Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-27 / 30. szám

2 Ú|W

Mint olvasóink körében bizonyára ismeretes, a? USA, az NSZK, Francia- ország ás Nagy-Britannia vezető képviselői a közelmúltban Puerto Ricában megtartott konferencián megegyeztek, hogy nem nyújtanak újabb kölcsönt Olaszországnak, ha a kommunista párt részt vesz a kormányzásban. Nyugat-Európában nagy felháborodást keltett ez a hír. A politikai vihar, amely nyomában támadt, nem indokolatlan. Hiszen leplezetlenül, teljesen konkrétan leteszi a garast az imperialista beavatkozási politika mellett. Olyasmi mellett tehát, amelyről a nyugati demokráciák minden rendű és rangú védőügyvédjei jobb ügyhöz méltó buzgalommal bizonygatták, hogy nem létezik.

Washingtonban, Párizsban. Londonban, Bonnban minden alkalmat megragadtak, hogy hajuknál fogva elő- ráncigáit ürügyekkel a szocialista országokat vádolják más országok bel- ügyeibe való beavatkozással, ha valamelyik tőkés országban magasra csapott az osztályharc lángja, kiéleződtek a társadalmi ellentétek, sikereket értek el a kommunisták. Ha valamelyik fejlődő ország szabadságszerető népé kiűzte a gyarmatosítókat, azonnal félreverték a vészharangot és „a szocialista országok beavatkozásáról beszélték“. Magukról pedig azt hirdetik, hogy a jog, az igazság, a szabadság, a demokrácia, a népakarat tiszteletbentartásának a bajnokai, szabadalmazott védelmezői.

De most Puerto Ricóban levetették

az álarcot. Schmidt kancellár nyilatkozata a vezető imperialista hatalmak nevében brutális gazdasági nyomással fenyegetett meg * egy velük szövetséges országot, ha a politikai illemtanban nem a washingtoni, párizsi, londoni és bonni illemkódexhez alkalmazkodnak. Egyszerűen arról van szó, hogy elő akarják írni egy szuverén állam létének és politikai szerveinek, hogyan és milyen kormányt alakítsanak. Természetesen o- lyat, amely az ő szájuk íze szerint való. S végül hadd idézzük ehhez a kérdéshez a párizsi L'Humanitét: „Az egész ügy világosan mutatja, hogy a tőkés országok vezetői, miiyen összeesküvést szerveznek a népek önrendelkezési joga ellen. Arra is rávilágít, hogy ma Nyugat-Európában az NSZK tölti he „regionális csendőr“ szerepét“.

Állandóan érdekes hírek érkeznek az űrkutatás * területéről Is. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok a Szaljut—5 nrbitális űrállomáson érdekes orvosi kísérleteket vé geznek. Foglalkoznak az űrhajósok állóképességével függőleges testhelyzetben. a légüres tér létrehozása segítségével csökkentik a test alsó felére nehezedő nyomást, a vákuumban lehetséges helybenjárást, és közben ellenőrzik a szívműködést és a légzést.

Az amerikai űrkutatás az elmúlt hónapokban a Marsra irányította a figyelmét. Tizenegy hónapos át után személyzet nélküli automata állomás szállt le a Marsra. A Viking—1 elnevezésű űrállomás július 20-án kezdte meg munkáját a bolygón. Az automata laboratórium fényképeket készít és sugároz a Földre. A képek kiváló minőségűek, és nagyban hozzájárulhatnak e sznmszédbulygénk megismeréséhez.

Lapzártunkkor — egész sor kísér- • let ellenére sem csendesültek még el a fegyverek Libanonban. Az ország területére lápéit szíriai csapatok he vés összeütközésbe kerültek a nemzeti hazafias erűk és a nalesztin el !énánási mozgatom egyesített oszta gaival. A palesztinok egyik szósiyójo szerint a szír egységek arra törekszenek, hogy jobboldali keresztény erőkkel együttműködve számolják fel az egyesített baloldal állásait. A palesztinok szóvivője szerint a jelek arra mutatnak, hogy a szemben álló felek közötti eddigi békéltetési törek vések kudarcot vallottak. A polgár- háború kirobbanása ólán állítóla" már egymillió ember menekült el Libanonból, köztük százezer palesztin is.

CSENDELET

A

BÚZATÁBLÁN

Nagy szőke búzatábla- Százkét hektár. A perein túlsó, lejtősebb széle mögött a város, Stúrovo (Párkány) toronyházai és a papír gyár kéménye, épületei.

A tábla in'enső szélén- hét kombájn szorgoskodik- Mögöttük vastagon száll, kavarog a por- A traktorosok Becse Ferenc és Szi- kora Sándor Igazítanak valamit a gépen, aztán előre húznak, mert a többiek, akik a felvásárlóilzem.- ben voltak, márts tértek, összesen vagy tlzenöten-huszan forognak. Két-három traktor, autó jut egy-egy arató-cséplő gépre. Perceken belül újabb traktor Indul a földekre. „Bekúsznak“ a géphez, „kiegyenlítik a lépést“, s- aztán újra elválnak egymástól. A föld szélén megállnak egy pillanatra és mint s stafétafutók, átnyújtanak egy apró kis jegyet Nemes Ágnesnak, akt éppen Cser Dénessel beszélget...

