Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-28 / 39. szám

AZ IGAZGATÓI IRODÁBAN ARRÓL, AMI VAN ÉS AMI NINCS

A gimnázium lü/o-ben, tehát hatvanhat évvel ezelőtt épült, és azóta egy helyiséggel sem bővült, a diákok száma viszont minden évben nő.

Az iskolának modern a segéd-eszköz felszerelése, csak nem tudják hová tenni. A szak- tantermek kérdését úgy oldották meg, hogy néhány osztályterem egyúttal laboratóriumként Is szolgál. Ennek pedig a folytonos „közlekedés“ az ára. Nem ritka a hármas költözködés sem. Ha a csiga cipelheti a házát, a diák miért ne vihetné a cókmókját?

Három évvel ezelőtt az ér- sekújvárí közegészségügyi dolgozó nem engedélyezte a gimnázium éttermének a működését. Azóta a diákok a közeli a- lapiskolába járnak ebédelni.

A gimiben nincs megoldva a fűtés sem. Az osztályokban kályha van, és nem ritka, hogy ezek „színes“ meleget ontanak a diákok felé... És ez a szín még egyszer sem volt pasztell...

A jnb iskolaügyi osztálya tud a fenti nehézségekről, és a hetedik ötéves terv folyamán egy isikolateleppel szeretné megoldani a Járási székhely Iskolagondjait. A gimnázium igazgatója, Alexander Tóth lehangol- tan mondja:

— Én már azt nem érem meg. i.

Jó, nem lehet előbb, de legyen akkor más, mondják a gimnázium pedagógusai. Toldjuk meg a vén iskolaépületet. Csakhamar elkészültek a tervek is: hat osztály és étterem. Csakhogy manapság ennyi nem elég. A járási építővé Halat dolgozói csak azután hajlandók hozzálátni az építkezéshez, ha az iskola megfelelő munkakörülményeket biztosít számukra. Megfelelő munkakörülményeken értik azt, hogy a nehéz építészeti gépeket legyen hová bekötniük. A tanárok és a szülői munkaközösség már hosszabb Ideje keresi ezt a speciális kábelt. Igaz is: az olvasók nem tudnak valamilyen titkos lelőhelyről^

— Ismét egy évet öregedtünk, és sajnos a problémáink is. Nehézségeink ellenére azonban lelkesítenek bennünket diákjaink sikerei; mérnökökként, orvosokként, tanárokként szerte az országban »öregbítik gimnáziumunk jó hírnevét. És ezért az idei tanévet is derűlátással kezdtük, örültünk, hogy viszontláttuk egymást. *

Az igazgató elvtárs az iskola diákjai és tanárai nevében szólt.

MAGDI, A LEGFIATALABB

Fodor Magda a -tanteátülot legfiatalabb tagja. Három évig Rim. Sobotán (RimaszombatBekopogtunk egy iskolába

Úgy lett volna stííszerű, ha becsengetünk, mi ehelyett besurrantunk a hátsó ajtón. Csak később tudtuk még, hogy ezt a bejáratot régebben az iskolakerülők, ma pedig a szünetek alatt „villámrandevüzók“ használják.

Alexander Tóth, az iskola igazgatója

ban) tanított. Érsekújvárott ez az első iskolaéve.

— Vissza tud emlékezni az első tanítási napjára?

— Persze, nem volt az -még olyan régen. Szorongással léptem az osztályba, a diákok közül többen egy fejjel magasabbak voltak nálam. Azt hiszem, sikerült kialakítanom közvetcsapata, de Nesvadyn (Naszva- don), ahonnan Lívia bejár, van, a Slávia Nesvady. A II. liga második helyezettjeként fejezte be a nyári Idényt.

— Hát ez nagyszerű eredmény ...

— Igen, hiszen Nesvady nagyon kis falu, de lelkes embe rek lakják. Türelmesen kivár ják a sikereket. Mi eléggé furcsán kezdtük, a semmiből, és egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy írnak rólunk az újságok. Ez minden doppingnál többet ér.

— Kár, hogy a gimi eddig nem foglalkozott egy kézilabdacsapat felállításának a gondolatával.

— Foglalkozott, dehogyis- nem foglalkozott. Csak aztán

Fodor Magda, a tantestület legfiatalabb tagja

len hangulatot, mégis leverten távoztam. Akkor pontosan nem tudtam, miért, most már igen. Többet vártam tőlük, és meglepett, milyen keveset tudnak. Azóta is időhiánnyal küzdők. Ha csengetnek, a diákok fellélegeznek, és én felsóhajtok, mert a mondanivalóm Ismét nem fért bele a tanítási órába.

