Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-30 / 48. szám

1. Nyilvánvaló, hogy magunkkal kell kezdenünk munkánk elfogad­tatását, de ha meggyőzőbben, mé­lyebben és egyre hatékonyabban akarunk dolgozni, fontosak mások véleményei Is. A vélemények meg­szerzéséhez pedig őszinte kapcso­latot kell teremtenünk alkotótár­sainkkal és a müfa] hozzáértőivel. Vitákat tisztázó összejövetelekre, közös fellépésekre lenne szükség, ahol felmérhetnénk, mennyi bal­lasztot cipel korunk szocialista a- matőr művészete, s ezen belül Is leginkább az irodalmi színpad. Valamennyi megszólaltatott ren­dezőtől megkérdeztem, milyen a kapcsolata az Irodalmi színpadja­inkkal. Kiderült, hogy valameny- nyien önmaguk gondjainak ska­tulyájába préselve dolgoznak. Ha szűkebb portájukon néznek széj­jel, érthető is, miért. A Dunajská Streda-1 (dunaszer- dahelyi) Fókusz Irodalmi Színpa­dot kivéve valamennyi csoportunk anyagi gondokkal küzd, ami szin­té érthetetlen, hiszen irányelvek­ben kötelezik a kulturális intéz­ményeket, hogy támogassák az a matőr művészetet. Mivel a CSE MADOK égisze alatt működő cső portok, kiváltképpen nagy anyagi hiánnyal bajlódnak, rendkívül gyors, átgondolt ás hatékony in­tézkedésekre van szükség legfel­sőbb érdekelt kulturális intézmé­nyeinktől. A tagok a szervezési küzdelmekbe szellemi erejük Jó­kora hányadát ölik, pedig az e- képpen elfecsérelt erejükkel a szocialista tudatformálás ügyét szolgálhatnák. SZIGETI LÁSZLÓ: A szellemiség ott kezdődik, ahol kötelez 2. Egyelőre bár tájegységeinken belül, de biztatóan vonzza együt­teseinket a nehézségek spontán megvitatása, az egymást segítés szándéka. Eszmélőben tehát a kapcsolatok kialakulása. Ezt a sokoldalúan él- ményszerü és kritikus egymás be­fogadását elsősorban a színpadok tagjai [az utazás vállalásával) és gazdái (a kiadások megtérítésé­vel) segíthetnék elő. Csak így ér­hető el, hogy az irodalmi színpa­dok premierjén és az azt követő elemzésen valamennyi együtte­sünk alkotó-vezető emberéi megje­lenjenek. Az is csak szervezéssel ős anya­giakkal oldható meg, hogy leg­jobb csoportjainkból kettő-három évenként tíznapos szlovákiai kör-' útra menne. Kora délután isko­lákban, esténként művelődési ott­honokban lépnének föl. A szüne­tekben és a fellépést követően — felkészült vitavezetővel — véle­ménynyilvánításra serkentenék a közönséget, melynek többségé át­adná magát az élő irodalom iz­galmainak. Az Oj Szóban bemutatott öt rendező közül hárman — Jarábik- né Trűchly Gabriella, Vass Ottó és Csáky Károly — pedagógusok, ketten — Gágyor Péter és Szilvás- sy József — újságírók. A duna- szerdahelyi Jarábikné az anyagi és a szellemi, az Ipolysági Vass Ottó, a kosicei Gágyor, az ipoly- hídvégi Csáky és a somorjai Szil- vássy csupán a szellemi javak bő­ségére építhet. Ogy vélem, a majdan alakuló e- gyüttesek élére okosabb lenne o- lyan személyt kinevezni, aki „kö­zel áll“ munkaadója kulturális a- nyagi alapjához, hogy a rendező megvalósíthassa elképzeléseit. Fő­képpen Közép- és Kelet-Szlová- kiában kellene így tenni, ahonnan reméljük, a fentebb ajánlott tur­nézás eredményeképpen egyre több irodalmi színpad megalapítá­sáról értesülünk majd. Mert nem­csak a Duna mentén, de Gömör- ben és a Bodrogközben Is ideje len­ne már tudatosítaniuk azoknak, akik tehetséget éreznék magukban a közösségért dolgozni, hogy a szellemiség ott kezdődik, ahol kö­telez. Tanítóban, földművelőben egyaránt. Természetesen az ama­tőr művészeti mozgalom bővíté­se a meglevő, jó névnek örvendő csoportokat igényesebb munkára kell hogy ösztönözze, mert hatha­tós működése nemcsak műveltségi tényező, hanem a szocialista em bér céltudatos szellemi gyarapo­dásának lényeges eleme is. Ä közelmúltban Párbeszéd címmel öt amatőr Irodalmi színpadi rendezővel készített interjúmat közölte sorozatban az Oj Szó. Valamennyiük cső* portja fellépett az Idei Jőkai= -napokon. Kívülük természetesen több irodalmi színpad rendezőjének gondolkodásával is szembesít tettem magamat. Mindezeket a tapasztalatokat tolmácsolom most, hogy mások is hasznosít­hassák őket. Néhány műkedve­lő alkotó csoportunkkal össze­függő és társadalmunk