit mondja — a fantáziát, s velük ellentétben a hosszú kétemeletes épületek nyugalmat s annak jelképét. A kari épületeken kívül — és most hadd legyünk egy kicsit gyakorlatiasak — adminisztratív épületet, akadémiai hivatalokat, dlákká- véházakat, könyvtárakat, Szemináriumi osztályokat Is talál a látogató. Az előadótermekben, könyvtárakban, központi adminisztratív épületben kllmatlzáclós berendezés és központi fűtés ü- zemel. A kari épületeken masszív naptörök, amelyek arra hivatottak, hogy semlegesítsék a nagy hőséget és tompítsák az erős napfényt. Az egyetem egyes é- pületeit fedett folyosók és aluljárók kötik össze. Ott-tartózkodásom alatt figyeltem a diákok életét, szokásait, viselkedését. S így rögtön feltűnt, hogy a lányok mind nadrágban járnak. Miért? — kérdeztem, s barátaim elmondták, hogy pár évvel ezelőtt itt is hódított a miniszoknya, ez a- zonban nagyon felháborította az idősebb nemzedéket. Ezért aztán új egyenruhát szereztek a leányok részére, mely kék nadrágból, mellényből és fehér blúzból áll. Az egyenruhának sok kombinációja lehetséges, de a miniszoknya tilos. Amikor néhány lány annak idején megpróbált — pár ifjabb tanárnő támogatásával — tiltakozni a rendelet ellen, egyszerűen elküldték a rendbontókat. Ahogy megfigyeltem, a fiúk fiúkkal, a lányok pedig leányokkal társalognak, szórakoznak. A két nem egymás közti kapcsolata tehát totvábbra is problémát jelent. A bengázi egyetemre különben a célszerűség, a realitások iránti érzék és valami szerénység jellemző. Szerényen értékelik pedagógiai és tudományos eredményeiket, s józanul, inkább az előttük álló munkára és évszázadokra tekintenek, mintsem az elért eredményeikkel hivalkodnának. Az Observer Magazin és a lOO-tl alapján 63 nap a végtelenben III. KOZMOSZBELI LAKOMAK Ma valamelyikünk véletlenül letört az ,,oázisunkban“ egy hagymát. Megettük. Pompás Ize volt, csak egy kicsit csípett. Lassan megűnjuk ezt a kosztot. Azt hiszem, jobban fog fzleni a földi étel... Főtt krumpli tejjell Az aztán az ételi De arra még várni kell.. Egészen otthon érezzük magunkat a Szaljut—4 űrállomáson. Ez nagy mértékben az állomás építőinek az érdeme. Minden tőlük telhetőt megtettek. A levegő tiszta, nem sok, de nem Is kevés, körülbeiu 100 ezer lltér. Egy speciális szűrő elnyeli az állomás légköréből mindazokat az ártalmas elegyeket, amelyek a készülékeik működésétől és az emberek élettevékenységétől keletkeznek. A ventillátorok állandóan cserélik a levegőt, így az űrhajó minden zugában azonos a levegő összetétele. Különleges gázanallzátorok ellenőrzik a levegő minőségét, és rögtön jelzik, ha valami eltér az előírásoktól. Ivóvizünk a moszkvai vízvezetékből való, ezüsttel dúsították. Van belőle elég. Huszonnégy óra-alatt rendszerint másfél-két liter fizet Iszunk meg. Kísérleteink tanú sága szerint az űrben nincs szükség sok vízre. A Szaljut—4 űrállomáson egy készülék kondenzálta a nedvességet, melyet kibocsátottunk. Ez a nedvesség a készülék lehűtött felszínén lacsapódott, majd egy tartályba csurgott. Gondosan megílsztítottuk, és sókat adtunk hozzá, hogy ugyanolyan ízű legyen, mint a földi víz. Szívesen fo gyasztottuk e folyadékot, és tréfálkozva mondogattuk, hogy a saját verejtékünket Isszok. A program összeállítói az étkezéssel kap .csolatban Is figyelembe vették a földi ízlést. Persze konzerveket vittünk magunk kai, de azokban nyers termékek voltak. A^ konzerveket hűtőszekrényben tároltunk, a- kárcsak otthon, és étkezés előtt fölmelegl- tettük. A fogyasztott ételek napi kalóriatartalma hozzávetőleg 3000. A napi étkezésre szánt ételmennyiséget légmentesen zárt zacskókban, meghatározott sorrendben raktároztuk el a hűtőszekrényben. Minden ételfajta 100 grammos konzervdobozokban vagy 165 grammos alu- mlnlumtubusokban van. A melegítésre kü lönleges készülék szolgált. « Hogyan terítettük meg az asztalt? Teljes étkészletet természetesen nem használhattunk a súlytalanság miatt. Mindegyikünknek volt egy villája és egy konzervkése. Szevaszlyanov tréning közben Evés után az üres edényt és'a csomagolást hermetlkus tartályokba raktuk, és rendszeres Időközönként — a többi hulladékkal együtt — kidobtuk az űrbe. A sűrű légré- tegekben elégtek... Volt velünk egy kísérleti étel Is, amelyet vákuumos szárítássá! konzerváltak. Ezek az ételek gyakorlatilag teljesen vízmentesek, könnyűek, tartalmasak és kis helyen elférnek. Forró vízben visszanyerik eredeti Izüket. ,' A biológusok megbízásából „oázls“-kIsér- letefis végeztünk. Az „oázis" egy élettani célokat szolgáló különleges műszaki rendszer, amelynek segítségével növényeket termesztenek a súlytalanság állapotában. Ve- töborsót és két szál dughagymát vittünk magunkkal. Tíz nap múlva már szedhettük a „termést“. Valóságos élveit volt a növényekkel foglalkozni: zöld növény, élet a világűrbenl Érdekesen viselkednek a növények a súlytalanságban. A Földön a magból kifejlődő gyökér a nehézségi erő hatására lefelé törekszik. Itt azonban nincs „fenn és lenn“. Merre fog nőni? Kiderült, hogy' minden a tényezők helyes összehangolásától függ. Ha a gyökér a Föld felé néz, a hajtás pedig a fény Irányába, a növény életben marad és termést hoz. Ellenkező esetben elpusztul. A ml ■hagymáink szára tíz nap múlva elérte a 10—15 centimétert. Tehát lehet élni a kozmoszban.
