Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-10 / 32. szám
Táborélet Foto: Nagy Zoltán Javában benne vagyunk a nyárban, élvezzük a szünidőt, a napsütést, a táborozást. A diákok többsége is a hegyekben, a vízparton, táborokban tölti szünideje egy részét. Ml is egy Ilyen nyári táborba indultunk a Latorca partjára, a Král. Chlmec-1 (Királybelmeci) Pionír- és Ifjúsági Ház táboré ba. A táborban nagy volt a sürgés-forgás. Épp az ebédet főz ték. A tábor vezetőjétől, s egyben a Pionírház Igazgatónőjétől megtudtuk, hogy Kőtka Erzsébet, a tábor főszakácsnéja családi okok miatt hazautazott, így a főzés most rájuk vár. De így Is talált számunkra néhány percét, hogy elbeszélgessen velünk. A klrályhelmeci pionírház hagyományos rendezvényei közé tartozik ez a táborozás. Az idén tizenharmadszor ütötték fel sátraikat a környék tanulói, s töltöttek Itt egy-két hetet a vakációból. A szünidő a- latt eddig kétszer cseréltek lakót a sátrak, s ebben az évben kivételesen már a harmadik turnust fogadták. Ez a táborozás csak ötnapos, s hét Iskola, a Král. Chlmec-i (klrályhelmeci) magyar-szlovák tagozat, a bolyi, a bélyi, a Vet. Horeé-í (nagygéresi) a Vei. Trakany-Í (nagytárkányi) és a Cierna nad Tisou-i (ágcsernői) iskola legjobb pionírjai vesznek rajta részt. A gyerekek megismerkednek a táborozás, a természetjárás tudnivalóival. A pionírvezetők előadásokat tartanak a pionír szervezet történetéről. A gyerekek megtanulják a pionírmunkai teendőket, hisz soraikból kerülnek majd ki a jövő funkcionáriusai, csapattanács- és rajtanácstagok. A vezetők nevelő céllal, de Játékps formában beszélgetnek el a tanulókkal, s azok Is hozzászólhatnak az egyes témákhoz. A vezetők közül dicséretben részesült Palkó Zsuzsa, Kopasz Mária, Szabó Erzsébet és Nádasdi János- né. Nádasdi Jánosné és férje már veteránok a táborozás szervezésében, s őket segítik a pionírház alkalmazottal és a Nltral Pedagógiai Főiskola hallgatói. A névsor azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg olyan tanulók nevét, mint Balázs Valéria, Juhász Gyurka a klrályhelmeci alapiskolából a magyar tagozatról, Sloboda Olga a szlovák tagozatról, vagy Dajka Zsuzsa a bélyi iskolából. Ezek a tanulók egész évi szorgalmas munkájukért jutalomként tölthetnek itt pár felejthetetlen napot a nyári szünidőből. Kérdésemre, hogy érzik itt magukat, csupa elismerő választ kaptam. Lelkesen beszéltek a kellemes környezetről, a jó társaságról. Sokáig azonban nem kérdezősködhettem, mert gyorsan eltűntek a sátrakban. A vezetőnőtől tudtam meg, hogy az esti karneválra készülődnek. Kellemes órákat töltöttünk a táborban, vidám gyermeksereg, szívélyes vezetők között. Elbúcsúztunk a pioníroktól és Nagy Zoltánnétól, aki . szomorúan mondta el, hogy ez az utolsó táborozása, mert élköltözik Hel- mecről. A Latorca partjára a- zonban mindig szívesen emlékezik majd vissza. Perhács Valéria izenötéves volt. Egészséges fiú, telt életkedvvel. Abban a korban volt, amikor a serdülő gyerek minden iránt érdeklődik. Fütötte a kalandvágy, hajlott a romantikára. Ö- römmel járta pajtásaival az erdőt és szívesen játszott talált tárgyakkal. Minden érdekelte, mindenre kiváncsi volt. Egyszer a múlt