Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-10 / 32. szám
10 fi JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Nem, soha sem... Nem, sohasem, a féllel be nem érem! Ax eget addl A földet tedd elém) Tenger, folyó, lavinák — mind egészen enyémek! Semmit nem osztok meg én! Nem, élét, forgáccsal te nem fizetsz ki. A teljes kell! Érám szerint való. Fél-őrömmel én nem tudok betelni, s e fél a bánatból sem volna jó! A fél mint fele-párnád boldogít csak, melyén — szelíden, archoz símnlón — egy gyámoltalan csillag, hnllócsillag. a gyűrű csillog-pislog újjadon. E szomorú kicsi földön Hol volt, hol nem volt, egyszer, e szomorún kicsi földön volt egy kicsi ember. Volt neki kicsi állása s pénztárcáin, nagyon kicsi. fis történt egy csodaszép reggel, hogy kiest ablakán bekopogott egy láthatólag kiest háború. Adtak neki géppuskát, kicsit, adtak neki csizmát is, ktcsit. Adtak kicstke sisakot, és rászabott kicsike köpenyt. Ve mikor elesett — rohamot kiáltván, elgörbedt szállal — csúnyán és bután, az egész földön nem volt elég márvány, hogy megmintázzák a legényt nagysága - után. JEVGENYIJ VINOKUROV: Az én szememmel Egészen meghalok. Komolyan, igazából. Meghalok visszavonhatatlanul. Nem változom át fűvé, virággá, sem bogarakká. Belőlem nem marad semmi. Nem veszek részt a természet körforgásában. Minek ámítani magunkat? A por, mely belőlem származik — nem én vagyok. Hazudnak a költők mind. Legyünk hát kegyetlenek. Lám: „Senki" — csak ennyi fekszik majd a vaganykovi kis halom alján. Te meg jössz, ernyődre támaszkodol; s elálldogálsz a hantocskánál, mely alatt „Senki“ nyugszik. Aztán egy csepp könnyét letörülsz. De a gyermek, ki olvasni fogja verseimet: az én szememmel . látja majd a világotl Bölönl Sándor fordítása ...Figyeld csak a Dunát, hogy csobog! Janóker, nézd a vizet! Csillámlik, a színek pedig összemosódnak. Tudod. mi az a színképelemzés? Tanultuk. Az iskolában mindig mindent megtanítanak. még ezt is. Csak a Dunát nem. Azt csak úgy, földrajzilag, hogy van foob partja meg bal, meg merre folyik. Rettentő furcsa lenne, ha visszafelé, Bécs irányába ... Te, Janóker, tereljük vissza, csodálkozzanak az osztrákok! Meg a színék is másképp mosódnának el. ml?... Erre nem is gondoltál, mert azt hiszed, hogy az életben minden megváltozhatatlan ... fin pedig szentül meg vagyok győződve arról, hogy a Duna visz- szafelé is tud folyni, ha én azt nagyon ... ha mi azt nagyon akarjuk, és mindent megteszünk azért, hogy ez sikerüljön is. janóker! Fázom!.., Tudod, amikor először találkoztunk, és elmesélted az Otthont, egy szuszra az e- gész intézetet, akkor te u- gyantgy reszkettél, hogy mit szólok majd. Emlékszel, Ja- nóker? Es akkor te is u- gyanazt mondtad, hogy fázol, de ez most nem érdekes, és mind a ketten tudtuk, hogy nem is igaz, hogy fázol. Hát nem csodálatos, ha két ember, félórai ismeretség után már tudfa a másikról ... szóval megérzi, hogy az mit gondol, mit é- rez... A rádió ts bemondta, hogy apád és anyád vasúti szerencsétlenség áldozata lett. De én erre nem emlékszem, mert akkor még meg sem voltam, és te ötéves korodban szépen beköltöztél az egyenpizsamások közé. Ezen a pádon ültünk akkor is, legelőször, és úgy 'é- reztem, hirtelen Balatonná VISSZAFELE A DUNÁT Ljuben Dimanov (Bulgária) rajza változtatod a Dunát, megállnak rafta a nagy hajók, a víz emelkedik, és ellep minket is. A hatalmas robajt kezd- ted mesélni... mert te is ott voltál a vonaton, csak hát valakinek életben kell maradnia... elgurult a vagon másik végébe a labdád, és te utánaszaladtál... aztán jött a robbanás, a csattanás, a dörrenés, és másról már nem tudsz... De tudsz, tudsz! Mert ordítottál: mami, mami! Itt, itt a pádon is ordítottál, és a Balaton ismét Dunává zsugorodott, de Bécs