Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-03 / 31. szám
VARGA ERZSÉBET VERSEI: Rövid nekrológ Szomjas vagyok — kiáltotta —, s a kút mailé rogyott. És szomjan halt, mert nem a s2ája: szíva szomjazott. cím nélkül mamácska hidd al visszatér az az ősz még arcodról a szemfedó lehull én a kezed fogom szelíd-szótlanul te nagy véres levelekből lósolsz boldog és békés szép füvét a a kakukk majd hosszú életet kakukkol míg étszállunk a tőigyerdő fölött OPUS XI szálamon a ázél a fényes szárnvű szél ha kizúdul gyökerestül dönti ki kertetek a gazzal-megvert rózsát-szomjazőt a nagy kövér füvekre áhítozó néma pusztaságot fmert arany homlokú csudaftúszarvas hiába szór fényes ősi regös-átkot fényességes átkot, hiába szőr rátok szép arány homlokú csudafiűszarvas —, rózsáitokat fagy sosem is bántotta zsíros füveteket hajnal cirógatta gazdag kertetekét magatok vertétek gyommal s némasággal — gyökerestül dönti ki kertetek a gazzal-megvert rózsát szomjazót a szél a szárnya? szél ha kizúdul szájam huzatos kapuján s elviszi ósí fényességes átkom gyomlakta sáros udvarotokra OPUS XII Anyácska édes te vagy az Otthon te vagy a friss meleg kenyér — Anvácska édes te vagy a Gyökér te vagy a Gyökér mely összeköt Néppel s' Hazával engemet fnem lehet az otthontalan kit — hogyha szól — megértenek) Anyácska édes te vagy a Forrás a tiszta-szép az éltető a te vized el nem apad a te erőd örök .erő — Anvácska édes te vagy a Mező s minden virágod tiszta sző — Anyácska Édes Anyanyelv te vagy a Kés a Tűz' a Só MICHAEL ZUROY: KI AZ IGAZI GAVALLÉR? Robert Berger sok szép lánynak udvarolt életében, mégis mindig elszomorodott, ha arra gondolt, mennyi szép lány van még, akinek sohasem udvarolhat. A- miKor azonban Debráva! találkozott, nem érdekelte többé senki más. A lány megtestesítette mindazt, amit kívánt és szeretett: a szépséget, kedvességet és értelmet, és feleségül vette... Eleinte nagyon boldog volt, Noha so* kan íegyeskedtek a felesége körül, biztos volt benne, hogy Debra nem csalja meg. Ss akkor egy társaságban találkoztak To* ny Manninggeí, Színész volt, csinos fiatalember, sűrű hajú, mély bársonyos hangú. Robert, a tőzs'dés nem versenyezhetett ve-' íe. Érezte, mint változik meg fokozatosan a felesége. Elhfdeg®, szinte menekül tőle. Ekkor Robert Berger néhány napra ven* dégül hívta a házába a színészt. Egy ve-- rőfényes, gyönyörű nyári reggelen elhívta feleségét és Manninget rövid autókirándu- íásra. Az lton alig volt forgalom. Berger a gázpedálra taposott, s a gépkocsi egyre vadabb iramban száguldott: — Miért sietünB ennyire? — kérdezte Manning idegesen. — Soha nem szoktál ilyen vadul hajtani — jegyezte meg Debra Is. — Milyen gyönyörűség ilyen szép nyári reggelen meghalni — mondta erre Ro* bért. —_ Miért mondod ezt? — döbbent meg * Debra. — Mert ma reggel íe kel! számolnunk egymással — kiáltott Berger, hogy meg* értsék szavát a motorzögásban. — Min* dent tudok rólatok! Debra Ijedten kapkodta a levegőt. A mo» torzűgás egyre erősödött, az útszéli fák veszett iramban száguldottak el mellettük. — És most mit akar tenni? — kérdez--te Manning. ( — Azt hiszem, maga ki fog ugrani a gépkocsiból'. Ilyen sebesség mellett nem is fog szenvedni, azonnal meghal. — Elment az esze! — kiáltott fel a fér* fi. — Jobb volna, ha inkább hazamennénk, és otthon Kisírná magát. Robert Berger mint gyilkos.