Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-14 / 50-51. szám
KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK! / \ Y ZOLTA Friss téli éjbe nyílt kapunk. Nézd, hó esett! Az árnyék fehéren kéken lengedez. Ö, új város, új utca ez; hol egy ember se járt még! WZEM •• £ c,'j Se hang; se nesz. A hó ropog léptünk alatt. És senki! Nevetni kell. Min is? Fogom karod és nézem arcodon a fényt, mely bederengi. Az arcod, mint havas mező, önfényétől világol. Szemed sötéten rám tekint — hollók a hóban — és megint elszáll pihenni távol: Hé-hopp, kocsis! 0 bús gebe! Pár hópihe még szálldos. Az ajtó csattan. Kérdező arcod derengő hómező s robog, repül a táltos. A bundád prémje még havas. Unja kezed a harcot, fogad kivillog nedvesen s mint medvebocs, oly kedvesen dugod nyakamba arcod. Egy percnyi tér, egy csóknyi híd. Az ablak már homályos. Ezüstvirág nőtt hűs jegén, s ezüstvirágok ligetén túl alszik már a város. Egy csók szállt át a városon a hóvilágos éjben, mint nyár egén, sugároson, a hullócsillag átoson, mint szikra száll a szélben. k
