Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-16 / 46. szám
3 A nitrai Pedagógiai Fakultás folyosóján a diákokat figyelem. Arra vagyok kíváncsi,' milyenek az elsősök, hogyan élnek, mik a gondjaik? De hát, ki az elsős és ki a negyedéves? Végül egy régi ismerős: Révész Bertalan, a magyar tanszék vezetője Jön a folyosón: — Ne haragudj, el kell utaznom, fél tizenkettőkor indul az autóbuszom, talán majd a fiúk, Kovács László vagy Gilányi Sándor tanársegédek. Gilányi Sándor az első évfolyam csoportvezetője. .. Amikor bekopogok hozzá, éppen valamilyen szakkönyvet tanulmányoz. — Milyenek az első évfolyam hallgatói? — szegezem neki a kérdést.. — Nem sokat mondhatok. Ebben a tanévben Jöttem csak ide, hogy megnyertem a pályázatot. Kovács Lászlóhoz szintén ezzel a kérdéssel fordulok. — Úgy tűnik, Jobbak, mint a tavalyiak voltak, de ez nem jelenti azt, hogy jobbak a tavalyelőttieknél vagy az azelőttieknél. Minden diák, amint kinyitja a száját kiejtésével elárulja, honnan Jött. Sajnos e- zen a téren nem nagy a Javulás. Sokszor még maguk a tanítók is tájnyelvet, vagy a köz- nyelv tájnyelvl beütésekkel-tar- kított változatát beszélik, , így nincs kitől elsajátítaniuk a helyes kiejtést?! A nyelvtani tudásukkal Is baj van. Helyesírásuk meg egyenest rémes. Még szerencse, hogy alapiskoláinkban már elég Jó a helyzet, s néhány lektori gyakorlat után félidéződnek a gimnázium előtt tanult anyagok s a legtöbben abból élnek, amit az alapiskolában megtanultak. Én ugyan nem tanítok Irodalmat, de a nyelvész sem lehet meg nélküle, s így látom, hogy még mindig csak irodalomtörténetet s nem Irodalmat tanítanak a kollégáink. A szerzőről tudnak e- gészen elenyésző apróságokat, műveiről pedig majdnem semmit. .. Közben, hogy elbúcsúzzék kollégáitól, benyit Révész Bertalan: — Nem Ismerik az irodalom- elméletet — mondja — ez pedig a tanterv be nem tartásának az eredménye. Mi már ezt többször és több helyen ts elmondtuk, de sajnos, nem vagyunk fölöttes szerv, így nem sokat tehetünk. Az elsősök órán vannak, letelepszem a folyosón üldögélő diákok mellé. — Hányadévesek vagytok! — kezdem a társalgást. — Harmadikosok — mondja Tarr Boldizsár, Strba Róbert és Pápay István. — Milyenek az elsősök? — Nem ismerjük őket, nem nagyon találkozunk ’ velük. A folyosó másik felében leánycsoport várakozik. Átszólnak hozzájuk a fiúk: — Lányok, ti sem ismeritek az elsősöket? Simon Erzsébet és Narcell Edit a kérdésre válaszolva átjönnek hozzánk, majd őket követik a többiek is: Mindketten Dun. Stredán (Dunaszerdahe- lyen) érettségiztek és ismernek egy elsős lányt, aki ugyancsak a gimijükben érettségizett, e- gyütt szoktak hazautazni. — Milyen? — kérdem hát tőlük. — Nagyon rendes lány, okos. Sok mindenről beszélgettünk vele. Mindenről tájékozott... — És ti milyenek voltatok? — Ml? Azt nem nagyon lehet összehasonlítani, mert a legtöbbje már más egyetemekről jött. Már nem voltak zöldfülűek. — Ott nem álltátok meg a helyeteket? •— Nem, könnyelműek voltunk és sokat lógtunk — mondja Máté Géza. — És itt? — Itt? Száznyolcvan fokos fordulat. Egyszerűen rám sem lehet Ismerni. — Miért? — Az ember egyébként nem ér el semmitl — Nagyon szigorúak a tanárok? — Igen, de ez a jó. Kinn a Zobor alján, a diákotthonban közben már adják az ebédet. Kikísérem a harmadéveseket, aztán