ügyét célzó észrevételeimet adom to= vább. 3. Az Oj Szóban nyilatkozók véle­ménye sok mindenben eltért — csak a zsűrik szapulásában nem, — próbálom hát megfejteni, mi teszi mégis módfelett egyszerűvé ezt a látszólag bonyolult dolgot, mármint a zsűrik és a szereplők kapcsolatát. Elöljáróban: a hely­zet nem annyira elszomorító, mint sokan vélik. Tudnunk kell, hogy műkedvelő művészeti mozgalom nélkül nem lenne kulturális közélet, művelő­dés. Felsőbb szerveink — többek között — azért istápolják ezt a mozgalmat, hogy teret, lehetőséget biztosítsanak egy új típusú, ese­tünkben szocialista gondolkodású ember kialakításához. Tény, hogy a — legalábbis az irodalmi színpadi — csoportok, fejlődésük pillanatnyi szakaszában a bíráló bizottságok és aggályos- kodók kényszerítő kalodájában I szoronganak. Miért? Mert az ag- gályoskodók mintha félnének tu­datosítani, hogy e műfaj társadal- j műnk szélsőségeit van hivatva át­December közepén lesz két éve annak, hogy Dun. Stredán (Duna- szerdahelyen) megrendezték az i- rodalmi színpadok első seregszem­léjét, amely Fábry Zoltán nevét viselte. Ez a seregszemle kedvező hatással volt szinte valamennyi kisszínpadi csoportunk további munkájára. Felvételeink az első seregszemle győztesének a wroc- lawi Zaulek Színháznak díjnyer­tes bemutatójából, és a miskolci Manézs Színház Sámánének című összeállításából örökítenek meg egy-egy pillanatot. Foto: Kanovits György fogni, s hogy nem Voznyeszen- szktj, Páskádi Géza vagy Peter Handke versét mutatják be, ha­nem általuk szólnak élétünk fon­tos politikai, társadalmi, gazdasá­gi kérdéseiről. Ez pedig tisztító, javító szándékú beleszólás. Több rendező utalt a klasszikus — verselő — irodalmi színpadi for­ma széthullására, avultságára. És válóban! A műfaj konvencionális­nak tűnő formai és tartalmi kere­teit egyre inkább a közösségért történő agresszív játékstílus váltja föl. Az aggályoskodók úgy vélik, ha nem zaboláznák évről évre a csoportokat, kelletlen etikai alap­állásból szólnának az elidegene­désről, a kispolgáriságről, a kor­szerű forradalmiságról, s netán még a vaskalaposságot is kípécéz- nék, holott, mint minden fiatal­nak, nekik is ez az elemük, ők is a szókimondásért dolgoznak, a lé­tező társadalmi zökkenők és fo­nákságok kiküszöböléséért, sőt megelőzéséért. A? ilyen aggályos­kodó zsűrik és kulturális dolgo­zók az öt-hat évvel ezelőtti, az akkor még elfogadható alapállást mutatják. S mert helytelenül, hát fejlődésgátlón. Nem hiába foglal­kozott a CSKP XV. kongresszusa is az amatőr művészeti mozgal­mat érintő kérdésekkel, nem hiá­ba szólt támogatásuk szükségessé­géről. A helyzet nem annyira elszo­morító. Sőtl Éppen a csoportok kialakulóban lévő — fontos kö­zösségpolitikai kérdésekben éber — alapállása tükrözi, hogy szocia­lista amatőr művészetünkben be­fellegzett a formájukban közös­ségromboló kampányfeladatoknak, ami alapfeltétele annak, hogy a műkedvelők tömege és közönsége együttes élményben élje a szocia­lista közösség Ideáltípusát, a kö­zösség javáért munkálkodó, aggódó vitatkozó ember alkotó életét. A lényege tehát 9 csoportok új, ál­talános érdekű kulturális maga­tartásának helyes fejlődésiránya. i. Az öt interjú azt bizonyítja, hogy a csoportok tagjai és rende­zői nem konzerválni akarják a fennálló formákat és tartalmakat, hanem jelezni a társadalmi jelen­ségek kibontakozását, az általános igények változását. Az igazi gondolkodó — rende­ző — nemcsak a sikereket, hanem a kudarcokat is Igyekszik a ma­ga javéra formálni. Csoportjával semmilyen támadások között sem válik különálló réteggé! Ellenke­zőleg! Közösségében egyre élén- kebb munkát végez, bizonyítva azt, hogy tevékenysége nem ösztönös igényeket tükröz, hanem a szocia­lista világkép elemeit körüljárva az egyetemes műveltséget teszi közkihccsé. E közkincsnek a szo­cializmusban betöltött szerepét tudva elengedhetetlen az amatőr művészeti mozgalom utánpótlásá­nak a biztosítása. Ezen a téren csupán Samorínban (Somorján) végeznek jó munkát, a többi iro­dalmi színpadunk eléggé elkülö­nülten dolgozik. Az elkülönülés okai és veszélyei külön figyelmet érdemelnek. Bár