— Milyen osztályzatot ad a

legszívesebben?

— Volt úgy, hogy ötös tanulónak egyest adtam, mert kihívtam és tudott. Osztályozni nagyon nehéz, ha a tanár a diák szemszögéből is latolgatja a feleletet. És néha bizony az ő mércéjükkel is kell mérni.

Magda most a nyolcadikból jött elsősök osztályfőnöke. E- lőször bízták rá egy osztály i- rányítását.

— Kis kuncogó gyerekek, még lehet őket vezetni, hagyják magukat. Készségesek, mindent előteremtenek. Szeretném, ha tanárjukon kívül a barátjukra Is lelnének bennem. Ügy. ahogy én is segítőtársakra leltem új kollégáimban.

CSAK ERŐSEKNEK

Krisna Nora az Iskola négyszázhatvan tagú SZISZ-szervé- zetének az élén áll.

— Nehéz SZISZ-elnöknek lenni?

— Igen, ha a SZISZ-elnök „gyenge“ ember.

— Te „erős“ vagy?

— „Erősödtem“ az elnökös- ködésem alatt. Nagy dolog, hogy megtanultam úgy „beszélni“, hogy az a kortársaimat valóban érdekelje. Hozzájuk hasonlóan, és csaknem velük egy- ldőben gondolkodom. Ezt onnan tudom, hogy a gyűléseken elmondom, gyerekek, ezt vagy azt talán Jó lenne megpróbálni,' és a végén kisül, hogy az ötlet nemcsak engem foglalkoztat.

— Most például mi foglalkoztat benneteket?

— A tagkönyvraere. Bizottságokat alakítottunk, amelyek az osztályfőnökök vezetésével értékelik majd az alapszerveze- B6dis Lívia. ,>Egyszerre csak tek es a tagok munkáját. aion vettijk észre magunkat,

. , hogy írnak rólunk az újságok.“

HÁROM HIRES DIÁK

Bódis Lívia nevével már találkozhattunk az újságok sport- ___________

oldalain: tagja az országos Ifi kézilabda-válogatottnak. Az iskolának ugyan nincs kézilabdamindig valahogy semmivé vált az elképzelés. A gimisek többsége bejáró, alig futja idejükből a tanulásra. Más a helyzet, ha egy diák lelkesedésből áldoz Idejéből az ilyen munkára, és ráadásul jó tanuló Is.

Livire mindkettő vonatkozik

Soóky Rózsa a tavalyi járási szavalóversenyen Cselényi Lász 16 Hidak című versével a má sodlk lett. Milyen érzés azt hal lanl, hogy X. Y., az érsekújvá ri gimnázium tanulója a járás második legjobb szavalója.- Jó érzés, de ezt felelősségérzet és kemény munka elő zi meg. Már nem szavalhatok csupán kedvtelésből, hiszen egy Iskolát képviselek. Ha a vetélkedőn véletlenül rosszabb eredményt értem volna el, akkor messziből elkerülöm Kertnél tanár elvtársat, aki az irodalmi színpad vezetője

— Péler, hzI mondják, hogy a jó matematikus többet tud társainál, de képtelen bekötni a cipőjét, odaégeti a -teát, meg ilyesmiket művel .

— Látod, most már tudom, miért .vagyok jó ma tokos ... Nem, szerintem még a tudósok1 sem tudósabbak egy müveit embernél, csak villámgyorsan dolgoznak az ismereteikkel, és a gyakorlatban ez úgy fest, hogy tudnak. Különben az alapismereteken múlik minden: az egyszeregyen és á „kis“ matematikán. Néhány iskolában már zsebszámológépekkel dolgoznak a diákok. Biztos, hogy ez a kis műszerecske forradalmasította a középiskolai matematikát. Sokan várták tőle, hogy majd megszünteti a matek i- ránti ellenszenvét. Azt hiszem, hogy nem ezért találták fel .<«.

Filakovszky Péter harmadikos gimnazista, az Idei kerületi matematikai olimpiász első helyezettje. Lesz még miért írnunk róla.

Már ki tudja, hányadszor szól a csengő, kicsenget ez Oj Ifjúság délelőttiéről az érsekújvári gimnáziumban. Szedelözködünk vagyonúnkkal: új arcokkal ismerkedtünk, tanárokkal és diákokkal, akik csak a* osztályban egymás örök „ellenségei“, különben számos közös vonást fedeztünk fel bennük. Elkötelezettséget, igyekezetei, lelkesedést, tehetséget. Közös az út, amelyet járnak, egyikük példamutatóként elöl, a másik lépésről lépésre, vizsgálgatva, valóban ez-e az az út, amelyről álmodozott?

