Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-09-21 / 38. szám

MOSZKVA MÄR HÍVHATNÁ A RÉSZVEVŐKET AIIr hunytak kJ Montrealban az olimpia ! fényei, Moszkva, a Szovjetunió fővárosa i soortlétesftménvek tekintetében szinte rait- I ra kész. Már hívhatnák a vitáit snnrtnlú if- | irtságát, pedig a XXH nvári olimpiai játé- kok megnyitójáig még van idő. Telfflsen kész R1 stadion, 8800 soortosar- j nők, 22 tiszóstadion és 8 snortnalota. A | húszéves Lenin-stadinn átatakuJóhan van A f 103 000 néző befogadására alkalmas stadion Ij lelátóinak egy részét befedik, a tervek már I elkészültek. Hozzákezdtek egy df nsarnok építéséhez, [ az 12 sportágnak ad otthont, többek kő- j züft röplabda-, kosárlabda-, torna-, vívó-, ; birkózó- és ökölvívó-mérkőzéseket lehet Itt jí rendezni. Az állftbató tribünök szabályozá­sától függően 188(1—4fl0n nézőt fogad be. A zomfinsz alaké létesítményt 28 oszlop tart- j ia. A küzdőtér alatt lesznek az Sltüzők és sajtóhelviségek, a Harmadik szintre pedig j az edző- és kondicionálótermek kerülnek. A csarnok metróval, hajéval és szeméiveép- !j kocsival egyaránt künnven megkSzelfth'étő -j tesz. Korszerűsítik a stadion területén levő kl- *Bhh csarnokokat, befedik az észómeden- ' cékei. A pályázatokra (53 terv érkezett, 880 ! mérnök és mnnkafárs alkotása. Már elfő- ; vadták üt é{ oHfektnm tervéit, tcv fedett I keréknároálva énül Kriladszkoléhan. ahol 1 nemrég készült el az olimpiai evezőspálya. J ftszóstadion létesül Tzmaliovőiian. Megvaló­sításra várnak a lósport-versenyszínhelvek tSrveí. Moszkva ai előkészületekHén máris csatát nyert Montréallal szemben. ^ aitonapi toci Ä saftónap tiszteletére és a ésehszlová- kial és magyarországi éiságírók barátsáná- délntán három órakor a CIovói (nagvmeeve- nak elmélyítésére 1978. szeptember 2B-án délntán Károm órakor a éalovói í nagymegye- ri) Dinamo snorteevesület rendezésében ér­dekes tabdarégó-mérkőzés lesz. A magyar­országi és a csehszlovákiai magyar élság- írók csapata mérkőzik meg egymással. A hazat csapatot már ismerik az olvasók, a budapestiek küzfitt ott látínk maid a Ma­gyar Tv és Rádió, a Népszabadság, a Nép­szava, az MTI. a Népsport és más neves •anok munkatársait. A mérkőzésről a Csehszlovák Rádió ma- •«»r adása hangképeket közvetít. A lovaglósport l atyjáról A Sándorok családja Trenölnben vetette 1 meg lábát, elOnevüket Slavnica községtől kapták. Voltak köztük grófok és bárók Is. j Többfelé volt birtokuk, így a TopolCany a meliettt Bálnán Is. Itt született 1805. május | I 70-án Sándor Móric, akivel aztán a gróf! f ág kihalt. Ml persze nem származásáért emlékezünk | meg róla. hanem azért, mert egész más 1 ’óból faragták, mint a rangjabellek nagy S többségét. Nem élt tunya életet, mint a leg- j több gróf, nem szórta a pénzt hiábavalósó J <7okra — egészen fiatal korától csak a | sport érdekelte. Kltünó céllóoO és úszó I volt, később pedig egész életét a lovagló- j sportnak szentelte. Bálnán pompás lovakat | nevelt, és csatád la nem kis megrökönyödő- | séré erre költötte minden pénzét. A Nyttra | vármegye monográfiája szerint mint lovas j valóságos tüneményszerü jelenség volt, bra- 3 I vúrjotról majdnem hihetetlen dolgokat jegy j zett fel a krónika. A lovasbravúrjait ábrá- j zoló Illusztrációkat a sportkörökben még j ma Is szeretik és kedveltk. Nem csoda hát. I hogy az egyébként Is csinos férfin meg- j akadt az abszoluttszttküs és reakciós Met- j terntch lányának, Leontinának Is a szeme | I és férjhez ment hozzá, sőt tovább támogat- I I ta férje lovasszenvedélyét. A monográfia j mint sportemberről Is ír, mert nemcsak űr- 1 lovas volt 6, hanem a lovaglás úttörője Is. j A párizsi lovasverseny