Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-07 / 49. szám

Vera, a válságba Jutott feleség figuráját, még azon az áron is, hogy hozzá képest minden sze replőt Vera magaslatáról, amolyan „morális felülnézetbő)“ láttat.

Gombos Ilona, Kovács József, Csendes László és Tamás Jolán az előadás e- gyik jelenetében (G. Bodnár felv.)

LÍRAI TÖRTÉNET

JULIU EDLIS VÍGJÁTÉKÁNAK BEMUTATÓJA A THÄLIA SZÍNPADON

A MATESZ művészi vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy szándékát megvalósítsa, s így a hazai magyar színházlátogatók ezreivel megismertesse a klasszikus orosz és szovjet irodalmat. Különösen rokonszenves vonás ebben az esztendők óta nyomon követhető dramaturgiai törekvésben az, hogy az orosz Irodalom klasz- szikusai (Gogol, Csehov) bemutatása mellett nem feledkezik meg a kortárs szovjet színmű- irodalom népszerűsítéséről sem. Ha csupán az utóbbi évek bemutatóit idézzük fel, akkor a szerzők között Rozov, Vampilov, Arbuzov s Kornyejcsuk nevével találkozunk; és hadd tegyük rögvest hozzá: ez a felsorolás távolról sem teljes.

A mai szovjet írók műveit bemutató „sorozatban“ színházunk választása ezúttal Juliu Edlis egyik légismertebb s legtöbbet Játszott színművére é- sett, ezért a Gyalogszerrel az

Édenbe című vígjáték minden ú] bemutatójának régi emlékekkel, esetleges beidegződésekkel és nosztaLigákkal kell megbirkóznia, hiszen ezt a lírai történetet az elmúlt három-négy esztendőben a szlovákiai színházak többsége műsorára tűzte, sőt a színházi közvetítést a televízió is sugározta. Örömmel jegyezhetjük meg, hogy a Magyar Területi Színház koäicei Thália Színpada győztesen kerül ki ebből a küzdelemből. Igaz, a november derekán látott bemutató nem hibátlan előadás (ha egyáltalán létezik ilyesmit),- de rendkívül tehetséges, gördülékeny, és mind a rendezés, mind a színészi Játék tekintetében figyelemre méltó produkció.

Juliu Edlis nem egyszerűen két fiatal zsákutcába Jutott házasságának történetét írta meg a Gyalogszerrel az Édenbe című darabjában, bár látszólag egy szokványos szerelmi háromszöget épít fel párbeszédeiből a színpadon, valójában a- zonban egy ismerős társadalmi kép bontakozik ki, és a kérdések egész sorát veti fel közbén. Boldogtalanná válhat-e hét év után egy házasság? Ha igen, meddig kell tűrni egy 1- lyen házasság Igáját? Aki nem hajlandó tovább tűrni, hogyan kezdjen új életet? A bú vagy öröm lesz-e túlsúlyban az újrakezdő ember életében.

Az író Igazságérzete és az i- gazságot kutató szenvedélye — ha nem is mindenütt a legmeggyőzőbben — érvényre juttatja a tételes igazságot, és a Jelenetek kanyargós cselekményének útjain a művészi igazságot is. E hatás titka egyszerű: a szerző hitelesen jellemzi, értékeli és rendezi el emberi körét, s ezen belül kiemeli és felnagyítja az egyéni boldogság Jogának kérdését. Talán egy kissé saját mondanivalója végett túlzottan is megemeli

Szilágyi Albert, az előadás győri vendégrendezője egyértelműen a lírai és tragtkomi kus elemekre helyezte a hang súlyt: ezekből bontja ki a tör ténet szálait Értelmezésének egyik kulcsszereplője Viktor, a fér] figurája, akit általában ne gatív alakként szoktak elkönv vélni. Szilágyi is kritikusan szemléli őt, de egyben azt is érzékelteti, hogy érzése és a kislánya iránti őszinte apai szeretet él benne. Nemcsak Viktor és Vera házassága fut zá tonyra, a fér) elveszíti azt is. ami eddig élete értelme volt.

A színészek láthatóan nagy kedvvel vesznek részt a játék ban. Vera szerepében Tamás Jolán életszerűen rajzolja meg figuráját. Viktort Csendes Lász ló Jeleníti meg attraktív erő vei, s a kritikus csak csodál ja, miképpen tud ez a fiatal és tehetséges színész szinte bemutatóról bemutatóra megújulni, további erényeket felcsillantani, kiapadhatatlan színészi kelléktárából Jól sikerüli a Tháliában vendégként szereplő Simon Kázmér újabb bemutatkozása Iván, az ezermester és férjjelölt szerepében. Kiváló stílusérzékkel elegyíti a komédia, az Irónia és a Játékosság színeit. Vera szüleit Gombos Ilona és Kovács József a- lakítják. Játékfelfogásukban Inkább a realista igényű fogalmazás uralkodik, de így is sok ötlettel és egyéni ízléssel' formálják meg figuráikat.

Balogh Ági divatos öltözékeket tervezett a szereplőknek, Kopőcs Tibor díszlete azonban ezúttal sajnos csalódást okozott. Térben és kellékeiben vajmi kevéssel járult hozzá az e- lőadás hangulatának megteremtéséhez, és a színészek Játékát is csupán elenyészően segítette.

(m—p)

KUBÁI

FÉNYÖZÖN

Aldo Menendez kubai festő művész

E

gyre szorosabb a kapcsolat művészi téren Is; képzőmévészeink alkotásai Kubában, az övékéi nálunk. Kölcsönös a kulturális kapcsolat. A szabadság szigetén szabadon alkothatnak az egykor elnyomott nép mai művészei. Az Indulás nehéz volt, az elnyomatás, a diktatúra háttérbe szorította a képzőművészetet is. Fidel Castro országa ma már a szabadság szigete, lerázta béklyóit a nép. Amikor Kubában is partra szállt Kolumbusz Kristóf, az indián lakosság békés fogadtatásban részesítette az érkezőket. „Hálából“ a hódítók csaknem kiirtották az őslakosságot. A spanyolok után az angolok következtek, majd őket meg az amerikaiak váltották fel. Módszerük változott, de a kizsákmányolás maradt. Batista zsarnokságát Fidel Castrónak 1959-ben sikerült megdöntenie.

A súlyos múlt a kubai művészet alakulására is hatott. A tulajdonképpeni fejlődés csupán Nicolas de la Escalera és Vincente Escobar festők, valamint F. Jávier Báez grafikus színre lépésével kezdődött meg. A továbbiak során egyre nagyobb számban Jelentkeznek a tehetséges kubai művészek: Valdés, Ponce, Enriquet, Gattor- no, Diego, Abela, Rodrigez, Fer- nández, Pedro, Carrefio és még sokan mások, de a kubai képzőművészet igazi aranykora csak a szocialista Kubában érkezett el. Egyre több alkotással szerepelnek a nemzetközi kiállításokon. Nagy érdeklődés kísérte a kubai művészek tárlatát Moszkvában, majd 1962- ben a prágai kiállítást Is, me

lyen a közönség Leon Acosta, Adigio Benitez, Servando Moreno Cabrera, Hugo Consueg- ra, Salvador Corratce, Carmelo Gonzales, Rayad Ramis René Portooarrero, Mariano Rodrigez, Juan Tapia, Antonio Vidal, Orlande Yanes művészetével ismerkedhetett meg a közönség.

A napokban ellátogatott hozzánk Kuba egyik fiatal és tehetséges festőművésze: Aldo Menendez. Képei — mint általában a kübai művészeké — tűzijátékszerűem tarkák, meleg színek, sugárözön, a mi szá- m'inkra egzotikusak a napsugárban vibráló levegőjű tájképek, a buja növényvilág meseszerű álomképét tárva elénk. A fiatalabb nemzedék képviselője képzőművész, irodalmár és újságíró. Nemcsak a festészetben jártas, hanem hazája teljes kultúréletét Jól Ismeri.

A ma művészete sose legyen egyoldalú — állítja meggyőző déssel.

Aldo Menendez készséges, közlékeny, és a hallottak alapján nyilvánvaló, hogy elkötelezett művész:

— Valamennyiünknek bizonyos fejlődési folyamaton kell

átmennünk, figyelemmel kell kísérnünk mások művészi elképzelését. Alkotásaim elválaszthatatlanok a forradalomtól, bár forradalmunk első szakaszában, a Sierra Maestra-i harcban nem vettem részt, koromnál fogva nem is vehettem, és ez bizonyos kiteljesedés nélküli érzetet kelt bennem. Talán azért térek vissza újra meg újra a forradalmi motívumokhoz, a forradalmi harcok témaköréhez, tudat alatt érzem, hogy én is részt vettem volna bennük. A forradalomnak köszönhetem érvényesülési lehetőségemet, azt is, hogy tanulhattam, képezhettem magam: a forradalom, a harcban elért e- redményeinknek köszönhetem, hogy alkothatok, annak köszönhetek minden eredményemet. A forradalom után élőiről kellett kezdenünk mindent. Felszabadult fiatal országunknak a legerősebb fegyverei az elkötelezett politikai plakátok voltak. A grafika volt a fő tényező, a hetvenes évek elején aztán már áttérhettünk az olajra, a festészetre.

Aldo Menendez eljött hozzánk, hogy megismerkedjék a mi művészetünkkel, eljött, hogy megfesse Gustáv Husák és La- dislav Novomesky elvtársak portréját. Sok világhírű személyiségről készített már képet, többek között József Attiláról, Agostlno Neto angolai elnökről, a lengyel Kopernikuszról, sőt Zbygnlew Cibulsky színészről is, megfestette a mártírhalált halt Victor Jara chilei énekes képét, Pablo Nerudáét is, e két utolsót azonban a chilei fasiszta junta elégettette.

—mj—

MARTIN GREGOR

A HETVENÉVES ARANYIFJÜ

— A hős szerelmest már nem tudom eljátszani — mondja huncut mosollyal Martin Gregor, érdemes művész, aki a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. A huncut mosoly azt Jelzi, hogy egy jó színész minden szerepet el tud Játszani.Jőkai Mór a nagy mesemondó valamikor azt írta, hogy öreg ember nem vén ember. Azóta változtak az Idők, megfiatalodtak az emberek. Vénember nincs, öreg is csak kevés. Martin Gregor a hetven évével is fiatal még. Fiatal a szíve, fiatal a lelkesedése.

Hetven változatos, izgalmas, drámai eseményekben bővelkedő, örömet és bánatot hozó esztendő. Számos szerep, sok-sok alakítás. Küzdelmes élet áll mögötte. Nem mindig Járt az élet napos oldalán, de még a legnagyobb megpróbáltatások idején sem vesztette el optimizmusát. Jókedvű, fiatalos, sugárzik belőle a derű, pedig ma már ő a legidősebb aktív szlovák színész. Igazi Apuska Králik Szép Ismeretlenjében.

— Hat feleség, nem is olyan sok, és a hetedik a láthatáron. Ki akarna meghalni? — mondja VIII. Henrik maszkjában.

Végigjátszotta a színművészet gazdag skáláját, a vígjátéktól a drámáig. Volt már sok minden a színpadon a filmfelvevőgép lencséje vagy a rádió mikrofonja előtt. Nagy darabok, óriási alakítások. Gorkij Éjjeli menedékhely, Gogol Revizor, Hauptmanh Naplemente című darabja vagy Volpone, Pygmalion, Karamazov testvérek, a Makrancos hölgy és még hosszan sorolhatnánk a sok, sok szerepet, amelyet alakított.

Hogy melyiket játszotta a legtöbbször?

Willie Clarkét Neil Simon'darabjában, a Napsugár- fiúkban (a Madách Színházban ezt a szerepet Feleki Kamii alakítja). Martin Gregor több mint százszor volt Willie Clark a színpadon, hajdan ünnepelt varieté csillag szerepében.

Mint' minden színésznek, neki is van még teljesü- letlen vágya.

— Színpadon is szeretnék Játszani Hauptmann drámájában, a Naplemente előtt-ben, és Shakespeare Velencei kalmárját Is szívesen alakítanám.

Willie Clark, a nyugalmazott komédiás Simon Neil t darabjában már hiába próbál visszatérni a régi sikerekhez, az idő eljárt felette. A ml Willie Clarkünknek még vannak vágyai a Nemzeti Színház Kisszínpadán is. Az évek megszaporodtak, hetven év úgy elrepült, mint egy röpke pillanat, de ha a szív fiatal marad, akkor még lehetnek beteljesülhető álmok, vágyak.

A „bohóc fia“ (apja bádogos volt, fiatal korában az egy budapesti cirkuszban clown volt) hetven éves korában is bizakodással néz a Jövőbe. Esztergályosnak tanult ki, melős környezetben nőtt fel, és ebben annak idején senkit nem kényeztetett el az élet. Az élet színpadán is nyitott szemmel járt és az egykori esztergályos, aki ifjúmunkás korában tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban, olyannyira, hogy az Havai fegy- ház celláját is megismertették vele. Műkedvelő színész, szóval, majd 1932-től hivatásos színész — ez volt útja a színpadig. Mikor már a közönség kegyeibe fogadta, akkor a Nemzeti Színházban is földcsuszamlás következett be: Martin Gregort menesztették. A „megszakítás“ időpontja a nagy világégés, a hitleri fajüldözés; szín házi szerepek helyett kényszer vendégjátszás következett a haláltáborban, volt hol tökéletesítenie a drámai átérzést, átélni a halálfélelmet. A felszabadulás után újabb feladat várt rá is: a Szlovák színművészet újjászervezése. A felszabadulás mámorában nagy lelkesedéssel kezdték meg a munkát Gregor és társai, töretlen akarattal, minden akadály! legyőző igyekezettel. Újabb szerepek, újabb feladatok, egy ideig színházigazgató Is volt, majd „csak“ rendező a rádióban. Újrakezdés, újabb nekilendülés. A komikus színész karakterszínésszé érett, nemcsak mosolyra, nevetésre, kacagásra készteti a nézőket, hanem szerepalakításával köny nyekre is fakasztja őket. „Komédiások vagyunk, aranyból van a szívük“.

Még sok, sok szép alakítást, Martin Gregor!

—os—