Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

Kedvelem Annát, mert talpraesett, sokoldalú, jó ötletei vannak, nagyszerű szerve kő. Elítélem, mert nem szorgalmas, nincs kitartása és nemtud uralkodni magán.

lány, azóta, hogy kidobták a diákotthonból, még hetykébben sétál a városka főterén. Vasárnaponként beül a vőlegénye Fiatjába, és elhajtanak az in- ternátus előtt. Nincs „hajtásija“, de éppen e- zért; hadd lássa mindenki, ő nem tartozik az i- fedések közé. Az interná- tus ablakaiból pedig vagy kétszáz diák egykedvűen nézi ezt a vasárnapi díszszemlét, és arra gondol, hogy milyen nehéz egy diákot megbüntetni.

Anna nem azért jelentkezett mezőgazdasági szakközépiskolába, mart máshová nem vették föl. Nem. Nem vonzotta őt sem az egészségügy, sem az építészet, csak akkor élénkült fel, a- mlkor osztályfőnöke utolsó lehetőségként a mezőgazdaságról kezdett beszélni. Virágok, baromfi, tej...

— Talán ezt megpróbálnám. .. — Ennyiből állt a pályaválasztása, mire a közgazdász papa azonnal megjegyezte, jó, a helyedet máris biztosítom a szövetkezetben.

Anna azok közé tartozik, akiről azt mondják, nem tanul egy órát sem, mégis mindent tud. Az elsőben félévkor még nem volt hármasa, az év végén már igen. Méghozzá magaviseletből. Azért, mert a balkonon keresztül átmászott a fiúk szobájába.

A vezető nevelőnő így emlékezik vissza az esetre:

— A lányok közös épületben laknak a fiúkkal, és Anna abban a szobában lakott, amelyből a balkonon gyerekjáték átjutni a szélső fiúszobába. (Miután az eset megtörtént, a balkonra rács került.) Itt talált r”á a szolgálatos nevelő.

— És hogyan viselkedett?

— A nevelő? Fülön fogva a lakásomra hozta, ugyanis ott lakom a földszinten.

— Én Annára gondoltam...

— ö? Hát az borzasztó volt. Semmit sem tagadott, és azt mondta, vlrtuskodás volt az egész. Két tábla csokoládé és tíz rágógumi volt hőstettéért a Jutalma. A költségeket a fiú- és a leányszoba lakói viselték. Nekem úgy tűnt, mintha Anna örült volna a tettenérésnek, még csak azt sem mondta, hogy. sajnálom, pedig akkor fá- tyolt borítottam volna az e- gészre. Az volt az érzésem, hogy fel akar bosszantani a viselkedésével. Jó, mondtam, akkor pedig én a pedagógiai tanácsülésen javasolni fogom a hármas magaviseletét. Akkor még csak negyedik éve dolgoztam, és életemben talán először kellett tíz papíron is megindokolni a büntetést. Őszintén bevallom, hogy a végén már saját magamra voltam a legdühösebb. Szívesen visz- szaléptem volna, de már nem lehetett visszakozzni. Nem Anna, hanem a többi diák miatt, akik várták, hogy mi lesz.

így került Anna bizonyítványába a hármas magaviseleti jegy. Én viszont most egy „vádiratot“ tartok a kezemben, amelyből megtudom, hogy

1. Annát 1976. szeptember 1-től november 20-ig az internátusbán legalább ötször cigarettázáson kapták

rajta;

2. többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba a feltűnő szépítkezést, festette a haját, a körmét, a szemét, mindent, ami csak elbír egy kis festéket;

3. kétszer a takarodó, 21 óra után jött lélekszakadva az internátusba, azt mondta, a szüleit is figyelmeztették; kaptak, pedig mindenki tudta, hogy fiúval volt. Öt is és a szüleit is figyelmeztették.

4. november 2-án volt 18 éves, és a szobában likőrt „itatott“ a lányokkal. Ismét figyelmeztették;

5. mindennek a teteje volt azonban, hogy egy éjszaka üres maradt az ágya, csak reggelinél , jelentkezett. Megjött, azt mondta, találkozott egy barátnőjével, s annál a- ludt.

Akik tanúi voltak ennek a jelentésnek, azt mondják, hogy a nevelőnő dühroha- mot kapott, és egész nap á- polták. Másnap bement az igazgatóhoz, és Anna már délután tudta, hogy készülőfélben a kilakoltatása. A vádirat előterjesztője az in- ternátus és az iskola pedagógiai, valamint a SZISZ in- ternátusi tanácsa volt.