visszamegyek az iskolába. Az autóbuszmegállóban egy hatalmas diáksereg várakozik, s még vagy tíz lány szalad, egy fiú is fut. A fiúban felismerem Mázik Istvánt, lapunk régi tudósítóját. — Te biztosan elsős vagy?! — állítom le őt. — Igenl — és ők is — mutat a többiekre. Az „ők“ Kázmér Ibolya, Majoros Zita, Bagos Ilona, Vincze Veronika között ott van Molnár Erzsébet Is, az imént említett csallóközi elsős lány is. — No, hogy érzitek magatokat a főiskolán? — kérdem tőlük. Mázik István — Eléggé el vagyunk ke- nődve — mondják — a magyar-szlovák szakos kezdők. A magyar már nem okoz gondot, de azért az sem megy simán. Van, aki tud elemezni, de nem ismeri az irodalomelméletet, rossz a kiejtése. A téli szemeszterben egy vizsgánk van csak, de a nyártól máris félünk, nyolc vizsgánk lesz. Tanulhatunk egész nyáron. Most év közben is nagy a hajtás, reggel héttől este hatig nincs megállás. Nincs mikor tanulni, utánanézni a dolgoknak. Igaz, néha délben van két-három óra szabadunk, de akkor meg rohanás ebédre, aztán vissza. Legfeljebb a jegyezeteket érkezünk átolvasni. Este pedig, ha nincs valami az iskolán, akkor van az internátusbán, s ott kell lenni, mert számon kérik. Néha már fél tíz is van, amikor azt mondhatjuk, na most már szabadjok vagyunk, s leülhetünk a könyvhöz, persze, ha lenne. Szlovák, magyar, egyre- megy, nehéz beszerezni. — Az internátus? — Ez volt az első csalódás, vastag falak, rácsos ablak. Hatan vagyunk egy szobában. A lányoknak jó, ők „szállodában“ laknak, de nem baj, legalább az iskola kárpótol valamelyest. Kevés ilyen szép iskola van, mint a miénk... — És a tanárok? — Majd a vizsgákon kiderül. Nagyon magas színvonalon adnak elő. Oda kell figyelni, hogy az emtjer le ne maradjon. .. — A felsőbb évfolyamosok? — Kedvesek, bíztatnak, könyveket kölcsönöznek. — A v^ros tetszik? — Kedves, szép város. — Mit csináltok a hét végén? — Megyünk haza! — Már aki. Mert én még csak egyszer voltam. Igaz Ke- let-Szlovákia messze van... E- gyébkánt általános a vándorlás, mert nagy még a honvágy, nehéz megszokni... — És még miről szólnátok? — Van a kollégiumban magyar rádióadás, oda már hívtak, aztán az Oj Fórumba is, majd meglátjuk... — Majd meglátjuk — veszi át a szót Molnár Erzsébet, de nem fejezi be mondanivalóját, mert a többiek fészkelődnek, mennének ebédre. XXX Zalabai Zoltán prodekán, a magyar tagozat vezetője régi ismerősöm, ígyt előbb az általános gondokról ^beszél, majd elmondja, hogy negyven elsős van a tagozaton. — Az „anyag" Jó, ami elsősorban annak köszönhető, hogy sok volt a jelentkező, válogathattunk. Fegyelmezettek, kulturális téren is bekapcsolódnak a munkába. Esetleg annyit megjegyeznék, hogy gimnáziumainkban nem egyforma szinten folyik azi oktatás és ez nálunk nagyon is megmutatkozik... Azok a szlovák kollégák, akik tanítanak a magyar tagozaton is megelégedéssel nyugtázzák hallgatóink magaviseletét, tudását. .. Két óra körül Jár az idő, a- mikor visszaindulok a diákotthonba. Kőrös Zsuzsa negyedéves hallgató is ugyanazzal az autóbusszal utazik, amelyikkel én. Leülök mellé, s tőle is mi mást kérdeznék, mint hogy milyenek az elsősök: — Olyanok, mint az elsősök, félénkek, bátortalanok, de nem sokat tudunk egymásról... A kollégiumban előbb az e- bédlőbe megyek. Üres. Az ablakok zárva. Két fiú és egy lány Jön utánam. — Még