Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-10 / 32. szám

Milka legszebb szerepében: boldog anya a kis Tamáska mellett

MILKA VASÁRYOVÁ

Népszerű színésznő, jó feleség és anya *egy személyében. Egy rohanás az élete.

— Vajon hogyan bírja? Marad-e egyáltalán szabad ideje, s azt mivel tölti?

— Szabad idő? Bizony édes-kevés — mondja.

— Nyári szabadság? Lehet-e egy élvonalbeli színészünknek nyugodt nyári szabadsága?

— Sajnos, nemigen — mondja. — Kötelezettségeinket teljesíteni kell, mint ahogyan a többi asszony is teszi.

Színpad, film, televízió, rádió, ö- rökös körforgás. Prőba, felvételek, e- lőadás. Család, bevásárlás. Ruhapróbák — színpadra, filmre, televízióra.

— Imádom a színpadot, de szeretek filmezni is. Főleg azért, mert forgatáskor, ha szerencsém van, hódolhatok kedvtelésemnek.

— Filmezés, és kedvtelés?

— Igen. A Csipetnyi só című három- •■részes televíziós filmben például hosszú idő után ismét sízhettem, de nemcsak a szünetekben, hanem a sze- •repem is olyan volt, hogy fel kellett csatolnom a sílécet a lábamra. Testnevelő tanárt alakítottam, így hát jól kellett siklanom a léceken.

— Fárasztó a filmforgatás?

— Igen, a színészi munka fárasztó. Néha legszívesebben csak aludnék, akár egy egész napot.

— Mégis vidám, jól viseli a terheket.

— A színpadon szeretem a vidám szerepeket, sajnos ritkán jutok hozzájuk, de minden jó szerepnek örülni tudok, főképp azoknak, amelyekkel azonosulni tudok.

— Már sok szép szerepet játszott. De hogyan ts kezdődött?

— Mint minden fiatal lányt, engem is érdekeltek a színészek, bár soha nem gondoltam, hogy színésznő legyek.

Elég korán belecsöppent a színészi világba. Amikor Banská Stiavnicára — ahol kislánykorában élt — «filmesek érkeztek a Szent Péter esernyőjét forgatni, lányok is kellettek statisztának, és Milka szerephez jutott.

— Nem hatott rám túlságosan a szereplési lehetőség. Bizonyára csalódást okozok az olvasóknak, ha elárulom, hogy csak azért iratkoztam be a színművészetire, mert ahová jelentkeztem, nem vettek fel. Ide viszont felvettek. Amikor a felvételi sikerült boldog voltam, de csak azért, hogy valahová mégiscsak bekerültem.

Az iskola befejezése után az Oj Színpad kínált neki szerződést, majd a Nemzeti Színház' következett sok szép szereppel, lehetőséggel. Taps, siker, elismerés „A kiváló munkáért“ kitüntetés.

Még kezdő korában mondta róla az egyik rendező:

— Ez a' lány nemcsak szép, hanem tehetséges is. Igaz, tehetség nélkül nem bízták volna rá Krisztina szerepét a Vörös bor című Heőko-regőny- ből készült televíziós filmben. Láttuk őt Gorkij Natáliájaként, Arbuzov filmjében Likát alakította, s ezért az alakításáért kapta meg a Televízió díját, az Arany Krokodilt.

Teljesen feloldódik szerepeiben. Mai asszonyokat, lányokat alakít, de a régi korok hősnőit éppoly nagyszerűen kelti életre. Odahaza pedig a kis Tamáska és Évike mellett a legszebb, leghálásabb szerepet alakítja, az anyáét.

— Nincsenek nagy igényeim — vallja a művésznő — talán csak e- gészséget kívánok az egész családomnak, mert hiszen ez létünk alapja. A sok kis örömből tevődik össze a boldogság.

—OS —

H*

Takács Bélát nem csak azért ismerik Sala (Vágsellye) környékén, mert fia, András a Plastika Nitra kitűnő labdarúgója, a második liga gólkirálya volt; Béla bácsi a sellyei köny-' vesbolt vezetője, § árról is híres, hogy nagyon szereti a könyveket, és azt akarja elérni, minden családban a legértékesebb ajándéknak a könyvet tekintsék.

— Három éve, 1973 augusztusában vettem át a könyvesbolt vezetését — mondja a deresedő hajú, de még mindig délceg Takács Béla. — Azelőtt a sellyei Duslo dolgozója voltam, de mindig nagyon vonzottak a könyvek. Megmondom őszintén, azért vágytam kezdetben a könyvesboltba, mert azt hittem, itt aztán kedvemre olvashatok. Hőt bizony csalódnom kellett, édeskevéssel olvasok többet, mint azelőtt. Mégis örülök, mert a könyvek között, na meg persze a család, az unokák között teljes az életem.

