Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-06 / 27. szám

tft # • 6 Ul SIS Montréal 1976 OLIMPIAI ARCKÉP­CSARNOK tízezer tonna PETER WENZEL Tavaly a moszkvai súlyemelő világbajnokságon a 75 kilogra- vnosok súlycsoportjában kitűnő, 340 kilós világcsúccsal első lett. Már maga ez a tény a komoly olimpiai esélyesek köze sorolja, összteljesítményét ugyan idén ketten is túlszárnyal­ták; a szovjet Szmivnov 342,5 a bolgár Mitkov pedig 345 ki­lót teljesített. Wenzel azonban bizakodó, hiszen eddig koránt­sem használta fel valamennyi tartalékát. Wenzel 1952, április 15-én Mohles nevű falucskában szüle­tett, ISzütei mindmáig ott élnek, a helyi földművesszövetke- zetben dolgoznak. Gyerekkorában ökölvívó-karrierről álmodo­zott, de 1968-ban, amikor Meisenbe, a porcelán városába ke­rült lakatostanulónak, mégiscsak a súlyzó tetszett meg neki. Elsősorban a kitűnő edző, a ma már 66 éves Kari Bräuer jóvoltából, akinek tapasztalt szeme egyhamar felfedezte mi­iven kitűnő súlyemelő-adottságok rejtőznek az alacsony, sző­ke fiúban. Wenzel négy év múltán már ifjúsági bajnokságot nyert a könnyűsúlyban, egy évvel később pedig már —• egy súlycsoporttal feljebb — a felnőttek között ts diadalmasko­dott. Hetvenháromban, első világbajnokságán már második, egy évvel később harmadik, tavaly pedig világbajnok. A mér­ce, persze emelkedik, az idén olimpiai bajnok szeretne lenni. Felesége Helma, szintén sportoló volt, kisfia, Lars ötéves, kislánya Anne, kettő. Edzője egyesületében (SC Einheit Dres­den) Rudolf Müller, a válogatottban Marry Röwer. Jó oliínpial szereplésével Peter örömet akar szerezni valamennyíüknek. , (major) X Pionír­olimpia ... Sokat' cikkezünk a tömeg és az iskolai sportról, s ál­talában az a vélemény, hogy még nem tudtuk kellő ! szintre emelni a tömegspor­tokat. Az igazság az, hogy maguk a sportújságírók is inkább csak írnak erről a kérdésről. Nem így (labo Zelenay, a Csehszlovák Rá­dió sportriportere, aki.kitű­nő ötletét — a SZISZ PSZ Szlovákiai Központi' Tanácsa segítségéve) — 1970 óta so­rozatosan meg ts valósítot­ta. Az évente megrendezés­re kerülő preäovi pioníro- limpíáról van szó, mely az Idén június 28 án kezdődőit, nemzetközi részvétellel, és egy hétig tartott. A hazai pionírokon kívül Bulgária, az NDK és a Szovjetunió képviseltette magát, össze­sen nyolc sportágban — at­létika, úszás, kerékpár, asz­talitenisz, sakk, kosárlabda, röplabda és kézilabda —■ szerepelnek a legfiatalabb •versenyzők, akik néhány év múlva esetleg a „nagyok“ olimpiáján képviselik maid • hazájukat. Mi csak támogatni tud­juk az ötlétet, és kö­szönetét mondani Gábo Ze- lenaynak, a rendezvény i- gazgatójának, a SZISZ PSZ SZLKP, és valamennyi, a rendezésben közvetve vagy közvetlen résztvevő, sport- szerető dolgozónak, fáradsá­gos, de szép és nemes mun­kájáért. És még valami! Reméljük, a példát rilésok ts követni fogják. Talárt az idősebb -korosztály számára is lehet­ne ilyen versenyt rendezni. N. S. Í . an, akinek minden sike- ' nfi, akadnak olyanok, a- kiknei semmi■ sem sike­rül. A