Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-31 / 35. szám

SASUK ES AZ ARARAT Készül a saslikf Az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió legki­sebb és „leghegyesebb“ kaukázu­si köztársasága. Az átlagos ten- gerszlnt feletti magasság 1800 m. Nagyon kis területet borit erdő, a többi legfeljebb legelő vagy ko­pár szikla. Az Ilyen táj a mi er­dőkhöz szokott szemünknek elég szomorú látvány. Az éghajlata Is elüt a mienktől, kimondottan kon­tinentális, ami azt jelenti, hogy a nyár forró és száraz, a tél pedig eléggé' hideg- A vulkanikus ere­detű talaj kitűnő termőföld, töb­bek között a szőlő érzi magát itt nagyszerűen, amit a világhírű örmény borok és konyakok bizo­nyítanak legjobban. A mai szovjet szocialista köz­társaság csak egy kis része a tör­ténelmi Örményországnak, a- melynek a Jelentősebb fele ma Törökországhoz és Iránhoz tarto­zik. Az örmény törzsek már az ó- korban megalapították királysá­gukat, de az erősebb szomszédok egyhamar .lefj&zták és felosztot­ták maguk között. Egymást vál­tották a hódító rómaiak, perzsák, bizánciak, arabok, törökök és a cári Oroszország. A középkor vé­gén a sok üldözés és a rabszol­gasors következtében az örmények jelentős része szétszóródott, Kls- Ázsiában, Oroszországban és Nyu- gat-Európában kötöttek ki. A múlt .szazad fordulóján pedig sokan A- merikába vándoroltak a török vé­rengzések elől- Az örményeknek majdnem a fele külföldön, a Szovjetunió határain kívül él-. I- rásuk teljesen eltér a latin vagy az orosz írástól. Időszámításunk után 393-ban Meszrop Mastoc püspök szerkesztette, s mai na­pig Is használják. Örményország régi székhelye, Ecsmladzln, ez a szép kisváros körülbelül 20 km-re van Jerevántól, a mai fővárostól. Legszebb műemléke egy templom­komplexum, az örmény építészet tipikus alkotása, amely egyúttal önálló örménygregoriánus egyház fejének, Vazgen katolikosznak Is a székhelye. Hasonló, de szeré­nyebb kivitelű templomokat talál­ni szerte az országban- Ugyan­úgy hozzátartoznak az örmény tájhoz, mint például az arab vi­lághoz a mecsetek vagy a kínai­hoz a pagodák- Ma már az ecs- miadzlnl templomok megtekinthe­tők a belföldi és a határokon túl­ról érkező turisták élnek Is ezzel a lehetőséggel. ,s..... Örményországban járni, és nem enni sasllkot, annyi, mintha a Csehszlovákiába látogató turista nem kóstolná meg világhírű sö­rünket. Mt ts tulajdonképpen a sasllk, bogvan készül? A Kaukázus vidékén élő embe­rek legnépszerűbb eledele, nélkü­le az örményeknél, a grúzoknál és a többi klsebb-nagyobb nemzet­nél egyetlen ünnepélyt, evés-ivás­sal egybekötött eseményt nem le­het elképzelni. Elkészítési módja nagyon egyszerű. A bárányhüst [esetleg sertéshúst) kockára vág­ják, alaposan összekeverik hagy­mával, borssal, paprikával, és két- három napig hűvös helyen hagy­ják (ma már leggyakrabban hű­tőszekrényben). Utána pár órára kiteszik a napra, hogy kiszárad­jon. Ezután jöhet a tulajdonkép­peni látványos művelet: a sütés. A hüskockákat nyársra tűzik, és Izzó faszén felett addig forgatják, amíg szép egyenletesen át nem sülnek- Ugyanígy nyárson sütik a paradicsomot ts, amelyet aztán a húshoz esznek. Örmény barátom, Dániel Jere­ván új városrészében, egy öteme­letes házban lakik a szüleivel- Az egyik este összehívták a rokon­ságot családi vacsorára, s ekkor kuktáskodtam én Is a sasllk ké­szítésénél- Kíváncsian vártam, hol találnak helyet az izzó faszénnek . a .modern lakásban! Találtaki A balkonról, előkerült egy nagy,, lá­bakon álló pléhKda, ezt lecipel­tük az udvarra, beleraktuk a fa­szenet, s nemsokára vidáman ser- cegve sült ts a nyárson a hús. Minden munkát, a saslik készíté­se során — nagy meglepetésem­re — csak a férfiak végeztek Ez a tény annál érdekesebb, hogy a Kaukázus vidékén a házi teendők majdnem kizárólag a nőkre vár­naki Kérdésemre aztán Dániel é­desanyja elmondta, hogy a sasll­kot csak a férfi készítheti, így diktálja az ősi, Íratlan törvényi Hogy miért, azt nem tudta meg­mondani, de a lényeg az, hogy ma ts következetesen betartják. A mai Törökország területén közvetlenül a szovjet határ mel­lett van az örmények „szent“ he­gye, az Arerát- Örökké hóval bo­rított, több mint 5000 méter ma­gas csúcsa gyönyörű látvóny, de csak akkor, ha