ZACSEK ERZSÉBET Kép: b szerző felv.

Soóky Rózsa: „Már nem szavalhatok csupán kedvtelésből...“

Filakovszky Péter: „Minden az egyszeregyen múlik.“

FIATALOK TALÁLKOZÓHELYE

Az Oramúzeum barokk épülete előtt

Bratislava. Várlépcs'ók, múzeumok, kávézó. A bejárat fölött felirat: „Kiskávéház az Ar any naphoz“. Épül-szé púi a város. Alattunk az úf híd hídfője, fölöttünk az ősi vár. A régi világ emléke, egy új világ szemléltetője Régi emlék, új élet. A múlt romantikája, a ma válósó ga. Szép a vár, szép a híd. Szépek a tatarozott régi há zak. Alakul az új váralja. A minap még az egykor nyomort és Ínséget idézték a düledezö viskók, a sötét kanyargós sikátorok. Néhány évtizeddel ezelőtt ebben t. városnegyedben pénzért árulták a szerelmet, alkonyat kor ezekben az utcácskákban indult útjára a „gyönyör" ha ugyan gyönyör lehet az áruba bocsátott szerelem Eltűntek a cédák, el a nyomortanyák, merőben más fia talság látogatja ma a várlépcsőt, a váraljai utcácská kát, az új köntösbe öltöztetett házakat. A hídfő barokk díszén elégedettebben őrzi nyáját a jó pásztor, a mii zeumokba tanulni, látni, a kis kávézóba szórakozó’ járnak a fiatalok.

Aranynap a homlokfalon, kellemes kávéillat oson ki az ajtón. Miért ne mennénk be? Csupa fiatal az aszta lók mellett. Fiatalok találkozóhelye. Kellemes, otthonos helyiség, vendégmarasztaló székek, bárpult.

— Mit parancsolnák? — kérdi Daitl Marika, a Kis kávéház az Aranynaphoz vezetője. — Hidegkonyhánk van, alkoholmentes italunk is bő választékban.

ügyes, gyors kiszolgálás. Nincsen fennakadás.

—• Pedig csak ketten vagyunk — mondja a vezetőnő, a RAJ tapasztalt, hozzáértő dolgozója. — A jó kiszolgálásnak híre megy reklámverés nélkül. Talán azért vannak ennyien az új helyen.

— A jó árunak nem kell cégér — mondom a vezetőnőnek —, de mint annyi másnak, ennek a kis üzemnek a megnyitását is eléggé „eltitkolták“.

— Legalább a Duna- partra kellett volna kitenni u táblát a nyíllal és efféle szöveggel: „Szívesen látja ven dégül az érkezőket a Kiskávéház az Aranynaphoz“.

A bárpult mellett két csinos lány. A televízió dolgozói. Meg ts kérdem Opoldus Mártától, hogy „fedezték ‘el“ az úf helyet.

— Egyik barátnőnk itt dolgozik a szomszédban, az 1ramúzeumban, ő hívott meg bennünket egy feketére.

Veronika, a társnője, nevetve mondja:

— Otthonos, kedves, máris megszerettük.

A többi fiatal csak véletlenül téved be a kávéházba.

— Itt lakunk a szomszédban, eljöttünk megnézni, mi yen az új hely — mondja Karas Jenő főiskolás. Mel- ette ül évfolyamtársa, Burán Dezső, 8 az Iparművészeti Múzeumot szerette volna megtekinteni.

— Sajnos, csak ötig van nyitva, így hát bejöttem 'de. Nem bántam meg.

— Sok vendégük van? — fordulok ismét a vezetőnőhöz.

— Egyelőre délelőtt még nincsenek sokan, délután azonban már többen összejönnek. Tíztől este hatig vagyunk nyitva, szeretnénk esti nyolc óráig meghosszabbítani a nyitva tartási tdőt, mert akkor jönnének a legfőbben.

Nyilván több vendége lesz a kávézónak, ha már restaurálták a Beblavtj utca többi épületét ts. Annak idején, amikor a munkát megkezdték, megkérdeztük fozej Strbikot, a körzeti nemzeti bizottság elnökét, vajon minden épületet az emlékvédelmi hivatal gondoz majd, és csak múzeumok, kiállítások lesznek bennük. „Nem — hangzott a válasz —, szeretnénk egy kis életet vin ni ezekbe az épületekbe, lesz Itt sok minden, kávéház, klubok, ajándék-, régiség- és lemezbolt. Kulturális központ lesz a városnak ez az egyik igen szép része.“

Volt és lesz is tehát történelme a váraljának.

— s — f