balszerencséseket me­nesztik, a szerencséseket ma­gasztalják. Az edzők legna­gyobb' dicséretét a mágus szó fejezi ki. Volt már mágus a fo­ciban lHerrera kapta ezt a jel­zőt, amikór csapatának nagyon ment), az ökölvívásban Papp Lacira mondják, a medence va­rázsló ja újabban magyar edző: Szécsy Tamás. Előtte az ame­rikai edzők voltak a nagyok, szinte fiúcsyjáróhely volt a székhelyük, aki csak tehette, náluk edzett.. Aztán jött egy szerény, de roppant kitárió magyar edző, s lám, egyszeri­ben róla imák a lapok, vele foglalkoznak a szakértők, öt emlegetik leggyakrabban. Szorgalmasan bújta, a szak könyveket, elméletileg ■a kisuj­jában volt. az. úszás tudománya, csak a gyakorlati bizonyítás hiányzott. Mikor megkezdte el­gondolásainak megvalósítását, a magyar úszósport irányítói egyszerűen kitiltották az uszo­dából. Mert ilyen is van. Szécsy Tamást persze nem abból a [óból faragták, akt ,sgy kis kitiltásért feladja terveit. Folytatta munkáját, lépésről lépésre haladl és célba ért. Ma már hallgatnák szavára, sót a Ennyit emelt fel az edzése­ken az 1973-lian megindult kö­zös olimpiai felkészülés folya­mán Karel Prolii a csehszlovák súlyemelővé Ingatott tagja és egyben legbiztosabb pontja. Mese nincs, hajtani kell, — mondja a 2l) Bnhunnn 29 éves versenyzője hiszen egész biztos, hogy az ellenfelek sem nyugszanak a habáraikon. Súly­csoportomban. az 56 kilóban a magyar Földi Imre például már az ötödik olimpiájára készül, és többek között legendás szorgal máról, küzdőképnsségéről is­mert. Aztán itt vannak a bol­gárok, Kirov és Nurikján, a lengyelek, a japánok. Nem lesz ám könnyű dolog érmet szerez­ni ... A csehszlovák súlyemelő-vá­logatott olimpiai kerete (52 ki­lóban Buleslav Pachol, 56 kg' Karel Prohl, 67,5 kg DuSan Brska, 75 kg Ondrej Hekel, Í10 kg Rudolf Strejcek, nehézsúly Peti- Pavlásek, és Ján Nagy) An­tonín Rresl edző vezetése alatt július első felében a Magas- -Tátrában, a FlS-hotel tornater­mében készült. Ezután néhány napi prágai tartózkodás, majd edzés a nymburki edzőtábor­ban Aztán július 18-án felötlik az olimpiai egyenruhái — Uo- mokszínű öltöny, piros ing és világoskék nyakkendő — és i- rány Montreal. Jó szereplést kívánunk! Kép és szöveg: Major Lajos Húsz éves karában — 1965- ben — már elnyerte az „Euró pa legjobb sportolója“ címet, később aztán minden úgy fes­tett, hogy csillaga lehanyatlik. Már 1967-ben is gyöngébb e- redményeket ért el, a mexikói olimpián pedig csalódást oko­zott. (Ez a szakemberek véle­ménye, púdig Irena asszony a 290 méteren aranyat. lOÓ-on bronzérmet, távolugrásban nem került a döntőbe). Ezért az o- limpia után a kismama szere­pét vállalta, egészséges fiacs­kája született. Irena Szewinska neve már alig-alig jelent meg a sportlapokban. Lemondott ró­la a LASZ is, hiszen 1971-ben, amikor újra edzeni kezdett már 26 éves volt — ami egy atlétánál, főleg vágtáiénál — enyhén szólva —, nem a leg­ideálisabb kor. Irena Szeivinskánák mégis si­került még a legderűlátóbbakat is meghökkentenie teljesítmé­nyével. A müncheni olimpián a 20(1 méteres távon bronzérmet szerzett, és ami ezulán követ­kezett, az valóban csodálatra méltó. 