csak két óra van. Mi az, már nem adnak ebédet? — méltatlankodik az egyik fiú, de látom, ott benn már készítik az ő adagjukat Is. A folyosón ismét összefutok Molnár Erzsébettel, aztán Jönnek a többiek is. Három óra húszkor kezdődik a torna. Ü- szásuk lesz. Addig vesznek valamit az üzletekben. — Mit csináltatok közben! — Ebédeltünk — mondják a lányok. — Én átnéztem a szeminárium anyagát — teszi hozzá Molnár Erzsébet. Megyek velük a város felé, s a lányok közben méltatlan- kodnak: — Előbb van az úszás, aztán szeminárium, vizes hajjal rohanjunk a város egyik feléből a másikba. A falra szerelt kézszárítókkal próbáljuk megszári- tani a hajunkat, — mondják és gyalog Indulnak a városba, én meg buszra szállók. Mondanom sem kell, hogy az is tele diákokkal. Tréfálkoznak. Az egyik megállóban nem hagyják le- szállni a társukat, a mellettem ülő, alig valamivel idősebb asz- szonyka meg is jegyzi: — Jó nekik... még semmi gondjuk... Igaz ez? NÉMETH ISTVÁN A szerző felv. EGYRE ÉLÉNKEBB ALAPSZERVEZET A SZISZ beiéi alapszervezete a Nővé Zám- ky-i járás egyik legjobban működei szervezete.- A szervezet irányítását 1974-ben az évzáró gyűlésen vettem át — mondja Parhó Mária elnök. — Kezdetben sok nehézség adódott, meg gimnáziumba jártam, s keve sebb volt a szabad időm. A falu fiatalsága sem tülekedett a munkáért, így majdnem felbomlott a szervezet. Később mindenki kötelességének tartotta megvédeni a süllyedő hajót. — 1975-ben elismerésben részesültetek. Mivel érdemeltétek ki? Igen, a SZISZ járási bizottsága kitüntetésben részesített. A tagság száma bár nagyon alacsony, mégis kitűnő eredményeket érünk el. Társadalmi munkát szerveztünk, a helyi efsz-ben az aratási munkákban segítettünk. Mivel klubunk még nem volt, elhatároztuk, hogy a régi kocsmát berendezzük. Pénzünk azonban nem volt. Hulladék vasat gyűjtöttünk, ezért 7000 koronát kaptunk. Tizenegy fiatal szombat-vasárnap a dvoryi ifjúsági építkezésen dolgozott. Ezt a X bevételt is félretettük. Az összegyüjtöge- tett pénzből tízezer koronáért aztán megvásároltuk a bútort a klubba. A klub felszerelése még nem teljes, hiányzik a televízió, magrlTC de majd ezeket is megvesz- szük. A felsoroltakból kitűnik, szervezetünk aktív volt, ezzel érdemeltük ki az elismerést. — Biztosan másra is kiterjed a munkátok? A pioníroknak ügyességi versenyt rendezünk, a gyermeknap alkalmából pedig színes műsort állítottunk össze. Gbelcei és obl- dl vendégek részvételével sportnapot tartottunk, és kirándultunk az SZNF emlékezetes helyeire. A XV. pártkongresszus tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, és rendbe hoztuk a kultúrház környékét. A fiatalok ideológiai neveléséről sem feledkeztünk meg. Van két párttagunk, s rendszeresen tartunk politikai oktatást. Gyakran találkozunk a veterán kommunistákkal, pártharcosokkal. Bogdány Géza A szerző felvétele A tagkönyvcsere második szakasza A SZISZ KB XIV. plénumán határozatot fogadtak el a tag- könyvcseréről. E határozat teljesítése a második szakaszba érkezett. Az elvégzett feladatok értékelése után megállapíthatjuk, hogy a SZISZ járási és kerületi bizottságai az előkészítő időszakban betartották a számukra kiadott utasításokat. A SZISZ minden járási bizottsága hozzálátott a járási bizottságok plénumaínak tartalmi és szervezési előkészítéséhez. A