háborúból itt maradt lőszert talált. Ennek is rá akart jönni a titkára. A kíváncsiság robbanást eredményezett. Az orvosok mindent elkövettek, hogy f. A. szemevilágát megmentsék. De az orvostudomány sem művelhet csodákat. A fél szemét sajnos elvesztette, de a gyógy- kezeiéi jóvoltából legalább a másikkal látott. A szörnyű eset ellenére is műszaki érdeklődése megmaradt. Életének értelmet, tartalmát a gépkocsi adott. Ennek sem örülhetett sokáig... Az ember jövője, sorsa kifürkészhetetlen. Egy napon — hibáján kívül — autóbaleset érte. Az orvosok minden áron meg akarták menteni a tizennyolc éves fiatal életét. Életben maradt ugyan, de a másik szemére is megvakult. Szörnyű sors. Tizennyolc éven át látta a természet szépségeit, a felkelő napot, a virágzó rétet, s egyszerre csak örök sötétség borult erre a szép világra. Tragédia ... Sokáig küzdött a teljes vakság lélektani hatásával. Azóta már két év telt el. Ma húsz éves és ismét megtalálta helyét az életben. Egy vállalatnál a telefonközpontban dolgozik. A közlekedésnél felesége segíti. Szeretné azonban, ha erre nem lenne ráutalva. Ez a vágya is teljesült. Hozzájutott egy Idomított kutyához. Tehát van egy állandó, hűséges kísérője. Nincs ráutalva az emberek segítségére. A kutya, a Rokkantak Szövetségének a tulajdona, ők adták kölcsön. Egy ilyen betanított kutya nem olcsó. Nálunk 6500 korona, nyugaton 30 000 koronát is elkérnek érte. Ezt az idomított vakvezető német juhászkutyát sokan farkaskutyának nevezik. Külseje ugyan hasonlít is rá, de egyébként semmi köze sincs a farkaskutyához. Nagyszerű fajta, Intelligens és sokoldalú. Ezeket a kutyákat bűnügyekben a tettes kinyomozására, kábítószer csempészek leleplezésére is igénybe veszik. Életmentésnél ts nagyszerűen beválik. Valószínűleg még sokan emlékeznek a poprádi tónál történt lavina okozta tömegszerencsétlenségre. Udó, a Hegyi Szolgálat német juhászkutyája nagyon eredményesen segített az áldozatok felkutatásában. Sorolhatnánk még hosszan az érdekes,' megható történeteket a kutyák életmentéséről, hűségéről, szolgálatairól. juhászkutyát csak az tartson, akinek hivatása folytán szüksége van rá, és aki rendszeres kiképzéssel és gyakorlatozással képes ennek a halHűséges segítőtárs lattanul aktív fajtának a munkaigényét levezetni. Ilyen levezető gyakorlatokat és kiképzést a Honvédelmi Szövetség kinológtat /kutyákkal fog- lalkozÖJ szakosztálya végez. Bratislavában 1953 óta működik. Az eltelt huszonhárom év alatt számos kutyát képeztek ki védelmi és nyomozási célokra. Természetesen közben a kutya tulajdonosát is oktatják, hogy helyesen tudjon bánni kutyájával. A rossz szokások annyira beidegződnek az állatba, hogy a nevelésben elkövetett hibákat később jóvátenni, kiküszöbölni már alig lehet. Jelen voltam a szakosztály egyik gyakorlónapján. A jelenlevő tagok felsorakoztak kutyáikkal. Parancsszóra mindegyik leült. Egy újabb vezényszó: „jobbra át!