nem burkolják felhők, ez pedig, sajnos, ritka fi­sét. Egy érdekes történet fűződik hozzá még a szovjet hatalom kez­deti éveiből. A Szovjetunió címe­rén kívül mtndegylk szovjet köz­társaság külön elkészítette a sa­ját címerét. Az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságéba bele­rajzolták az Ararátot Is. A tö­rök kormány tiltakozott, azzal ér­veltek, hogy jogtalanság egy köz­társaság címerébe olyan hegyet be­levenni, amelyik más állam terü­letén van- Szovjet részről errs szellemes választ kaptak, azt kér­dezve tőlük, milyen jogon került a félhold a zászlójukra, hiszen köz­ismert, hogy nemcsak e Hold, még a félhold sem török felség- területi Büszke, sajátos kultúrával ren­delkező nép az örmény. Termé­szetében, életmódjában kevered­nek az európai és a keleti tu­lajdonságok. Ha csak a külsősé­geket nézzük, szinte észre sem vesszük, hogy nem Közép-Euró- pában, hanem már Ázsiában va­gyunk. Aki azonban egy kicsit Is betekint a férfi és a nő viszo­nyába, meglepődik'. mekkora a különbség. A tlútestvér nagyon vigyázi arra, kivel barátkozik, ki­vel tart kapcsolatot a húga vagy a nővére. Gyakran még rokonnak sem kell ahhoz lenni, hogy az utcán egy fiatalember nyilváno­san kifejezze nemtetszését, ha va­lamelyik leányismerőse neki nem rokonszenves fiúval szőrakozik! Ahány ház, annyi szokás! Káinok! Gyula Meszrop Mastoc püspök szobra az örmény ábécével ELŐD: a „lombtalanítás“ A Milano melletti Seveso városkában üzemelő, az Icmesa svájci konszern tulajdonát képező vegyigyárban 1976. július 10-én 12 óra 40 perckor bekövetke­zett robbanás mérges gázzal fertőzte meg j a környéket. A gyár felől füstfelhö gomolygott, amely déli irányba, Milánó felé tartott, és ráte­lepedett a négyhónapos szárazság sújtotta szántóföldekre. Négy nap múlva hullani kezdtek a vere­bek a tetőről. A gyermekek dagadt, ter­mészetellenes piros arccal tértek haza a játékból. A macskák fájdalmasan nyávog­tak, majd a sarokba húzódva vonaglottak. A sevesói polgármester ekkor bocsátotta ki az első felhívást az elhullott állatok és a mérgezett gyümölcsök megsemmisítésére. Tíz nappal a robbanás után derült ki, hogy a méreg szakmai neve TCDD, röviden dioxin. A dioxin a bőrre kerülve nehezen gyó­gyuló ekcémát okoz. A bőrön áthatolva a vérkeringés a legkülönbözőbb szervekbe juttatja el a veszedelmes mérget, minde­nekelőtt a májba. A következmény súlyos megbetegedés, sőt halál Is lehet. A díoxln egy másik tulajdonsága, hogy behúzódik a zsírszövetekbe. Ha az állatok a méreggel permetezett növényekből esznek, húsuk mérgezetté válik, magas hőnek is ellenáll, a főzéssel vagy a sütéssel nem semmisül meg. A méreg természetesen az ember zsírszöveteit is megtámadja, és képes ar­ra, hogy akár néhány év múlva ts súlyos dioxinmérgezést okozzon. Az eddigi vizsgálatok szerint az Icmesa gyár állítólag nem foglalkozott dioxln elő­állításával. A gyár hires készítménye a he- xaclorophen. Ez a szer radikális baktéri­umölő anyagként közismert, amely ugyan­akkor nem támadja meg a bőrt. Az orvo­sok és a betegápolók általános fertőtlení­tőként használják. A mentőakciók megindultak. A lakossá­got kitelepítették, a területet lezárták, és a katonaság NBC- f nukleárbiolőgiai-kémlai harceszközök! -szakértői megkezdték a körnvék fertőtlenítését. A módszer tekinte­tében azonban bizonytalanok- Felmerült annak a gondolata, hogy az egész területet napalmmal égetik fel, Ez azonban 800 fo­kos hőséget termel és félő, hogy reakció­ként újabb TCDD keletkezik- A másik el­képzelés szerint a fertőzött talaj felszínét össze kell gyűjteni és a — nukleáris hul­ladékhoz hasonlóan — el kell földelni- A feltevések szerint a méreggel érintkezett tárgyakat meg kell semmisíteni. Az olasz kormány most a Vietnami Szo­cialista Köztársasághoz fordult tanácsért és segítségért. Az Egyesült Államok légi­ereje ugyanis annak idején a többi között TCDD-t vetett be lombtalanltás! akciói so­rán. Az európaiak tehát ezekben a napokban kaptak első Ízben némi ízelítőt abből, a- mlt Vietnam a tízéves háború során szen­vedett. Az első „lombtalanítási“ kísérleteket 1961 decemberében még Kennedy elnök rendelte el a dél-vietnami bábrezsim jóváhagyásá­val. Az első nagy bevetésre 1962 őszén a Ca Mau-félszlgeten