Ágnes a NovéZámky-i (Érsekújvárt) Egészségügyi Szakközépiskola negyedikes tanulója és azt a bizonyos staféta átvevést brigádban végzi- Azzal, hogy átveszi a traktorostól a kis jegyet és feljegyzi a tényt a blokkjába, tulajdonképpen ellenőrzi, illetve figyelemmel kíséri a kombájnosok teljesítményét.

— De mire ez a nagy ellenőrzés? — kérdem tőle— Hogy lássuk, ki mennyit csépelt ki, hogyan dolgozott.

— Csalás, tévedés nincs?

— Nem leheti Rajtam kívül még két helyen, a mázsán és a íelvé- sárlóüzemben is feljegyzik a mennyiséget, az utak számát, így a turpisság már este az összesítésnél megmutatkozna...

Cser Dénes is brigádon van- De ő, hogy úgy mondjam, már szakmai „bevetésen“- Mezőgazdásznak készül. A Levicel (Lévai) Mezőgazdasági Szakközéspiskolába jár, s immár negyedszer brigáriozik a Párkányi Állami Gazdaságban. Az ő feladata a2, hogy ellenőrizze a kombájnosok munkáját, intézkedjék, segítsen, ha valami baj van, s nincs jelen Garai Sándor agro- technikus. No meg azért van Itt, hogy betanuljon, hiszen ha jövőre befejezi az iskolát, lehet, már egyedül irányítja ezt a munkát.

Szerelinespár a tarlón? Nem, hanem Nemes Ágnes és Cser Dénes brigádnsok a Stűrovói (Párkányi) Állami Gazdaság obidi (ebedi)

részlegén

— Meddig dolgoznak még — kérdem— Én maradok még aratás után is — mondja Dénes —, megkezdtük a szalma begyűjtését, de ezt aratás közben nem igen győzzük- Utána jön a, tarlőhántás- És különben is, lesz munka.

— És a nyaralás?

— Majd a vakáció végén — válaszol határozottan. Agnes pedig hozzáteszi:

— Aratás után elkészítjük • az összesítést és én ezzel befejezem- Úgy egyeztünk meg a barátnőimmel, hogy elmegyünk valahová táborozni.

Ez az utolsó szünidőnk, szeret

.Garai Sándor agrotechnikus

nénk egy kicsit kikapcsolódni, jól érezni magunkat...

Nekik letelik, de vajon a kombájnosok mikor fejezik be az aratást? Megjön Garat Sándor agrotechnikus, vele beszélgetek. Közben keresztbe vesszük a tarlót és megyünk a kombájnosok után— Tíz valahányan kezdtük — mondja menet közben —, deaka- meniniak (kéméndiek) és a ga- ramkövesdlek már elmentek.

— És akik íttmaradtak, azok honnan vannak?

— Csehországból— OISS u Tesína' szövetkezetéből, a Zdár nad Sáza- vou-i járásból. Négy éve mindig hozzánk jönnek.

Közben ismét szembekapjuk a kombájnokat. Frantisek Pívofiky a csoport vezetője Is kiér elénk- Kérésemre leállítja egy pillanatra a gépét, és leszáll a nyeregből.

— Azt mondják, hogy minden évben idejönnek. Miért? Megszoktuk. Itt jobb aratni, mint odahaza.

— Miért?

— Mifelénk egészen mások a földek- Dombosabb, hidegebb éghajlatú/vidék és ezért nemcsak hogy később érik be a gabona, a gép sem kedveli a földet.

— Innen hová mennek? — érdeklődöm tovább— Haza még nagyon sokára kerülünk, s már búcsúzik is, mintha valóban ezen múlna, hogy mikor kerül haza a családjáhozFoto: Németh

NÉMETH ISTVÁN

Mosolygó gyermekarcok

Az egyik Ismerősöm azt mond ta, rögeszmém a cigánykérdés, a másik meg azzal piszkál, miért szeretem őket annyira. Erre naivan csak azt mondtam, hogy én nem a cigányokat, hanem az embereket szeretem. Nevetett, Kinevetett. Erre fogtam magam, és újra elmentem utánuk. Ezúttal a cigány származású gyerekek pionír- táborába, Ipolybalogra, a helyi a- laplskolába, ahová a Járási nemzeti bizottság cigánykérdéssel foglalkozó osztálya a járás cigány apróságainak szervezett egyhónapos pionírtábort.