“ után megindult a menet. A kutyáknak egy létrán kellett felmenni és egy vízszintesen elhelyezett deszkapallón végighaladva ismét a létrán kellett lejönni. Nem mindegyik tudta feladatát hiba nélkül végrehajtani. A következő gyakorlat akadályugrás' volt, majd a támadó ártalmatlanná tételének a gyakorlása következett. A kiképzés úgy történik, hogy a kutyákat szájkosár nélkül körbe állítják. A gazda rövid pórázon tartja kutyáját. A kör közepén helyezkedik el a „támadó“. Jobb karján védőburok van, másik kezében kis vessző. Körbe-körbe szalad a kutyák előtt és a vesszővel ingerli őket. A juhászkutya természeténél fogva, a legtöbb esetben támad és beleharap a párnázott karvédőbe. De nemcsak belemar, hanem fogva is tartja és addig el sem engedi, míg gazdája rá nem parancsol. A körbefutás, az ingerlés folytatódik és mindig egy másik kutya ugrik neki és cibálfa a feltételezett támadót. Még egy másik kiképzés szemtanúja is voltam. Ennek az volt a célja, hogy a kutya elfogja és fogva tartsa a „bűnözőt“. Ez egyedi kiképzést igényel. A kutya és gazdája kb. 50 m távolságban áll a karvédővel ellátott „bűnözőtől“. A kutyáról gazdája leveszi a szájkosarat, kioldja a pórázt és ráuszítja az 50 méterre álló emberre. A kutya ösztönösen nagy irammal Igyekszik kiérni „áldozatát“. Megragadja a jól kitömött karvédőt és el sem ereszti addig, míg gazdája oda nem ér és rá nem parancsol. Négy havi türelmes kiképzés után, vizsgát tesznek a kutyák. A német juhászkutyák tulajdonosai klubot alapítottak, amely a nemzetközt szövetséghez tartozik, nevének rövidítése: „WUSV“. Eddig harmincnégy állam kutyatenyésztöt tagjai a klubnak. A szövetség feladata a német juhászkutya tenyésztését nemzetközi méretekben irányítani. A világ- szövetség speciális versenyeket rendez az „Európa mester“ címért. Tavaly ezt a versenyt Salzburgban nagyszámú közönség előtt rendezték meg. Vörösmarty Géza SZISZ-tagok a vá Az utolsó választások óta nem egészen öt év telt el. Mit sikerült megvalósítani a*z akkor meghirdetett programból? Ezt értékelik most mindenütt, hazánk legkisebb falucskáiban is. Gabéiko- vón (Bősön) két elnöknek — Vida Imre hnb és Nagy Viola SZISZ-elnöknek tettem fel ezt a kérdést. VIDA IMRE: — Nyolc fiatal képviselőnk van. Jelenlétük, te vékenységük, kezdeményezéseik faluszerte tapasztalhatók. Javaslataik mindnyájunknak tetszenek és ez érezhető lesz az új választási programban is. A falu fiataljaival elégedett vagyok, nem húzódoznak a munkától. Nagy részük van a „Zu akciók megvalósításában. Így például átfestették a falu parkjának padjait és rendbetették az állami gazdaság irodaépülete melletti sportpályát. Sőt egy korszerű sportpályával is kibővítették. Emlékezetes egyik legszebb tettük az ifjúsági fasor létrehozása volt. lasztási programért NAGY VIOLA: — Szervezetünk az állami gazdaság mellett működik és 75 tagja van. Legtöbbjük októberben fog először szavazni. Szeretnénk kellőképpen felkészíteni őket a nagy eseményre, és emlékezetessé tenni számukra életük első választását. Most azonban minden gondunk az aratás sikeres befejezése. Bekapcsolódtunk az Egy szem se vesszen kárba elnevezésű aratási versenybe és szeretnénk bejutni a legjobbak közé az országban. Ezenkívül fontos feladatunk még a XV. pártkongresszus határozatai reánk vonatkozó feladatainak teljesítése. Tevékeny szervezet vagyupk. Sokat dolgozunk kulturális téren is. Az utóbbi időben több író-olvasó találkozót bonyolítottunk