2

Azzal, hogy Anna egy évvel ezelőtt átmászott a -„legénylakásba“ a diákok íratlan „vezérévé“ vált. A büntetés fordítva sült el. Egy viharos SZISZ-gyülés és hatalmas vita után az Ifjúsági szervezet vezetősége és az Iskola igazgatósága beleegyezett, hogy Anna tagja legyen a SZISZ vezetőségének.

A SZISZ-elnök: Nagy vita volt, de az igazgató elvtárs nagyon rendes ember, még egyetlen diák felett sem tört pálcát. Anna olyan lány, aki mindent tud. Járási szinten ö képviselte iskolánkat a kis társadalmi é- rettségín, és azt hiszem, hogy több szakmai vetélkedőn is részt vett. Egyetlen hibája, hogy szép. Már sok mindent beszéltek róla. Azt, hogy tanárok után futkos, meg hogy naponta húsz cigit is elszív... Az osztályban két paddal előttem ül, valóságos sajtkukac, állandóan piszkálódik, nem fér a bőrébe, és ez nem minden tanárnak tetszik. Ha egy fiú ilyen, és ráadásul itt-ott rossz fát tesz is a tűzre, nem baj, sőt még szimpatikus is lehet, de ha ezt egy szép lány teszi, az már Idegesítő, és büntetendő. Szerintem abban, hogy Annát kidobták az internátusból, volt egy adag elfogultság, főleg a tanárnők és nevelőnők részéről. Az ifjúsági szervezeteit én képviseltem azon a tanácskozáson, ahol eldőlt, hogy marad;e vagy sem. Mondtam, hogyha kidobjuk őt, akkor holnap vagy holnapután minden harmadikos, negyedikes lány hajlandó lesz balkont mászni, csakhogy utána kidobják a diákotthonból, és a saját elgondolása szerint élhessen. Jő, kell hogy következményei legyenek annak,

hogy megsértette az inter - nátus rendjét, d.e olyanok, amelyek Annát is büntetnék.

3

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ezzel állítok be az osztályfőnökhöz.

— Tessék, itt az osztályzóív és az osztálykönyv. Anna tanulmányi átlaga 2,4—- —2,6 között mozog. Ez rosz- szabb az osztály és az iskola tanulmányi átlagánál.

— Miből áll bukásra?

— Semmiből, de négyesre két tantárgyból is: gépesítésből és állattenyésztésből.

— Magaviseleté?

— Az osztálykönyvben szeptembertől november 25- -ig hat beírás van, háromnak Ahna a főszereplője. Az első: szórakozott, zavarta a tanítást, felhívtam, nem tud ta, miről van szó. 2.: visszafeleselt, és szemtelenül vitatkozott a tanárral, 3. provokáló és a tanár személyét nem tisztelő kérdéseket tett fel.

— Milyen maximális büntetést kaphat egy diák eny- nyi beírás után?

— Az iskola igazgatója megróhatja a diákok előtt, írásbeli megrovásban részesítheti, és az egész visszatükröződhet a magaviseileti jegyén is.

— ön amellett volt, hogy Annát kitiltsák az intemátusból?

j 1 í-i i ' > :

' —- A1 történteket másodkézből ismerem, az iskola és a diákotthon két intézmény, még ha egy épületben vannak is. A tanárnak csak a pedagógiai tanácson van beleszólása az internátus életébe. Viszont tanároknak és nevelőknek egyaránt azon kell lenniük, hogy a négyéves' oktatás-nevelés után művelt és becsületes embereket adjanak az országnak. Olyanokat, akik nemcsak a szakmájukban kiválóak, hanem a szocializmus erkölcsi normáival is tisztában vannak. Én természetesen hiszek abban, amit a nevelő kollégák előterjesztettek. Nem tudhatom, mit csinál a diákom az internátusbán a tanítási idő után. Kedvelem Annát, mert talpraesett, sokoldalú, jó ötletei vannak, jó j szervező. Elítélem, mert nem szorgalmas, nincs kitartása, és nem tud uralkodni magán.

Annánál.----Tragédiát- ‘vártak-e a

nevelőnők az éjszakai kimaradásom után vagy inkább egy „monserit“, nem tudom. Én csak az igazat mondtam, és ez volt a rossz. Ha azt mondom, hogy összeestem az utcán, mert állapotos vagyok, vagy hogy egész éjszakai egy vacak liftben csücsültem, akkor minden oké. Na Jó...