Elégedettnek látszik, bajsza alatt megjelenik egy-egy pajkos mosoly. Mégis amit mond, lenyűgözően hat, ellentmondást nem tűrően érvel, de nem sértőn, inkább kedvesen, apás- kodón. Nem csodálnám, ha egy keresett könyvet akár a föld alól is elő tudna teremteni.

— Mióta itt vagyok, tehát a három év alatt több mint háromszáz ezer koronával nőtt a könyvesbolt évi forgalma. Ez persze nemcsak az én érdemem. A múltkor például megállít egy ismerős tanítónő, és azt mondja, hogy nálunk öröm könyvet vásárolni. Természetesen nem értettem, miről is van szó, de megmagyarázta: annyira kedvesek boltunkban az elárusítónők, hogy az embernek nincs szíve könyv nélkül távoznia. £n még megtolda- nám azzal, hogy kedvességük mellett nagyon is lelkesek, szeretik a könyveket: nemcsak eladni, olvasni is. Így aztán a vevő ízlésének megfelelő könyvet tudnak ajánlani, s ha egyszer ez sikerül, a vásárló másodszor már rájuk bízza magát. És nem szabad megfeledkezni az iskolákról sem, főleg a magyar alapiskola segít rengeteget, de a Vág nevű városnegyed alapiskolájára sem panaszkodhatom. így talán már érthető, miért is megy olyan jól az „üzlet“.

Igen, érthető! Főleg, ha végignézzük a teli polcokat. A választék gazdag, valóban mindenki talál kedvére való könyvet, talán csak a Szilvás!KÖNYV

ÉLETEM

és Berkesi-könyvek rajongói panasz- lehetőségét. Ezek az emberek, kezd- kodhatnának, de hát ezeknek a szer- ve a „könnyebb“ írásoktól egészen a zőknek a könyveiből egyetlen boltban versekig, mindent szívesen elolvassincs elég. A magyar és a világiro- nak.

dalom igazi nagyjai azonban mind Ebből arra következtetheünk, hogy képviseltetik magukat egy-egy könyv- tulajdonképpen mindent megrendel* vei. Nem is tudom, van-e itt egyálta- bet, mert elfogy.

Ián hiánycikk! — Azért nincs teljesen így. £n ar— Az a véleményem, hogy a köny- ra törekszem, hogy vásárlóközönsé- vek, az irodalom, a kultúra szerete- günk jó irodalmon fejlődjék tovább, tét egészen .fiatalkorban kell beleol- egyre igényesebb legyen. Nagyon jő tani az emberekbe. Azért is fordítok kapcsolatban vagyok Morvay Rudotf- különösen nagy figyelmet a gyermek- fal, 8 galántai könyvesbolt vezetőjé- irodalomra, annak népszerűsítésére, vei. Gyakran folytatunk eszmecserét, Pontosabban csak fordítanék, mert bi- egymásnak ajánlunk könyveket, pél- zony ezen a téren nagyok a hiányos- dóul olyanokat, amelyeket megren- ságok. Az óvodáskorú gyerekeknél ér- delt, én pedig nem, s közben kide- hetnénk el a legnagyobb és leggyor- rül, hogy a könyvet keresik, hogy az sabb sikereket az esztétikai nevelés- a mű jó.

ben. Az iskoláskorú gyerekek számá- Örömmel tölt el bennüket az ilyen ra legalább néha kapunk könyveket, fokú felelősségérzet. Remélhetőleg a verseket, meséket, a leporelók vagy hazai magyar irodalmat se rekesztet- más szóval kemény táblájú képes- ték ki a könyvespolcokról, könyvek sajnos szinte állandóan hiá- — A csehszlovákiai magyar alkn- nyoznak polcainkról. Hiába is ren- tások s egyáltalán a Madách Kiadó delném meg akár naponta, akkor sem könyvei nagyon keresettek. Sajnos, kapnánk. nem mindig tudjuk kielégíteni a váIgen, a könyv szeretetére egészen sárlók igényeit. Az utóbbi időben so- plci kortól kell szoktatni az embert, kan keresik Fábry könyveit, és saj- A háború előtt erre nem volt lelte- nos ezekből vajmi kevés van. Egyébtőség, sőt még röviddel a háború u- ként a propagációs anyagok is fogytán sem. Az olvasók nagy többsége nak, forgalmunk mintegy tizenkét tehát húszegynéhány éíes fiatal. százalékát ezek teszik ki.