1974-ben visszahódította a vágtaszámok valamennyi vi­lágcsúcsát, és a világon ö az első nő, aki 50 másodpercen belül futotta a 400 méteres tá­vot. Ezekután senki sem cso­dálkozott, hogy az év legjobb sportolónőjének hirdették ki. Az 1975-ös év viszont nem úgy sikerült, ahogy azt Irena Szewinska, a lengyel szakem­berek és a közvélemény vár­A medence külföldi nagymenők ts odafi­gyelnek 'arra, amit csinál. Szécsy Tamás a megszállot­tak állhatatosságával tanítgat- ta az úszópalántákat. Kigondolt néhány újdonságot és próbál­ta meggyőzni tanítványait, csi­nálják csak,, meglátják, javul a teljesítményük. Kétkedve fo­gadták, már-már úgy látszott, o. sem lesz próféta a saját ha­zájában. Szerencséjére a kis süvőlvények valóban kezdték bontogatni szárnyukat, az ő nö­vendékei jobban úsztak, mint a többiek. Módszereit a bíráló szakértők is kénytelenek vol­tak elismerni és kezdtek odafi­gyelni, mi is történik a SzS- csy-jéle kísérlett telepen. A kí­sérleti „nyulak“ kezdtek nagy időket úszni, eleinte gyerek­csúcsokat, aztán ifjúsági rekor­dokat és csakhamar feliratkoz­tak az országos csúcstartók listájára is. Eleinte csak Hargüay törtjei a világ legjobbjai közé, de ha-, marosan követték őt a .többiek is. Már nemcsak Euröpa-rekor- dok, hanem világcsúcsok is fémjelezték a Szécsy-féle kí­sérletezést. Az Egyesült Álla­Irena Szewinska újabb névjegye Iák. Többszói vereséget szenve­dett, és nemcsak a kitűnő for­mába lendült Renate Stecher győzte le. hanem olykor szinte ismeretlen váglázóiiók is. A pesszimisták újra hallatni kezd­ték hangjukat, mondván, hogy Irena asszony már véglegesen „kiégett" és újabb fellángulás- sal nem lehet számolni. 1976-ot írunk, és már csak varázslója mok legjobb úszói is felftgyet- . tek a váratlan konkurenciára. Nemcsak egyenlő vetélytársak kerültek ki a Szécsy-istállóból, hanem egy jejhosszal már Har- ■gitayék vezettek. Az amerikai medencében, aztán valami egé­szen különös történt. Szécsy Tamás végképp bizonyított. Az történt ugyanis, hogy a . ma­gyar hármasfogat rávert az e- gész amerikai élmezőnyre. Nem ■egy úszó győzte le a vegyes úszás amerikai legjobbjait, ha­nem három magyar úszó csa­pott be a célba előttük! Ez már sok volt. Verrasztő, Har- gitay, Sós alaposan megtréfál­ta az úszás nagyhatalmát. Szécsy Tamás nem az az ed­ző,.aki hagyja pihenni fiait a már megszerzett babérokon: — Ha ilyen. jói megy, akkor tegyünk még rá — mondta ha­zaérkezésük után és felemelte az edzésadagokat. Olimpiai felkészülőverseny. A vegyesúszásban ismét a három nagy: Hargitay, Verrasztó, Sós. . ■Hogy ne legyen unalmas : a .400 méteres - vegyesúszás, he­lyette 600 méteres távon verse­nyeztette jiait. napok választanak el bennün­ket a montreali olimpiától, Ire­na Szewinska a negyedik o- lirapiájára készül. Nem lehet tudni, hogyan szerepel majd az olimpián, de tény, hogy a két­kedőkbe újra beléfagyasztotta a szól. Az idén eddig különbőzé versenyeken három számban indult: a 100. a 200 és a 400 méteres távokon, s a nagyobb versenyeken veretlen maradt. Minden versenyszámban — bár­melyik versenyét is vesszük a- lapul — világcsúcs körüli időt tiltott. Egyoriül a 400 méteren voll gyengébb eredménye. A vé­gére mindig elfáradt, ahogy mondani szokás: „elkeménye- dett.