Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-19 / 42. szám
Dávid Sanyi szemernyit sem aludt egész éjszaka. Felesége mindig felébredt a forgolódásra. — Aludj már, kedvesem. Sándor felkönyökölt, és faggatni kezdte a feleségét. — Nem hallottál semmit? — Aludj, kedves, holnap nem tudsz helytállni. — Kifújt-e a kohó? — Nem fújt ki, csak aludjI A férj elhitte, és megnyugodott. Az asszony a fal felé fordulva próbált elaludni újra. Nem győz aggódni ezért az emberért. Olyan, mintegy gyerek, s úgy kell bánni vele, mint egy gyerekkel. Ha belemerül a maga játékába, nem tud mértéket, nem tudja, meddig elég. S már megint csak este fog hazajárni. Mindig ez van. Az ember a hátán fekszik, magában morfondíroz. — ... A múltkor is elakadt. Menynyit vesződtek vele... Minek kell folyton erre gondolniI Es most még SZEBERÉNYI LEHEL: egyszer olyan vastag vízsugarat kap... Nyitott szemét a vaksötétbe mereszti. Nem érzi, hogy van szeme, csak mintha nagy üreg égne ott a helyén. Az asszonynak nincs tgaza. Könnyű annak beszélni, aki nincs abban benne. Az nem is tudja magát beleéreznl... Az nem is értheti. Tegnap is, hogy minek mégy be hajnalon. Mert déli tizenkettőkor ment, és csak kettőre kellett volna. Nem elég, ha ott van Schön Jóska? Már hogy volna elég?! Neki is ott kell lennie. Utolsó napja a kohónak. Kezdik a kokszpor adagolását és... szóval bent kell lenni. Látni kell, ml hogy áll, nem kettőkor kapkodni. Ez a kokszpor sem volt azelőtt. Rakcsajev kezdte ezt, de nagyon bevált. A torokhőmérséklet már tegnap este nullára szállt. Nem kell várni a bontással. Nagy dolog ez... Es mit jelent a klfúvatásnáll Ogy van ez, hogy mikor az utolsó adagot ts beborították a csillékből o- dafönn a tölcsérbe, attól kezdve csak a kokszport öntik befelé, jól fojtsa le a tüzet, a gázokat. Az utolsó adag süpped lefelé, süpped vele a kokszpor is, nyomja, szorítja. A kohó torkig eszi magát kokszporral. S amikor az utolsó csapolás megy, és kifújják a kohót, hát tisztára klpucolódtk. Nem marad abban vissza semmi más, csak a töméntelen kokszpor, de ez úgy megáll benne, mint amikor valaki btzmutkdsával tömi meg a gyomrát. Mikor elkezdik a nagy bontást, akkor gond az, kinyomni, ami benne van, el ne akadjon. Vízzel nyomják' ki azt, ahogy haladnak lefelé a bon tással. A falat befelé döntik, a téglatörmelék és kokszpor együtt ros- kad a vízsugarak csapása alatt. Azt ne mondja valaki, miért nem hányják ki lapáttal. Annyi volna az, mint a tengert kikanalazni. Dávid Sanyt felugrott, s kapkodni kezdte magára a ruhát. Kint még koromsötétség volt, de a gyár felől zúgó hangot hallott. Most fúvatják kit Az asszony felült az ágyban, csen desen, megadóan sóhajtott, és felkelt. — Még csak három Óra — mondta. S hogy a férje úgy tett, mintha észre sem venné a csendes szemrehányását, 6 se szólt többet. Kiment a kamrába, szalonnát, paprikát és paradicsomot csomagolt. Ogy jött visz- sza a kész papírcsomaggal. — Nézz. előtted teszem a zsebedbe. — Jól van. — Jó, csak azért, hogy el ne felejtsd megennt. A minap ts visszahoztad az uzson nát. így van. ha az ember száz gon dot hord magán, és belefeledkezik a dolgokba Dávid Sanyi gyöngéd