Arvaházakban ilyen ragaszkodók, szeretetet követelők a gyerekek, ahol az apróságok szinte ostromolják az Idegent: csak egy mosolyt, csak egy szót, csak egy simogatást, csak egy ölelést- Ami azt jelenti számunkra, hogy mégsem árvák, mégsem kivetettek, érnek annyit, mint a többiek, hogy nem a bőrük színe a fontos- Csak arra vágynak, hogy több öröm, több boldogság költözzék az ő kis életükbe.

Több, mint azokéban van, akik a falu előkelőségeinek tartják magukat, de fintorral, gúnnyal, megvetően beszélnek a táborról. „Cső- klszinű rajkóknak“ „cigányfaty- tvúknak“ nevezték őket- Ha tehették volna legszívesebben kitúrják őket az iskolaépületből.

Kár, hogy a téves rögeszme rabjai nem Jöttek el megnézni a kultúrműsorukat, Láthatták volna e- redetl kultúrájukat, amely évszázadokon át csiszolódott európai kultúrává, láthatták volna a gyerekek összetartását, lelkesedésüket, amely minden szavalatot, é- nekszámot, táncot, átfűtött. Érre a falu gyerekei ts alig lettek volna képesek.

Kép és szöveg; ZOLCZER JÁNOS

Gondolom, nem szükséges bt- zonygatni, hogy a nyári hónapok alatt külföldi turisták tíz- és százezrei lepik el hazánkat, s még ennél is több azoknak a száma, akik a piheűés távolibb céljai felé közelítve, átutazóban járnak országunkban.

S nyilván azt sem szükséges bizonygatni, hogy mennyire nem mindegy nekünk, milyen élményekkel távoznak tőlünk az idelátogató külföldiek. Kétségtelen, hogy élményeiket nem szükséges szépítgetnt, hiszen hazánk természeti szépségei, kultúrált pihenést és turisztikai lehetőségei, kulturális és műemléket, szervezett turistahálózatunk kiváló feltételeket biztosit.

Javítanivaló azért még így Is akad, mert valljuk be, hiába u- tazik a turista kiváló utakon, hiába tud olcsón és színvonalasan elszállásolni, étkezni, múzeumot és kulturális rendezvényt látogatni, kellemetlen élménye azért ennek ellenére is akadhat, sőt akad is. A felsorolt lehetőségek még nem képezik a vendégfogadás feltételeinek és alapkövetelményeinek telles skáláját. Mert valljuk be, a közétkeztetés, a vendéglátóipar és a kereskedelem területén azért elég gyakran fordulnak elő olyan apró hiányosságok és kellemetlenségek, amelyek kiküszöbölése nem igényelne se anyagi ráfordítást, se fáradságot. Arra gondolok, hogy semmiképpen sem örvendetes dolog, ha a pincér előzékenység, udvariasság híján, sokszor szemtelenül viselkedik' a vendéggel, az pedig az ilyen élmények alapján könnyen általánosíthat. Nem részletezem, ilyen élményhez nem ts szükséges, hogy az ember külföldi legyen, Hazai állampolgárként Is részesülhet benne. Á kiskereskedelmi üzlethálózatról nem ts beszélve, ahol ugyancsak nem minden alkalmazott vizsgázna jelesre kedvességből, előzékenységből és persze nem utolsósorban a szolgálati kötelezettségek betartásából. Klvégre minden ál- , kalmazott fizetésért dolgozik, ami valamiféle feltételeket szab, s ezek a feltételek, előírások kizárják azt, hogy az elárusító modortalanul, sértege- tően bánjon a vásárlóval, a pincér a vendéggel, a tömeg- közlekedés embere az utasokkal.

Apropó! Tömegközlekedés. Hát bizony itt sem ártana meg egynéhány hathatós intézkedés. Tapasztalataim szerint amelyeket szívesen elfelejtenék — nem lenne indokolatlan az említett területeken kiszűrni azokat a jólneveltség krónikus hiányában szenvedő embereket, a- kik megszegve az előírásokat, megszegve az emberi érintkezés alapvető szabályait, egyben szolgálati szabályokat is, nem keveset rontanak az emberek közérzetén.

Általánosítani természetesen nem akarok, nem ts tehetem, hiszen amiről itt beszélek, az inkább szélsőséges jelenség, bár közel sem olyan nagyin ritka.

Szólni róla, tudomásul venni, változtatni rajta viszont mindenképpen indokolt és szükséges, Ismétlem, pénzbe nem kerül. Csak egy kis embert megbecsülés, emberibb fegyelem, jobb munkaerkölcs szükséges hozzá. S persze az, hogy a szolgálati szabálysértőket megróják, felelősségre vonják, s legalább arra megtanítsák. hogy a belépő vendig köszönését Illik elfogadni, ha már maguk a pincérek köszönni nem hajlandók. Ogy látszik, nem volt, ki megtanítsa őket. Pedig néhány egyébb és nehezebb dolgot nagyon is könnyen meg tudtak tanulni.

Ismétlem, csakis azokról van ttt szó, akik az elmondottakból magukra ismernek,

KBSZELl FERENC