felé vette az irányt. Te nem vetted észre, csak én, és akkor féltem, nem mertem megmondani, mert te megkérdezted volna ... Ah, biztosan nem kérdeztél volna semmit. Valószínűleg csak a pöttyös labdát hallottad, annak volt akkora hangja, és egy kisgyerek csak ilyeneket hall meg ... , Te is megsérültél, azért húzod a lábad. És a forradás is, a kezeden ... ugye, az is? ... Az Otthonban meg csúfoltak, hogy ■ jé, ez egy sánta, aki -csak az egyik láttára hall és lát... és te mindig bebújtál a paplan a- Iá. mert olyankor megint jött szembe az ellenvonat. Ne tagadd, Janóker, tudom! fía igazságtalanul bántják az embert, és nincs, aki megvédje. mindig olyan, mintha jönne az ellenvonat. ßn sohasem szóltam a lábad miatt, mégis védekeztél. hogy játsszunk nyílt kártyákkal, mert te nem vagy olyan, mint a többi, se anyád, se apád, se reticles lábad, tehát tripla mínusz ... mit akarhatok én tőled? A szemed! A szemed — janóker —, azt sosem fogom elfelejteni. Ahogy merőn nézted a vizet, azután kacagni kezdtél, hangosan, hogy a Duna mégiscsak erre folyjon és... és a mamán is pöttyös ruha volt. nemcsak a labda, csak te már nem emlékszel, hogy mi gurult el akkor előled... A mama is nevetett akkor, mert butaságokat beszéltél, és megsimogatta a fejed, így látod pontosan ugyanígy, én tudom... de te kiszabadítottad magad a labda u- táni A labda egészen Idáig gurult, Hidd el Janóker, most nálam van... a labda már végleg nálam ... pöttyös, és már akkora^ hogy egy szekrényben sem fér el! Az én ruhámon pedig virágminták vannak ... Janóker, figyelj!... a folyó is sokkal szelídebb már ... tudod? ... és ezentúl arra fog folyni, csak arra, amerre a- karjuk. (Cs. T. f.) GERTY SCHIP: KORAI BEISMERÉS A mellkasában mintha ólomgolyó lett volna. Gyorsan az orvosságot! Elővette a megkezdett fiolát, tenyerére görgette az utolsó két tablettát és reszkető kézzel az ásványvizes ü- veg után nyúlt. Közben azonban újabb fájdalom mart bele, hátracsuklott, és a tabletták kigurultak a kezéből. Megfulladok! — villant át rajta. Nem mert lehajolni a tabletták u- tán, hanem elővette a másik üvegcsét. Reszkető ujjakkal kibontotta, és lenyelt két gyógyszert sok vízzel. Aztán hátradőlt és várta a hatást. A rádióban hirtelen félbeszakadt. a zene, s helyette a bemondó hangját hallotta: — Figyelem, figyelem! Fontos közleményt sugárzunk. München elővárosában, egy gyógyszertárban végzetes csere történt. Egy szívasztmában szenvedő betegnek adrenalin helyett tévedésből Ephedrint adtak. Két tabletta azonnali halált okoz. Megismételjük... Karl-Heinz ennyit hallott, aztán feje lecsuklott a kormánykerékre. A tablettásfiola kiesett a kezéből, és a gyógyszer szétgurult az autó padlóján... i * s Sylvy idegesen sétált fel alá a lakásban. Minden pillanatban várta, hogy meghozzák neki Karl-Heinz halálhírét. Az orvos azt állítja majd, hogy a szívasztma végzett vele. Lehet, hogy kórházban hal meg, oda szállítják be az utolsó pillanatban. Nyugtalansága óráról órára növekedett. Mi történik, mikor történik... Végre felberregett a telefon. Greg volt. — Valamit mondanom kell neked — kezdte, de Sylvy félbeszakította: — Éppen most csengetnek. Hívj fel tíz perc múlva... — Most azonal el kell mondanom... — ordított Greg, de Sylvy már letette a kagylót. Az ajtóhoz sietett, kinyitotta. ■ A küszöbön két rendőr állt. — Bejöhetünk? A férjéről van szó. — Mi van a férjemmel? Valami baj van? — Sajnos igen... — Közlekedési baleset? — Nem, nem az... — Hál“ istennek! — sóhajtott fel Sylvy. Nagyszerűen játszotta szerepét. Közölnünk kell önnel asszonyom, hogy térje meghalt... — Hogyan történt? Mikor? rogyott le Sylvy a kerevetré. — Mondig mondtam neki, legyen elővigyázatosabb, súlyos asztmája miatt. — Nem az asztma végzett vele —■ mondta az