- Na, ne tréfáljon, senki sem fél magától, dagi. — Senki sem fog gyilkosságra gondol* ni — mondta nyugodtan Robert. —. ön jószántából fog a gépkocsiból kiugrani, s Debra ezt megerősíti a rendőrségen. Nem hiszem, hogy dicsekedne a hűtlenségével. A maga halála egyszerű szerencsétlenség lesz. — Remekül kieszelte, csak azt nem ér* tem, hogyan akar rávenni, hogy kiugorjak az autóból. — Egyszerűen. Ha maga nem ugrik ki, valamennyien meghalunk. Teljes sebesség* ge! egyenesen egy fának hajtok. Csak egy I ■ ___ kicsit jobbra kell fordítanom a kormányt. Én szívesen lemondok az életemről, Debra nélkül 'úgysem ér semmit. Maga azon* ban megmentheti őt, ha kiugrik. — Süket duma! — mondta a színész. Berger erre szó nélkül rántott egyet a kormányon, s a gépkocsi rohanni kezdett egy fa felé. Mielőtt azonban baj ^történt volna, nagy lelki nyugalommal visszarántotta a kormányt, és az autó tovább fu* tott az úton. — ^Úgysem meri megtenni — szólalt meg öjra a színész, de sokkal bizonytalan nabbul. — De megteszem — válaszolta Robert nyugodtan. — Még egy percnyi ideje van. Addig kiugorhat-. Ha nem teszi meg, az annyit jelent, hogy Debra csak játékszernek kell magának, meghalni nem hajlam dó érte. Manning lázasan gondolkodott magában, mit tehetne. Tisztában volt vele, hogy ekkora sebesség mellett az összeütközés biztos halál. Görcsösen megfogózkodott. — Nem blöfföl, Tony — sikoltott fel Debra. — Ha nem ugrasz ki, megteszi! — És neked az természetesen mtndegy, ha én meghalok — mondta Idegesen Manning, — Hát ekkora hülye nem vagyok! Debra hidegen, szinte gyűlölettel nézett rá. —- kendben — suttogta. — Most már látom, hogy valóban nem szeretsz. A vacak bőröd fontosabb az én életemnél. Elérkezett az Idő — kiáltott fel Robert. — Egyenesen annak a fának hajtok. Adieu, Debra — s azzal jobbra fordította a kormányt. A fa egyre közelebb Ke* rült a szélvédőhöz, egyre nagyobb lett, már látszott a kérge, az odú benne,, min* den apró részlete. A kerekek szinte Üvöltöttek. — Várj! — sikoltott fel akkor Debra. Berger elfordította a kormányt, a gép? kocsi megrázkódott, és egy hajszálnyira a fa mellett eísiklott. Villámgyors mozduía* tokkal felkormányozta az útra, a kerekeK alatt ismét ott volt a megnyugtató aszfalt. — Kérlek, nyŰjts még egy alkalmat. Kö= nyörgömT — kőnyörgött Debra. — Miért? Hogy megmentsd a bőrödet? — Nem, mindkettőnk életéti Beláttam, hogy tévedtem, most tudom csak, mennyit jelentek számodra, Kezdjük még egyszer élőiről. Akarod? — Akarom -— válaszolta Robert Bergen Amikor a ház elé értek, Manning s'á* padtan támoíygott ki az autóbői. Robert megragadta a nyakánál fogva, jő alaposan megrázta és megkérdezte: — Nem merted megtenni? Pedig én megtettem volna. A színész Róbertra nézett, és rádöbbent, hogy élete valóban egy hajszálon függött. Robert Berger a halálba vitte volna őket. U nokaöcsém |ó aszfl, sokat olvasó gyerek- Kitűnőre áll közvetlenül az érettségije előtt, éppen ezért meglepő, hogy hallani sem akar a továbbtanulásról. Életcéljának a sportot tartja. Az alábbiakban megpróbálom híven visszaadni az okoskodását, amellyel visszautasítja az egyetemi tanulmányok mellett felhozott családi érveketRöviden: arról van sző. mármint a fiú szerint, hogy a sportot kivéve, az érvényesülés terén áltálé* ban baj van a szinkronnal, nyák megmentőjét bécsi or- voskoiiégál klgúnvolték. Csokonai Vitéz Mihály hajdani nélkülözéseit, korai halálát nem tudja meg nem történtté tenni a késői ho- zsannázás. Gauguint, a francia festőt életében nem méltányolták kellőképpen: Szinyei Merse Pál életének főmüvét, a Majálist fanyalogva fogadta a korabeli kritika, s a késői sikerek már csak egy megkeseredett művészléleknek jutnak- De nem Is kel! annyira visszamenni. a múltba példákért. Gondoljunk csak arra, napjainkban is meddig csanat hálójába, nem abban a pillanatban élvezte már a labdarúgó világbajnokság diadalának dicsőségét? Kellett ezeknek az elismerésre csak egy napot is várniuk? Valerij Brumelről és Balázs Jolánról már most életükben, sőt viszonylagos fiatalságukban minden kisgyerek tudja, hogy fénykorukban a világ legjobb magasugrói voltak- Mert a mérőszalag és a .stopperóra döntése ellen nincs apelláta! Abebe Bikila. a maratoni futás kétszeres olimpiai bajnoka még haza sem ért Rómából, Illetve Tokióból Addis MÉRŐSZALAG ÉS STOPPERÓRA pontosabban: a teljesítmény és mennyit kell harcolnia Abebába. és már megkapta és a méltánylás közötti a- nem egr feltalálónak a meg az etióp császártól testŐÍF- gyideiüséggel. nem értéssel: s ha nincs tiszti előléptetését... Ugvanbenne elég szívósság és a- akkor lehet, hogy egy tűimé, néhány kézenfekvő karaterő, bizony elbukhat a dós lombikjában világraszópélda a sok közül: méltatlan küzdelemben- ló új felfedezés vegyüléke Ezzel szemben.