Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-07 / 49. szám
A ki 1972—1974 között nem (árt Prágában, az most először a metrót, majd a Köztársaság téren épült ötven méteres kerületű hatszögekből összeállított hétemeletes é- ruházat csodálja meg. Előregyártott vasbetonelemekből, eloxált alumíniumból és üvegből készült. A svéd SIAB cép építette harmincegy hónap alatt, viszont a terv a prágai Macho- nin házaspár munkája. Az áruház, a Horgony (KOTVA) nevet kapta, de a hajózáshoz csupán annyi köze van, hogy vagy százötven méterre fekszik a Vltavától és nagyon régen bizonyára valamilyen jó kikötői kocsma állt a helyén. Csaknem kétezer alkalmazottja van, átlagéletkoruk huszonhat év. Csak a tisztaságáról 84 főnyi ta- karitóhad gondoskodik és nem tudom, létezik-e olyan kétezer lakosú község, amely tisztaságban versenyezhetne az áruházzal. Az üzletváros polgármestere dr. Oldflch Shwarz. Milyen ember? Nézzük csak: tudja-e például, hogy mit kaptak a Kotvás lányok és asszonyok a nemzetközi nőnapra? — A titkárnőm 'egészen biztosan tudja, én sajnos nem. . Jogász, és mielőtt üzletember lett, bejárta egész Európát, Az áruház alkalmazottal nem szeretik, ha azt mondják róluk, hogy a vásárlóktól kl- csaljék a pénzt. Miért? — Nem szeretik, mert ez valótlanság. A Kotva és mi mindnyájan vásárlóink kívánságait teljesítjük és ezt ÜZLETVÁROSBAN nem lehet leszűkíteni a pénz és az áru fogalmára. Feladataink közé tartozik a vevők ízlésének alakítása, befolyásolása, a szakmai tanácsadás, a kereslet és kínálat vizsgálata stb. Az áruház eddigi legnagyobb napi forgalma 7 millió 300 ezer korona ■volt. Ez a pénz 450 pénztáros kezén keresztül jut el a központi kasszába, és onnan a bankba. A piackutatások eredményei megmutatták, hogy a vevők 75 százaléka, 80—85 ezer ember — elégedetten távozik a Kotvából. Amit nem tudnak megvásárolni nálunk az áruházban,' azt hiába keresnék az ország többi üzleteiben. hetőségévol foglalkozók száma is. Legutóbb mozivászonra illő történet játszódott le az áruházban, amelynek főszereplője egy tizenhat éves srác volt. Záróra előtt elbújt egy fehérne- műs szekrénybe, és éjszaka egy kétkerekű kocsit rakott meg különböző áruval. A „szajré“ értéke 90 ezer korona körül mozgott. A fiatalember csak rövid ideig örvendhetett köny- nyen szerzett vagyonának, mert még az áruház területén elcsípték. —o— Tavaly a Kotvában végzett piackutatáskor a vevők 40 százaléka elégedetlen volt a kiszolgálással, az idén^már csak 10 százalékuk nyilatkozott negatívan a kiszolgálók viselkedéséről. Az áruház alkalmazottainak 84 százaléka nő. Az igazgatótól megkérdeztem, kik értenek jobban az üzlethez, a nők, vagy" a férfiak? — Ez főleg az árufajtától függ. Habár az üzletkötés sikeressége gyakran a vevő tájékozottságán, igényességén is múlik. Megtörtént már o- lyasmi is, hogy egy talpraesett méterárus egyszer a műszaki osztályon helyettesített, és elektromos fűtőtest gyanánt eladott egy naftakályhát,,- A vásár mindig két emberen múlik ... A Kotva önkiszolgáló módszerrel kínálja az árut, de nem zárkózik el a hagyományos „pultos“ rendszer elől sem, mert annak ellenére, hogy a modern üzletháiőzat bizonyára önkiszolgáló rendszerű lesz, néhány árufajta megköveteli, hogy a vevőt valaki tájékoztassa küldetéséről, áráról, működéséről. / Az alkalmazottak között feltűnően sok a csinos lány, akik ördöngős ü- gyességgel kezelik a kasszát, vizsgálják a vevőt, valóban vásárolni a- kar-e vagy csak mustrálja-e az árut, és csodák csodája, mosolyogni is tudnak. Türelmesek az ideges vevővel szemben, hagyják dühöngje csak ki magát szépen, ők addig a többi vásárlóval