alacsonyabbik rendőrtisztviselő. Számára az méreg volt... Sylvy csak a méreg szét hallotta meg. Hát mégis felfedezték a bűntényt, villant át rajta. Pedig Greg roegesküdött rá, hogy nem lehet semmi baj! — Hogyan., hogyan fedezték fel ilyen gyorsan? — nézett összetörve a rendőrökre. Azok összenéztek, majd az asszonyra bámultak. Az egyik halkan megszólalt: — Azt mondja, ön tette? Sylvy csak bólintott. Ebben a percben felberregett a telefon. Az egyik rendőr sző nélkül füléhez emelté a kagylót. Egy férfihang gyorsan a következőt hadarta: „A gyógyszertárban tévedésből rossz gyógyszert kapott, nem MI tettük!" — Már késő — mondta a rendőr —, a hölgy mindent bevallott. — Azzal letette a kagylót. —■ A barátja volt? — kérdezte az asszonytól. — Igen — sírt Sylvy —, s az ő terve volt az egész. v tőled, annál nyugodtabbak leszünk, XXX Másnap reggel a diétás reggeli után Karl-Heinz a fürdőszobába ment. Sylvy csak erre várt, a szobába sietett, kivette férje zakójának zsebéből az adrenalinos üvegcsét. Már csak két tabletta volt benne. A tenyerére rázta őket, és betette helyükre a Gregtől kapott tablettákat. Aztán visszasietett a nappaliba, és várt... — Kedves, én indulok — lépett hozzá Karl-Heinz —-, még nem tudom, hol szállók meg útközben, de mihelyt lehet, telefonálok! — Karl-Heinzl — kiáltott fel hirtelen Sylvya, amikor a férje már az ajtónál volt — Tessék — fordult az hátra csodálkozva.-— Ne felejtsd el, mit mondott az orvos, né gyújts rá! A férje csak nevetett, búcsút intett, és máris ment. Mikor a- zonban beszállt az autójába alig kapott levegőt. Elővette az inhalátort; és mélyén belélegezte a gyógyszert — Átkozott főn — mormojta magában. — Mihelyt lehet,' é- szakra költözöm. —* A legszívesebben elállt volna az utazástól, de halaszthatatlan ti- gyei voltak. A zsebébe nyúlt, elővette az orvosságos üvegcsét. Csak két tabletta! Nem lesz élég a háromnapos úton Meg kell állnia az első gyógyszertárnál. Mielőtt a várost elhagyta volna, betért egy gyógyszer- ; tárba, két fiola adrenalint vásárolt, s folytatta az utat. A főn ellenére aránylag jől érezte magát. A rádiót hallgatta, s , nemsokára elérte az Alpokat, : S akkor, egy aránylag klhaü útszakaszon jött az újabb ■ roham. ' Gyorsan az út szélére kormányozta a gépkocsit, s ki■ hajolt az ablakon: levegőt! Érezte, hogy ez a roham e- ;rősebh lesz, minden eddiginél. — Az orvos szigorúan megparancsolta neki, hogy óvakodjék a legkisebb felindulástól Is — mondta Sylvy. Férjéről, Karl-Heinzről beszélt, aki súlyos szívasztmában szenvedett. — Akkor csak az hiányzik, hogy jől felmérgesítsd, olyankor, amikor éppen rohama van — mondta csípősen Greg. — Már semmin sem Izgatja fel magát — rázta meg fejét Sylvy. — Megszokta, hogy ne mérgelődjék, mindenben hallgat az orvosra, csak éppen a dohányzásról nem tud leszokni. — Ez is valami. S rajtad kívül tudja még valaki bizonyítani, hogy Karl-Heinz szenvedélyes dohányos? — Az alkalmazottai, elsősorban a titkárnője. — Nagyszerül — Azt gondolod, hogy meg kell tennünk? — nézett ijedten az asszony a barátjára. Greg magához ölelte, megőU mogatta a haját. Aztán a zsebéből égy kis fiolát vett elő: — Két tabletta van benne, keverd az adrenalinok közé. — De hiszen ez méreg — suttogta a nő. — Persze hogy méreg — szakította félbe Greg ingerülten. — Hát mit akarsz adni neki, talán erősítőt? — A méreg nyomot hagy a szervezetben, az orvosok rájönnek... — Ha felboncolják. De miért boncolnák fel? Kezelőorvosa tudja, milyen súlyos szívbeteg volt, s a titkárnője bizonyíthatja, hogy az orvosi tilalom ellenére szenvedélyesen dohányzott... Nem, kedvesem, senki sem fog gyanút, nyugodt lehetsz! — Holnap élutazik pár napra — mondja Sylvy. — Éppen nagyszerű alkalom, hogy tervünket valóra váltsuk. Minél távolabb leszr