H8B6f után, me- j 'yen nagy sikert aratott, odahaza hozzálá- 5 fott a lovassport és lóversenyek tntézmé- j nyes fejlesztéséhez. Valóban joggal tekint I I hetjük őt a lovaglás atyjának. Sajnos. Idő j s°bh korában elméje elborult, és Bécsben a I döblingi Idegszanatóriumban halt meg 1878 | Irhrudr 23 Ón Mártonvölgyl László 1 r _____L I..,. . . . ] * V ICTOR VÁSÁRÉI,T világhírű, magyar származású festőművész gordes-i mú­zeumában több százan gyönyörköd­nek nagy hatású op-art képeiben. A csodá­latos reneszánsz várkastély 1968 öta ad otthont a művelnek. A franciák — és a külföldi turisták — szívesen autóznak A- vtgnontől még 39 kilométert, mert az Itt kiállított 550 alkotás nagy műélvezetet nyújt. Miután megtekintettem a különböző kor­szakok munkált, friss, könnyed járással, fiatalosan öltözve megérkezett a múzeumba a minden évben néhány hétig Gordes-ben tartózkodó művész. Igaz, ezt a randevút jő előre megbeszéltük, ekkor még nem emlí­tett semmit, kissé csodálkoztam tehát, ami­kor megtudtam, hogy jő Ismerősként mo­zog a sportvllágban. — A sportot régen imádom, gyermekko­rom óta űzöm, ha nem is világbajnoki szinten, de rendszeresen. Talán nem kell kü­lön megmagyaráznom, miért, hiszen a test­edzés előnyeit ma már mindenki jól isme­ri. Az első igazi sportélményem az Izabel­la utcai kereskedelmi iskolához fűződik, ahol vérre menő futballmeccseket játszot­tunk a különböző gimnáziumok válogatott- fa ellen. Nem volt rossz csapatunk, hiszen Budapest-bajnokságot is nyertünk. A bal­összekötő posztján játszottam, igen. erre pontosan emlékszem, mint ahogy nem lehet elfelejteni a játék izgalmát és szépségét, a nagy gőiokat sem. Közben már pingpongoz tam Is. S ez a szenvedélyem megmaradt Párizs környéki, Annet-Snr-Marne-i házam­ban van egy pingpongasztal, és legtöbbször a fiammal meg az ő fiával... hogy is hív fák... Unoka, neya? Köszönöm. Szóval ve lük játszom, amikor van egy kis időm. De én másként fogom az ütőt, mint a gyere kék Én így... nézze meg. két ujlal Tes sék? Hogy ezt tollszárfogásnak hívják? Nem tudtam. A lényeg, hogy a közénre jövő lah dát ütöm la vele. mint a patyolat. Csak ha rövidet adnak a backhandemre, akkor van haj. Nem tudom kiszámítani a labda ívét NSm dicsekvésként említem, de atletizáltam is. Négyszáz méterig jól ment a fntás, csak a hosszabb távnknn nem bírtam a hajtást S magasat Is ugrottam. A 174—175 centi­métert simán vittem. Ezt ne mai szemmel nézze, ez akkor nem volt túl rossz ered­mény Várjon csak, mit is csináltam még? ja. igén. korcsolyáztam. És ródliztam. Pős- tyénben. a Bankai-hegyen. Hogy sakkoz­tam-e Hát. azt majdnem mindenki megtet­te. Tehát Ilyen snnrtelőzménvek után kerül­tem ki 1930-ban Párizsba. Itt már tele vol­tam gondokkal Reklámerafikák készítésé, ateiierberendezés. családatanítás . Szóval Plafontól Döscartes-lg mindenkit kitoltam az agyamból, hogy a jövőt preparáljam, így hát a sport is szünetelt. Mart bizony ez volt, ha nem is nyomorperiódusom, de e legnehezebb időszakom. Megkérdezi, Iszom-e valamit, majd a hosszú vallomása után várja a kérdéseket. Az alapot természetesen megadta. A szavai­ból kitűnt, hogy szívesen Is nyilatkozik er­ről. Nyugodtan faggathatom tehát. — Budapesten kinek szurkolt? — Nem vagyok hűtlen, de amikor a Vö­rösmarty utcában laktunk, az FTC-nek, majd amikor átköltöztünk a Sziget utcába az Újpestnek Mert olyan játékosokat lát tam, akik megnyerték tetszésemet. Ö, mi csoda védelem is volt, a Fogl-gátl Igaz, ké sőbb szívesen szurkoltam volna a MAFC •nak is, de nem tetszett a sznobizmusuk, a jobboldali irányzatuk, hiszen én közismer ten bal felé húztam — Miőta vezet autót? — Ha ezt is sportnak tekint), akkor volt időm megedződni. 