Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-07-06 / 27. szám
10 Új II * Micsoda reggel HANS UNGER: Táncosnő JÜLIUS A hajnal már piros jeleit írja az éj kékellő falán fénybe kapaszkodnak a fák ágai s a diilőút derengő négyszögében valaki elindul reménykedve országló tekintetében ring a tengernyi búzamező. Micsoda reggel mint a felhő közötti nap homályllfi fel" a fény szálaiba szőtt mozdulatod szemedből virág nő szép illatos két karod két rőzsafácska tíz ujjad tíz rózsa ága hol hagytad a mosolyod irgalmatlan éjben jaj micsoda reggel ez ha fénye nem lehetsz GUSTAV KLIMT: Halvér Madárfütty közelében Csörögnek az órák utolsó őrei az éjszakáknak az -első madárfütty közeiében félig kitakarózva álmosan még tájékozódom s a kihűlt paplan felett keresgélem s csillagokat Vétkes a csend is hogy velem hallgat zörgetek nem halljátok a ■ koppanásokat nyissatok kaput elfáradtam az örökös játszmában most is csöndben magam. a bizonytalanság dombtetőién simogatom a csendes rög meleg arcát TÖRÖK ELEMSR ARTUR LUNDKVIST: PETŐFI KOSZOB0JA Apja kocsmája és mészárszéke olyan volt, mint a kerékagy, melyből küllőként futnak szét az utak. a földutak, s az esővízzel telt keréknyomok úgy csillognak, akár egy hangszer húrjai. itt volt a puszta közepe, a térés sík: a felhők árnya, akár szelheti kavargó sok fekele virág; lomha csordák és robogó ménesek; por- és füstfelhők, egymással könv- nyeo összetéveszthetők; halastavak, akárcsak földből rád meredő szemek; kútgémek, akár megannyi akasztófa; faluk vályogviskói. melyek zsupteieje a földig ér, szalmáját pedig úgy tépi a szél, ahogy a parasztok cibálják lányaik szőke haját; napraforgó a kék ablakkeretes. fehérre meszelt házfalak körül, és vadludak csapata, amint a messzi, hófedte Kárpátok felé búz: ide jártak a kocsmába, lóháton vagy szekéren a férfiak, fehér ingujj, fekete kal- pag. hosszú szárú csizma; lovukat egy pózna karikájához kötötték, szekerüket a nyitott fészer alá állították a kerékabroncsokkal. penészes lószerszámmal teleszórt udvarra, melynek kapuja a kisudvarra nyílt, ahol vágták az állatokat; ürüléktől -olt iszamos a föld, vérszinű pocsolyákban gé- gogtak a libák, míg a kocsma nyitott ajtaján belül áll- dogálló férfiak csoportja körbelütykölte borát a zöldbe játszó üvegpoharakban, melyek oldala rücskös, hogy biztosabban tartsa a kéz: füst gomolygott a hosszú szárú pipákból és csattogtak a tarka kártyalapok az asztalon, melyen úgy fonódtak egymásba a poharak lenyomatának karikái, akár a láncszemek. A vézna fiúban volt valami madárszerü, de kis fejét büszkén hordta hosszú, vékony nyakán; szeme éber és tüzes, szája válaszra. elutasító fintorra gyors; környezetéből kirívó kocsmáros-gyerek, aki mégis úgy ül a nyeregben, mintha ott született volna, lobogó köpenyben nyargal a síkon, dacolva a széllel, űttalan utakon; iskolába adták, hogy urat csináljanak belőle; nyers és szigorú apja másra nem tartotta jónak; félni ugyan nem fél a vértől, de ahhoz, hogy egy ökröt taglóval leterítsen. vagy az udvaron fára akasztott lódögöt megnyúzza, nem elég kemény legény; versfaragó úrfiként tér haza. kopott ele ganciával, francia szóval, színház bolendia- kánt — afféle tékozló fiú: mit is bacsóit volna mindebben az apja, ott ölt a tüzes szemű, HoIlOfürtú fiatalember Pesten, a Pilvax Kávéházban, az értelmiségiek gyülekezőhelyén, verset írva a bortól nedves asztalon; szóban, csángó verssorokban dicsőítette a mámort s a bort, de maga csak vizet ivott: neki elég folt a mámorhoz a természet, a képselet és