— Vásárlóinknak körülbelül a fele Még sok mindenről szó esett, és iskoláskorú, beleszámítva a közép- és minél tovább beszélgettünk Takács főiskolásokat is. Ez azt jelenti, hogy Bélával, annál inkább megerősödtek az idősebb korosztály is olvas. Az ő bennem az első benyomások, esetükben a könyv szeretete talán az- Sok ilyen könyvesbolti vezetőt, i- zal magyarázható, hogy ifjúságuk a- lyen lelkes, irodalmat szerető emiatt az életkörülmények teljesen ki- bertl

zárták a művelődés, tanulás, olvasás Neszmért Sándor

A Rákóczi-óvíordulóra jelent meg, immár harmadik kiadásban Laczkó Gáza impozáns vállalkozása, „R á,k ú ,c z i“ című történelmi regénye.

Tárgyát tekintve a maga nemében páratlan alkotás: máig a legjobb Rá- kóczi-regény. Az írö utolsó müve. melynek megírásához hosszú ideig készült, s szinte a tudós alaposságával, történész-gonddal, gazdag életismerettel, nem utolsósorban művészi leleményességgel fogott hozzá. Nem előzmények nélkül született: 1918- ban kiadott Zrínyi-regényét („Német maszlag, török áiium") a modern magyar történelmi regény megteremtésére tett szerencsés kísérletnek tekintette Babits Mihály. A Rákóczi -regény ugyancsak szokatlan eljárásával, elmélyült lélekrajzával hat ránk, s a körültekintően mély és átfogó analízis szolgálatába tadta állítani az író barokkosán érzékletes- dós. archaizáló nyelvezetét is. Halála (1953 végén) meghiúsította a be fejezést, mégis teljesnek érezzük, hisz a második kötettel voltaképp véget ér a szuverén egyéniség és nagy nemzeti hős történelmi küldetése.

Már a regény széles alapozása megnyerő és meggyőző, s a továbbiakban jól láthatók feszültség! pontjai is. Nemcsak a hazai függet lenségi mozgalmak, ellentétes társadalmi törekvések legfőbb dokumentumaira épül, megvilágítja a korabeli Európa politikai mozgását. légkörét, eszmei arculatát, sót divatját, pletykahadjáratalt is. A sokrétű eleven valéságot keresi a nemegyszer váratlan, sorsfordité tények vagy ravasz számítások mögött. Elsősorban

persze Rákóczi útját követi — gyermekkorától vezéri fellépéséig, jezsuita iskoláztatásától diplomáciai gyakorlatáig, az udvari élet allűrjeitől az önfegyelmező pillanatokig, a szerelmi kalandtól az „egyetlen“ haza- fiúi feladatig.

Rákóczl-évfnrdulős könyv a Móra Kiadó „így élt“ sorozatának legújabb kötete, Száva István és Vámos Magda „Így élt II. Rúkőczi Ferenc“ című mnnkáje.

II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, a réla elnevezeft 1703—1711-as szabadságharc vezetője. patrónusa. A- lakja, életének példája évszázadokon át volt a szabadságra vágyá. érte harcolá emberek jelképe. Születésének háromszázadik ávfordulájára jelent meg új életrajza, melyet Vámos Magda irt meg Száva István posztumusz müvének. „A nagyságos fejedelem“ című regényes életrajznak fel- használásával.

Színes korrajz. Izgalmas események és egy nagyszerű életpálya bontakozik ki ebből az frásból, melyet a szokottnál Is gazdagabb képanyag tesz még változatosabbá, mág érdekesebbé.

'Víftn.oÉÍ MiVlcíA

(8. folytatás) 3. Pont

Najn Iván az emberiség balatoni nyomdai részlegében barátnőkre is szert tett. Kapcsolata a gyengébb nem Itteni képviselőivel abban a pillanatban kezdődött, amikor megjelent a szedőteremben.

Kisági és Nagyági eleinte nem keltette föl a figyelmét, ész re sem vette őket. Az első hölgy, akit megszeretett, Marika volt. A két Ági érdeklődése talán épp Nájn Iván közönye miatt csigáződott föl. Mindenesetre tény, hogy a Balatoni Nyomda nőtársadalma kezdettől fogva felfigyelt az új fiúra.

Nos, szóljunk néhány, szót Marikáról. Vele igen hamar találkozott, a teherliftben.

Marikától mindenki rettegett. Amióta ő lett a liftes (ennek már hat esztendeje) vége a jó világnak. Uralkodását rögtön azzal kezdte, hogy kijelentette: reggel nem hajlandó felvinni az embereket. „Nekem is hétkor kezdődik a munkaidő!“ Elődje, Ica néni (róla sokat lehetett hallani Samu bácsitól) íél hétkor már ott strázsáit a liftben, és szállította az embereket a második, harmadik, negyedik emeletre. De hát o nyugdíjba ment, s Marika elszántan kiutasította a fújtatva érkező dolgozókat:

— Teherliftl — bökött a fémtáblára.