pillantást ve tett az asszonyára. Leikéből sarjad zott pillantást. Ez az asszony, ez az édes nő úgy gondját viseli, csakugyan, mint egy gyereknek. Félti a fúvó széltől, lesi a kedvét, gondpl arra, hogy szükséget ne érezzen semmiben. Jó, ha van az embernek egy i- lyen féltő asszonya. Nincs egyedül az ember. Vitte magával az asszony kedves képét a szívében. Csak gondolatai zavarták lelke harmóniáját, amelyek szüntelenül a kifúvott kohó körül táncoltak. Gondolatban végigcsinálta a bontást, hulltak a pántok, s a sistergő vízsugarak alatt nyögve süppe dezett a törmelék. A gyárkapu valósággal magához rántotta. Mint egy erős mágnes. Hogy közeledett, mind jobban szapo- rázta a lépést. A végén már futott. Lickerék már biztosan munkában van nak. A félelem űzte, hogy valamiről lekésik. Bár nem tudta volna megmagyarázni, hogy miről is késik le. A kapuban titkos öröm érte. Még csak most csapolnak. Kicsit restelHe is magát, mert inkább annak kellene örülni, ha már javában menne a bontás. Akkor hát még nem fúvattak ki, rosszul hallotta. Nagy élmény azt látni, mikor a kohó kifújja a lelkét, annak is, akinek nem újság. A láng felcsap az égig, sistergő robajjal, aztán csend van, csak a vízsú- garak zúgnak, mint távolt zsongás, dohognak a törpe lángocskák, a két- -három méteresek. Most még csapolnak. A vörös fény lebegve terjed, belecsap az éjszaká ba. Nem lehet tudni, ez a vörös fény bontja-e föl az éj feketeségét, hogy derengeni kezd, vagy mert amúgy is hajnalodna. A vörös fény tetején ú- szik az a nagy varázslatos hajó, fekete idomaival. A kohó. A haldokló óriás, vasvázai élesen szögellenek e- löre, mint törött, fekete árbocok. Az emberek, akik ott mozognak, fel-fel- vetik árnyékukat. Licker Géza, az ellenfél, az éjjeles bontók vezére felnevetett. — Nézzétek, már ez is itt van. Kémkedtek? Kémkedtek? S melegen megszorította Dávid Sa nyi kezét. — Miért? Ki van még itt? — Schön ts. Majd leragad a szeme, de itt tört a rossz. Dávid Sanyi erre semmit se tudott mondani, csak nevetgélt pirulósan, sejtelmeskedve. Csak belé ne lásson senki. Hogy ö se aludt egész éjszaka. Nem tudják az ilyet Megérteni. — Kifúvást Kljúvást — szaladtak el mellettük.< A hangszóró is ben- mondta. Hagyja el mindenki a veszélyeztetett területet. Itt a nagy pillanat. A kifúvással kezdődik a roham. Mint amikor a pisztoly eldördül, s a rajtról felpattannak a versenyzők. Borzasztó, fülsiketítő zúgással csa pott az égre a láng. Akkora tüzoszlop mint maga a kohó. Dávid Sanyi visszaszorított lélegzettel, meredten figyelt. Az izgalomtól kivert halántékán a veríték. Mel lette állt Licker Géza, az ellenfél. Dávid fellélegzett. A tűzfal ott állott ádáz nyugalommal, rendíthetetlenül és győztesen. A láng visszahallott mögéje. Nem omlott be sehol, még csak meg se moccant. Licker Géza is elismerően csettintett. — Derék munka. A kőművesek ki tettek magukért. Pedig féltem, hogy elemészti az állványokat. Dávid boldog volt. Izgult ennek a betyár Káló Pistának a művéért, csak ne lenne semmi baj. Mintha 6 vallana szégyent másként. Jól van már, s a torkát feszegetve valami meleg érzés, büszke, boldog érzés, nagy megkönnyebbülés. — Jól