• f

És rágyújt egy Spartára. Minden rossz ellenére, amit eddig hallottam róla, bíztam benne, de egyszerre kétségeim támadnak. A körme u- gyan festve, de minden más természetes rajta. Törökösen ül . egy rozoga rekamién, melegítőben, amely a sok mosástól az eredeti nagyságának már a kéitszeresére nőtt.,

— Kezdjük talán azzal a hármassal. • Átiúásztam a fiúkhoz, az igaz, de ha lányok vannak ott, akkor történetesen hozzájuk mászom. Egyszerűen arról volt szó, hogy bebizonyítsak magamnak valamit. Nekem nem kell futnom a fiúk után. Különben is szegények nagyon megszeppenték, amikor megjelentem a balkonon, és alig várták,. hogy lelépjek. A másik dolog: az osztálykőnyvi bejegyzések. Egyéni meglátás kérdése, hogy milyen a viselkedésem. Az egyik tanár érdeklődésnek veszi a kérdéseimet, a másik viszont azt mondja, hogy nem tisztelem benne a tanárt. Most honnan tudjam, hogy mi a jő, hol az a határ, amikor meg kell állnom, és nem kérdezhetek?

. —. Azt hiszem, hogy egy tanár nem veszi ro^sz néven, ha a diákok a tantárgyával kapcsolatban kérdéseket tesznek fel.

— fő, mondjuk, hogy a kérdéseim közvetlenül nem voltak kapcsolatosak a tantárggyal. Hát kitől kérjek választ arra, ami történetesen foglalkoztat?! Írjak egy szerkesztőségbg, vagy mi?

— Ml volt az a kérdés?

— Több is volt, de konkrétan emlékszem egyre, a- mely az osztálytársaim véleménye szerint is betetőzte viselkedésemet. Egy hétfői nap két óránk elmaradt, mindenki azt rebesgette, hogy a tanárok a szombat- -vasárnapi magyarországi tanulmányút következményeit gyógyítgatják. Én rákérdeztem a helyettesítő tanárnál

— nem mondom, hogy valami finoman —, és ezt rosz- szul tettem. Van alapjuk a beírásoknak, az biztos. De hitelesebbek lennének, ha nem két — hangsúlyozom, hogy idősebb és még lány

— tanárnőtől származnak, a- kik irigylik a két tuzex szvetteremet... Kérsz almát? Másom sajnos nincs. Egyél. Szombatonként hazajárok, néha egy hétre való kaját Is felhozok Most nem voltam otthon, szombaton az osztály dolgozni volt, az év végén kirándulunk majd a pénzen. Otthon a falumban van fiúm, tévúton tanul az Iskolánkban, jövőre ő is végez. Mit mondjak még magamról? Egy iiónapja itt lakom, nem sokkal drágább, mint az Internátus, viszont a lányok nagyon hiányoznak. Semmi más, csak ők. így e- gyedül nincs kedvem a bolondozáshoz, a diákcsínyekhez. De szomorú nem vagyok, már csak azért sem, hogy a nevelők ne örüljenek túlságosan. A napi rezsiméin is olyan, mint az internátusbán, már megszoktam, és helyesnek tartom. Vasárnaponként, ha a fiúm „visszaszállít“ a családi kocsin, nagy dudálással elhajtunk az internátus előtt. Gyerekség, tndom, de hiszen még gyerek vagyok..;

Véleményeket adtunk közre egy rendhagyó esetről; rendhagyó, mert a tanév a- latt csak kirívó esetedet szoktak büntetni diákotthonból való kizárással. Kirívó volt-e Anna esete? Az ő szavaival élve: egyéni meglátás kérdése. Olvasóink közül bizonyára sokan szimpatizálnak vele, és azt mondják, éppúgy viselkedik, mint én, éppúgy gondolkodik, mint én, és érdekes, hogy ezt a viselkedést tartja természetesnek az Iskola is...

Az iskolák rendjét paragrafusok szabályozzák, amelyekkel minden diák tisztában van. Anna magatartásával megsértette a középiskolásokra vonatkozó iskolai szabályzat 8. és 18. paragrafusát. Ez tény. Viszont a törvények betartására is emberek vigyáznak, akik nem is o- lyan régen még szintén az iskolapadot nyomták. Ki kitől távolodott el? A diákélet állandóan változik, ma már az sem érvényes, ami még tegnap az volt, ez elől nem szabad elzárkózniuk sem a tanároknak, sem a névelőknek, sem a szülőknek. Bár az sem helyes, ha e változás minden megnyilvánulását fenntartás nélkül elfogadják.

ZÁCSEK ERZSÉBET