“ Ügy Mint, megoldódott a kérdés, amely az edzőt és Ire­na asszonyt foglalkoztatta: mi­lyen számban induljon az olim­pián? Különösen amikor az NŐK fiatal futánője Brehmer, megjavította a 400 méteres csú­csát. Néhány héttel ezelőtt az­tán újra felmerült a kérdés. Az okot újra Irena asszony szol­gáltatta: a Kusoeínski emlék­versenyen fantasztikus idővel, 49,75-tel nyerte a 400 méteres távot, ami egyben új világcsú­csot is jelentett. Irena Szewinska névjegye új­ra fényesen ragyog. Negyedik olimpiájára készülve, szédüle­tes eredményekkel ijesztgeti él lenfeleit. Montrealban vala­mennyi vágtaszám nagy esélye­seként indul majd. I Neszmóri 1 Foto: CTK — Soha és sehol a világon még nem versenyeztek ezen a távon — mondta Szécsy. — Ti majd megpróbáljátok. Az indok? — Szeretem a változatossá­got — mondta az edző. A 600 méter több mint a 400. Nyilván többet keli erőlködni az úszóknak. — Gyúrjájok csak, nem sok­kal több a 600 — biztatta le- génykéit a kapitány. Nyilván az elért idő sem le­hetett a legrosszabb, men a karmester csak a pillangót ne­hezményezte. — jobban is hajthattatok volna — mondta korholóan. Dicsérni is szokott Szécsy? Talán igen, ■ de nagyon ritkán. Elégedettség? Ugyan kérem. A medencében nincsen megállás. Montrealban mások is pályáz­nak az aranyéremre. Aki a leg­szebben csillogó érmet akarja, annak meg kell dolgozni érte. Majd csak akkor és azt dicsér­jük, akinek a nyakába akaszt­ják ... . Valahogy ilyen lehet Szécsy Tamás monológja. Ezt is csak úgy mondja, hogy ne hallja senki. Akiknek leginkább szól, azok tudják úgy is. Ismerik jól edzőjüket. —os A tatami a cselgáncsotok „birkózószőnyege" és Vladi­mir N o v á k , a Dukla Banská Bystrica nehézsúlyú verseny­zője persze csak képletesen lesz rajta egyedül, hiszen ellen­fél akad majd Montrealban bőven. Egymagában képviseli vi­szont a csehszlovák cselgáncsspoftot az olimpiád a j’ólmeg- termett, 191 centi magas, 105 kilós versenyző. A válogatók csak Őt tartották érdemesnek az olimpiai’ kiküldetésre’. Lu el­vi k Wolf edző kíséretében, olimplásaink ulo’lsó csoportjával repül* majd Kanadába. A felkészülés szakasza Banská Bystr.icán folyt. Novák nap mint nap kemény kétfázísos edzéseket végzett. Délelőtt küz­delem a szőnyegen, délután erősítés, atlétika, torna. Az első fázisban váltott ellenfelekkel birkózott. Az ország legjobb fél­nehéz- és nehézsúlyú versenyzőit kérte meg az edzői bizott­ság, hogy ily módon segítsék az egyes számú cselgáncsozó felkészülését, hiszen a világ legjobb sportolóinak montreuii találkozóján valamennyinket, az egész sportágat képviseli majd. Az elvégzett munka mennyisége és minőségé ajapján joggal merjük remélni, hogy sikerrel. MAJOR LAJOS (elv, EGYEDÜL A TATAMIN

Next

/
Thumbnails
Contents