járási bizottságok plénumái a SZISZ KB XIV. plénuma után jóváhagyták a járási bizottságok eljárását a tagkönyvcserékre vonatkozóan. A járási bizottságok a SZISZ KB utasításai alapján kidolgozták a munka pontos ütemtervét. Annak ellenére, hogy a megvalósítás során a járások helyzetéhez alkalmazkodtak, nem mindenütt tanúsítottak megkülönböztetett hozzáállást az egyes alapszervezetekhez. Sok kisebb alapszervezetnek — amelyeknek a munkája sok kívánnivalót hagy maga után, mondhatnánk átlagon aluli, és ahol a vezetőségben beállt változások következtében új, még tapasztalatlan funkcionáriusok dolgoznak — nagyobb figyelmet kell szentelni. Ezeknek a SZISZ-alapszervezeteknek a tagkönyvcsere folyamán még több figyelmet kell szentelni, és a legjobb instruktorokat kell ide küldeni. Tudatosítanunk kell, hogy az egyes járási bizottságokon hangoztatott „Kis szervezet — gyenge szervezet“ — a gyakorlatban nem érvényes. Sok kis szervezet aktivitásával és lelkes munkájával felveheti a versenyt a nagy alapszervezetekkel is. Az elmúlt időszakban a SZISZ járási bizottságai nagyon sok gondot fordítottak a tartalmi és a szervezési előkészítésre, a funkcionáriusok képzésére és a tagkönyvcse- rére. A tanfolyamok teljesítették küldetésüket, de bánt bennünket, hogy különösen a falusi szervezetek funkcionáriusai maradtak távol. Átlagban csak 60—70 százalékban látogatták ezeket a tanfolyamokat. Sok járásban az egyes tanácsok, a járási bizottságok komissziói és a konzultációs központok is segédkeztek a tagkönyvcserében. De vannak a SZISZ járási bizottságainak olyan tanácsai és komissziói, amelyek nem vették ki részüket ebből a munkából. Hangsúlyozni akarom, hogy minden tanács és komisszió tevékenysége az ellenőrzésre és a SZISZ-alapszervezetek módszertani támogatására irányuljon. A SZISZ járási bizottságai konzultációs központjainak a tevékenysége ugyan javult, de még igy is lokozottabb aktivitást várunk el tőlük. Jelenleg az alapszervezetek beszélgetésein a tagok 49,4 százalékban vettek részt. Ebben az időszakban fontos, hogy a SZISZ járási bizottságai nagyobb figyelmet szenteljenek az instruktorok tevékenységének. Az instruktoroknak segíteniük kell a jegyzék- listák és jegyzőkönyvek köz- pontosításánál és a tagkönyv- cserénél. A konzultációs központoktól elvárjuk, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az alapszervezetek gyülésehi megtárgyalt anyagok tartalmára. 1976. október 10-ig a Szlovák Szocialista Köztársaságban 6,1 százalék tagkönyvet adtak ki, ez a szám azonban a következő időszakban rohamosan emelkedni fog. Ezért fontos, hogy a SZISZ-alapszer- vezetek gyűléseire, ahol majd átadják a tagkönyveket, meghívják a párt érdemes tagjait, a legjobb dolgozókat, a szocialista munkabrigádok tagjait, az üzemek vezetőségét és így tovább. A tagkönyveket ünnepélyes keretek között, a forradalmi hagyományok szobáiban nyújtsuk át a tagoknak. Célunk az, hogy a SZISZ-köny- vek átvétele jelentős esemény legyen a fiatalok életében, mert a SZISZ igazolvány o- lyan hősies tetteket és forradalmi változásokat jelképez, amelyeket egész nemzedékek vittek véghez, dokumentum, a- mely igazolja tulajdonosa hozzájárulását a nagy cél eléréséhez, a fejlett szocialista társadalom építéséhez. DUSÁN LONGAUER, a SZISZ SZKB szervezési osztályának vezetője