1934-ben kezdtem el a vezetést. De azért én inkább gyalog járok. Mindennap három kilométert sétálok. Min­dig 12,45-kor indulok a parkba. Hirtelen eszembe jut 1935-ban készült Mczgástanulmány című alkotása, amelyen Izmos sportemberek menetelnek, ugranak, futnak. Bizonyára ilyennek képzelte el a jpvő.'nemzedékéi .— hasonló'a kép a Per- spektívátanuímány című grafikájában Is —,- és ma már Ilyenek is a fiatalok. De ha már tlt terűink;, nem véletlenül kérték fel a grenoble-i olimpiai stadion lemezekből ké­szült- díszítésére, el Is készült az alumínium integráció a tribün három oldalán, méghoz­zá 300 négyzetméteren, de említhetnénk a fokozatosan „leütött“ tekebábukat és még sok mindent, amiben felfedezzük a sport i- rántl tiszteletét és rajongását. A grenoble-i immár világhírű alkotásáról pedig csak ennyit mond: — Habár absztrakt kompozíció, akad ben­ne gondolat Rendkívül népszerűek egyébként a fekete- -fehér sakktábla kompozíciói is. — Bevallom — jegyzi meg —, imádok sakkozni, s munkámban a sakktábla mint struktúra szerepel. Victor Vasarely — aki örül, ha a Vásár­helyi Győző nevet is hallja — korán kezdte el pályáját. — Ezek szerint a korai kezdés híve? — Igen, ma már több idő kell a befutás­ra.* Én'tulajdonképpen már hétéves korom­ban rendszeresen rajzoltam. Elmondja még a „nagy szenzációt“, egy­szer, amikor elkerült a délvidékre, egy sportklub tiszteletbeli elnöke lett itt Ismer­kedett meg a franciák népi látékával, a petanque-kal, amelyet azóta Is lelkesen űz. — Rendkívül olcsó — magyarázza —, játszhatja öreg és fiatal, 16 lenne otthon is bevezetni. A lényege a következő: van há­rom—négy felekkel ellátott, csiszolt golyó... — és lelkes szabálymagvarázatba kezd. Ez­után megemlíti, hogy a Párizs környéki há­zában még biliárdasztal, kosárlabdapalánk és uszoda Is van. Dá hát nehéz Időt szakí­tani, ez az Igazság. Talán nincs is a világnak olyan nagyvá­rosa, ahol ne lenne Vasarely-festmény ki­állítva. Nem beszélve a magángvfljtők kép­tárairól. Salvador Dali, Chagall és a többi klasszis mellett említik az ő nevét Is, ami­kor a világ leghíresebb élő festőművészeit kell felsorolni, igazán büszkék lehetünk rá. Vásárhelyi Győző egyébként sokat harcolt azért, hogy elnyerje a világ elismerését. Külön örömünkre szolgál, hogv a sport mindenhol segített leküzdeni a nehézsége- k 8t. HÄMOR1 TIBOR KULTURIZMUS R0ZNAVÁN Balról jobbra állnak: Fábry László, Pancso László, Vöi- gyák József, Fekete Klement; ülnek: junga László, Bur- csik László és Szabó István. A szerző felvételé A napokban találkoztam Völgyik Józseffel, a roZiiaval (rozsnyólj Bá­nyász Sportegyesület kulturista csoportjának edző-versenyzőjé­vel. Megragadtam az alkalmat és néhány kérdést tettem fel e különös és éléggé mellőzött sportággal kapcsolatban. — Mi is az a kulturizmus? — A kulturizmus, más szóval „testépftés“ aránylag új sport­ág, amely az egész világon ro­hamosan fejlődik. Hazánk ha­tárait körülbelül húsz évvel ezelőtt érte el. — Mikor alakult meg az e- gyesüiet és miiyen körülmé­nyek között? — 1970-ben alapítottuk az e- gyesületet, Fábry László fis Sza­bó István barátaimmal és sport­társaimmal. Mindent saját ke­resetünkből fedeztünk, senki sem támogatott mtnket. Nagyon nehéz körülmények között ed­zettünk. Eleinte laköházak pin­céjében, mosodákban, szénrak­tárakban. Mégis, hamarosan megalakulásunk után, már je­lentős eredményeket értünk el. Hetente ötször edzettünk, újsá­gokból, könyvekből „ellopva“ a módszereket. Ezenkívül külön böző egyesületekbe jártunk, és sikerült ellesnünk a versenyek­re való felkészülés módját. — Később változott a hely­zet? — Sajnos, nagyon keveset. Mindössze