önmagukban nincsen különösebb szerepük a kulturális igények ki­alakításában, kiteljesedésüknek viszont meghatározói. Ne elragad­tatással vagy mentégetőzve tanús­kodjunk önmagunk mellett, ha­nem a — kis- és nagyközönséget, világnézeteit meghatározó együttes cselekvés magasabb formájával. Ment ez nagyon hiányzik. Mert en­nek hiánya erősíti bennünk ma­gunkra hagyottságunk érzését, még inkább elősegíti az elkülönü­lést. S mert a közös cselekvést az anyagi és a szellemi függvények egyaránt meghatározzák, hangsú­lyoznom kell, hogy az amatőr mű­vészeti mozgalom, s benne az iro­dalmi színpadok elismerése és tá­mogatása társadalmunk kulturális magatartásának fejlődését bizto­sítja, illetve biztosítaná. Megtiszteltetésnek venném, ha valaki kiegészítené hézagos meg­állapításait, hiszen a bölcsek kö­ve nékem sincs a tarsolyomban, és a terjedelem is kötve yan. Nem szóltam az összeállítások, a koreo­gráfia, a zene és egyéb összete­vők kapcsolatáról, e kapcsolatok ban felmerülő nehézségekről, A közönség és az alkotók közti vi­szonyról is csupán néhány szót ej­tettem. Nem az újat mondani aka­rás késztetett írásra, hanem az a szándék, hogy ezzel is segítsem 1- rodalmi színpadjaink ügyét, mert ez a műfaj extenzív szakaszából az intenzív szakaszába léphetne, ha.,. Kontaktus helyett Ifjúsági Magazin Egy hónap híján hat éve minden szombaton felcsen­dült a Kontaktus ismert szignálja, ás ez a műsor a hat év alatt sokaknak volt kedvenc szórakozása. Most szombattól azonban más szignál csendül fel délután két órakor a magyar adás hullámhosszán. Mi indokolta a változást? A műsor eddigi kerete ke­vés volt arra, hogy elmond­juk mindazt, amit szeret­tünk volna. Két zene között három perc vagy ennél is kevesebb idő jutott a közöl­nivalókra, mert a levélírók türelmetlenül várták már kedvenc számukat. Ez a há­rom perc pedig szinté írat­lan törvény lett számunkra is, és így állandóan időza­varban voltunk. A változás­sal ezt a negatívumot kikü­szöböljük, mert két zene­szám között ezentúl mindig lezárunk egy-egy témát. Per­sze nem akarunk visszaélni az új műsorkoncepcióval, a- melynek a legnagyobb új­donsága azt, hogy nem kí­vánságműsor. Akik azért kedvelték meg a Kontak­tust, mert kívánságműsor is volt, nem fognak csalódni. Papp Sándor zenei szerkesz­tő minden vasárnap 11—12 órakor zenés randevúra hív­ja őket. Aki írni akar e mű­sor címére. a borítékra Kontaktus helyett azt írja: Vasárnapi randevú. Persze az Ifjúsági Magazin is vár­ja a hallgatók leveleit. Sőt! Igaz, nem olyan tartalom­mal, mint amilyeneket a Kontaktus kapott. Azt sze­retnénk, ha a hallgatókkal együtt szerkesztenénk ezt a műsort, és időnként olyan dolgokról szólnánk, ame­lyekre éppen ők hívták fel a figyelmünket. Az együtt­működést már most is kö­szönjük. Tehát mint említettem, a Magazin nem kívánságmű­sor lesz, ez azonban csak részben igaz, mert a műsor­ban jó zenét akarunk sugá­rozni, olyat, amely tetszik hallgatóinknak, hogy mind nagyobb érdeklődéssel talál­kozzunk. Ezt pedig a hall­gatók véleménye nagyban elősegíti. A műsor címe ma­gában hordozza a témák sokrétűségét, ez a tarkaság pedig a műfaji sokrétűséget is magával vonja. Így leír­va ez nagyon tudálékosan hat, ezért inkább bemuta­tom a műsor első, .^“-pél­dányát. Aktuális riport az első betét, témája a barát­sági hónap és egy szovjet­barát brigád munkája. „El­nök elvtárs, telefon!“ — mondja Olgi néni a vajkai elnökportré indításaként, majd mázsás súlyok zuhan­nak a padlóra, és akkora port vernek föl, hogy alig látják egymást a megyeri súlyemelők. Hogy közben az ificsapat megnyeri a Szlo­vák Nemzeti Ligát, a fel­nőttcsapat második vagy harmadik, Pasasi Oszkár or­szágos ifjúsági bajnok és — válogatott, mindez csak fo­kozza az illetékesek felelős­ségét Calovóban (Nagyme- gyeren). Bemutatkozik az L-klub együttes. „A mai fia­talok teljesen romlottak, csak a zene és a tánc ér­dekli őket“ — így kezdődik egy jegyzet, melynek témá­ja örök, a fiatalok és az ö- regek kapcsolata A többit hangszalagról halihatják szombaton 14-től 15 óráig, vásárnap pedig „randevúzunk“ 11-től délig. Mészáros idnop /

Next

/
Thumbnails
Contents