szabadságszeretet; a nép a talo fia, a nép nevében irt, s szava üdén csengett, mint a népdal s a pásztor furulyája; virágport ét mézet gyűjtő vadméh, pásztor, fűszálakkal, áilatnk szőrével durva köpenyén, otthonos a pusztai szél porfelhőiben és záporaiban, csipkerózsától, kakukkfűtől Illatosán. Fellépett komédiákban és klasszikus drámákban. méltóságteljes verseket deklamal- va a színpadon; mindegy volt neki, hol van, irt akárhol: zsivajgó kocsmákban, szűk kis szobákban, lobogó gyertyalángnál, árokparton pihenve vándorútjain. kátyús utak döcögő szekerein, folyók lustán ringó uszályain; költött, irt kora reggel és késő éjszaka, készen rá, hogy lúdtollábOl mindenkor á- radjanak a versek, hogy máris olvashassa okét a nép, mielőtt még megszáradt volna rajtuk a tinta. a szerelem és szabadság látomásaitól mag- - szállottán készen állt, hogy élete árán is valóra váltsa Okét; bálványukként ünnepelték a lelkes tömegek, égig magasztalták a költőt és a hőst, majd ugyanolyan gyorsan mélybe taszította az irigység és a rágalom, Áruiénak bélyegezve ót; magasztalták mint a költészet zseniális megiijitéját, és gyaláz ták mint a költészet barbár megtiproját; ujjongva hallgatták, hogyan harsogja a szabadság dalát, majd elfordultak tóle. a ragyogó bőstől, önfejűségével vádolva, legyalázva őt; nőket állított piedesztalra maga fölé, a elhagyta őket, hogy a szabadságért küzdjön boldogtalant]! boldog férj egy tizenhét éves asszony mellett, rohant a háborúba, sürgetve a felkelést, a nép forradalmát, keményen, akár költészete, rakoncátlan fiúként csatlakozott az elszánt Bem tábornokhoz, ott volt az utolsó reménytelen csatában ia. elbukva az Erdély felől beözönlő cári hadak elleni harcban, megtagadva a futást, amikor mindenki megfntott; egy kukoricásban keritatték he az ellenséges lovasok, lehúzva róla finom, hímzett ingét, mielőtt ledöfték volna léndzsáikkal, s otthagyva tel- ismerhetetlen hulláját. Nyoma veszett, mondták az emberek, s a nép fantáziája legendákat szőtt köre; ágy tudták, fogoly Szibériában, vagy megállás nélkül bolyong a világban, és várták, hogy visszatér, felszabadulás Messiása, hős és költő, aki nem hal meg soha, mily rövid idő, s mégis egész élet. huszonhat tovarohanó év. meredekség és zsúfoltság, annyi élet és költészet, küzdelem és halál ily szűk határok között: ő pedig előre látta sorsát, és rohant elébe, készségesen. CSATLÓS ' JÁNOS fordítása ERNST CLOY, A GENERAL ELECTRIC VSZERIGAZGATÖJA leplezetlen büszkeséggel fordult munkatársaihoz: — Uraim, három hónapon belül megkezdjük úl komputereink gyártását — S valamivel halkabban hozzáfűzte: — Magától értetődik, hogy a terveket szigorúan titokban kell tartanunk. Ha valaki megszerezné őket. felbecsülhetetlen értékű munkát és jövedelmet veszítenénk el. — A tervrajzokat gondosan őrzlzzűk — mondta Henry Mi- les, a gyártási részleg vezetője. — Sajnálatos dolog azonban, hogy három éjjeli őrünk közül egyik sem egészséges. Tegnapelőtt éjjel a nagyothalló Suching volt. szolgálatban, tegnap a rövidlátó Frazer,' ma éjszaka pedig a nyomorék Sicker. Attól tartok, hogy választásunk nem volt a legszerencsésebb. — Fiatalemberekben nem bízok meg — vágott szavába Cloy igazgató — Mindhárom alkalmazottunk okos ember, és ha szerencsénk van. nem történhet semmi baj. Egyébként is úgy vélem, ha valaki el akarja rabolni a terveket, egy karc- tebajnoktól sem ijed meg. Ezenkívül még egy biztonsági in: tézkedést foganatosítottunk: éjjeliőreink óránként jelentkeznek telefonon a rendőrségnek. — Sgy óra nagy idő — mondta Henry Miles, de érezte, hogy nem győzte meg főnökét. De hát végtére is nem szónok volt, hanem tudós. in Meleg csillagos éjszaka volt. Wtllam Sicker éjjeliőr eilen- őrző útjára indult. Gondosan átvizsgálta a szobát, amelyben a különleges páncélszekrény állt. A félhomályban a biztonsági zár megnyugtatóan csillogott. Sicker körüliáncoltatta zseblámpájának fényét a széf biztonságos, vastag páncélfalán, aztán elégedetten megpödörte őszülő bajuszát, levette orráról a vastag üvegü pápaszemet és egy gyanús tisztaságú zsebkendővel törölgetni kezdte. MARCUS MAREK Le az álarccal! Visszament őrszobájába, amely az épület pincéjében volt. Léptei visszhangoztak a betonfalú folyosón Ablaktalan kis _ odújában felkattintotta a villanyt,-és körülnézett.- A berendezés egyszerű volt: egy keskeny, kényelmetlen heverő, kis asztalka telefonnal és egy egyenes támlájú szék. Sóhajtva leült a székre, ér feltárcsázta a rendőrséget. — Generál Electric, Sicker éjjeliőr. — jelentette. — Semmi sem történt, minden rendben. Egy óra múlva ismét jelentkezem. Néhány perccel múlt éjfél. Az éjjeliőr belekortyolt teájába, aztán hirtelen felegyenesedett. Erezte, hogy nincs egyedül. S valóban, az ajtó hangtalanul feltárult. Sicker szeme tágra- nyílt rémületében, a telefon után kapott, de keze félúton megállt a levegőben. — Ne kapkodj, mert beléderesztek egy .golyóti — szóit rá egy férfi, és kezében revolver csillant. Egy másik betörő-is volt vele, arcukon fekete nylonharisnya. — Tim, kösd a fickót-a hővezetők csővéhez!- — parancsolta a revolveres férfi a másiknak. Tim talpraállította az éjjeliőrt, a falhoz vonszolta, és kezére akarta kattintani a bilincset. — Idióta! — dőrrent rá a másik. — A lábát bilincseld oda! Hát nem látod, hogy akkora az ökle, mint egy ötéves gyereké? Egy-kettőre kiszabadíthatja magát! Tim engedelmeskedett, Sicker lábára kattintottá a. bilincset. g másik felét pedig a hővezetők csövéhez erősítette, titánét a két betörő megindult a páncélszekrény felé. William Sieker egyedül maradt. Felmérte a távolságot a fal és az asztal között. Legkevesebb öt méterre vált, á bilincs, lánca viszont csak néhány centiméteres mozgást aige- délyezett. Tim és barátja pillanatok alatt szétszerette a bészfelz6 készüléket. -Előkerült a hegesztőpisztoly, és mind mélyebb rést olvasztott a páncélszekrény falába. — Még öt nerc johnnyi — súgta Tim társa-nak. Csak folytasd!. Minél előbb eltűnünk/ annál jobb! ' Tim vállat vont. Mit idegeskedik, Johnny? Semmt okuk a •cstségre. hiszen még kis híján háromnegyed ára van'a következő kötelező ■ telefonhívásig. A rendőrség csak aztán lép akcióba, addigra pedig ők már messze járnák. A páncélszekrény ajtaja nagy robajjal a padlóra zuhant. Tim várt egy kicsit,, hogy a páncél kihűl jön, Aztán banyáit, előrángatta a papírokat, kiválasztotta közülük a tervrajzokat. —- Fel a kezekkel! — dőrrent rá egy hang. Az ajtóban kél •endűr állt fegyverrel a kezébe*!, mögöttük még vagy' négy-öt hobby tolongott. A két betörő eihült a meglepetéstől. Ellenkezés nélkül a magasba emelték kezüket, a papírok a liAdre hullottak. — Le az áarcokkal, elvezetni őket ~ mondta á felügyelő, és egy rendőrt hátrahagyott a megrongált ' páncélszekrény mellett. A betörőket belőkdősték a-z éjjeliőr szobájába. William Sieker éjjeliőr az asztal mellen ült, előne egy termoszban tea. Vígan rámosolygott. a megbilincselt betörök- re. A két tűmadár értetlenül bámult a hővezetőkre. A bilincs sértetlenül megvolt, s rajta csüngött William Sicker lekapcsolható falába.