S mivel a Balatoni Nyomdában személyfelvonó nem volt, azóta lihegve, káromkodva, gyalog caplatnak föl az emberek. De ez még nem minden. Marika csak akkor hajlandó felmenni, ha a lift tele van. Egy sor szedéssel (legalább tizenöt kiló!) nem. Ez némiképp lelassította a nyomda segédmunkásainak amúgy sem túl sietős munkatempóját, álldogáltak a földszinten, ^cigarettáztak.

A főmérnök le akarta váltani Marikát, de erre ő elrohant a szakszervezetishez meg a munkaügyi osztályra, kiabált, csapkodott, és maradt a liftben. Ettől kezdve Marika mindenkinek, aki belépett a teherfelvonóba, gyűlölettől remegő hangon sziszegte:

— Ki akarnak fúrni! Irigylik tőlem ezt a príma helyet! De majd én megmutatom! Ha kell, elmegyek az atyaúristenhez is! Jogom van a lifthez.

Az emberek zavartan bólogattak, Marikának tényleg joga van a lifthez, egy üzemi baleset miatt (az öntődében ráfröcs- csent az ólom) amputálni kellett a bal kezét.

Harminchat éves volt, elvált asszony.

Najn Iván a harmadik nap felfedezte, hogy van egy lift, akkor hát minek jár ő gyalog a másodikra? Odaballagott.

— Mi tetszik? — kérdezte tőle Marika, épp a 'köpenyét vette magára.

— Szeretném, ha felvinne — mondta.

A segédmunkások elhallgattak. Kárörvendő arccal figyelték, mi lesz.

— Hogyan? • — kérdezte Marika, mint aki nem hisz a fülének.

— Ha felvinne! — ismételté Najn Iván. — Megint lemar a Steyer, épp elkések, mire gyalog fölérek.

Feszült csönd lett.

— Na, gyöjjön — mondta Marika szigorú arccal. A fémajtó dörrenve becsapódott, a motor vinnyogva bűzni kezdte a négyszögletes acélkasznit fölfelé.

— Koszi szépen — biccentett Najn Iván. — Ez igazán rendes volt magától.

— Tegezhetsz — Marika tárgyún, mosolygott. — Még nem

vagyok olyan öregl il' 1

—Hát akkor tőled — mondta Najn Iván jókedvűen. A lift zümmögve megállt.

— Itt vagyunk — Marika kinyitotta a tolőajtőt.

—• Mindennap te vagy a liftben? — kérdezte Najn Iván.

— Én. A karom miatt. De folyton ki akarnak fúrnil Kár lenne — mondta Najn Iván.

— Nem hagyom magam — jelentette ki Marika, mintha a fiú most rögtön el akarná vonszolni az irányítőkar mellől.

— Ne is — nevetett.

— Majd egyszer elmesélem, mi lett a karommal — mondta Marika.

— Jó. _______

— Érdekel? " —

— Hát persze! .Viszlát — intett Najn Iván, és elrobogott az öltöző felé.

Attől fogva mindennap liftben érkezett a szedőterembe. Protekciója révén Kovácsot is beajánlotta Marika kegyeibe. Az irigyebbek úgy hívták őket: „a liftes fiúk“.

Ezen a napon hát őrá előtt két perccel jele'nt meg a tanulók részlegénél.

— Mát azt hittem, nem is jössz ma — Samu bácsi aggódó arccal fogadta. — Elkésel, aztán engem csesznek le.

— Nem kések — mondta Najn Iván.

— Megmondtam, hogy legalább hét előtt öt perccel legyetek itt — sopánkodott Samu bácsi. — Már kétszer is járt erre a főnök, csóválta a fejét. »

— Hadd csóválja — mondta Najn Iván. — Hétkor kezdődik a munkaidő.

— De ha egyszer az a mániája, hogy korábban legyetek itt! Nem olyan nagy dolog! — szomorkás arccal nézett rá.

— Jő, majd korábban jövök — zárta le Najn Iván, unta a fölösleges vitát.

Ekkor — szinte végszóra — megszólalt a csöngő.

Najn Iván soha nem ért a regáljához a művezető által megkívánt időben. Hiába kelt korábban, mindig eldumálta az időt Marikával. Emiatt számtalan nézeteltérése támadt Steyer- rel.

A tanulók munkanapja a feladatok kiosztásával kezdődött.