indul, jól indul — monda Licker Gézának közönséges szóval. — Eddig semmi hiba. A kohóban utolsókat rúgta az élet. Nézték a tűzoltókat, akik már előre elfoglalták a helyüket, komolyan, minden izgalom nélkül álltak, és a- dott jelre megnyitották a tömlőket. A vízsugarak egymást keresztezve, felvillanó üstökösként zúdultak a fűzre. Emberek kúsztak ég és föld között lebegve, egy öblös vascsövön, a forrószél-vezetéken. Hónuk alá tömlőt szorítva kúsztak, és vízzel támadtak az átforrósodott kohóra. Fent, a legeslegmasabban, a hídon, amely a püspökkalapos léghevítőket az adagolószinttel összeköti, ugyancsak kis rohamcsapat Jelent meg, és sűrű e- sőt hullatott, hogy elfojtsa a feltörő torokgázt. Rohanó patakok száguldottak mindenfelé a kohóról, a vaslépcsőkön bukdácsoltak csörögve, fennakadtak itt-ott, majd felduzzadva tovább rohantak. Mint a vad hegyekben nagy zivatar után. Lent pedig bokáig érő tavak keletkeztek. Mit tud művelni az emberi Ennyi tömeg vizet egy csapásra tdevará- zsolnt. Fényes nappal ilyen zivatarozásnál megesik, hogy a léghevítők elé hétszínű szivárvány hajlítja köny- nyű, reszkető ívét. Dávid Sanyt éppen mondani akarja a társának, hogy a Szovjetben meg mit nem csinál az ember. Fogja magát, kinéz magának egy helyet, aztán tengert kerekít oda. De Licker Géza nincs sehol, elszállatt, észrevétlen. Azaz, hogy ott van, ahol a brigádja, az éj jeles bontóbrtgád. Az pedig közepében van most a legnagyobb zajlásnak... Kiáltozások, rikkantgatások, lábak sietős dobogása, a víz tompa zuhanása, a tűz öblös dohogása és a vas éles csörömpölése... Micsoda zenebona! Dávid Sanyi magának tartja meg a gondolatait. A tárgyak lassan levetkezik feketeségüket, s az embereket is fel lehet ismerni. A világosodó ég kékesszürke sátorként fogjá be a négy olvasztót, a kalapos léghevítőket. Es a tűz elveszti erős fényét. A hajnali hűvösség megborzongatja Dávid Sanyit ts. Egy óra múlva lesz a váltás. Dávid Sanyt összerázkódik, és oda megy, ahol éppen egy fúvókönyökkel küszködnek, hátha segíthetne va ’amit. Ha már otthon nem tudott megmaradni.-í tRÉSZLET) Élvezzük a föld ajándékát Lám mindenütt torz képek kísérnek Szeretjük egymást Képzeletünkben megszületik a szép a jó és lelkesedünk a szerétéiért Aztán elillan Pedig a szeretet bennünk él Végre ballagjunk együtt Az ablakunk alatt elül a csend Érintsük meg egymás kezét s így gyermekeinkben ií felkíváncsiskodik amit már elvesztettünk egyszer KÉPEK, KOCKÁK Képek kockák képek — emberek kockák — sorsok az egyik él a másik hamis játék mindketten a rajthoz állnak nincs szabály a siker megfoghatatlan a játékforma a cél ÜNNEPELTEK! belém sétál az utca zaja a hangok zuhanása tisztelem az emberben a jót a pihentetőt a szuvasodó szavak bosszantanak egymáshoz gyalog egymásról közösen mindig a tudathoz és kék tenger lesz a remény a hétköznapok ünnepeket szülnek SZERTARTÁS NÉLKÜL DOHÁNY TIBOR VERSEI: BALLAGJUNK EGYÜTT megtalálni a feltámadást — e földön — s határain túlra igyekezni minden szertartás nélkül bejárhatatlanul s földközelből megérteni az embert higgadtan mert megér egy új feltámadást- e földön — ni r i ■■grwfí-iii"7T-jr v•iTfiRi ....... t i nir--