annyit értünk el, hogy felfigyeltek ránk. Egye­sületté válhattunk, megválasz­tottuk az egyesület elnökét CiZmárik Eugén személyében jómagam Iskolázásra kerültem és sikeres vizsgáim után az It­teni bányász együttes edzője lettem. Nem hagytam abba a sportolást sem. 1974-ben stke rűlt kiharcolnunk egy parányi helyiséget a labdarúgó pálya mellett. Akkor azt hittük, hogy végre zavartalanul sportolt)» tunk, készülhetünk a verse nyekre, de sajnos nem fgv tör tént. Pár hónap múlva a Sajf kilépett medréből, s elöntötte a mt helyiségünket Is. Ismfi' fedél nélkül maradtunk. — Ilyen körülmények körött hogyan tudtátok vállalni a fel­lépéseket? — Nagyon nehezen. Akarat­tal, kitartással azonban min dent el lehet érni. Felléptünk a spartakiádon, a pártunk tlsz teleiére rendezett ünnepsége­ken, propagáclós fellépéseken vettünk részt. Az elöntött hé lytség rendbehozatala után Is­mét visszakerültünk régi he lyünkre. Sajnos alighogy el kezdtük az edzéseket, egy ű jabb áradás Ismét kiűzött ben nünket. Ojból fedél nélkül ma radtunk. Ekkor a Járási építő Ipari vállalat Igazgatója Bra dóka Vojtech segített rajtunk Ideiglenesen a vállalat biztosi tott számunkra egy termet, ahol tovább folytathattuk edzésein két. Később Ismét visszakerül­tünk előző helyiségünkbe, ahol képtelenek voltunk tovább mü ködnl. A nedves falak, a víz állandó szivárgása nemcsak e- gészségünket törte volna meg, hanem fennállt az a veszély is, hogy a falak beomlanak. En nek ellenére szép sikereket ér tünk el. Ki kell émelnem Pan cső László barátomat, aki 1975- -ben a 169 cm-es kategóriában az ifjúsági bajnokság kerületi versenyén első helyezést ért el Ezzel bekerült a szlovák baj nokságba, ahol kategóriájában a negyedik helyezést érte el Sajnos az árvizek miatt, és fő leg támogatás nélkül nem tu dott kellőképpen felkészülni a csehszlovák Ifjúsági bajnokság ra s ez annyira letörte, hogy abbahagyta a sportolást. —• Mikor bocsátották rendel­kezésetekre ezt az új helyisé­get? (a Roznavai Bányász Sportegyesület helyisége). — 1975 végén kaptuk ezt a helyiséget. Mindent ml hoztunk rendbe, még az utat és a be­járatokat is mi épttetfük. Kitar­tásunkat, szorgalmunkat siker koronázta. Még 1975-ben Mi- chalovcén a város serlegéért kiírt összetett versenyben az 5. helyen végeztünk. Részt vet­tünk a humennéi kerületi baj­nokságon Is. Ott is az élvonal­ban maradtunk. Idén január­ban Rapovcén a rapovcel ser­legért CiZmárik Eugen és én (VÖIgyák József) hármas elő harcban képviseltük egyesüle tünket. CiZmárik E aki az ed zéseket mindössze fél évvel a verseny előtt kezdte meg a 7. helyen végzett, én a harmadik lettem. A kerületi ifjúsági baj­nokságon, amelyet KoSicén ren­deztek meg Burcslk László és Kederr Duían képviselték csa patunkat. Kederr DuSan a ma ga kategóriájában az első he­lyen végzett. A felnőttek kerü let! .bajqokságán StráZskén, csa patünk Igen előkelő helyezést ért el. Itt feltétlen említést ér­demelj Fábry László, aki a ke­rületi ' bajnokságról továbbju­tott A csehszlovák bajnoksá­gon Is Jől szerepelt, a 8. he­lyen végzett. Ezt követően a csapat RuZomberokba utazott, ahol Csehszlovákia legjobb kul- turlstál mérték össze erejüket CiZmárik Eugen a 7. és magam a harmadik lettem. Ezeken a versenyeken kívül még számos bajnokságon vettünk részt. Nem dicsekvésképp mondom, de min dig az élvonalban végeztünk, jelenleg a legfiatalabb sporto­lóinkkal együtt 15 tagja van az egyesületnek. Valóban szép Eredmények ezek és érdemes odafigyelni az Illetékeseknek Is, mert ahogy megtudtam még a mai napig sem részesült a csapat semmi­lyen támogatásban sem. Pedig ezek a fiúk megérdemlik. Mázik István

Next

/
Thumbnails
Contents