- A 9,9 fortyog; egy író asztalán Galileit máglyára küldték másodperces százméteres évszázadokra világító új, volna* ellenfelei, ha nem futók nevét máról holnapra nagy mű van születőben, vonja vissza tanát a Föld szárnyéra kapja a világhír, de nevüket esetleg csak ha- mozgásáról- Kolumbust nagy Itt1 nincs mese! Amikor láluk után veszi majd felfedezése után még bőr- Jesse Owens a harmincas é- szárnyra a világhír... Hát tönbe is zárták, az új ví- vekben 813 centimétert ug- nem jobb akkor a skót lágrészt másról nevezték el. rótt távolba, a telefon, a Law-nak, a futballistának, s a nagy olasz tengerész távíró és rádió még abban akit már élete virágjában már csak sírjában kapta az órában a világ minden kitüntetett a királynője? meg az utókor elismerését, részébe eljuttatta az ame-„ Nem vagyok jó vitapartMit ért már vele? A vár- rikai néger atléta csodála- ner, . unokaöcsém fejtegeté- rógép feltalálója nyomor- tos világrekordjának hírét, sét azzal adom közre, hogy ban halt meg; Katona Jó- Vagy a nyugatnémet Rahn. vitatkozzanak vele mások, zsefnek mi sem jutott a amikor 1954-ben, a berni Ha tudnak.Bánk bán későbbi diadalá- Wankdorf-stadionban a harból. Semmelweist, az a- madik gőlt rúgta a magyar HEVES 'FERENC PETER JAROS: Nagyapánk, a huszár Nagyapánk az elsO világháborúban huszár volt. A földművelőnek nyalka huszárrá való átképzése köz- 'ben megélt szenvedéseiről annyit hallottunk már tőle. hogy valamennyien kívülről fújtuk a történetet. Köny- nyen elképzelhető, hányszor is kellett nagyapánknak huszáros osínytevésetröl mesélnie, míg végül csodáint kezdtük őt. Néha viszont — igaz, akaratlanul — mi is alkalmat adtunk neki a mesére. Elég volt csak szóba hozni a lovakat, máris elárasztott bennünket az emlékeivel. ^Nemcsak hogy mindegyre újrakezdte a mesélt, végül már arra is jogot formált, hogy megítélje és megbírálja a ohuchlet vagy a nagy pardubicei lóversenyeken induló zsokékat és versenylovakat. Ebből nem következik más, mint hogy nagyapánk nemcsak a legképzettebb lóverseny-szakértőnek, hanem a legtehetségesebb lovasnak is saját magát tartotta, akit ebben a tehetségében huszárkodása Óta mindmáig nem szárnyaltak még túl. De a múltkoriban mégis elkövetett egy helyrehozhatatlan tévedést: eladta utolsó versenylovát is, ami ugyancsak meglepett mindenkit. A városkánk lakói gúnyolódtak: • nézzetek a nagyapát, EBÉRT ADTA A LOVÁT. Nála elkeseredettebb embert még soha nem láttamj amikof tudomást szerzett a gúnyversikéröl. A szomszédunk szintén huszár volt hajdanán: a nagyapánkkal egy században szolgált. Miután pedig az öregnek már egyre na- 'gyobb gondot jelentett ké< unokáját meggyőzni erényeiről, mindig őt hívta át tanúskodni. Attól fogva, hogy nagyapánk az utolsó lovát ts el adta, szombatonként mindig bezárkózott a szomszéddal a kocsiszínbe, amelynek kulcsát állandóan magánál tartotta. Így nemcsak, hogy be sem léphettünk oda, még csak sejteni sem sejthettük, mi is történik ilyenkor odabenn. Néha ugyan hangos, parancsszavak és vezényszavak, vagy éppen érthetetlen beszédfoszlányok szűrődtek ki, de ez volt minden. Tegnap azonban egy fájdalmas ordításra figyeltünk föl. Amikor föltörtük a kocsiszín ajtaját, a Szomszéd egy falovon ült, a nagyapánk pedig egy másik faló alatt feküdt. — Egyszerre három palánkat akart átugratni — szólalt meg a szomszéd. Huszár nagyapánk még hajnalban meghalt. Tóth László fordítása ■áj v i