le, Kulcsár Ferenccel, Tóth Lászlóval, Ordódy Katalinnal. A szavalócsoportunk segíti a nemzeti bizottság polgári ü- gyekkel foglalkozó bizottságának munkáját: az ssküvőkön, névadó, ünnepségeken mi szolgáltatjuk a műsort. A két elnökkel KANTOR MARIA beszélgetett A pályaudvar hangosbe- szélöje közli, hogy a nemzetközt gyorsvonat nem az eredetileg jelzett első vágányról, hanem a harmadikról indul. Elindulok hát az utasok tömegével a harmadik vágány felé. Egy őszülő halántékú, egyenruhás vasutas éppen a vonatindu- lásókat jelző bádogtáblákkal bajlódik. Ki is aggatja őket, csakhogy a táblákon egészen másféle vonatot jeleznek, mint amelyik végett az emberek százai át- csődültek a harmadik vágányhoz. Ezen természetesen mindenki elbizonytalanodik, jómagam is. Kérdezem tehát a tábla aggatóját, méghozzá illedelmesen, hogy most mi van, honnét is indul a vonatunk. Üveges szemmel végignéz rajtam, és egy árva szót sem válaszol. Hátat fordít, és elvonul. U- tánamegyek, és még illedelmesebben szólítom, erre fel se szó, se beszéd, könyökkel hasba vág. Keményen, férfiasán üt. Fáj. Pár másodpercig értetlenül állok, aztán utána iramodok az államvasutak egyenruháját viselő embernek, karon ragadom, hogy megbeszéljük, mi is a baja velem, vadidegennel. A férfi kirántja magát a kezemből, elszalad. Ijedten fut, mint aki rájött, mit is követett el. Közben az első vágányra befut a vonat, nem akarom lekésni, inkább felszállók. Reklamációra nincs időm. Életemben először fordult elő, hogy bosz- szant, amiért a vasút pontosan indít egy vonatot. ~~~ óóo , 1 A szemközti házat figyelem, pontosabban á ház e- gyik lakóját, aki az erkélyen állva, a feje jeletti erkély alól éppen a fecske- fészket próbálja egy bottal lepiszkálni. Sikerül neki. Ismerem az illetőt. Néha meg- -megállunk az utcán, váltunk néhány szót erről-ar- rál. S' ha nincs ez a jelenét, könnyen megeshet, hogy alkalomadtán a fecskémről mesélek neki, elmondom, hogy nyolc észtén- defe évről évre visszatér, s hogy hajnali három óra e- lött, amikor aludni térek, nyolc esztendeje mindig ez a fecske szólal meg elsőnek, s mindig a villanydrót egyazon pontján. Aztán rázendítenek a verebek, a rigók, a galambok, s jóval u- tánuk az a néhány városi kakas. Nézem a fecskefészket pusztító embert, aki koráról ítélve már a háborút is felnőtt fejjel élhette át, és tudom, hogy a fecskémről már nem beszélek neki. Mert miért is állnék vele szóba még egyszer az életben is. Sajnálom őf, s tudom, a fecskék új fészket raknak... ooo Suttyó legénykék biliár- doznak egy falusi kocsmában. Az asztaloknál egy másik nemzedék csöndesen beszélgetve sörözget. A kamaszok hangosak, szemtelen hangon, nem éppen választékoson beszélnek egymással. Valaki rájuk szói. — Ha nem tetszik, menjen ki. Kívül tágasabb — jön a válasz egy pelyhedző ajakról. A kocsmáros kilép a pult mögül. — Azt mondod, tágasabb? Akkor majd te is elférsz o- dakint — mondja, és nyakon ragadva kilendíti az ifjút az utcára. Aztán hozzáteszi: — Hadd ne mondják, hogy a fiatalok csak a kocsmában töltik el szabad idejüket. Közben társai ts kisom- fordáinak, Oda az önbizalom, oda a hangos káromkodás. A biliárdparti félbeszakad. KESZELI FERENC