került sor, az amerikai hadvezetés szerint „kiváló eredménnyel“. összesen 1,7 millió hektár területet szór­tak be. Dél-Vietnam egész területének ke­reken tíz százalékát. Az erdőterület 14 szá­zaléka esett a lombtalanltás áldozatául. Az erdők egy részét többször Is „lombtala- nították“, mert feltételezésük szerint a ha­zafiak ugyanott nyomultak előre- Egyszeri permetezéssel általában minden tizedik fa elpusztult, másodszor már minden negye­dik. Az ország belsejében 51000 hektár er­dő semmisült meg, a partvidéken pedig 124 000 hektár mangroveerdő. A mangro­vefák már az első méreghullás után el­pusztultak. Bár a trópusi növényzet az országon be­lül már néhány hónap eltelte után újra el­borította a kopár földeket, az élettani kö­vetkezményeket mégsem szabad lebecsülni. A természet biológiai egyensúlya felborult. A hasznos madarak és rovarok pusztulása az erdő fáira Is kihat, eltűnt a humuszos a talaj táperőhiányban szenved. A dioxlnnak az emberekre gyakorolt ha tásáról Cao Van Nguvén orvos Így beszélt: „Először szédültek, néhányszor elájultak, nehézzé vált a lélegzésük, süllyedt a vér­nyomásuk. Egyesek megvakultak- Terhes asszonyok Idő előtt szültek, vagy hűlt gyer­mekeket hoztak a világra-" Amikor a koraszülések száma Dél-Vtet- namban olyannyira emelkedett, hogy a saigonl rezsim már nem merte nyilvános­ságra hozni az adatokat, és miután egy­re több amerikai tudós emelte fel a sza vát a „lombtalanltás“ ellen, Nixon elren delte, hogy a növénymegsemmlsítö szere­ket csak lakatlan vidékre szabad leszórnt Az ENSZ közgyűlése — a genfi konven­ció alapján — az akkor még hadat viselő Egyesült Államok és Portugália’ (Salazar) szavazata ellenében a lombtalanltást a til­tott vegyi háború egyik fajtájának dek larálta. A vietnami háború befejezése u- tán, 1975 augusztusában a genfi leszerelé­si tárgyalások keretében a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös javaslatot tett a katonai támadásokkal szemben az em­beri környezet védelmére. Visszatérve Sevesóra: lehet, hogy ezút­tal csak véletlen, ám ijesztő következmé­nyekkel járó balesetről van sző. Nem lát­szik azonban feleslegesnek Lombardia ha­tóságainak az a követelése, hogy az Icme­sa sevesói üzeme nem gyártott-e dioxint már az amerikaiak vietnami háborújához. Az Icmesa konszern viselkedése egyéb­ként mindenesetre több mint gyanús. A helyi orvosok rendelői már zsúfolva vol­tak azonos, súlyos tüneteket mutató bele gekkel. amikor az Icmesa vezetői — nyolc nappal az üzemben történt szerencsétlen­ség után — beismerték a dioxinfelhő „el­szabadulását“. Ennek következtében csak augusztus első hetében vált teljesen vilá gossá a katasztrófa súlyossága. A legsú lyosabban veszélyeztetett körzeteket szó gesdróttal vélték körül. Ebből a zónáhól mindenkit ki kellett telepíteni. Ha a lakók valaha Is visszatérhetnek, akkor puszta­ság várja őket, miután minden tulajdo­nukat feltehetően meg kell semmisíteni- Az olasz rádiő a körzetből kltelepltetteket felhívta arra, hogy tartózkodjanak. a sze xuálfs kapcsolatoktól, mert az asszonyok esetleg torz gyermekeket szülhetnek. Valójában az Icmesa-ügy annak a mu­tatója, hogy egy multinacionális tröszt mi­képpen tudta semmibe venni a helyt kör nyezetvédelml utasításokat és a megelőző szerencsétlenségek tanulságait. így történ­hetett, hogy sok hasonló, figyelmeztetésnek beillő baleset után most Sevesóban, Euró­pában eddig nem tapasztalt méretű ka­tasztrófa következett be, amelynek, követ­kezményét évek múlva lehet csak megis­merni. Mindazokban az országokban, ahol ed­dig díoxlnt gyártottak (Nagy Britannia. Nyugat-Németország, Hollandia, Egyesült Államok) történt már szerencsétlenség Az első 1953-ban Ludwigshafenben a Badische Anilin und Soda Fabrik (BASF) üzemeiben A legutóbbi 1958-ban a British Coalite gyárban. Az Icmesa és a részvényeit kéz ben tartő nemzeti trösztök ezeket a fi­gyelmeztetéseket semmibe vették. Az ered mény — egy angol orvosszakértő szavai­val, aki a Coallte-robbanás áldozatait ke­zelte: Elzárnám az egész környéket^ és úgy hagynám, pusztaságként. Ha szükséges, a- kár örökre ts, hiszen csak Így lehetünk biztosak a további fertőzés elkerülésében.“ — M-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents