Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-07 / 49. szám

Egy évtized az énekesi pályán aránylag hosszú idő: Kivált napjainkban. Űstökös- Szerüen íei-feltűnik egy-egy csillag, aztán többé nem is látjuk. Nem elég már a re­kedt hang. Énekelni is tud­ni kel. Amikor Ostraván 1966-ban a műkedvelők pó­diumára fellépett egy kis­lány, és kedves hangon el­énekelt néhány clalocskát, sokan gondolták, no, ez is csak néhány hónapig dalol- gat a mikrofonba. A néhány hónapból azonban jóval több lett. A kis Rottrová felnőtt lett, művészeté is sokat fej­lődött, és egyszerre befutott énekesnő lett. Hét éve „profi“, hét esz­tendeje járfa az országot, az egész világot. Repül a dalok szárnyán. „Nem min­den középút arányút“ — é- nekli csehül. Az övé az lett. Soha nem igyekezett szél­sőségesen modern lenni. Nem rikoltozott, nem pó­zolt, egyszerűen, természe­tesen énekelt, és' szépen. Marié Rottrová, az egyik legjobb énekesnőnk. — A Majestickkel kezd­tem —, mondja. — Teadélu­tánokon, többnyire öt óra hosszat rövid szünetekkel. Énekeltem válogatás nélkül. Aztán a Flamingóhoz szer­ződtem. Rövidebb műsor, már választhattam is, mit akarok énekelni. Persze jöt­tek a „bennfentesek“, és ta­nácsolták, hogy ez sláger, a zeneszerző menő fej, és ezt kell énekelni, ezzel biztos a siker. Még lemezre Is fel­vettünk néhányat, már ma­gam sem szívesen hallga­tom. Sláger ide, sláger oda, nem mind volt jó, és nem is volt tartós, csakhamar le­kopott a műsorról. Közben én is bölcsebb lettem. Más kárán tanul az okos, — kezdtem megkülönböztetni a jót a rossztól. Marie Rottrová ért a ze­néhez. — Milyen a műsora? — Modern zene, jó szö­veggel, igényes számok, egy kis szolid romantikával e- legyttve.- — Az előző tíz évben job­bára a fiataloknak énekelt, most ml a helyzet? — A rock és a dzsessz- rock koncerteket túlnyomó­an fiatalok látogatják. Ne­kik énekeltem és hozzájuk szólok ma is A fiatalok kö­zül sokan figyelmesen, is- kolázottan hallgatják a mé­lyebb, komolyabb számokat is. Áttérnek a felületesség­ről, a semmitmondó sziru­pos slágerekről a mélyebb művészetre, örvendetes je­lenség és nagy öröm szá­momra Is Olyan zenét sze­rezhetek, olyan dalokat é- nekelhetek, amelyeket én is kedvelek, kedvelnek a hall­gatók, s megalkuvás nélkül mellőzhetem a felületessé­get, a laposságot. Maria Rottrová nemcsak mások szerzeményét énekli, az ő zenéjéhez írják a szö­veget. — Mit szeret jobban? É- nekelni, vagv zenét szerez-1 ni? — A kettőt együtt! Éne­kelni a saját zenémre Irt szöveget. A szöveg, a melódia szár­nyán Rottrová felszáll a ma- 'gasba, sikerről sikerre száll. Valamikor a Lady Soul el­nevezést ragasztották rá, most inkább a Szívek ki­rálynője neve illik rá, már csak azért is, hiszen egész szívét beleadja a dalba. A szívek királynőjét más országokban is szívesen lát­ják. — Utazások? A Flamingó­val voltunk a Szovjetunió­ban, Lengyelországban, Bul­gáriában, az NDK-ban és más európai országokban. Sok országot látott, sok helyütt hallgatták a Szere­lem folyóját, a Szerelem cí­mű dalait. Jaroslav Vykrent szerzeménye, amelyért meg­kapta a Mlad^ svét „Fehér holló“ díját. Elkötelezett szerzeményei és dalai közül ki kell emelnünk a Soha há­borút, melynek előadásáért is díjat kapott. Az Átkozott golyóval, a rádió versenyé­nek első fordulójában az el­ső helyre került. Nagyszerű kritikát kapott a Német De­mokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztár­saságban, Olaszországban, Jugoszláviában is. A közel­múltban a Flamingóval le­mezre énekelt Berlinben. — Örömmel énekelek, hogy örömet szerezhessek — mondja egyszerűen. —os— A MADÁCH SZÍNHÁZ Ol Hilft Hűvösvölgyi Ildikó tavaly vette át diplomáját a Színművé­szeti Főiskolán, és a veszprémi Petőfi Színház szerződtette tagjai sorába. Az. osztály sztárja volt, de beszélgetésünk al­kalmával teljesen más derült ki róla. Karcsú, kicsit fiús naiv külseje miatt ugyan észrevétlenül beskatulyázták az örökké mosolygó kislányok szerepkörébe, ám a Veszprémben kapott szerepekben bebizonyosodott: Hűvösvölgyi Ildikó — há kell — többre is képes. Drámai tehetségét már A hajnalok itt csendesek című vizs­gadarab Gálja Szerepében is felcsillantotta, Annak ellenére, hogy korán került a pályára, sokáig tar­tott míg magár-, talált. Kezdetben muzsikusnak készült, azu­tán oppraénekesnő akart lenni. Ezért is énekelte olyan bol dogan a főiskolán Menottinak a Telefon cimü operáját. Utolsó vizsgaszerepeit tanulta, amikor már az NDK-ba hív ták. Petro vies . Emil egyik zenedrámájában, melynek cselek­ménye 1944-ben Játszódik egy özvegy, megtört feleséget alakí­tott, énekelt. A szerep ugyan asszonyosabb figurát kívánt, mint az övé, ám a főiskola rektorának és magának a zene­szerzőnek a kérésére is ő énekelte, nem hívtak vendéget az operaházból. Közben két területre is „kiruccant“: szinkronizálni kezdett, a rádióban pedig sanzonokat énekelt. Legutóbb például a Há ború és béke angol tévéfilm változatában Natasa megszólal­tatójaként figyelhettünk fel tehetségére. A budapesti Színházak már harmadéves korától foglalkoz­tatták. Kisebb-hagyobb szerepeket kapott a Tháliában, a Ma- dáchban és az Operettszínházban. Diplomaosztáskor is fővárosi szerződést ajánlottak neki, Hűvösvölgyi Ildikó azonban Veszp­rémbe ment. Tudatában volt annak, hogy a filmrendezők majd ritkábban keresik fel ajánlataikkal, mégsem riadt visz- sza. A vidéki szerződés azonban mindenért kárpótolta. Első szerepe Móricz Zsigmond Űri murijának Rozikája volt. A si­keres bemutatkozás után olyan szerepeket kapott, mint az Ir­ma, te édes címszerepben, a Mathias-panzió Etelkája és Ta­mási Áron Vitéz lélek szerelmes, szép Borókája. Közben egy tucat tévéfilmje után bemutatták a számára is legkedvesebb, legszebb Zöld diót. Vagányos, karakán, magát és helyét kereső Katija tökéletesen megfelel Palotai Boris ren^_ dezői elképzelésének. Hűvösvölgyi Ildikó tehát megismerkedett a siker minden örömével, népszeri lett. A Csodadoktorban együtt játszott Bes­senyei Ferenccel, a Csínom Palkóban Huszti Péterrel — szep­tembertől már kollégák a Madách Színházban. Ádám Ottó, a színház Igazgatója hívta fel őt Budapestre a Veszprémben el­töltött évad után. Ő pedig újonnan szerzett tapasztalatokkal felvértezve visszatért oda, ahonnan elindult. Szabó László Lassan vége az évnek. >igen­kor mindenről és mindenhol készülnek a statisztikák, töb­bek között a pop zenében is. A müfa) kedvelőinek közzétesz- szük a legújabb angol sikerlis- tát. Előrebocsátjuk hogy az íz­lések különbözők. A Melody Maker című tekin­télyes angol pop zenei hetilap közvéleménykutatásának alap­ján az együttesek sorrendje a következő: Yes, Led Zeppelin, Genesis, Queen, 10 CC, Who, Status Quo, W’ngs, Rolling Sto­nes, Emerson Lake and Palmer. A legnépszerűbb énekesek: John Ánderson [Yesj, Robert Plant /Led Zeppelin). David Bowie. Paul Rodgers I Bad Com­pany I, Roger Daltrey /Who), Elton John, Freddie Mercury I Queen I, Phil Collins IGene­sisI, Rod Stewart, Paul Mo Cartney [Wings). ono Az utóbbi időben sok hír is szárnyra kelt a Beatles-együt- tes újjászervezéséről. Nyilatko­zott ezzel kapcsolatban az egy­kori híres együttes tagja, Rin­gó Starr is: — Annak idején a Beatles- -együttest nem a pénz hozta össze. Most miért éppen a pénz lenne az, amiért újra kezde­nénk? ooo Ginger Rogers, a táncosfil- mek koronázatlan királynője, aki Fred Astaire oartnereként aratta sikereit a negyvenes é- vek revüfilmfeiben, hosszú idő után ismét színpadra lépett. A New York-i Waldorf Asto­ria közönsége estéről estére tombolva ünnepli régi kedven­cét, aki hatvanöt éves kora el­lenére csodálatos kondícióban másfél órán át énekel, táncol, tréfálkozik. Az egyik előadáson a finálé közben elragadtatott nézők fetkiabáltak a színpadra: — Gingen Csodálatos vagyt A szépséged a régit Az éneked a régit A lábdobogásod a régit Ginger leintette a zenét és a közbeszólókat, majd kedve­sen csak annyit mondott: — Köszönöm, köszönöm! De remélem, több régit nem fedez­nek fel rajtamI ooo A torinói törvényszék egyen­ként négy hónapi felfüggesz­tett börtönbüntetésre és 80 e- zer líra pénzbírságra ítélte Giorgio Venturini filmgyártót, Jancsó Miklós rendezőt és Gio- vanna Cagliardo forgatókönyv­írót Magánbűnök és közerköl­csök című filmjükért, amelyet a bíróság „közerkölcsbe ütkö­zőnek“ talált. A törvényszék egyben elrendelte a film elkob­zását és megsemmisítését. (Pi) TESTVÉRIESEN MEGOSZTOZTUNK Péntek volt, a hét utolsó munkanapja. Al­konyodon már, amikor a járási székhelytől pár száz méterre fekvő falucska vendéglő­je előtt egy teherautó fékezett le. A motor elhallgatott, s az utasfülkéből két férfi szökkent a földre. A sörgyári rakodó mun­kások nehézkes, döngö lépteivel megkerül­ték az autót, nagy zajjal leengedték az e- gyik oldalfalat. Egyikük felpattant a kocsi tetejére, és a sörrel teli hordókból egyet a földre dobott, majd nagy nyikorgással is­mét felhajtották az oldalfalat. A szemrevaló csaposnő otthagyta a pul­ton a félig töltött poharakat, és kisietett. Barátságos mosollyal üdvözölte a két fér­fit, megmutatta nekik a pincébe vezető u- tat. A guruló hordó nagy lármát csapott, de a vendégek fel se figyeltek rá, termé­szetesnek vették. Legalább lesz mit innunk, gondolták. A férfiak dolgukat végezve a kedves mosolyhoz még egy gondosan lera­gasztott fehér borftékot is kaptak fizetség gyanánt a csaposnőtől. Ezután az visszatért a pulthoz, hogy to­vább töltögesse a korsókat. A két férfi is ment volna a teherautóhoz, ha ... Rakodás közben nem vették észre, hogy két pár szem árgus pillantása követi minden moz­dulatukat. Így aztán a fehér borítéknak, pontosabban a benne lapuló tíz darab szá­zasnak sem sokáig örülhettek. A boríték még aznap este a rendőrség asztalán fe­küdt, s nekik meg a csaposnőnek számot kellett adniuk a történtekről. Kél héttel azelőtt, hogy a három „hős“ lebukott, a sörgyár raktárosa többször is körüljárta birodalmát, sehogy sem ment a fejébe, hogy a számok nem ülnek. Még egy­szer