foglalkoznak. Közülük szeretnék most bemutatni hármat: Ja- nát, Alenát és Danát. A Kotva nem a luxuscikkek áruháza. De természetesen azoké is. Az é- lelmiszertől kezdve a különböző szövetkezetek termékeivel végezve, a hét emeleten minden megtalálható benne. A legnagyobb összeg, amit eddig egyetlen vevő az áruházban hagyott, 50 ezer korona volt (bútor, szőnyeg, lakberendezési tárgyak). — Volt egy női bundánk, amelynek már az ára is álombaillő volt: 85 e- zer korona. Csodáiéi akadtak, de vevői nem. Visszaadtuk a szőrmevállalatnak, a szenzáció nem ért fel a megőrzési költségekkel. Aztán itt van az értéktárgyak és a hangszerek osztálya, ahol igazán könnyű a dolguk nagypénzű vevőinknek: vásárolnak mondjuk egy spinetet 65 ezer koro nőért. Hogy minek, hát mondjuk, hogy a lakásban ne legyen olyan idegölő a csend. Mellékesen a csend nagyon kevés embert háborgat, mert fennállásunk óta még egyetlen spinétet sem adtunk el. Naponta három-négy tolvajt is elcsípnek. Ez az átlag, de szombatonként, a vásárlók számának emelkedésével arányosan emelkedik az őket és az áruházat meglopók száma is. A pár házzal odébb működő közbiztonsági szervek dolgozóinak munkája a Kotva megnyitása óta megnőtt, de sajnos az áruházi lopás statisztikája szerint a könnyű meggazdagodás leOlyan áruház ez, ahol rtpha úz igazgató is a pult mögé áll. Felvételünkön dr. Oldrich Schwarz (középen) a Supraphon első kvadrofon lemezét kínálja. A színe? Nem is olyan rossz. De ha megvásárolom, akkor egy pár cipőre i szükségem lesz. Dana — ezúttal nem a pult mögött, hanem a tükör előtt a vásárló szerepében.----- M 5 Jana SZISZ-vezetőségi tag és a Kaivá leány focicsapatának a kapusa. A szerszám-osztályon dolgozik. — Huszonegy éves vagyok, két évvel ezelőtt olvastam a Mladá frontéban egy felhívást, hogy a prágai ú- ruházaknak elárusítókra van szükségük; Jelentkeztem és felvettek. Gimnáziumban érettségiztem, de tavaly letettem a különbözeti vizsgákat ée most már megkeresem az 1600—1700 koronát. A főnököm nagyszerű ember, sokat tanultam tőle és egyáltalán nem bántam meg, hogy nem íróasztal^ hanem a pult mögött kezdtem az éle« tem. Alena kitanult elárusítónő, vidékről Jött, ahol két évvel ezelőtt 1100 koronát keresett. Vegyesáru üzletben dolgozott és amikor tudomására hozták, hogy csak három év múlva esedékes a fizetésemelése, feljött Prágába. A Kotvában a „pincében“ az élelmiszer-részlegen dolgozik. Télen nem is nagyon tudja, milyen a nappali világosság. hiszen reggeli hattól, délután kettőig a pénztár billentyűit ü- tögeti, de szereti a munkáját. Spórol,- mert nemsokára férjhez megy és mivel „Ö“ is az áruház alkalmazottja, minden reményük megvan arra, hogy lakást is kapnak a Kotvától. És azt be is kell rendezni. Azt mondja, hogyha az életét valaki csodás módon visszapergetné, akkor ismét csak a Kotvát választaná. Dana internátusbán lakik, az áruház legjobb dolgozói közé tartozik. — Ezerhatszáz koronát keresek, a rövidáru osztályon dolgozom. Másfél évvel ezelőtt jöttem a fővárosba szerencsét próbálni és úgy látszik, hogy megfogtam az isten lábát. Jól érzem magam ebben a modern üzletvárosban. Az alapvető szociális berendezéseken kívül kozmetikus és fodrász is rendelkezésünkre áll. Vannak orvosaink, pihenőhelyiségeink, klubunk,- minden, minden, és igazán nem tudok még egy olyan vállalatot vagy gyárat, amely többet nyújtana az alkalmazottainak. Két nyelvtanfolyamot is látogatok, természetesen az áruház költségén. Hát nem nagyszerű? Aztán ez a környezet, amelyben dolgozom: kliimatizáclós berendezés, tisztaság mindenütt és világosság. Én mondom, hogy ez már világszínvonal,—o— A kereskedés a világ legősibb foglalkozásai közé tartozik, és létezni fog, amíg két ember lesz a világon. Közben szüntelenül fejlődik, főleg a- mi az eladás kultúráját illeti, mert a- zért bárhogy is nézzük a vásárló- eladó viszonyát, abban a vásárló személye a döntő. Nélküle nem megy az üzlet. A Kotvának tizenhét gyorsfelvonója és tizenkilenc mozgólépcsője van. Látogatásunk napján valamennyi működött. Történt egy csoda is: az elárusítónő megkért, hogy az árpt először próbáljam ki, csak azután vásároljak. Az áruház egyetlen osztálya sam volt zárva, leltár vagy más ok miatt — annak ellenére, hogy alkalmazottainak 10 százaléka jelenleg szülési szabadságon van. Az óriási é- lelmiszerüzletben még este hatkor is volt meleg kenyér és friss tej. A Kotvát 20 órakor zárják, az élelmiszer részleget 21-kor, és a vevőt még egy perccel nyolc előtt Is kiszolgálják. Az utolsó vásárló negyed kilenckor hagyta el az áruházat és csak azután jelentek meg a seprűs nénik... Jó mindezt elmondani, nemcsak fővárosunk, hanem az egész ország legnagyobb áruházáról, főleg most, a nagy bevásárlások idején. ZÄCSEK ERZSÉBET Foto: a szerző és archív Néphadseregünk életéből «._________________________> Példás ka loita JLNapilapunkba mélyedt Kovács János, amikor meg- pillantottam a kaszárnya klubtermében. Azonnal * w hozzáléptem, és együtt böngésztük az Üj Szó legfrissebb számát. Miről ír, ml újság az otthoni berkekben? Amint az utolsó oldalt is átjutottuk, ákarva-aka- ratlan azt kérdeztük egymástól: Honnan? — A Komárom melletti Virtről — válaszolta. — Hát te? — En meg az Ipoly partjáról... Es folyt n szó. volt mit mondanunk egymásnak. Kovács János munkáscsaládból származik. Már az a- lapiskolában az átlagosnál nagyobb érdeklődést tanúsított az Irodalom iránt. JIrodalomtanáromnak, Böszörményi Jánosnak köszönhetem.) A kilencedik osztály befejezése után a komáromi ipariba került. Ott tagja lett a helyt irodalmi színpadnak. (Itt vettem kezembe Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvét. Sokat olvastam már előtte is, de mindmáig még nem volt olyan megrázó olvasmányélményem, mint ez a könyv.) Az iskola elvégzése után János egy évet a komáromi Staini’r nábnr Hnióayárban dolgozott, aztán tavaly októberben bevonult katonának. Orvos mellé osztották be mint ápolót. (Nagy változás volt az, a gépek után emberekkel dolgozni, törődni. De ,megszerettem, szívvel- -lélekkel végzem. Tudod, nagyon jó, felemelő érzés látni, hogy javul napról napra a beteg állapota. Együtt örülök vele a gyógyulásának.) Kovács Jánost jó munkájáért őrvezetői rangra emelték, es megkapta a példás katona kitüntetést. Hogy munkáját valóban becsülettel teljesíti, arról magam is meggyőződhettem, én is feküdtem a „keze alatt“ néhány napot. Itt ismerkedtünk meg aztán jobban, itt tudtam meg róla, hogy katonáéknál egy kis' magánkönyvtárat rendezett be (negyven kötettel). Most, mint csemegére járnak hozzá a barátok (Szívesen kölcsönadom a könyveimet, amelyeket mind itt a katonaságom alatt vásároltam. Örülök, amikor jönnek a következőért, és megvitathatjuk a már elolvasott könyveket.) János jegyben jár egy környékbeli kislánnyal, Darin- kával, akit egy év múlva, ha letölti a tényleges katonai szolgálatot, feleségül vesz. Tervei, vágyai vannak, amelyeket még civilben vagy pedig már itt a szolgálati idő alatt kovácsolt. Hogy ctz eddigi egy szolgálati év hasznos, kellemes volt, arról Kovács János örvezető így nyilatkozik: — Örülök neki, hogy új ismeretekkel gazdagodhattam itt, hogy gyógyíthatom a hozzám forduló embereket. Azt hiszem, hogy egész életemben hasznát veszem az itt szerzett Ismereteknek. (zolezer) Foto: a szerző