sorra vette a hordókat, de a végered­mény mindig ugyanaz volt: húsz darab egy- hektós és ötven darab ötvenliteres hordó hiányzott. Akkor először fogalmazódott meg benne nagy óvatosan a kérdés: Hová tűn­tek a hordók? És ez a kérdés az elkövet­kező napokban-hetekben tömérdek gondot okozott a rend embereinek. A RENDŐRNYOMOZÓ: „A kérdésre nem volt olyan egyszerű a válasz, mint ahogy azt kezdetben gondoltuk.A hordók termé­szetesen nem tűnhettek el, mint a kám­for, valakinek el kellett őket lopnia. De ki volt a tettes? Hogy megtaláljuk, az e- gész sörgyári munkát szemmel kellett tar­tanunk. Senki sem vihette el a hordókat a zsebében, legális úton, a kapun keresztül mentek ki a gyárból,1 valaki autón vitte ki őket. A kör egyre szűkült. A gyanú végül a sörgyár sofőréire terelődött. No de itt volt a másik kérdés: Mikor? A megfigyelésekből kitűnt, hogy bármikor, a gyártási folyamat utolsó láncszemétől, a töltéstől egészen a széthordásig akármikor. A legtöbb munkát azonban a hogyan? ad­ta. Pedig mint kiderült, a lopás „sziszté­mája“ nagyon is egyszerű volt, a tettesek számoltak a kifelé tartó kocsik ellenőrzé­sében meggyökeresedett rossz szokásokkal, vagyis visszaéltek a gyár gyengéivel. Ezu­tán aztán már szinte biztosra mehettünk a leleplezésben.“ J. B„ AZ EGYIK VÁDLOTT: „Igen, enge- met is elcsíptek, mint néhány kollégámat, hogy feketén szállítottam a falusi kocs­mákba a sört. Hogy miért? Hát nézzék, ne­héz erre elfogadható magyarázatot adni, egyszerűen keresni akartam. Kifizetődött-e? Persze hogy kifizetődött, miért ne?! A ko­csikísérővel néhány hordóval több sört dob­tunk a teherautóra, és kész. Semmi kocká­zat, semmi nehézség ... Kihajtottunk a ka­pun, a faluban szétosztogattuk a szállít­mányt, megkaptuk a pénzt, és mit érdekelt a többi? Hogy tolvaj vagyok? Lehet! De szí­veskedjenek azt is tudatosítani, hogy én egy hordóért ezer koronát kaptam, amelyet aztán testvériesen megosztottam a kocsikí­sérővel, a kocsmáros meg ugyanezért a hordóért hétszáz koronát vágott zsebre, és még nem is olyan sok habot mért. Ra nem viszem én azokat a hordókat, viszi helyet­tem más.“ AZ ÜGYÉSZ: „Egyetlenegy eset, és már­is húsz vádlott. Nem hiába tartja a köz­mondás, hogy az alkalom szüli a tolvajt, ezt bizonyítja ez az eset is. A sörgyár te­herautó-vezetői és kocsikísérői rájöttek a lopás egyszerű módjára, majd a sikeren felbuzdulva mind telhetetlenebbek lettek. Érdemes volt kockáztatniuk, mígnem ... So­káig nem jutott eszébe senkinek, hogy ily- módon is szétfolyhat a sör. A falusi ven­déglők vezetői szemrebbenés nélkül kifi­zették az ezer koronát, mert helyette ezer- hétszáz jött vissza, a tiszta hassn.uk lega­lább hétszáz koronára rúgott. Hol keressük a megoldást? Véleményem szerint ott, ahon­nan a bűncselekmény elindult, a sörgyár­ban. Szigorítani kell az üzemi ellenőrzést, a munkafegyelmet, hogy ez többé ne for­dulhasson elő.“ » Szándékosan nem neveztük meg a sör­gyárat. Ott, ahol ez megtörtént, az illeté­kesek intézkedték, a bűnösök meglakoltak tettükért, de az ország más csücskében egy más sörgyárban akadhatnak emberek, akik szintén a társadalom, a közösség rovására akarnak gyorsan és könnyen meggazdagod­ni. Ne feledjék, hogy a törvény keze előbb- -utóbb rájuk is lesújt.-1­É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents